Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-09 / 23. szám
Politika 1999. június 9. 3 Minden azzal kezdődött, hogy Szlovákia csatlakozni akart Nyugat-Európához Nyelvünk három esete Madi Géza ________________ Eg yáltalán nem szerencsés, hogy Szlovákia külföldi, illetve belföldi (azaz a magyar nemzetiségű polgár általi) megítélését a tervezett kisebbségi nyelvhasználati törvény körüli viták tükrében kell górcső alá venni. Demokratikus parlament ide, demokratikus kormány oda, sajnos, nem maradt más hátra. Es a demokratikus, közvetlen államfőválasztás győztese sem másíthatja meg azt, ami már megtörtént. I. Minden azzal kezdődött, hogy az ország vezetői annak idején eldöntötték: Szlovákiának csatiakoznia kell Nyugat-Európához. Az előző hatalom semmit sem tett ezért, viszont a mostani kormány sokat. És talán tesz majd többet is, mert erőlködni ugyan erőlködik, de az eredmény nem nagyon akar megszületni. Ami az EU-felvétel utolsó politikai feltételének teljesítését - a kisebbségek nyelvének használatát szabályozó törvény elfogadását - illeti, a jelenlegi koalíció se nagyon kápráztatta el az Európai Unió, az Európa Tanács vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet képviselőit. Kis túlzással elmondható: idén még nem telt el olyan hónap, amelynek valamelyik napja ne lett volna valamilyen módon határidő a jogszabály jóváhagyására. Szóval már annyit késtek vele, mint egy kubai óriásvállalat legnagyobb beruházásával. Sajnos, nálunk is a kivitelezéssel van baj, úgy, mint a kommunista Castro- rendszerben. Ha van tégla, nincs Olyan javaslatnak nincs értelme, melynek elfogadásához nincs kellő politikai akarat. habarcs-és megfordítva. Nálunk most már van hozzá kormány, viszont nincs akarat. Pedig már lassan el kellene készülnie a vakolatnak is, hogy legyen mit mutogatni a megrendelőknek. II. A szlovákiai kisebbségi nyelvtörvény külföldi „megrendelői” szigorú szemmel figyelték és figyelik a honi „malterkeverőket”; az építménynek mindenképpen állnia kell, mert enélkül a decemberi helsinki csúcstalálkozón is pirosat kap Szlovákia. Viszont az utóbbi hónapokban úgy tűnt, hogy a nyugat-európai szakértők jobban kívánják az ország EU- csatlakozását, mint a pozsonyi kormánykoalíció tagjai együttvéve. Többször is jártak Szlovákiában, hogy tájékozódjanak a dolgok állásáról, ám a vizitek általában sikertelenül zárultak. Persze ígéretek voltak, ezekkel megtölthették a batyujukat, de határozott kötelezettségvállalást nem tudtak kipréselni a kormánykoalíció politikusaiból. Akiknek külföldi okítások nélkül is tudniuk kellene: olyan nyelvtörvényjavaslatnak nincs értelme, melynek elfogadásához nincs meg a kellő politikai akarat. Ilyen tervezet akár ezer változatban is elkészülhet, ám ha nem kerül az asztalra az az egyetienjavaslat, amelyet bár fogcsikorgatva, de jóvá lehet hagyni, akkor nem marad más hátra számukra, mint visszatérni a kiindulóponthoz, újrakezdeni mindent, ismét tiszta lappal indulni. Mert a tiszta lapnak általában az a tulajdonsága, hogy - legalábbis a kezdeti időkben - mindig üres. Nincs ráírva semmi, és csak a tárgyalófeleken múlik, mi kerül rá: piszok vagy egy mindenki számára elfogadható jogszabály. A kisebbségi nyelvhasználati törvény is „tiszta” rendelkezéssé válhat, ha a kompromisz- szum tollával írják a „papírra”. Ezt kellene valahogy elérni - lehetőleg még a nyári parlamenti szünet előtt. III. Mondják, minden jó, ha a vége jó, ezért képzeljük el, hogy még a sokat emlegetett legutolsó lehetséges határidő lejárta előtt, azaz július 9-éig a törvény- hozás elé kerül a jogszabály tervezete. Ez egyebek mellett azt jelzi majd, hogy megállapodás jött létre a nyelvhasználati szakértők között, ugyanis a mintegy fél éve húzódó vajúdás után szinte elképzelhetetlen, hogy olyan javaslatot terjesztenek be a parlamentbe, amelyet a szlovák vagy a kisebbségi fél visszautasítana. Akkor már nem az lesz a lényeg, hogy mennyi mocskot zúdít a populista-nacionalista ellenzék a nemzeti kisebbségekre, hanem az, hogy az új hatalom végül mégis ki tudott egyezni önmagával. És elmondhatjuk: végre akadt tégla is, habarcs is. Már a sokadik háború dúl Kasmírban és Kasmírért India és Pakisztán, a két új atomhatalom között. Európai ember nehezen tud eligazodni a kölcsönös vádaskodások özönében, igazságot tenni meg se próbáljon, mert még jobban elrontaná azt, amit egyszer már elrontott. Mert a mostani bajok akkor kezdődtek, amikor a brit gyarmatosítók háromfelé osztották Kasmírt, igazságtalanul, érzéketlenül húzva meg a határokat - nem először a történelemben. TA SR/AP Dömötör Ede felvételei Bárdos Gyula frakcióvezetővel a magyar koalíció és a sajtó viszonyáról, az Új Szóról és az SZTV magyar adásáról Az MKP a nyilvánosság előtt akar politizálni Malinak István AzMKPOrszágosT anácsa is foglalkozni kíván a párt médiastratégiájával. A téma közel áll Bárdos Gyula frakcióvezetőhöz, az anyagot is ő készíti elő. Mint mondja, az MKP-nak tisztáznia kell a szlovákiai magyar, a szlovák és a külföldi sajtóval való kapcsolatát. Nemcsak az imidzsteremtés miatt, hanem azért is, hogy a párt „olvasható” legyen. A választások után a médiapiacon is megindult az átcsoportosulás, az MKP kivételével minden kormánypártnak van - úgymond - „saját” lapja, tévéje, rádiója, amelyen keresztül el tudja magát adni. Úgy tűnik, a szlovák médiumokban az utóbbi időben az MKP nem kap akkora teret, mint korábban. Tény, hogy az MKP nem rendelkezik elektronikus vagy írott sajtóval, ugyanakkor nem tartjuk kevésbé fontosnak a médiumokkal való viszonyt, azt, hogy rajtuk keresztül tájékoztassuk a választópolgárt. Az is igaz, hogy az ún. kisebbségi sajtóval, és ezen belül az egyedüli magyar napilappal, az Új Szóval kapcsolatban az MKP-n belül különböző vélemények vannak - objektív és szubjektív okok miatt egyaránt. Tudjuk, a három elődpárt közül nem mindegyikkel találta mega közös hangot az Új Szó, és ez természetesen tovább él az MKP-ban is. Ezért egyesek szerint az Új Szó nem mindig vállalja, meri vállalni azt, hogy a szlovákiai magyarok napilapja legyen. A magyaroké vagy az MKP-é? Nem azt akartam ezzel mondani, hogy az Új Szó az MKP lapja legyen, hanem azt szeretnénk, ha úgy tájékoztatná a szlovákiai magyarságot, és olyan, első kézből származó információkkal szolgálhatna, amelyek a szlovákiai magyarok érdekeit képviselik. Tehát nemcsak a pártérdekekre gondolok, bár a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Az MKP és az Új Szó egymásra van utalva, ez determinálja kettejük kapcsolatát. Fogalmazzunk pontosan: az Új Szó nem szolgálja a szlovákiai magyarság érdekeit? Ezt nem mondtam, én azt állítom, hogy sokkal hatékonyabban szolgálhatná - ha jobb volna az együttműködés az Új Szó és az MKP között. Az itteni magyar közösség legitim képviselői az MKP parlamenti képviselői. Nem azért, mert a parlamentben ülnek, hanem azért, mert a magyar polgárok a választásokon őket bízták meg érdekeik képviseletével. A párt és a napilap együttműködésében sok tartalékot látok. Fontosnak tartom, hogy az MKP kormánytényezőként is naprakészen tudja tájékoztatni választóit a pozitív és negatív dolgokról egyaránt. Ez azonban kétirányú utca. Igen, ezzel kapcsolatban a párton belül is látok problémákat és tartalékokat, az MKP-nak is gyors és hiteles információkkal kellene ellátnia az Új Szót. Az MKP munkájáról való tájékoztatásba beleértem a bírálatot is velünk szemben. Még egy szempont az egymásrautaltsághoz: meggyőződésem, hogy az Új Szó olvasóinak 90 százaléka az MKP támogatóinak, szimpatizánsainak köréből kerül ki. Kontraproduktiv az olyan igyekezet, amikor az egyik fél a másikat hátrányos helyzetbe akarja hozni. Például amikor a napilap akar pártként viselkedni, illetve amikor a párt nem hajlandó a közvélemény előtt vitát folytatni, megfosztja a lapot az információktól. Félreértés ne essék: az MKP nem a sajtószabadság ellen beszél, és pártlapot sem szeretne csinálni az Új Szóból. Egyedüli óhajunk, hogy az Új Szó naprakész, gyors és ami igen fontos: pontos legyen. Az MKP-nak pedig kötelessége ehhez biztosítani a feltételeket a lap számára. Gondolt-e arra az MKP, hogy más pártokhoz hasonlóan kellene belefolynia a médiumokba, beleértve a lapindítás lehetőségét is? Sem az MKP-ban, sem korábban, az elődpártokban nem fogalmazódott meg az új napüap indításának igénye. Ennek egyebek mellett prózai oka is van: nincs rá pénz. Külön fejezetet érdemel az SZTV magyar adásának fejlesztése. A lemaradást mindenképpen pótolni kell. Korábban felszámolták a szerkesztőséget, a műsoridő most sincs összhangban a számarányunkkal, a műsor- struktúra sem megfelelő. Már létrejött az önálló magyar szerkesztőség, igaz, még nem úgy működik, ahogyan szeretnénk, de a tévé sajátos helyzete az első lépésben nem tett többet lehetővé. Azt szeretnénk, ha a rádió magyar adásához hasonlóan önálló szellemi műhely alakulna, önálló műsorszerkezettel, műsoridővel. Vagyis: a műsorok rólunk és nekünk szóljanak. Sokan azt is nehezen nyelték le, hogy az SZTV 2-n már naponta mondanak magyarul híreket, és hetente kétszer van félórás műsor. Az ígéretek szerint szeptembertől a műsoridő tovább bővül, hétvégén is lesz magazinműsor, és természetesen a szerkesztőséget is fejleszteni kell. Tudom, még ez sem fog megfelelni a tíz- százalékos műsoridőnek, de a tévében tényleg a nulláról indultunk el. Újságírók segélyakciója Küldjön telefonkártyát! A napokban megalakult az Emberek vészhelyzetben nevű polgári társulás. Életrehívói neves szlovák újságírók, akik az elmúlt hetekben albániai és macedóniai menekülttáborokban jártak. A társulás célja humanitárius katasztrófák esetén a közvélemény figyelmének felkeltése, a segélygyűjtés megszervezése, az adományok eljuttatása a rászulókhoz. Terveik szerint az újságírók riportokban számolnak be a segélyszállítmányok eljuttatásának körülményeiről. A polgári kezdeményezés vezéreszméje: etnikai, faji és vallási előítéletektől mentes humanitás. A társulás első akciója telefonkártyák gyűjtése a bősi táborban élő albán menekülteknek. Mivel a menekültek hozzátartozói szétszóródtak a világban, a velük való telefonos kapcsolatjavíthat közérzetükön és lelkiállapotukon. Az első telefonkártya-küldeményt a napokban már eljuttatták Bősre; mind a harminchat családnakju- tott egy-egy. A kártyák gyűjtése folytatódik, ezért kérjük adakozni szándékozó olvasóinkat, hogy akinek módjában áll, vegyen részt az akcióban. A levél- küldeményeket „Telefon- kártya” megjelöléssel kérjük eljuttatni az Új Szó, illetve a Vasárnap címére. A kártyákat a társulás tagjai személyesen adják át Bősön. A segélyakcióban részt vevők névsorát későbbi időpontban a Szlovák Televízóban közük, miután a társulás önálló műsoridőt kap.
