Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-20 / 3. szám
2 1999. január 20. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin 66 sor Óvatos sepregetés Szűcs Béla Lassan száz napja lesz, hogy a Dzurinda-kormány hivatalba lépett, és megkezdte a meciarizmus törvénysértéseit, túlkapásait elkövető garnitúra leváltását. A több tucatnyi hírben, nyilatkozatban nyilvánosságra hozott hivatali visszaéléseket, gazdasági csalásokat, korrupciókat, az állami vagyon elherdálását felháborodva fogadta a választók többsége, és várta, hogy következik a felelősségre vonás. A kormány Fehér Könyvet ígért, amely összefoglalná a legnagyobb csalásokat és törvényellenességeket. A közvélemény többsége nem boszorkányüldözést vár a kormánytól, hanem tisztességes felelősségre vonást. Sajnos, az elmúlt hónapokban még senki sem került bíróság elé, pedig naponta jelennek meg olyan hírek, hogy még mindig élik világukat a sok milliót elkótyavetyélő, elajándékozó volt vezetők és hihetetlen értékeket privatizálok, a magukat csillagászati összegekkel megajándékozok. Egy nemrégi adat szerint több ezerre tehető a meciari rendszerben megtollasodott milliárdosok, milliomosok rétege. Ugyan ki hiszi el, hogy ezt a hatalmas vagyont tisztességes üzleti vállalkozással szerezték? Ennek a rétegnek kellene már a körmére nézni, és elkezdeni köztük a seprést. Sajnos, a kormány egyelőre csak az ígéretekig jutott, még egyetlen vétkest sem vont felelősségre. Nem véletlen, hogy egyes lapok túlzott óvatossággal, megalkuvással vádolják a miniszterelnököt. így az új garnitúra elveszti a választók bizalmát, és a lakosság között terjed a közömbösség. A minisztériumokban, kerületi, járási és más hivatalokban már megtörténtek az első leváltások. E téren Knazko kulturális miniszter példát mutat társainak. Legutóbb Zsolnán adta vissza jogalanyiságát 23 kulturális intézménynek, és megígérte, hogy június 30- áig minden érintett intézményben rendezik ezt a problémát. Jegyzet Az állam ostora Bodnár Gyula ___________ So főr ismerősöm magánvállalkozó speciális tehergépkocsival, mely valamikor a szocializmusban készült, talán az NDK-ban. Úgy vette egy cégtől. Ráférne már egy nagyjavítás, pár kiló festék. Tudja ezt ő is, aki rettegve keresi kenyerét az aggastyán járgánnyal: ha megállítják a rendőrök, elvehetik a forgalmi engedélyét. Még szerencse, hogy csak szűk körben mozog, meg ezt-azt maga is meg tud javítani a kocsin, mely ilyenképpen mindig útra kész, kivéve amikor nem. A legnagyobb gondot a lefutott gumiabroncsok okozzák, csakhogy négy darab új cirka negyvenezer koronába kerül, az a pénz viszont, ami a magánmegrendelések nyomán összejön, elmegy a konyhára és az üzemanyagra. Nem fájna a feje ismerősömnek, ha az állami intézmények, melyekkel szerződése van, fizetnének. De nem tudnak, illetve nagy késésekkel csupán. Itt van a kutya elásva. Az állam nem fizet, ugyanakkor az állam büntet. Felháborodva meséli ismerősöm a minap, hogy megállította a rendőr, pontosabban az állam, rendőr képében, és a lekopott gumik miatt be akarta vonni a forgalmi engedélyét; ez egyenlő lett volna kenyerének elvesztésével. Azért a feltételes mód, mert a rendőr végül megértette ismerősöm indoklását, talán a szíve is meglágyult, és visszaadta a papírokat. De ez nem megoldás. Mert mi van akkor, ha az állam keményebb szívű rendőr képében jelenik meg?! A forgalmi engedély bevonásának esete továbbra is fennforog. Egyébként: a szabály az szabály, nem lehet szív kérdése. Jó lenne tudni, hogy ez az államra miért nem vonatkozik. Sőt, az állam hibájából kialakult szabályellenes állapotért az állam bünteti a polgárt. A szerző újságíró, a nagymegyeri STUDIO PLUS TV munkatársa. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán, Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-314) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaíe, Koáická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Valami brüsszeli ellenőrök jártak itt. Hogy mit mondtak? Olyanokat, hogy damned, meingott, meg merde... Rajz: MS-Rencín ségügyre, a vasútra, az autó- buszjáratokra, a postára, a kereskedelemre és valamennyi szolgáltatásra a nemzetiségileg évtizedek óta tudatosan vegyített járásokban. A megoldást könnyítené a kis járások visszaállítása Dél-Szlová- kiában. Dusík Gábor dalszerző: a Nem vagyok igazán ott- ^ hon a témában, de véleményem szerint a természetesség elvének kellene érvényesülnie. Gondolom, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény főleg az időseket érinti, mert a fiatalok tudják a többség nyelvét. Nehéz megállapítani, hogy ha ilyen formában elfogadják a törvényt, hogyan fog működni a gyakorlatban, hiszen minden törvény annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Ez a javaslat első hallásra jónak tűnik. A nyelvhasználati törvény és a szlovákiai magyarok Korántsem tökéletes Kövesdi Károly_____________ A szlovák parlament előreláthatóan e tavaszon elfogadja a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amely az előző kormány által bevezetett államnyelvvédelmi törvény diszkriminatív voltát lesz hivatott ellensúlyozni. Ennek részét képezi az a javaslat, amely szerint a köztársasági elnöki irodához és a kormányhivatalhoz is anyanyelvükön fordulhatnak kéréseikkel, panaszaikkal az ország polO Megfelelő Q Nem jelent megoldást gárai. Ennél fontosabb, hogy a községi, járási és kerületi hivatalokban (ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 10 százalékot) is kötelesek lesznek olyan hivatalnokot (esetleg tolmácsot) alkalmazni, aki szót tud érteni a kisebbség képviselőivel. Ez persze még mindig nem ideális megoldás, és mesz- sze van, mondjuk, az első köztársaság kétnyelvűségi gyakorlatától, ám egyelőre ez van, illetve ez lesz. Remélhetően. Gyurgyík László szociológus, Mercurius Csoport: A A szlovákiai magyarságnak viszonylagosan szerencsés a településmegoszlása. A döntő többség számára helyi szinten az anyanyelv (kisebbségi nyelv) használata eddig sem okozott gondot. Az előző kormány által kiagyalt nyelvtörvény megjelenése után helyi szinten rendelkezésekkel kezelték az ügyet. Ami a járási, kerületi szintet illeti, ott a helyzet bonyolultabb. Úgy tűnik, itt átfogóbb megoldásra lesz szükség, mert pillanatnyilag a nem közvetlen kapcsolat szintjéről kiszorult az anyanyelv használata. A kisebbségi nyelvhasználati törvénynek, ha jól értem, épp az lenne a feladata, hogy egyen- jogúsítsa a nemzetiségek nyelvét. Úgy tűnik, ilyen minimális követelmény nem elég ahhoz, hogy az anyanyelvhasználat természetessé váljon a mindennapi gyakorlatban. Kovács Magda író: A Ez így nem elég. Minden ^ közhivatalt vállaló személynek kötelezővé kellene tenni a vegyes lakosságú területen élő nemzetek nyelveinek elsajátítását. A hivatalnok tanulja amely a hivatalnokot nem kötelezi a nemzetiség nyelvének elsajátítására. A tolmácsi, illetve közvetítői iroda a kerületi, a kormány- és elnöki hivatalban jó, a járási hivatalban és más közintézményben nem, azokban kötelezővé kellene tenni a szóban és írásban történő érintkezés és tájékoztatás kétnyelvűségét! S ennek ki kell terjednie a törvényekre, rendeletekre, okmá- okra (nemcsak a bizo- n y í t v á - nyokra), az egészmeg a kisebbség nyelvét. És ezt fordítva is érvényesnek tartom. Abban az országban, ahol több nemzet él együtt, ennek természetesnek kellene lennie, hiszen csak így érezheti otthon magát az ember, s akkor lehet lojális állampolgár. A többnyelvűség lenne a megoldás, az emberi méltóságot csak így lehet visz- szaadni az embernek. Mács József író: O Tolmácsot idegen vesz igénybe idegen országban. Az állampolgár viszont nem lehet idegen a saját országában. A dél-szlovákiai járási hivatalokban, járás- bíróságainkon stb. az egy vagy esetenként több közvetítő hivatalnok-tolmács beállítása a maticás nyelvtörvény ama pontjának a szentesítése, Olvasói levél Úgy szép az élet, ha zajos 1989-ben bíztunk benne, hogy valami jobb jön. Én is örömmel néztem, amikor kimérték a nagyapámtól örökölt földjeimet. Annak már kevésbé örültem, hogy restitúciós részemet a mai napig nem fizette ki a rimaszécsi szövetkezet. Azt gondoltam, nem a kormány, a helyi kiskirályok bűne, hiszen a törvény megvan rá. Az épületeimet a Bátka melletti Csukapusztán adták ki, a földjeimet 10 és 5 kilométerre onnan. A pusztán levő földet bérelnem kellett a rima- szombati földhivataltól. Béreltem, a magamét pedig bérbe adtam. A földjeim kicserélését még 1994-ben kidolgozta a földhivatal, s aláírásra felküldte Pozsonyba. A mai napig nem írták alá. A nyáron nem kis meglepetéssel látom, hogy nehézgépek jönnek a földemre. Építettek vagy százötven méteres panelutat, majd két betonkolosszust a Transpetrol megbízásából. A kérdezésem nélkül. A rimaszombati építési osztályon közölték, hogy ezt a részt megvették a telekkönyvi tulajdonosoktól. Nem furcsa ez a demokrácia? Főleg ha elgondolom, hogy a nevezett tulajdonosok bérleti díjat kapnak az Agrosz vállalattól, hiszen a nekik kimért föld csorbítatlanul megvan. Nem az anyagi kárt siratom, hanem a hozzáállást. Azt a néhány árat talán ingyen is odaadtam volna, de nem is kérdeztek. Az 1991-es törvény szerint az erdőket is vissza lehetett kérni. Nem tudom, kinek milyen tapasztalatai vannak e téren, nekem szomorúak. 1992 novemberében adtam be kérvényemet az egy hektáros parcellám visszaigénylésére. Azóta egy iratköteget összegyűjtöttem, de az erdőt nem kaptam vissza. Minden okmányt bekönyveltek, néhányszor behívattak a rimaszombati erdészeti hivatalba. Megfizetik helyettem az adót - mondták bérleti díj nélkül írjam alá a szerződést, mert nekik ebből semmi hasznuk. Úgy éreztem magam, mint az ötvenes években, mikor arról győzködtek, lépjek be a szövetkezetbe, mert nekem az jó. Úgy tudom, néhány szomszédomat sikerült meggyőzniük. Engem sem annak idején, sem most. A legutolsó tárgyalásaink alapján azt követelik, hogy alakítsunk egy közösséget, és gazdálkodjunk közösen. Mivel nem szándékozom senkivel közösködni, ebbe sem mentem bele. Úgy gondolom, ha a mezőgazdaságot sikerülne talpra állítani, a falvakba visszajönne az elüldözött legértékesebb lakosság vagy leszármazottai. Csökkenne a munkanélküliség. Valamikor a falu körüli föld el tudta tartani a lakosokat. Nem egyformán, de mindenki azért küzdött, hogy a jobban élők közé tartozzon. A földnek, amelyért valamikor gyilkoltak, házasságot kötöttek, és amelyért megjárták Amerikát, most nincs értéke, a gigantománia pedig megöli a falvakat. Ebből csak néhány ember lesz milliárdos, a falut pedig az államnak kell eltartania mint munkanélkülit. Varga Zoltán Rimaszombat \focíírním
