Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-02-03 / 5. szám

Nagyvilág 1999. február 3. 7 Nem valószínű, hogy Caroline és Ernst August a Grimaldi-palotában telepedik le Mi lesz Monacóban? Caroline és férje, Ernst August. A hannoveri herceg ki nem állhatja a paparazzókat: a túlságosan pimasz fotósokat orrba vágja, vagy elkül­di valahová... Archív felvétel Urban Gabriella Szinte elválaszthatatlanok vol­tak az utóbbi hónapokban. Együtt töltötték a szabadságot, együtt mutatkoztak jótékonysá­gi akciókon, bálokon, fogadáso­kon, s már mindenki azt leste, mikor kötnek végre házasságot- elvégre nem illendő csak úgy együtt élni egy hercegi párnak. Szombaton, január 23-án mégis bombaként robbant a hír Caroline monacói hercegnő és Ernst August hannoveri herceg esküvőjéről. Talán azért, mert ezúttal semmi sem szivárgott ki a Grimaldi-palotából, mert ki­zárták a nyilvánosságot, sőt a távolabbi kékvérű rokonságot is. Nem volt harsona, harang­szó, éljenző sereg, és fehér ru­hás menyasszony sem. Igaz, nem is lett volna ildomos, hi­szen Caroline harmadik házas­ságába lépett, Ernst August pe­dig elvált emberként mondta ki a boldogító igent - ráadásul a hercegnő állítólag újra terhes. Egyes források szerint Caroline a harmadik hónapban van, azért kellett sietni a házasság- kötéssel. Nem valószínű, hogy a házaspár a Grimaldi-palotában telepedik le, a hannoveri herceg számára - mint maga mondta - ugyanis kissé unalmas hely a monacói adóparadicsom. Bizonyára Hannover közelében keresnek maguknak megfelelő rezidenci­át - vélik a bennfentesek -, s ha Legfőbb ideje, hogy a trónörökös megnősüljön n e - tán majd ott is unatkoz­nak, átruccannak Londonba, ahol parádés „kis” villája van a német és brit állampolgárságú hercegnek. Rainier herceg egyébként elége­dett: sosem ellenezte Caroline és Ernst August kapcsolatát, el­végre a herceg jó parti: az utolsó német császár dédunokája, és II. Erzsébet brit királynő rokona - mit számít, hogy egy kicsit he­ves vérmérsékletű, s amolyan „bunyós típus”! Sajnálni persze kár lenne a herceget, futja még a pénzé­ből bőven minden­félejóra. Emst August ki nem állhatja a riportereket, kíváncsi papa­razzókat: a túlságosan merész, pimasz fotósokat egyszerűen orrba vágja, mondjuk, esernyő­vel. A rendőröket sem szereti különösképpen, egyet nyom­ban fel is képeit volna, ha barát­ja le nem fogja a kezét. Az eset tavaly nyáron történt, amikor a herceg és a hajdani playboy, Günter Sachs fia St. Tropez-ben ebédért indult a Pacha III jacht motorcsónakján. Fürdőzőkközt száguldoztak, míg a parti őrség meg nem állította őket. A her­ceg kiabált, káromkodott is jó­kat angolul, amolyan igazi vi­lágfi módjára, s már lendült is volna ökölbe szorított keze, hogy a „fontoskodó” rendőrt megüsse. Rolf Sachsnak kö­szönheti, hogy nem került bíró­ság elé. Az esemyőtámadást is csak azért úszta meg komolyabb következmények nélkül, mert hajlandó volt ki­fizetni a 90 ezer márkás pénz- büntetést. Csi­nos kis ösZ- szeg, szó se róla. Sajnál­ni persze kár volna a herceget, futja még pénzéből bőven min­denféle jóra. Maradhat a pucc, pompa, előkelőség. De mi lesz Monacóban? Fénye megkopik, ha Caroline való­ban fogja magát, és három gye­rekével együtt elköltözik. Stephanie hercegnő is egyre rit­kábban mutatkozik; villáját bér­be adta, jelenleg auroni házá­ban él gyermekeivel együtt, elég távol az udvari nyílt világtól. Legfőbb ideje tehát, hogy a mo­nacói trónörökös megnősüljön. Albert herceg (40) nagy nőcsá- bász hírében áll, eddig több tu­cat barátnőt fogyasztott el: mo­delleket, filmcsillagokat, rövid és hosszú hajú lányokat, szőké­ket, barnákat. Az udvari króni­kások számon is tartják a barát­nőket, akikből eddig állítólag 149 volt. Albert nemrég a szép­séges modellt, Tashát is fakép­nél hagyta, s újra bejelentette: „Nem nősülök, ellenzem a há­zasságot”. Pedig saját érdeké­ben kellene igyekeznie. Az ud­vari „hiénák” máris kikezdték: ha rövid időn belül nem lesz hi­tes feleség és fiú utód, követelni fogják a törvény módosítását, melynek értelmében Caroline legidősebb fia, Andrea Albert (14) javára le kellene mondania a trónról. Budapesti levél Virtuális erőszak Stark R. László ___________ Eg y közönséges analóg mű­holdvevővel Magyarorszá­gon több mint száz adó kö­zött válogathatunk, de aki­nek digitális készülékre is te­lik, akár kétszáz programot is nézhet kódolatlanul, emel­lett minden településen be­jön legalább 4-5 magyar nyelvű földi adó. De hiába várjuk, hogy az olcsón vagy ingyen elérhető műsorok mennyisége egyszer majd minőségbe csap át. Ennek az az egyszerű oka, hogy min­den kereskedelmi állomás hasonlítani akar a nézettségi toplisták éllovasaira, és ezek többnyire épp a leghígabb, a legpopulárisabb adók, me­lyek magukkal rántják a mélybe az üzleti siker után sóvárgó mezőnyt. Nálunk is versen­genek a televíziós társaságok, ha­sonló primitív kví­zek és show-k tűn­nek föl ugyanab­ban a műsorsáv­ban, s igyekszik egyik a másikát alulmúlni. E lefelé húzó öryény ma­gával rántotta a közszolgálati tele­víziót is. Ha a hét­végeken este 8 óra tájt távirányítóval szörfözünk az éteri hullámo­kon, még akkor is megdöb­bentő az agresszív és az un­dort keltő műsorok túlburján­zása, ha tudjuk, enélkül a csatornák tulajdonosai lehúz­hatnák a redőnyt. A nemritkán vacsoraidőben sugárzott játékfilmekben egy fertályórán belül 3-4 fojtoga- tás, kínzás, megalázás, leg­alább egy tucat gyilkosság, lőtt, vágott seb, sokkoló vér­naturalizmussal ábrázolt mű­tét, hiperrealista részletes­séggel bemutatott erotikus jelenet képei váltják egymást. Az MSaton nem is oly rég még délután is egymást kö­vették az embert lélektelen gyilkoló és párosodó gépként „eszményítő” jelenetek, ide­jekorán megfosztva az ifjú nézőt attól, hogy szerelem­ről, barátságról, értelmes em­beri életről illúziói legyenek. Húsz-huszonöt csatornán egyidejűleg sajátos vizuális massza képződik, a neuroti­kus keresgélők, akik nem akarnak lemaradni semmi­ről, már-már úgy látják, hogy a PR07-en eldörrenő Para- bellum golyója az RTL2-n ga­rázdálkodó gengsztert találta szíven, a Satl-en elcsattanó pofontól pedig az új Tévé ket­tőn köpi ki fogait a hős. Akik pedig főműsoridőben elhaláloztak, azok éjféltájt a „horrorsávban” támadnak föl mint nyaki ütőeret unottan kóstolgató vámpír, rosszin­dulatú zombi, idegbeteg kas­télykísértet. A tévéadókat ko­moly felelősség terheli e tö­megméretű mentális fertőzés terjesztésében. Bár a pszicho­lógusok szerint már a legfia­talabbak is képesek szétvá­lasztani a létező világot és a fikciót, ezért destruktív üze­netek, a gonoszság szellemei nem szabadul­hatnak ki a „virtualitás pa­lackjából”. De ezek a szakvé­lemények eddig nem nyugtatták meg a szülőket. A vüágszerte sorra szerveződő civü mozgalmak kö­vetelik a veszé­lyes életmodelle- ket, tudat alatt is agresszív példá­kat közvetítő mű­sorok, filmek szá­mának csökkentését és áthe­lyezését későbbi időpontra, a „felnőttsávba”. Néhány tévé- társaság vezetése hajlandósá­got is mutat az önkorlátozás­ra. De ettől még sugározhat­ják a bajban kéjelgő, közön­ségcsalogató, brutális riport­jaikat a délutáni és a kora esti hírműsorok, magazinok. Csu­pán arra hivatkozva, hogy „bizony, ilyen a világ”, nem lehet hosszabb távon pusztán ízlés dolga, hogy a híradók messze a jó ízlést és pszichikai tűréshatárt meghaladó érzék- letességgel mutatják be a ki­végzéseket, az összeégett tes­tet, a levágott fejet, a méltat­lan helyzetbe került áldoza­tot. Mert emberi jogaitól az sem fosztható meg, aki sza­badságát, egészségét, életét veszítette el. A néző is érde­mel annyi tiszteletet, hogy ne hozzák „helyzetbe”, ne sok­kolják váratlanul olyan ké­pekkel, melyeket önszántából soha nem nézne meg. Hiába vár­juk, hogy a műsorok mennyisége egyszer majd minő­ségbe csap át. Vasárnapi mozaik Mitől betegek a turisták? Különös ügyben tett feljelentést egy Indiában tartózkodó skót házaspár. Vádjuk szerint a világ egyik legcsodálatosabb építmé­nyét felkereső turistákat csalók megbetegítik, hogy azután bu­sás hasznot húzzanak az orvosi honoráriumokból. Az elmúlt hónapokban egyre több külföldi turista tett panaszt amiatt, hogy állítólag ételükbe belekevertek valamit, s ezért gyógykezelésre volt szükségük. Mások viszont arra panaszkodtak, hogy éte­lükbe kevert szerrel elkábítot­ták, majd kirabolták őket. Az ilyen esetekről beszámoló Pioneer című lap szerint azon­ban turisták is elkövettek ha­A XVII. században épült agrai fehér márvány mauzóleum India leghí­resebb turistaattrakciója. sonló csalásokat: hamis igazolá­sokat állíttattak ki maguknak indiai orvosokkal, hogy aztán hazájukban kártérítést követel­jenek a biztosítótársaságoktól. Egy másik lap szerint a rendőr­ség 10 idegenvezetőt, 6 klinikát és 12 szállodát gyanúsít Agrában azzal, hogy belekeve­redtek a csalásokba. Az agrai szállodások szövetsége ugyan visszautasította a vádakat, a vá­ros rendőrfőnöke viszont meg­ígérte, hogy rövidesen felgön­gyölítik a bűnszövetkezetet. Pusztulásra ítélt látnivalók Párizs száz év múlva is a helyén lesz. De meddig bírja a pisai fer­de torony? Az ázsiai szigetvilág­ba az unokánk is elutazhat majd, de ha tigrist vagy rinocé- roszt akarunk még látni, si­essünk! Josh Calder washingto­ni futurológus összeállította a ma még megcsodálható, ám szerinte hamarosan eltűnő lát­ványosságok toplistáját, vüág- utazóknak szánt figyelmeztetés gyanánt. íme, a 10 pusztulásra ítélt látványosság: a ferde to­rony, az ázsiai és a karibi korall­zátonyok, a szumátrai tigris, ri- nocérosz és orangután, a Jang­ce folyóval elárasztott kínai fal­vak és városok, a bebalzsamo­zott Lenin, a dél-szaharai állat­világ, Makao, az utolsó gyar­mat, Kairó iszlám építészeti em­lékei, osztrigahalászok bárkái Észak-Amerikában, a csendes­óceáni szigetvilágban máig föl­lelhető világháborús roncsok. Meddig bírja a pisai ferde torony?

Next

/
Thumbnails
Contents