Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-10 / 6. szám
1999. február 10. Kópé Verssarok Angol népköltések Bábel Ábel Bábel Ábel, bőbélű barátom többet evett, mint más harminchárom! Bekapott egy borját meg egy tehenet, bekapott egy ökröt és még egy felet, bekapta a házat, kútágasát, kútját, bekapta a gazdát s minden pereputtyát! Borját, tehenet, ökröt másfelet, kútágasát, kútját, gazdát s pereputtyát - s egyre sírt, hogy ez semmi, semmi, és éhen hal, ha nem kap enni! Vágtat a gazda... Vágtat a gazda a vasderesen, bumsztata, bumsztata bumm! Lánya mögötte feszít hegyesen, bumsztata, bumsztata bumm! Varjú kiált, s lepotyog valahány, bumsztata, bumsztata bumm! Lába-kezét töri ló, papa, lány, bumsztata, bumsztata bumm! Röppen a varjú, kacag komiszán: bumsztata, bumsztata bumm! „Holnap is erre jöhetnek, uram!” Bumsztata, bumsztata bumm! A róka meg a szürke agár Volt egyszer réges-régen egy kis madárka, s annak volt két szép fia. Hiába építette ez a madárka a fészkét egy magas cserfára, a gonosz róka észrevette, s rögtön a fa alá telepedett. Felkiáltott a madárkának:- Hallod-e, madárka, dobd le nekem a legszebb fiadat, mert ha nem, rögtön kifűrészelem a fát! De a madárka nem ijedt meg, és nem dobta le egyik fiát sem. Erre a róka neld- állt, hogy a farkával kifűrészelje a fát. Megijedt a kis madár, s könyörgésre fogta a dolgot, hogy inkább odaadja az egyik fiát, csak bocsásson meg neki a róka. Ráállott a róka az alkura, megkapta a fiókát, de megígérte, hogy visszajön a másik fiókáért is. A madárka erősen kesergett, és sehogy sem tudott megvigasztalódni. Arra vetődött egy szürke agár, s azt kérdi a madárkától:- Hát te miért sírsz, kicsi madárka?- Hogyne sírnék, mikor elvitte a róka a legszebb fiamat, s a másikért is visszajön nemsokára!- No, azért ne sírj, ez még nem olyan nagy baj. Ha megint idejön a róka, mondd azt neki: „Nem dobom le, nem én!” S ha ki akarja a fát fűrészelni, ne félj, én itt leszek! Ezzel az agár elrejtőzött egy bokorba, s várta a rókát. El is jött a róka egykettőre, s kérte a fiókát.- Nem adom, dehogy adom! - mondta a madárka. A róka erősen csóválta a fejét. Nem tudott hova lenni a csodálkozástól.- Hm, biztosan a kutya tanította a madarat - mormogta, s fűrészelni kezdte a fát. Előrontott erre a szürke agár. Megijedt a róka koma, elkezdett szaladni, ahogy csak bírta szusszal. Éppen az utolsó pillanatban, mikor az agár meg akarta csípni, beugrott a rókalyukba. Búsult szegény agár, hogy ilyen jó zsákmánytól elesett, s elhatározta, hogy kiéhezteti a rókát. Rátette a fülét a likra, s aludni akart, de egyszerre beszélgetést hall odabenn. Kérdi a róka:- Hát te, lábam, mit csináltál, mikor az agár kergetett?- Én bizony futottam, ahogy csak tudtam.- Hát te, szemem, mit csináltál?- Én a likat néztem, hogy egykettőre bebújhassak.- Hát te, fülem, mit csináltál?- Én hegyeztem magam, hogy az agár nem fog-e el.- Hát te, farkam, mit csináltál?- Én bizony mind az agár orránál himbálóztam, hogy fogjon el.- Hű, te semmirevaló! - kiáltott nagy haraggal a róka. - Kitakarodj a likam- ból! Az agár csak ezt várta, s mikor kinn volt a róka farka, megfogta, kirántotta a rókát, s - hamm! - bekapta. Itt a vége, fuss el véle! Magyar népmese Reich Károly rajza Marni Haavio A róka és a farkas a kútban Derült téli éjszaka volt. A ház melletti kútban egy kerek sajt formájú jég úszott. Arra jött a róka, belenézett a kútba, hát mit lát: egy kerek sajt a víz tetején! Uccu, beleugrotta vödörbe, és leereszkedett a kútba. Körülnézett: sehol semmi sajt, csak egy kerek jég. Akaradanul belemerült a hideg vízbe. Arra kószált a farkas is, belenézett a kútba: hát, ott ül a róka a vízben.- Mit csinálsz a kútban, róka koma ? kérdezte a farkas.- Sajtot eszek, egy nagy, kerek sajtot. -Adj nekem is egy darabot!-Adok, komám, szívesen, gyere le érte!- Hogyan jutok oda ?-A másik vödörben. A farkas beleugrott a kötél másik végén levő vödörbe, és leereszkedett a kúba. Mivel a róka könnyebb volt, az ő vödre fölemelkedett, s a róka kiugrott a kútból.- Hogyan jutok most innét ki? - kérdezte a farkas.- Majd reggel kihúz a gazdasszony- válaszolta nevetve a róka. Jött is reggel a gazdasszony, hogy vizet húzzon. Látja ám, hogy ott ül a farkas a kútban. Elővett egy nagy botot, kihúzta a farkast, és jól elpáholta. Amikor a farkas újból találkozott a rókával, szemére vetette gálád tettét. Szabó Zoltán fordítása Tudod-e? Mekkorára nőhetünk? Az óriás növésű emberek tényleges magasságát gyakran nehéz megítélni a túlzások és az üzleti becstelenség miatt. Az óriás növésűek tényleges magasságáról az egyedül elfogadható mérések azok, amelyeket századunkban, pártatlan orvosi felügyelet mellett végeztek. Sajnos az orvosi hatóságok sem mindig feddhetetlenek, és olykor becsült, nem pedig mért adatot közölnek. Az az állítás, hogy a gathbeli Góliát (Kr. e. 1060 körül élt) 6 könyök és 1 arasznyi magasságot ért el (290 cm), a mértékek nem egységes értelmezésére és a héber krónikások túlzására utal. Josephus Flavius zsidó történetíró (sz. Kr. u. 37/38-ban, megh. 100 körül) és a Septuaginta (az Ótestamentum legkorábbi görög fordítása) megbízhatóbbnak tűnő adatai szerint Góliát igazi magassága 4 görög könyök és 1 arasz volt, azaz 208 cm. A legmagasabb élő ember az 1953-ban született pakisztáni Hádzsi Muhammed Álam Csanna, aki hiteles New York-i mérések szerint 233,6 cm magas. Növekedése 26 éves korában állt meg: Nős, egy szevani kegyhely gondnoka. Az óriás nők ritkábbak, mint az óriás férfiak, de testmagasságuk még így is tiszteletet parancsoló. Az eddig ismert legmagasabb asz- szony Zeng Jinlian volt. Hunan közép-kínai tartomány Jucsiang falucskájában született 1964. jún. 26- án; halálakor, 1982. febr. 13-án 247 cm magas volt. Ugyanúgy, ahogy az óriások esetében a 274 cm-t tekinthetjük a felső határnak, a törpék az 58 cm-es alsó határ felé közelítenek (az újszülöttek átlagos hossza 46-50 cm). Az emberi törpenövés számos formája létezik, de általában az ateleoiosisban (agyalapi mirigy eredetű törpenövés) szenvedők a legalacsonyabbak. Lényegében normális testarányaik vannak, de növekedésihormon- hiányban szenvednek. Az ilyen törpék a múltban még apróbbak voltak, az általánosan kevesebb tápanyagfogyasztás következtében. A legalacsonyabb felnőtt ember, akiről hiteles adatunk van, Pauline Masters („Pauline hercenő”), egy holland törpe. 1876. febr. 26-án született Ossendrechtben, s ekkor 30 cm hosszú volt, 9 éves korában 55 cm magas és mindössze 1,5 kg súlyú. 1895. márc. 1-jénNew Yorkban halt meg, agyhártyagyulladással szövődött tüdőgyulladásban, 19 évesen; alkoholizálás miatt a szíve is gyenge volt. Bár 48 cm-esnek tudták, egy korábbi orvosi vizsgálat 59 cm-ben állapította meg a magasságát. A halottkém pontosan 61 cm-esnek mérte (a halál következében kissé megnyúlt). Felnőttkori súlya 3,4—4 kg között változott, alkati adatai szerint túlsúlyban volt. A történelem leghíresebb törpéje Charles Sherwood Stratton, alias „Hüvelyk Matyi tábornok” volt, aki 1838. jan. 4-én született. Amikor Phineas T. Barnum, a híres amerikai mutatványos szerződtette, születési dátumát 1832. jan. 4-re módosították, így amikor 18 évesen 77 cm-esnek mérték, valójában csak 12 éves volt.
