Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-20 / 3. szám
1999. január 20. * 32. évfolyam Szlovákiai magyar családi magazin Sport A bennmaradás reményében utaztak Kanadába, bronzéremmel tértek haza. Riport A megújult Fő tér a szellemi építkezés forrása. Séta a rimaszombati piacon. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. január 23-ától 29-éig A sértett fél a jogállam, de az megfoghatatlan Volt egyszer egy... Fekete Marian ... amnesztia. Mint ahogy volt már itt sok más, vitatottabb vagy kevésbé vitatott eset is. Lehet, hogy Szlovákia 1989 utáni történelmét talán éppen egy- egy eset kiragadásával fogják jellemezni. Mondjuk, úgy, hogy 1992-ben a meghatározó esemény a Klaus-Meciar konfrontáció volt, mert ennek köszönhetőenjött létre a Szlovák Köztársaság. (Állítja ezt ma Meciar akkori szárnysegédje). 1995-re a köztársasági elnök fiának az elrablása, 1996-ra az egyik koronatanú meggyilkolása, az első politikai indíttatásból elkövetett gyilkosság, 1997-re az emberi jogoknak a legújabb kori szlovákiai történelemben elkövetett legtömegesebb megsértése, a népszavazás meghiúsítása, 1998-ban pedig a ke- resztül-kasul osztogatott, majd visszavont amnesztiák az időszakjellemző eseményei. Az egész amnesztiaügyet akár kabarétréfaként is fel lehetne fogni - ha nem az alapvető emberi jogok megsértésére adott közkegyelemről volna szó. Meciar helyettes államfőként gyilkosokat, emberrablókat részesített kegyelemben. Meciar, helyettes államfőként ráébredt, hogy az amnesztiája nem akadályozza meg a bűnözők kilétének leleplezését, ezért igazított egyet rajta. Miért ne igazított volna rajta Dzurinda helyettes államfő is? Volt egyszer egy alkotmány is. Már 1992-ben azt állította, hogy a Szlovák Köztársaság igazi szuverén és demokratikus jogállam. Jó volna hinni ebben - de nem lehetett, és nem lehet. Ennek az úgynevezett demokratikusjogállamnak már az első lépései, így például a törvénytára első számának megjelentetése is alkotmány- és törvény- sértő volt. Az 1993. január elsején megjelentetett törvény a Ez az amnesztia önmagában véve elmebeteg szülemény volt. törvénytárról szólt, és leszögezte, hogy a törvénytárban csak olyan törvényt szabad megjelentetni, amelyet a köztársaság elnöke is aláírt. Ez a törvény, mint később a Michal Kovác megbízatásának letelte utániak is, a köztársasági elnök aláírása nélkül jelentek meg. Tavaly az ellenzék az alkotmánybírósághoz fordult, akkor még úgy vélte, minden egyes törvény megjelenésének, életbe léptetésének alapvető feltétele, hogy azt a köztársaság elnöke is aláírja. Az alkotmánybíróság máig sem hozott döntést. Minek is? Sértett félként léphetne fel az ellenzék vagy a kormány- párti koalíció, amit ma már az egyikük sem tesz meg, mert hát az új kormány idején is államfői aláírás nélkül jelennek meg a törvények. A sértett fél a jogállam, de hát demokratikus jogállamunk egyik jellemzője az, hogy egyszerűen nem jelenik meg ott, ahol szükség volna rá. Most a nemrég még teljhatalmú ellenzék kéri, hogy az alkotmánybíróság vélelmezze, igazíthat-e egy helyettes államfő a közkegyelmen. A kérdésük helyénvaló -volna, ha valóban egy szokásos közkegyelemről volna szó. Meciar amnesztiája viszont nem ez az eset. Ez az amnesztia önmagába véve elmebeteg szülemény volt. Az érthetőség kedvéért talán egy nem egészen megfelelő hasonlattal élve: Ki fogadta volna el jogi tényként, ha Hitler 1945 májusában amnesztiát ad a háborús bűnösöknek? Meciar nagyon jól tudta, milyen főbenjáró bűntettekre kell közkegyelmet osztania. Ha valamiben tévedett, azok a választási kilátásai voltak. Hitt abban, hogy ha a választásokat nem nyeri is meg, kormányt alakítani nélküle nem lehet, ő szabhat feltételeket, s az általa kiadott amnesztiák megkérdőjelezhe- tetlenek lesznek. Nem ez volt az utolsó tévedése. Ahol sok nemzetiség megfér együtt: navahó diák törzsének táncát adja elő. cTK/AP-feivétei Vezércikk Galamblelket örököltünk volna? Barak László ____________ Ne mzetébresztés márpedig szükségeltetik - mondhatnánk hányaveti szabadelvűséggel. Hiszen olyan korban élünk itt, e Földön, midőn, majd egy egész földrész nemzetei ébredeznek kénytelen-kelletlen immár egy évtizede. Lásd a mi Közép- Európánkat. Másnapos egy állapot, amit az elszenvedett rémálmok rovására írhatunk. Ha netán valaki számára nem világos, a valahai bolsevik éráról van szó. Egyértelmű, hogy „valahol” valamennyien megsérültünk itten a szóban forgó éra alatt. Magunkon kívül voltunk ugyanis. Felébresztve persze hogy zavaros a tekintetünk, bizonytalan az egyensúlyérzékünk, áporodott a leheletünk és a kelleténél ingerlékenyebbek vagyunk egészen addig, amíg magunkra nem találunk. Az „ébresztők” látszólag segíteni akarnak rajtunk. A szittya maticások csakúgy, mint a szittya magyarok, ukránok, szerbek, rácok, meg a többiek. Vigyázni kell azonban, hogy a rémálomból való ébredés sokkja ne taszítson bennünket egy új önkívületbe. Kérdés továbbá, hogy bennünket kell-e ébreszteni, avagy bennünk kívánnak-e valamit ébreszteni. Gyűlöletet vagy esetleg empátiát... A Csallóköz szívében, a bősi vízmű irányítótornyán a minap, jelent meg” egy olyan emléktábla, amelyből immár jó pár található a Matica slovenská (szlovákiai kulturális egylet) dél-szlovákiai székházainak falán. ,A szlovákok világéve” (a szlovák világ éve?) - Svetovy rok Slovákov 1998 - alkalmából szegezték ki a helyükre őket trikolóros külsejű és „belsejű” emberek. A márványtáblák szövege nagyjából mindenütt a következő: Szlovákia azon polgárainak ajánlják őket, akik Dél-Szlovákia 1938-tól 1945- ig tartó magyar megszállása alatt szenvedtek, és életüket áldozták a Szlovák Köztársaság területi egységéért... És így tovább, és így tovább. Az említett bősi táblán még az erőmű „hétköznapi hősei is ünnepelve vannak”. A táblák gazdája a Matica slovenská, a bősi esetében hozzája társult a Binder-féle Vízgazdálkodási Állami Építővállalat (Vodo- hospodárska vystavba s.p.). Ha most valaki azt gondolja, a fentiek dokumentálása valamilyen sanda nemzetiségi érzékenység folyománya, akkor ez a gondolat azonnal megcáfolandó. Hiszen a legkevésbé sem kívánatos kulturális egyletek belügyeibe avatkozni. Feltéve, hogy az öntudatra ébresztés eszméje vezérli azokat, nem pedig gyűlölködés szítása az eredmény. Ha a kollektív sérültség gyógyítása a cél, mely nem eredményez alpári uszítást. Ne ítélkezzünk azonban elhamarkodottan, kérdezzünk csupán:- Mit gondol vajon egy Zsolnáról a Csallóközbe szalajtott jámbor szlovák ember az emléktábla szövegének olvastán?- Mit gondol ugyanerről, mondjuk, egy bősi őslakos?- Lehet-e hivatalos partnere az állam, tegyük hozzá, az adófizetők pénzén, az efféle nemzetébresztésnek?- Milyen további nemzetébresztési módszerekhez kíván folyamodni a Matica slovenská?- Kik itten a magyar megszállók?- Hány óra van most ebben az önmagát demokratikusnak valló országban?- Kinek s kitől kell bocsánatot kérnie?- És miért?- Galambleiket örököltünk? Ennyit a nemzeti identitások eszméjének elhivatott hirdetőiről, a szittya nemzetébresztőkről. Egyelőre...
