Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-30 / 26. szám

2 1999. június 30. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár A kormány tehet róla Dusán Déván Poór vállalkozó az előzetes megegyezések ellenére ame­rikaiaknak adta el a Nafta Gbelyt. A kormány pedig ahelyett, hogy üdvözölné Szlovákiában az egyik legna­gyobb befektetőt, búnak ereszti a fejét. Pedig maga tehet az egészről. Nincs mi­ért szidni az amerikai válla­latot. A Cinergy, akárcsak a többi külföldi befektető, nem jószívű nagybácsik, ha­nem kemény vállalkozók csoportja. Ha a vállalat úgy döntött, hogy Poórtól veszi meg a Naftát, nem a kor­mánytól, megvan rá a jó oka. Ha Poórtól veszi meg, nem kell csúszópénzt osztogatnia ezerfelé, és nem kell retteg­nie, hogy fuccsba megy az üzlet, mert az ezeregyediket kihagyta a buliból. Az új kor­mány hivatalba lépésével ugyanis nem csökkent a kor­rupció. Épp fordítva: minél több a kormánytényező, an­nál több „éhes szájjal” talál­kozik a befektető. A Cinergy a legolcsóbb megoldást vá­lasztotta - Poórnak fizet, és nem kell mást lefizetnie. A másik ok, hogy a Cinergy nem hisz a kormánynak. Ezen sincs mit csodálkozni. Sokként hatott, amikor a kormány a külföldi befekte­tőkkel zajló tárgyalások kel­lős közepén úgy döntött, a Nafta Gbelyt az SPP alá ren­deli. Már akkor figyelmeztet­ték a kormányt, hogy tisztes­séges partnerekkel így nem lehet tárgyalni. Ezek után senki sem bízha-tott abban, hogy esetleg nem lép elő egy új hazai lobbizó, aki kilenc­ven fokkal fordít a kormány álláspontján. Az idő sem el­hanyagolható. Ez a kormány sosem reagál idejében, az idő pedig, mint tudjuk, pénz. A kormány mérlegelése idő­be, a Sinergynek pénzbe ke­rül. S még egy dolog. A globalizáció korában nem le­het kijelenteni, hogy az eu­rópai befektetőket részesítik előnyben. Ha a gazdasági miniszter ilyeneket mond, nincs tisztában a nyílt ver­seny fogalmával. A szerző a Sme kommentátora. Jegyzet Nacionalista hecc Szűcs Béla ______________ Az önálló Szlovákia rövid történelmét végigkíséri a nemzetállami eszme meg­szállottainak a magyar ki­sebbség elleni hadjárata. Mindent elkövetnek, hogy az itt élő hatszázezernyi ma­gyart kiszorítsák a közélet­ből, a gazdaságból, hogy le­hetetlenné tegyék nyelve használatát. A szélsőséges nacionalista korifeusok lép- ten-nyomon francia, angol példákra hivatkozva a be­vándoroltakhoz hasonlíta­nak bennünket, holott egy évezrede a szülőföldünkön élünk. A nacionalisták ki­használnak minden lehető­séget arra, hogy a szlovák közvéleményt a magyarok ellen uszítsák, békés együtt­élésünket tagadva, ellenünk hangolják a szlovák többsé­get. Ennek legújabb bizonyí­téka a kisebbségi nyelvhasz­nálati törvény elfogadása el­len szervezett aláírás-gyűjté­si mozgalom, heccnépszava­zás szervezésére. Nem vélet­len, hogy a meciarista párt összefogott a nemzetiekkel, és együtt szajkózzák, hogy a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény korlátozza a szlovákok jogait. Annyira nem együgyűek, hogy ne tudnák, ha összegyűjtik is a 350 ezer aláírást, minimális az esélye a népszavazás megtartásának. Alkotmá­nyunk ugyanis leszögezi, hogy az alapvető emberi jo­gok kérdésében nem lehet népszavazást tartani. Nem is szólva arról, hogy mire ösz- szegyűjtik az aláírásokat, a parlamenti többség már jó­váhagyja a törvényt. De ná­luk nem is ez a lényeg. Kor­mányellenes hangulatban akarják tartani a közvéle­ményt, és szeretnék bom­lasztani a koalíciót, amely­nek némely tagjai sem men­tesek a nacionalista beütés­től. A nagy hűhóval folyó aláírási mozgalomnak nem sikerül kiprovokálnia egy ki­sebbségellenes népszava­zást, amely újabb kidobott milliókat jelentene a nehézségekkel küzdő gazda­ságunk számára. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modem élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszd: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapter­jesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Koáická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Képzelje, szomszéd, azt írja az újság, hogy az új törvény szerint a háromlábú kecskék is négy lábbal kötelesek születni... Rajz: MS-Rencín Ha renitens a miniszter, és kilóg a saját kormányából Mi legyen Koncossal? P. Vonyik Erzsébet__________ Pavol Koncos mezőgazdasági miniszter nemcsak hórihorgas termetével, hanem meggondo­latlan, otromba megnyilatko­zásaival is kilóg a kormányból. Kijelentéseivel a magyarokat sem kímélte, hiszen tavasszal azt hangoztatta, hogy az MKP jelöltjét akkor sem nevezné ki a földalap élére, ha története­Bugár Béla, az MKP elnöke: a Minden reszort nagyon ^ nehéz helyzetben van, más miniszter is megtehetné, hogy látványosan siránkozik. Furcsá­nak tartom, ha egy miniszter csak követeli a dotációt ahe­lyett, hogy a mezőgazdaság fi­nanszírozására vonatkozó sen Gyetváról származna. Nemrég újra lemondással fe­Q A kormánynak lépnie kell. Q Ez a DBP ügye. nyegetőzött, mert a mezőgaz­daságnak nem jut jövőre akko­ra dotáció a költségvetésből, konkrét koncepciót tenne le az asztalra, amelyben megoldást javasolna. Nem szerencsés, ha egy kormánytag nem tudja, melyik kabinetnek a tagja. Harna István is megtehetné, hogy követelőzik, hiszen nem ő ígért 14 ezert lakást évente, ha­nem a kormány. Úgy vélem, az MKP-nak nem kell túlzottan beavatkoznia a Koncos- ügybe, nekünk már volt vele konfliktusunk a földalap kap­csán. Szerintem ez nem az MKP és a baloldal közötti meccs. A problémát magának a DBP-nek kell megoldania. Ivan Simko, SZDK: Pavol Koncos megnyilat­kozásait szerencsétlenek­nek tartom. Politikai szem­szögből meg kell vizsgálni, hogy e meggondolatlan kije­lentések a szavakon túl nem ér- tékelhetők-e bizonyos szem­pontból tettekként is. Tény és való, hogy egy miniszternek sokkal jobban meg kellene fon­amekkorára szüksége lenne. Koncos újabban nemcsak le­mondásával zsarolja a kor­mányt, de azt is megeresztette, hogy kilép a baloldal képvise­lői Űubjából, és a tiltakozó pa­rasztok élére áll. Ankétunkban azt próbáltuk kideríteni, mi­ként vélekednek a képviselő- társak Koncos újabb ficán- kolásáról, s miben látják a megoldást. tolnia, mit mond. Ezt a kérdést a DBP-ben is alaposan meg kell vitatni. A kormánynak informá­lis megbeszéléseket kell folytat­nia a mezőgazdasági miniszter kijelentései nyomán előállt helyzetről. Ha ez nem segít, ak­kor szerintem politikai tárgya­lásokhoz kell folyamodni. Roman Kovác, DU: A Pavol Koncos elhamarko­dott kijelentéseket tett. Ha minden miniszter ilyen kö­vetelésekkel állna elő, akkor ez a kormány nem létezne. A mű­vészet éppen az, hogy meg kell találni a kompromisszumot a költségvetés lehetőségei és az egyes tárcák igényei között. A szóban forgó miniszternek a jövőre nézve azt ajánlom, hogy jobban gondolja meg, amit mondani akar. Ami megtör­tént, nem lehet meg nem tör­téntté tenni, így nézetem sze­rint át kellene értékelnie a ko­rábbi megnyilatkozásait. Az üggyel a DBP-nek kell foglal­koznia, s érzésem szerint a megoldás kulcsa az ő kezében van. Jaroslav Volf, a Szociáldemokrata Párt elnöke: A Képviselőként én is meg- ^ szavaztam a kormány- programot. Hasonlóképpen a kormánytagok is, ezért a benne foglaltak rájuk nézve szintén kötelező érvényűek. A földmű­velési miniszternek lehet kü­lönvéleménye, de akkor két le­hetősége van. Vagy megpró­bálja keresztülvinni a kor­mányban azt, ami mellett kar­doskodik, vagy pedig lemond. Azt hiszem, értelmetlen, hogy valaki kormánytagként fenye­getőzzön. Szerintem ebben az esetben elvszerűen kell eljárni. Olvasói levél 50 év múlva nem lesz magyar A múltkori Vasárnapban igen nagy betűkkel volt megírva, hogy milyen jó itt magyarnak lenni. Igen ám, de csak annak, aki írta! Nekem ez igen fölhá­borító, és visszautasítom. Ne­kem itt olyan jó élni, mint Ko­szovóban az albánoknak. Szer­kesztő úr, önnek még nem volt szerencséje olyan szlovák férfi­hoz vagy nőhöz, aki azt mond­ta volna, hogy „Nevyprávajte mad’arsky, tűje Slovensko”? Nekem bőven volt részem ilyesmiben, még a kórházban is megmondta az orvos, hogy „Naucte sa slovensky vyprávaf.” Egy hónappal ez­előtt magyarországi rokonaim jöttek látogatóba. Másnap elkí­sérte őket egy rokonom a nyitrai Priorba vásárolni. Mi­közben sorba álltak és beszél­gettek, közbeszólt egy szlovák fiatalasszony, hogy: „Preco vyprávate tu mad’arsky? Tűje Slovensko!” Nagykéri roko­nunk adott neki egy kis leckét, hogy ha németek jönnek ide, azoknak is tudniuk kell szlová­kul? Elpirult az asszony, to­vább nem tudom, hogyan volt. Bizony, tisztelt szerkesztő úr, több is van ilyen, és még lesz is bőven. No de valahogy már ki­bírjuk ezt a pár napot vagy évet, vagy tudja Isten, meddig. Én már majdnem 80 éves va­gyok, a feleségem 78. A gyere­keink már mind szlovákok. A legfiatalabbik unokám szlovák lánynak udvarolt Újvárba. Mondtam neki: „Ha szlovák lányt fogsz elvenni, nem me­gyek el a lagzidba.” Hát bizony az unokám elkezdett sírni, s az­tán elmondta a feleségemnek, mint mondott a nagyapa. El­vette azt a lányt, és elmentem a lagzijába. Ha a felesége eljön hozzánk, azt se tudja mondani, hogy jó napot, vagy hogy van­nak, nagyapa vagy nagymama. El kell szívlelni, hogy egy ma­gyar szót ki nem ejt a száján. Sebaj, 50 év múlva nem lesz itt magyar ember! Vagy minden szülő szlovák iskolába írassa a gyerekét, mert a magyar nem kell sehová, csak kapálni és trá­gyát hordani. 1918-tól 1945-ig a falunkban rendes magyar is­kola volt, 8 osztályos. Aztán beindult a szlovák iskola, min­den évben eggyel több osztály- lyal. 1945 előtt 99 százalék volt a magyar Nagykéren. Most nem tudom, mennyi. Tisztelt szerkesztőség, köszönöm, hogy ezt a papírt elolvassák, és vala­hogy tudtomra adják, igazam van, vagy nincs, de nem úgy, hogy a nevemet beleírják az új­ságba, mert a szlovákok agyon­csapnak engem! Most bátran írtam ezt a levelet, mert a fele­ségem nincs itthon, elment Új­várba a testvérét meglátogatni a kórházba, máskülönben ő nem engedte volna ezt megír­ni, mert nagyon ijedős asszony. Fél, hogy bezárnak a börtönbe. Többet nem írok, pedig még mennyi mindent tudnék írni! Tessék elhinni, hogy énnekem házam van, de hazám, az nincs. Én egy idegen államban élek. Nagykéri olvasójuk

Next

/
Thumbnails
Contents