Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-02 / 22. szám
16 1999. június 2. Sport Kovács István egyhangú pontozással nyerte első tizenkét menetes profi mérkőzését, és a BS-ben elhódította a WBC bajnoki címét Májusi Kokó-őrület a magyar fővárosban Kovács István (Kokó) tizenharmadik profi mérkőzésén is győzött, jöhet az Eb-meccs. Zsigárdi László ___________ Kov ács István, minden idők egyik legsikeresebb magyar ökölvívója az amatőr ringben mindent megnyert, amit csak lehetett: Atlantában, 1996- ban olimpiai bajnok lett; az 1991- es sydney-i és az 1997- es budapesti világbajnokságon aranyérmet szerzett; az 1992- es göteborgi, valamint az 1996-os vejlei kontinensviadalon is az első helyen végzett. Az amatőr ringben 297 mérkőzéséből 282-t megnyert, 1 összecsapása döntetlenül végződött, 14 találkozót pedig elveszített. Utoljára 1995 őszén kapott ki. Másfél évvel ezelőtt, a budapesti vb után a profik táborába lépett. Kokó új klubja, (korábban, amatőrként az ÉVIG SE-ben és a Vasasban bunyózott), az Universum Box-Promotion egyike a kontinens legerősebb, legbefolyásosabb hivatásos boksz-istállóinak. Ezt bizonyítja az is, hogy a 15 éves működésének legfényesebb napjait írja a hamburgi szakosztály. Dariusz Michal- czewski, Artur Grigorjan, Ahmed Kotyijev, Juan Carlos tíomez és Bert Schenk, továbbá egy hölgy, Regina Halmich egyaránt világbajnoki övét visel, és rajtuk kívül is temérdek jól csengő név található a sikeres csapatban. 1984-ben rendezte a menedzsment az első német bajnoki profi meccset, természetesen Hamburgban. Klaus-Peter Kohl és Gerd Müller (nem a híres futballistáról van szó!) indította be a klubot; s most is ők a meghatározó szakvezetők. Kohl az egyesület első embere, Müller pedig az Universum-rendez- vények állandó műsorvezetőNagyra értékelem céltuda- tosságát, szellemi képességeit, taktikai érzékét. je. A nehéz kezdet után ma már interkontinentális címmérkőzésnél alább nem adják. Telt házat vonzanak a rendezvényeik Németországban és külföldön egyaránt. A Budapest sportcsarnokit megelőzően Manchesterben, Dél-Afriká- ban, Norwichban és Kijevben volt Németország határain túl nagyszabású bokszgála. Kovács Istvánt profi pályafutása kezdete óta Fritz Sdunek mesteredző irányítja. Az egykori NDK-s, majd hollandiai sikeredző rendületlenül hisz abban, hogy Kokó rövidesen kiharcolja a világbajnoki övét: „Rendkívül tehetséges sportolóról van szó, hihetetlenül rövid időn belül egy hullámhosszra kerültünk, korábban nem volt olyan ökölvívóm, aki ilyen gyorsan elsajátította volna, amit kértem tőle, és akivel ennyire megvolna az összhang. Nagyra értékelem céltudatosságát, szellemi képességeit, hogy azonnal ritmust és taktikát vált, ha a meccs ezt megköveteli. A budapesti címmérkőzése előtt kiemelten foglalkoztam vele, ő lett a klub frontembere. És Kokó hazai ringben, 13. hivatásos mérkőzésén sem okozott csalódást; továbbra is veretlen maradt a profi szorítóban, s elhódította a WBC nemzetközi bajnoki címét. Már hetekkel a Budapest Sportcsarnokban sorra kerülő bokszgála előtt erről cikkezett a magyar sajtó (Nemzeti Sport), s a televízió (RTL Klub), a rádió (Petőfi adó) is kiemelt helyen foglalkozott az eseménnyel. Május 22-e közeledtével a magyarországi sportesemények élére szinte mindig a Kokéval kapcsolatos hírek kerültek. Sokan meglepődtek, amikor kiderült, mennyibe is kerülnek majd a belépők. A legolcsóbb jegy 2000 forintért volt kapható (ezek a biléták már az árusítás első napján elkeltek), a legdrágább pedig 9000-ért! Dámosy Zsolt menedzser, a BS-boksz- gála egyik főszervezője (Orbán Viktor miniszterelnök volt a fővédnök) nem félt attól, hogy félüres lelátók előtt bunyózik majd Kovács István. Még akkor sem volt nyugtalan, amikor este hat után, a program kezdetekor (a félórás fülsiketítő zenés blokk nem a legjobbra sikeredett, igaz, erről legkevésbé a népszerű műsorvezető, B. Tóth László tehet) csupán pár százan lézengtek a Budapest Sportcsarnokban. Aztán lassan megindult az emberáradat, a késő esti órákra közel 14 ezren gyűltek össze a lelátókon és a szorító körüli VIP-páholyban, ahol szinte megállás nélkül száguldoztak a pincérek... Ki tudja, miért, szűnni nem akaró füttykoncert fogadta Orbán Viktor kormányfőt, Fi- desz-elnököt. Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívót viszont nagy ovációban részesítette a tömeg. Talán a túlzott biztonsági intézkedések és a hosszas várakozás miatt „gurultak be” a nézők, akik csak céltalan bolyongást követően találtak rá helyükre, ugyanis a szektorok bejáratainak nagy része zárva maradt. A három, előnyben részesített hazai médium és a német DF-1 (Digitale Fernsehen) képviselőin kívül a többi akkreditált újságíró még rosszabb helyzetben volt, hiszen sem sajtószoba, sem pedig műsorfüzet nem állt rendelkezésére. Az utóbbit „potom” 450 forintért megve- hette. Az egyik budapesti rádiós kolléga bosszúsan megjegyezte: „Ott lent a nagy fényűzés és dáridó, itt fent pedig a szűnni nem akaró káosz és fejetlenség. Na de sajnos, ilyen a mai profi boksz Magyarországon; mindenki a főszereplőkkel és a bőkezű szponzorokkal törődik, a becses vendégekkel van elfoglalva, őket őrzi...” Végül is az Universum forgatókönyve szerint történtek a dolgok, ugyanis mind a hét, szorítóba lépő „hamburgi” fiú, illetve egy hölgy győztesen távozott a Budapest Sportcsarnokból. Az már ügyé más lapra tartozik, hogy a német Bert Schenk a közönség hatalmas nemtetszése közepette vette át - immár másodszor - a Ügyesen bokszolva távol tartotta nagyon fürge ellenfelét. WBO világbajnoki címéért járó aranyévet. A dominikai Juan Ramon Medina-Padilla a 12 menetes csata nagy részében jobbnak tűnt, s egyszer rá is számoltak a címvédőre. A díszpáholy közelében ülő csokornyakkendősök viszont másként látták. A szurkolók haragja azonban csakhamar elszállt, az sem nagyon érdekelte az autó nélkül érkezőket, hogy már régen elment az utolsó metrószerelvény, s taxival kell hazamenniük, mert jött Kokó, mindenki kedvence, a nemzeti hősként ünnepelt bokszsztár. Pontosan azt tette, amit tennie kellett, ügyesen, taktikusan öklözve távol tartotta a nagyon fürge és igyekvő, Burkina Faso színeiben versenyző elefántcsontparti Nabaloum Dramane-t. Ügyesen osztotta be erejét, olyannyira, hogy a végén még két-háromszor lerohanta a szintén veretlen, három évvel idősebb WBC- bajnokot, akit -12 menet után - egyhangú pontozással le is győzött. A trónfosztás után percekig zúgott a „Szép volt, Kokó!” és a „Ria, Ria, Hungária!” Kovács István (várt) diadalát követően, nem sokkal éjfél után már senki sem gondolt az első négy óra unalmas történéseire. Elvégre minden jó, ha a vége jó! Es a BS-ben valóban a végén csattant az ostor. Igaza volt annak a könnyes szemű szurkolónak, aki a kijárat előtt kígyózó sorban megjegyezte: „Bárcsak mindenkiben annyira lehetne bízni, mint Kokóban...” A hatórás profi ökölvívógáláról nyilatkozták KOVÁCS ISTVÁN, az est főszereplője, a WBC kisvilágbaj- noki címének újdonsült birtokosa: „Remek formában bunyóztam, eddig még sosem bokszoltam 12-14 ezer ember előtt. Felemelő érzés volt a zsúfolásig megtelt lelátókra nézni. Az egész Budapest Sportcsarnok nekem szurkolt, ennyi lelkes ember előtt egyszerűen nem veszíthettem. Köszönöm a nézőknek a szűnni nem akaró buzdítást. Nyolc hétig keményen készültem erre a címmérkőzésre, s szinte biztos voltam abban, hogy 12 menetes csata vár rám. Most egy hónapos pihenő következik, júliusban kezdem az alapozást, előreláthatólag szeptemberben lépek ismét szorítóba. Még sok lépcsőfok vezet a vb-döntőig, biztos vagyok abban, hogy Nassem Hamedet is le fogom győzni, s én leszek a súlycsoport legjobbja!” NABALOUM DRAMANE, Kokó ellenfele, a WBC korábbi nemzetközi bajnoka, akinek igencsak rosszul esett, hogy a bokszgála előtti reklámfilmben megemlítették, Burkina Fasóban a lakosság 85 százaléka analfabéta : „Minden rendben volt, azért veszítettem, mert Kokó erősebb volt nálam. Eddig még nem találkoztam ilyen ellenféllel; az élet megy tovább, mindent megteszek, hogy a közeljövőben visszaszerezzem ezt a címet. Feltétlenül elismerést érdemel a Budapest Sportcsarnok közönsége, amely az első gongszótól az utolsóig megállás nélkül biztatta kedvencét.” KLAUS-PETER KOHL, a hamburgi Universum Box- Promotion klub első embere: „Kokó fantasztikus mérkőzést vívott, ilyen arányban is teljesen megérdemelten nyert. Gratulálok neki, fantasztikus az erőnléte; pontozással soha senkitől nem fog vereséget szenvedni! Már most bárkivel felveheti a versenyt, még a jelenlegi ranglistavezető Prince Nassem Hameddel is. De a végső cél eléréséig még lesz egy-két mérkőzése, ebben az évben már ringbe léphet az Európa- bajnoki címért.” FRITZ SDUNEK, Kovács István edzője: „Egy kivételtől eltekintve teljes mértékben elégedett vagyok. Na és, mi az, amit kifogásolok? A meccs közepén észrevettem, hogy Kokó elkezdett könnyelműsködni. Azonnal figyelmeztettem őt: ahány felesleges ütést kap, annyiszor száz márka büntetést fizet. Konkrét összeget nem árulok el, de megnyugtatok mindenkit, nem fog sokba kerülni a pillanatnyi lazítása.” JUAN RAMON MEDINA PADILLA, akinek nem sikerült letaszítania a WBO középsúlyú világbajnoki trónjáról Bert Schenket: „Úgy érzem magam, mint akit megloptak; egyáltalán nincs kedvem visz- szatérni ebbe az országba.” BERT SCHENK a dominikai versenyző legyőzésével megvédte vb-címét: „Elismerem, hogy elaludtam a meccs elejét, ám a negyedik menetet követően egyre jobban belejöttem, s fölénybe kerültem. Két körrel a befejezés előtt már biztos voltam a sikerben.” ENRIQUE SORIA, a csalódott Padilla vezetőedzője: „Most is az a véleményem, hogy a publikum a legjobb bíró. Nem furcsa dolog az, ha egy vadidegen versenyző mellett tüntet a közönség? Az sem elképzelhetetlen, hogy a csokornyakkendősök összekeverték a neveket. Felfoghatatlan, ami ma este történt.” TORSTEN SCHMITZ, Schenk trénere: „Azt elismerem, hogy az első három menetben aktívabb, jobb volt Padilla, de a folytatásban védencem irányított, s összehasonlíthatatlanul több találatot vitt be. Biztos vagyok abban, hogy ha az ellenfél még egyszer végignézné ezt a mécsesét, másként nyilatkozna. A közönséggel kapcsolatban csak annyit, hogy bizony elég sokszor a gyengébbnek az oldalára áll. A gála utolsó előtti összecsapása után is ez volt a helyzet. Már régen láttam ilyen lelkes szurkolótábort, mint a Budapest Sport- csarnokban. Egy kis túlzással mondva: a verhetetlen Kokó lába előtt hevert az egész ország...” (zsi)
