Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-09 / 23. szám

Lipoit

1999. június 9. 9

A 80 esztendős Gemeiner Zsuzsanna néni Gertrúda Kozá- kovával a szeretetotthonban ismerkedett össze, azóta elválaszthatatlanok. „Az erkélyre is velem tart, ahol az ápolónők hallgatólagos beleegyezésével cigarettázni szoktam. Beszélgetéssel, emlékezéssel múlatjuk az időt. A szeretteinkre meg

szép gyermekkorunkra gondolunk leginkább. Felnőttként nem sok jóban volt részünk. Bár én szerencsés vagyok, a fiam, menyem és a két unokám közelében élhetek, naponta meglátogat hol az egyik, hol a másik. Felügyeletre van szükségem, érelmeszesedés miatt kihagy az emlékezetem.”

Somogyi Tibor felvételei

„Nagytakarítást végeznek nálam, nem hívhatom be magukat, pedig nagyon barátságos kis szobában élek. Megmutatom legalább a fiatalkori fényképeimet” - állított meg a 94 éves Bán néni. Büszke arra, hogy valaha szépségversenyt nyert, hogy neves alkotó- művész férje szobrot is mintázott róla.

vérkék kedvesek, de mert sok a tennivalójuk, nem lehetnek állandóan mellettem” - panaszolta a Galgócról származó kilencven- esztendős Wertheimer Adél néni.

Közel 35 millió korona kellett a valamikori zsidó fiúárvaház, majd rendőrségi épület felújításához. A korszerű szeretetotthonban negyvenen élhetnek majd, békében, biztonságban. S haláluk órájában sem lesznek egyedül.

„Senkim sincs, rokonaim nem maradtak életben. Itt ugyan gondoskodnak rólam, csak hát fogytán az erőm. A kezem is gyenge, nem bírom összenyomni ezt a fránya gumikarikát. A nő-