Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-09 / 23. szám

4 1999. június 9. Háttér Az egész ügyet el lehetne intézni azzal, hogy a kínai hírszerzés jól végezte a dolgát, az amerikai elhárítás pedig pocsékul Kínai­amerikai „hidegháborúsdi” Malinak István ________________ Nem mondhatni, hogy kifejezett hidegháború dúl az USA és Kína között, inkább csak amolyan „hidegháborúsdi” - működésbe léptek a régi reflexek. Bár az amerikai üzleti körök lapja, a The Wall Street Journal azt írta, Washington a legjobb úton van afelé, hogy Kínában találja meg a Szovjetunió helyébe lépő leg­főbb ellenségét. Tény az, a lég­kör fagyos, ami pedig az elmoz­dulás irányát illeti, mindkét or­szágban egymással ellentétesen ható érdekek léptek működésbe. Amerikában az üzleti körök arra helyezik a hangsúlyt, hogy a két ország gazdasági érdekei szá­mos ponton találkoznak egy­mással. Mások viszont az ideoló­giát és politikát veszik elő, nem véledenül, hiszen jövő novem­berben elnökválasztás lesz Ame­rikában, s a republikánusok a nyolcévi Clinton-éra után min­denképpen vissza szeretnék hó­dítani a demokratáktól az állam­fői posztot. Áprilisban, amikor Csu Zsung-csi kínai kormányfő Amerikában járt, éppen a repub­likánus kongresszusi többség akadályozta meg, hogy a Clin- ton-kormányzat zöld utat adjon Kína WTO-tagságának. Peking már vagy másfél évtizede be sze­remé kerülni a Kereskedelmi Vi­lágszervezetbe, s a republikánus honatyák most sem gazdasági érveket hoztak fel ellene, hanem az emberi jogok megsértését, a demokrácia hiányát vetették a szemére. A Cox-jelentés - ké­sőbb érdemes bővebben is szólni róla - azzal vádolja Kínát, hogy fontos katonai atomtitkokat lo­pott el az USA-tól. Az egész ügyet el lehetne intézni azzal, hogy a kínai hírszerzés jól végez­te a dolgát, az amerikai elhárítás pedig pocsékul, ami történt meg­történt, túl kell lépni rajta. De nem lépnek túl, nemzetközi bot­rányt, világpolitikát befolyásoló kérdést csináltak belőle, olyany- nyira, hogy az egyik tekintélyes japán lap az ázsiai erőviszonyok átrendeződésének lehetőségét elemezte. Ifjabb George Bush (a volt elnök fia) texasi kormányzó­nak valószínűleg sikerül majd el­nyernie a republikánus elnökje­löltséget, s jól kampányolhat a demokraták ellen azzal, hogy Clintonék a Pekinggel való stra­tégiai partnerségi viszonyt túl­erőltették, nem léptek fel határo­zottan a kínai kémtevékenység ellen, s ezzel ártottak az USÄ nemzetbiztonsági érdekeinek. William Cohen védelmi minisz­ter e hónapra tervezett pekingi látogatását is a kémbotrány mi­att halasztották el, hozzátéve, jú­nius már csak azért sem a legal­kalmasabb időpont, mert ez a Tienanmen téri véres esemé­nyek hónapja. (Június 4-én volt tíz éve annak, hogy a kínai had­sereg leverte a diákmegmozdu­lásokat, s több mint száz fiatal életét vesztette.) Mintha ezt az amerikai diplomácia korábban nem tudta volna. A halasztás igazi oka a kémbotrány mellett a belgrádi kínai nagykövetség épületét ért bombatámadás. Ez az ügy a kínai politikai és kato­nai köröknek jött kapóra, szítot­ták is az Amerika-ellenes hiszté­riát rendesen, pedig tudták, hogy nem volt szándékos az ak­ció, csupán egy primitív hiba Amnesty International Tokió, 1999. május 27. Az Amnesty International nem­zetközi emberjogi szervezet a tíz évvel ezelőtti pekingi diák­lázadás és -tüntetés még min­dig börtönben lévő résztvevő­inek azonnali szabadon enge­désére és a diákmegmozdulás átértékelésére szólította fel a kínai vezetést. Azt is sürgeti, hogy a pekingi vezetés ­amely továbbra is ellenforra­dalmi cselekménynek minősí­ti a megmozdulást - fizessen kártérítést az áldozatoknak, illetve hozzátartozóiknak. Az AI szerint a tíz évvel ezelőtti véres események alatt és után mintegy kétezer embert börtönöztek be, közülük 241-et még mindig fogva tartanak. (MTI) Halott diákok a Tienanmen téren. A felvétel 1989. június 4-én készült. TA SR/AP Egy kínai rakéta makettje előtt gyakorlatoznak a pekingi helyőrség katonái. TA SR/AP okozta sajnálatos tévedés. De a kínai pártvezetés éppen Tienanmen évfordulója előtt de­monstrálni tudta a kínai nép egységét és hazafias érzelmeit. Koszovó vagy Irak ügyében a BT állandó tagjaként Peking eddig is sok borsot tört Washington or­ra alá, s ezt követően még job­ban bekeményített. De a tragi­kus bombázás legnagyobb ha­szonélvezője a kínai hadsereg. Megfigyelők mindenekelőtt arra mutatnak rá, hogy az utóbbi években a hadsereg folyamato­san veszített befolyásából, ’97- ben a legfelsőbb politikai döntés­hozó testületből, a kommunista párt politikai bizottságából is ki­szorították képviselőit. A tiszti­kart valószínűleg még ennél is érzékenyebben érintette a had­sereg gazdasági birodalmának az elvesztése: Csiang Cö-min el­nök utasítására a katonaságnak be kellett szüntetnie kereskedel­mi tevékenységét. Ugyanis bár- müy furcsának tűnik, a kínai hadsereg tulajdonában volt több mint húszezer vállalat, s az AFP francia hírügynökség jellemzése szerint ezek az ércszállítástól a vendéglátásig, az éjszakai loká­lok működtetéséig mindennel foglalkoztak. A katonai vezetők egy részét anyagüag súlyosan érintette a dolog, másrészt a hadsereg sem kapta meg az ígért kárpótlást. A tisztikar a nagykö­vetség bombázása és a kémbot­rány nyomán támadt USA-elle- nes hangulatot kihasználva a hadsereg gyorsított ütemű fej­lesztését sürgeti. Látni kell: Kína hárommillió embert tart fegy­verben, létszámát tekintve a Né­pi Felszabadítási Hadsereg jelen­leg a világ legnagyobb hadsere­ge. Viszont ami a legkorszerűbb technikát ületi, a fejlettségi szint­je messze elmarad az amerikaié­tól. Kína hiába atomhatalom, ra­kétáival nem tudja elérni az USA területét, az viszont el tudja az övét. Egyrészt ezzel is magyaráz­ható Peking fokozott érdeklődé­se az amerikai atomfegyverek iránt. Másrészt Oroszország mel­lett Kína is úgy érzi, az USA és a NATO a nemzetközi politika mellékszereplőjévé degradálta azáltal, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának mellőzésével indí­totta el a Jugoszlávia elleni légi hadműveletet. Peking ezt presz­tízsveszteségként éli meg, amelyet katonai fejlesztéssel akar kompenzálni. Az amerikai politika egyes bírálói szerint Wa­shington hajszolja bele Kínát eb­be a fejlesztésbe, ami természe­tesen így, szó szerint nem igaz. És most a hétszáz oldalas Cox- jelentésről, amelynek egyes ré­szeit - természetesen az állam­titkokat tartalmazó fejezetek ki­vételével - a hírügynökségek is ismertették. A Christopher Cox vezette ad hoc bizottság május 25-én terjesztette elő jelentését, amely megállapítja, hogy a két évtizede kezdődött kínai hírszer­ző tevékenység a mai napig tart. Cox kijelentette: sok állam igyekszik megszerezni az USA fejlett katonai technológiájával kapcsolatos ismereteket. Olyan mélységű adatforráshoz azon­ban eddig soha senki nem jutott, mint a kínaiak, és nem is haszno­sította eddig senki olyan fenye­gető mértékben azokat, mint ők. A jelentés azt állítja, a kínaiak megszerezték az úgynevezett fürtös rakéta - több, különböző célpontokra irányítható robba­nófejjel ellátott rakéta - nukleá­ris robbanófejének adatait, vala­mint egy olyan mozgatható indí­tóállású interkontinentális bal­lisztikus rakétáéit, amely Kínából képes elérni az USA területét. E kettő jelenti a legérzékenyebb veszteséget az amerikaiak szá­mára, bár Coxék állítása szerint Kína hét más atomrobbanófej, valamint a neutronbomba leírá­sához is hozzájutott. Peking cáfolta az atomkémkedés vádját, azt állítva, hogy ezek a minden alapot nélkülöző vádas­kodások „hátsó szándékokkal terhesek”.------------------ Rakétakísérlet Peking , 1999. május 26. Kína valószínűleg még az idén ki­próbál egy új, nyolcezer kilo­méteres hatótávolságú inter­kontinentális rakétát, amely tengeri indítóállásról irá­nyozható szárazföldi cél­pontra -jelentette az AFP. Pekingben akkreditált külföl­di katonai szakértők azt kö­zölték, hogy megkezdődtek az előkészületek a Csülang 2 tengeri indítású interkonti­nentális rakéta kipróbálásá­ra. A Csülang 2 (JL2) a nyolc­vanas években sikerrel kipró­bált JL1 rakéta továbbfejlesz­tett változata. A JLl-et előbb hagyományos tengeralattjá­róról, majd 1988-ban a Hszia atom-tengeralattjáróról indí­tották. (MTI) Portré Új német államfő Májusban Németországban is elnökválasztást tartottak. A szövetségi közgyűlésben - ez a testület ötévenként egyszer ülésezik, feladata az államfő megválasztása - a szociálde­mokraták (SPD) jelöltje, a 68 esztendős Johannes Rau csak a második fordulóban szerezte meg az abszolút többséget, több mint 670 szavazatot. Az it­teni választási szabályok érde­kessége, hogy három fordulót lehet tartani, az első kettőben a győzelemhez abszolút többség­re van szükség, a harmadikban már elég az egyszerű többség is. Az NSZK öt évtizedes törté­netében Rau a második szociál­demokrata politikus, aki el­nyerte a szövetségi elnöki posz­tot. Az első Gustav Heinemann (1969-1974) volt, ami azért ér­dekes, mert az ő lánya, Uta Ranke-Heinemann lett most Rau egyik ellenfele. A 71 éves teológusnő a magát reform­kommunistának nevező De­mokratikus Szocializmus Pártja (PDS) színeiben indult, és sok vizet nem zavart, hiszen csu­pán 65 szavazatot gyűjtött. A komoly ellenfél a konzervatív uniópártok jelöltje, a pártonkí- vüli Dagmar Schipanski volt, aki a második fordulóban is 572 szavazatot kapott. Az 55 éves keletnémet hölgy, szak­májára nézve az Umenaui mű­szaki egyetem fizikaprofesszo­ra, a múlt év végén lépett elő az ismeretlenségből, amikor is a most leköszönt államfő, Roman Herzog bejelentette, hogy nem kívánja magát újra jelöltetni. Johannes Rau, az SPD veterán politikusa hosszú időn át volt a legnépesebb tar­tomány, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke. Már öt évvel ezelőtt is jelöltette magát az ál­lamfői a posztra, de Herzoggal szemben alulmaradt. Ezúttal majdnem biztos lehetett a sí­kéiben, hiszen kezdetben a kormányzó szocdemek és zöl­dek mellett még a reformkommunisták is megfe­lelőnek tartották. A PDS csak azt követően vonta meg a tá­mogatást Rautól, hogy az ki­nyilvánította egyetértését a Ju­goszlávia elleni NATO-akció­val, ezért nagy gyorsan szorító- ba küldték a teológus asz- szonyt, aki rokonságban van Johannes Rauval is. (Rau fele­sége a már említett néhai el­nök, Heinemann unokája.) Né­metországban az államfői tiszt­ség inkább reprezentatív jelle­gű, az elnöknek tényleges ha­talma nincs, a németek mégis nagy fontosságot tulajdoníta­nak neki. A konzervatív Die Welt azt írta, hogy Rau tiszte­letre méltó személyiség, meg­érdemli ezt a posztot. Hozzá­tette ugyanakkor: az új elnök olyan lesz, mint egy jóságos nagyapa. Semmi újat nem lehet tőle várni, hiszen ő még a régi jó NSZK megtestesítője, a szoci­áldemokrácia konzervatív-ro­mantikus irányvonalának a hordozója. (m) Johannes Rau a feleségével TA SR/AP

Next

/
Thumbnails
Contents