Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-02-10 / 6. szám

1999. február 10. Sport A 399. helyről a „világ tetejére”, avagy a kassai születésű Martina Hingis története, aki már 16 évesen teniszmilliomos volt Hátat akart fordítani a fehér sportnak ÖTK-felvétel Tomi Vince Az ausztrál nemzetközi bajnok­ság női döntője után három te­niszütőt dobott a nézők közé. Jeléül annak, hogy egymás után harmadszor lett az év első Grand Slam-tomájának győzte­se. Martina Hingis (1980. szep­tember 30-án született Kassán, 167 cm magas, 52 kiló). Annyi mindent összeírtak róla! Elhangzott az a mondat is, hogy „Már voltak ilyen tehetsé­gek, és mi lett a sorsuk...” A pesszimisták ezúttal tévedtek. Martina is úgy indult, mint a rövid ideig tündöklő Capriati, Jagger, Austin. Üstökösként. Az 1996-os idény után azonban már azt mondták róla, „megmozgathatja” az állócsilla­gokat, Steffi Gráfot és Szeles Mónikát, mert fantasztikusan teniszezik, könnyedén, meg­erőltetés nélkül, szinte szóra­kozva és szórakoztatva. A Murphy-törvény azt mondja, aminek meg kell történnie, megtörténik: Martina Hingis, akinek ereiben cseh és szlováki­ai magyar vér csörgedezik, 17 évesen világelső lett (pillanat­nyilag második Davenport mö­gött). De amíg idáig eljutott... Melania Molitorová szülőváro­sából, a cseh Roznovból az ak­kor nagy játékerőt képviselő kassai VSZ-hez igazolt. Kilenc esztendőt töltött Kelet-Szlová- kia „fővárosában”, ahol férjhez ment egy Hingis Károly nevű teniszezőhöz. Csodálta Martina Navrátilovát, így nem véletlen, hogy amikor megszületett a kislánya, a Martina nevet kap­ta. Állítólag már kétéves korá­ban teniszütőt adtak a kezébe, szülei naponta kétszer-három- szor is átrendezték az előszo­bát, hogy csemetéjük nyugod­tan ütögethessen. „Amikor négyévesen elindult első tomá­Átgondolt, változatos játékának csak kevesen tudtak ellenállni. ján, mindenki lenézte, mond­ván, minek kényszentjük erre a játékra lányunkat” - emléke­zett vissza Melania asszony, majd hozzátette: egy esztendő múlva, amikor válás után visz- szaköltöztek Roznovba, már komolyan kellett venni a kis­lányt. A mamája pályagondnok volt, minden energiáját arra fordította, hogy Martina elsajá­títsa a tenisz ábécéjét. 1988- ban férjével, Andreas Zoggével Svájba mentek. Martina iskolá­ba járt, franciául tanult, de leg­jobban a tenisz érdekelte. Csak­hamar csodagyerekként emle­gették. Az első nagy felhajtás akkor történt, amikor az ameri­kai International Management Group (IMG) felajánlotta a 10 éves lánykának menedzseri szolgálatait. Martina tulajdon­képpen nyolcévesen döntött a sorsáról: Svájcba érkezése után nyolc tornán indult, és mind megnyerte. Támogatni kezdte a tartományi szövetség, indul­hatott a korosztályos bajnoksá­gon. Nem kis büszkeséggel em­lékszik ezekre az időkre: „Kis­lány koromban megszoktam, hogy bárki nem nyerhet elle­nem, megszoktam a győzelme­ket, de ezek során a gyengéb­bek ellen tartalékoltam az erő­met. Édesanyám kemény céltu­datosságra nevelt.” Tizenkét esztendősen a 14 éve­sek között nyert korosztályos Európa-bajnokságot, egy évre rá hosszú idő után ő lett a Ro­land Garros legfiatalabb junior bajnoka. Alig telt el egy eszten­dő, s felkerült a „nagyok” világ- ranglistájára, a 399. helyre. „Nem akarom túlhajszolni, tu­dom, mennyit bír ki” - nyilat­kozta nagy meggyőződéssel az édesanya, akiről az a hír is jár­ta, hogy a nagy pénzek és a hír­név reményében terrorizálja a lányát. Hallani sem akart az amerikai Nick Bolletierri edző módszereiről (a többi között Szeles Mónikát juttatta a csúcs­ra). „Jobb vagyok, és ezt be is bizonyítom” - jelentette ki ma­gabiztosan az erélyes Melania asszony. Úgy tűnik, nem a leve­gőbe beszélt... 1996 tavaszán már 15. a világ- ranglistán, annak ellenére is, hogy a profi teniszezőnők szö­vetsége fiatal korára való tekin­tettel korlátozta részvételét a tornákon. ,Aztán hullámvölgy­be kerültem. A világnagyságok úgy tekintettek rám, mint vala­mi kísértette, nehéz volt ezen túltenni magam. Most már tu­dom, nem barátkozhatok ve­lük, ellenfelek vagyunk. Nem­csak a dicsőség és a hírnév a tét, hanem a pénz is. Azt is tudom, ha valamelyikükkel szemben bizalmas lennék, másnap min­dent elolvashatnék az újságok­ban.” Akkor mondta ezeket a szavakat, amikor a világranglis­ta 4. helyén állt, megverte Steffi Gráfot, és Sukovával az oldalán wimbledoni győztes lett, de újabb krízisbe került. „Nagy vágyam, hogy egyéniben is első lehessek Wimble­donban, ez újabb motiváció lenne számomra, hogy ismét csak a teniszre összpontosít­sak” - magyarázta a sorsdöntő momentumot. Nem sokkal előtte ugyanis dilemma előtt állt: vagy tovább marad a te­niszcirkuszban, kitéve magát stresszhelyzeteknek, pszichikai nyomásnak, vagy az iskolát vá­lasztja, és barátnőihez hasonló­an nyugodtan fog élni. Szeren­csére összeszedte magát. Talán nem utolsósorban azért, mert kontaktlencsét kezdett használ­ni, így jobban látta a labda röp­tét. Jöttek is az eredmények. Átgondolt, ügyes, változatos, az ellenfelet állandóan mozga­tó játékának kevesen tudtak el­lenállni. 1966 nyarán Martina lett a tenisz történetének legfi­atalabb milliomosa. Azóta nyert öt egyéni - Wimbledon, US Open (1997), Australian Open (1997-1999) -, három páros - Australian Open (1997- 1999) - Grand Slam-tornát és néhány millió dollárt. A tíz nap­pal ezelőtti ausztráliai fellépése során két hét alatt mintegy 20 millió szlovák koronának meg­felelő dollárral gazdagodott. A tinédzser sztár nemcsak te­Bekerült a Világszépek könyvébe. nisszel él. Steffi Graf édesapja annak idején gondban volt, védve van-e lánya a homosze­xuális teniszezőnőktől. Melania asszony tudja a legjobban, hogy Martina orientációját ille­tően minden rendben van. „Tetszenek a fiúk” - mondta mosolyogva Martina, és meg­említette a chilei Riost, de sze­Kontaktlencsét kezdett használni, így jobban látta a labda röptét. rinte túlságosan őserdei típus, nem tud viselkedni, Philippoussist, a görög szárma­zású ausztrál azonban rosszul értelmezte Martina csodálatát. Tavaly rövid szerelmi kapcsola­ta volt a spanyol Julio Alonsóval. Jelenleg nincs barát­ja. De van elképzelése az ideális társról: .Akceptálnia kellene, hogy állandóan reflektorfény­ben vagyok. Jó lenne, ha olyan foglalkozása volna, hogy heten­te kétszer-háromszor megláto­gatna a tornákon, intenzíven szeretném átélni ezeket a pilla­natokat, például a romantikus Párizsban. Utána rövid időre el­válnánk” - álmodozik a fiatal, bájos arcú milliomosnő, aki be­került a Világszépek könyvébe, amely bemutatja a világ 20 leg­szebb arcú fiatal hírességét. Ke­csessége nem kerülte el a Callaway Editions amerikai ma­gazin figyelmét sem, a világ leg­szebb női közé sorolta. ,A fiúk megvárnak, a tenisz nem...” Bár tudja, nem lesz könnyű a párválasztás. Mostani „szerelme” Montano, az ötéves vörös kanca. Szeret lovagolni. „Ha lóversenyzéssel is annyi pénzt lehetne keresni, mint a tenisszel, valószínűleg sport­ágat váltanék” - vallja be őszin­tén a fiatal teniszcsillag, aki Melbourne-ben ismét elindult a világelsőség felé. Szeret lovagolni, ha nem teniszezne, biztosan zsoké lenne. Archív felvétel Futballkaleidoszkóp Fizessenek a sárga és a piros lapokért Úgy döntött a brazil szövetség, hogy a jövőben a sárga vagy piros lappal büntetett futbal­listát eltiltás helyett pénzbün­tetéssel sújtják. „Szerintünk a profi játékos számára kemé­nyebb büntetésnek számít, ha a szabálytalanságért fizetnie kell, mint ha eltiltanák” - nyi­latkozta Joao Pareira elnök. Az új előírások alapján a sárga la­pért 210 dollárt, a kiállításért 420 dollárt fizet az elkövető. A fegyelmi bizottság természete­sen súlyos esetekben továbbra is felfüggesztheti a labdarúgó játékjogát. A befizetetett ösz- szeget az utánpótlás nevelésé­re fordítják. Annak idején ná­lunk is próbálkoztak hasonló megoldással, aztán kiderült: a futballisták helyett a klubok fi­zették a büntetést... Okocha visszamegy Isztambulba? A török bajnokságban vezető Fenerbahce Istanbul szeretné visszaszerezni a nyáron a Pa­ris SG-nek 22 millió dollárért eladott nigériai Jay-Jay Okochát. Ismert, hogy a pári­zsiaknak nagyon gyengén megy a francia I. ligában, a ti­zenegyedik helyen állnak, nem utolsósorban azért, mert a kiváló nigériai középpályás hosszabb ideje sérült. Áz adás­vétel valószínűleg nem kis ne­hézségekbe fog ütközni, mivel a franciák nyolcmillió dollárt kémek Okocháért, a törökök viszont csak négymilliót ígér­nek érte. Tudjuk azonban, hogy a török szeretnek alku­dozni, és végeredményben le­teszik az asztalra a kért össze­get. Még így is nyernének 14 milliót a tranzakción. Dahlin is kedvet kapott a nősülésre A stockholmi szilveszteri bálon Magnus Hedman, a svéd válo­gatott kapusa megkérdezte ba­rátnőjét, Magdalena Graaffot, hogy feleségül menne-e hozzá. A hölgy örömmmel igent mon­dott, majd rögtön felhívta nő­vérét, Hannahot, akivel együtt énekel egy popzenekarban. Hannah közölte a hírt barátjá­val, Martin Dahlinnal, a skan­dináv nemzeti csapat csatárá­val. Erre a támadó sem volt rest, s megkérte a lány kezét. Őt sem kosarazták ki, így nyá­ron a svéd fővárosban kettős lakodalomra kerül sor. Biztonságban érezte magát „Örülök, hogy Németország­ban játszhatom - nyilatkozta nem is olyan régen Ze Roberto, a Bayer Leverkusen brazil ide­genlégiósa. Majd hozzátette: - Sao Paulóban rengeteg betörés és rablás történik, ott nem éreztem biztonságban ma­gam.” Erre mi történt? Míg Ze Roberto klubcsapatával Brazí­liában túrázott, hívatlan láto­gatók jártak a lakásán, amely alig 400 méterre fekszik a leverkuseni stadiontól. „Még nem tudom, hogy pontosan mit vittek el a betörők, de első látásra legalább 30 000 márkás kárt okoztak” - mondta dühö­sen a dél-amerikai futballista. Nincs egyezség a vb-pályázók között Az afrikai sportvezetők fokvá­rosi tanácskozásán nem szüle­tett megegyezés, hogy a konti­nensről a 2006-os világbajnok­ság rendezésére pályázó öt or­szág egyesítse erejét, és egyet­lenjelölt mögé sorakozzon fel. A földrész sportági szövetségé­nek (GAF) végrehajtó bizottsá­ga arra próbálta rábeszélni az érintett államok - Egyiptom, Ghána, Marokkó, Nigéria és a Dél-afrikai Köztársaság - képvi­selőit, hogy valamilyen formá­ban jussanak megállapodásra. Vágner László elbúcsúzott A magyar Vágner László két évvel a korhatár elérése előtt fejezte be nemzetközi tényke­dését, tavaly a korszakot lezá­ró, madridi mérkőzés után le­velet írt az UEFA illetékesei­nek, s ebben megköszönte a bi­zalmat, azt, hogy nyolc év alatt félszáz küldetést kapott. Az UEFA nevében Gerhard Aigner főtitkár kívánt sok sikert a 43 éves bírónak, aki az elmúlt hét végén részt vett a szlovákiai já­tékvezetők edzőtáborozásán.

Next

/
Thumbnails
Contents