Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-03 / 5. szám
8 1999. február 3. A zselizi műemléket utoljára 1993-ban próbálták meg feltámasztani halottaiból Játék a kastélyban Buchlovics Péter Az alábbi történetnek semmi köze Molnár Ferenchez. A konkrét helyszínre egy-egy ablakdeszka felfeszítése árán betoppanó „szereplőket” inkább Gorkij Éjjeli menedékhelyéből szalaszthatták, ám a leglényegesebb kérdésre - nevezetesen, hogy miért pusztul továbbra is a zselizi Esterházy-kastély, ha egyszer annyian akarják megmenteni tán csak Kafka Kastélyának földmérője adhatna egyértelmű választ. Mint arról az Új Szóban már többször írtunk, a város az épületet utoljára 1993-ban próbálta meg feltámasztani halottaiból. Ekkor a Pro Slovakia jóvoltából mintegy hárommillió koronát fordítottak a tető- szerkezet felújítására, a padlók betonalap-szerkezetére, a belső szigetelés, valamint az elektromos és fűtéshálózat kivitelezésére. A kastély belső udvarára, a lépcsőházra és a klasszicista portálra már végképp nem futotta, miként a külső tatarozásra és a további állagmegóvásra sem; így aztán mára az is ebek harmincadjára jutott az épületben, amit annak idején megjavítottak, felújítottak. A városháza például az összes fűtőtestet leszereltette és elszállíttatta, mert kevéssel a tatarozás után tizenhét radiátort loptak el a kastélyból. A villanyvezetékeket kiszaggatták a falakból, a nagy elosztó- szekrényt szintén ellopták. Dobrovicky László polgármester a réz ereszcsatornákat már fel sem engedte rakni, nehogy azoknak is lábuk keljen. A műemléken tehát négy évig gyakorlatilag semmiféle munkát nem végeztek, az ablakok, ajtók ideiglenes bedeszkázásá- val próbálják távol tartani a szajrézó vagy csak „bulizó” betolakodókat. Az önkormányzat rendszeresen pályázott ugyan a Pro Slovakia célösszegeire (kb. 12 millió kéne a teljes felújításra), ám Hudec csillagfényes korszakában a válasz mindannyiszor egy cinikus „nincs miből” volt, vagy még az sem. Nagyszabású tervekből viszont nincs hiány. A kastély egy állandó regionális történeti múzeumnak, a Franz Schubert-emlékkiál- lításnak, egy koncertteremnek és a gondnoki lakásnak is helyet adhatna. Csak hát az a fránya pénz... A város a gázvezeték-hálózat kiépítése miatt amúgy is nyakig ül az adósságokban, a kastély puszta léte is 50-70 ezer koronájába kerül évente. Tizenkétmilliót pedig semmiképp se tudna ráfordítani, mert ez az összeg az éves költségvetése felét teszi ki. A polgármester - megunva az állami alap packázásait - tavaly júniusban lépett: az Esztergom megyei Letkéssel közösen támogatást kértek a hollandiai központú CREDO-Euro- program a Vidéki Turizmus és a Határ Menti Regionális Együttműködés Fejlesztéséért Alaptól. A kuratórium 15 pályázatból eddig ötöt fogadott el, a zselizieket még nem értesítették. Az ügy szépséghibája: a tervezetet a Meciar-kor- mánynak is véleményeznie kellett. Ám másfelől is érkezett segítség. 1997 nyarán váratlanul vendég bukkant fel Zselizen. Látva a kastély állapotát, a gaztól burjánzó belső udvart, a leszakadni készülő portált, azon nyomban munkához látott - volna, de előbb - motorfűrészszel a kezében - fölkereste a polgármestert. Természetesen nem akarta fejét venni, csak engedélyt és embereket kért a melóhoz. A dél-németországi Leutkirchből érkezett úr nem volt más, mint Hans Dieter Kiemle, tanár, muzsikus, Schu- bert-kutató és zeneterapeuta, aki már évtizedek óta foglalkozik Franz Schubert munkásságával. Felkutatta mindazon helyeket, ahol a nagy osztrák zeneszerző megfordult, alkotott. Még Schubert szüleinek morvaországi, pradédi sírjához is ellátogatott. Az ő kezdeményezésére újították fel a Bécs melletti atzenbruggi kastélyt is, ahol Schubert hat tánckompozíciót írt Atzenbruggi táncok címmel. Miként az a zeneirodalomból közismert, Esterházy János gróf meghívására a komponista két alkalommal is járt - 1818 és 1824 nyarán - Zselizen, ahol a grófkisasz- szonyok zongoratanára volt. A kastélyban több mint 20 zenedarabot írt. Kiemle úr ezért egy percig sem tétovázott. Még azon a héten megtisztították a belső udvart, és létrehozták az Európai Bizottság a Zselizi Schu- bert-kastély Megmentésére és Fenntartására elnevezésű testületet is. Kiemle úr irányításával ez a testület tavaly két jótékonysági hangversenyt rendezett Zselizen. A legutóbbi rendezvényen Johannes Sterkel operaénekes, Fritz Brücker zongoraművész, a bécsi Wiener Schubertbund karnagya, Sieglinde Michalko zongora- művész és a zselizi Franz Schubert Vegyes Kar lépett fel. A jövő tehát biztató, pillanatnyilag azonban ennek a lelkesedésnek a nyomát sem látni. Az Esterházy-kastélyt tovább rágja az enyészet, egyes építészek szerint portálja már az idei telet sem bírja ki. A helybeliek szinte semmit sem tudnak Kiemle úr és a bizottság tevékenységéről, csoda ha egyáltalán a jótékonysági hangversenyre eljönnek. Az önkormányzat is elég szkeptikusan figyeli Kiemléék munkálkodását. A polgármester szerint a régióban mindenféle hírverés, gyűjtés és kalapozás hatástalan, mert nem áldoznak a kultúrára ott, ahol a mindennapi megélhetés is gond. Nos, ki tudja? Miért éppen egy német „turistának” kellett megmutatnia, hogyan kell becsülni értékeinket? Akár pénz nélkül, gyomot irtva. Abban a városban, ahol alibinek, mindenhol mutogatható „vagyontárgynak” könyvelik el a „saját” Schubert Énekkarukat is... (A tagság több mint fele vidéki.) S ahol évek óta csak azt hajtogatják: „Kaptok pénzt kotta-fénymásolásra, autóbuszra, mi kell még?” Ui.: Időközben Zseliz polgármesterévé dr. Nagy Gézát választották. Programjában külön tételként szerepelt a kastély megmentése. Meglátjuk. Köszönettel tartozom Nad’a Koncsalovának, aki tolmácsként állt rendelkezésemre. A teljes felújításhoz körülbelül tizenkétmillió koronára volna szükség. Másfelől is érkezett segítség: 1997 nyarán váratlan vendég bukkant fel Zselizen. Horváth Géza karnagy az Esterházy-kriptába is elkalauzolta a vendégeket. Gróf Esterházy Jánosnak csak a szívét temették ide, a teste a galántai sírboltban nyugszik. Ausztriai és német vendégek a Bagolyvárban, ahol a hagyomány szerint Schubert zselizi tartózkodása idején lakott és dolgozott. Ebben a kis házban őrzik a zongoráját és a kastély egyetlen épségben maradt gyönyörű cserépkályháját is.
