Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-05 / 1. szám
4 1999. január 5. Háttér 1999 karácsonyától 2001 vízkeresztjéig tart a szentév, melyet II. János Pál pápa november 29-én hirdetett meg Mindenki a fivérünk és a nővérünk A bulla erőteljesen tükrözi II. János Pál szociális érzékenységét CTK/AP-felvétel Görföl Zsuzsa ___________ „M indenki a fivérünk és nővérünk, mert ugyanannak az égi atyának a gyermekei” - mondta II. János Pál a római Szent Pé- ter-bazilika főoltára előtt azon a november végi vasárnapon, amikor bemutatta a jubileumi felkészülés harmadik évét megnyitó misét. Ezt megelőzően a templom jövő karácsonykor megnyitandó „szent kapuja” előtt a római patriarchális bazilikák vezetőinek átnyújtotta A Megtestesülés Misztériuma című pápai bullát, amellyel meghirdette a 2000-es szentévet. Ennek hivatalos kezdete az idei karácsony vigíliája lesz, s 2001 vízkeresztjekor fejeződik be. Nemcsak a szentév intézményéhez hagyományosan kapcsolódó háromjelenséggel, a zarándoklat, a szent kapu és a búcsú intézményével, a Rómában és a Szentföldön rendezendő ünnepségekkel foglalkozik részletesen a pápai bulla, hanem számba veszi a római katolikus anyaszentegyházat foglalkoztató kérdésköröket, az ezredforduló szociális és politikai problémáit is. Ami a zarándoklatot illeti, a római főtemplomokat és katakombákat VI. Pál személyében járt utoljára pápa a Szentföldön, 1964-ben. Archív felvétel kereshetik fel a hívek, s természetesen a Szentföldön a jeru- zsálemi Szent Sír-, a betlehemi Születés- és a názáreti Angyali Üdvözlet-bazilikát, az egyházmegyék székesegyházait és a kijelölt kegyhelyeket is. Külön figyelmet érdemel a pápai bullának az a része, amely a búcsú elnyerésével foglalkozik. Elsősorban azt kell leszögezni ezzel kapcsolatban, hogy erőteljesen tükrözi II. János Pál Szociális érzékenységét. A bulla természetesen az Apostoli Penitenciária útmutatásaiból indul ki, s a teljes búcsú elnyerésének előfeltételeként szabja meg az egyéni, teljes szentségi gyónást, illetve szentáldozást, a római pápa szándékaira való imádkozást, a kijelölt templomok valamelyikének meglátogatását, szentmisén vagy egyéb szertartáson való részvételt, az ájtatosságot és a karitatív cselekedeteket. A jótékonyságnak a pápa szándékai szerint többet kell jelentenie egyszerű adakozásnál. Istennek tetsző cselekedet a betegek, fogyatékosok, bebörtönzöttek látogatása, vigasztalása, elhagyott gyermekek, nehéz helyzetbe került fiatalok és öregek, gyökereiket vesztett menekültek segítése, a vallási, szociális és közhasznú programokban való részvétel, de ide sorolható a felesleges fogyasztástól való önmegtartóztatás is, legalább egy napra. Roger Etchegaray bíboros, a Jubileumi Bizottság elnöke a bulla ismertetésekor a Szentatya nemes szándékait teljesen egyértelműen így ösz- szegezte: ,A búcsúnak nincs semmi köze a bankszámlákhoz, hanem belső megtérésre késztet, amely a gyakorlatban a bűn miatt darabjaira hulló társadalom megújítására indít.” Visszatérve a zarándoklathoz: az egyházmegyék székesegyházainak felkeresése kézenfekvő követelmény, a hívők tízezrei számára a római, a vatikáni zarándoklat is elérhető. Egészen más kategóriába tartozik a szentföldi zarándoklat. Nem távolsága, nem is pénzigényessége, hanem az éppen aktuális politikai helyzet miatt. Nem titok, hogy II. János Pál is immár hosszú évek óta szeretne a Szentföldre zarándokolni, de biztonsági okokból ettől nemcsak környezete, hanem Izrael is rendre eltanácsolta. Pedig Izrael adósa a pápának: II. János Pál alatt rendeződött a zsidó állam és a Vatikán viszonya, került sor a teljes körű diplomáciai kapcsolatok létesítésére. Ahogy közeledik az ezredforduló, egyre sürgetőbbé válik a szentföldi zarándoklatok biztonságának kérdése mindkét, még pontosabban mindhárom fél számára. A Vatikán azt szeretné, ha a keresztény hívők a jubileumi évben minél nagyobb számban zarándokolnának el a szent helyekre. Izraelnek ez elemi érdeke: ha nem tudja garantálni a zarándokok biztonságát, maga ellen fordítja a nemzetközi közvéleményt. A palesztinok számára a hívők méltó fogadása szinte létkérdés: ha sikerrel kiállják a próbát, az felér államuk de facto nemzetközi elismerésével, függetlenül attól, hogy szigorúan jogi szempontból akkor már létezik-e, vagy még nem. Kezdjük a pillanatnyi helyzet elemzését Betlehemmel. Az arab kisváros - amely ma már sokkal inkább muzulmán, mint keresztény - gyakorlatilag ösz- szenőtt Jeruzsálemmel, a határt a katonai-rendőri ellenőrző pont jelzi, amely főleg reggelente, amikor zsidó területre indulnak dolgozni a palesztinok, általában reménytelenül eldugul. Az izraeli biztonsági erők mindenkit alapos ellenőrzésnek vetnek alá, s a helyzeten tovább ront, hogy a határvonalat nem léphetik át a palesztin rendszámú gépkocsik, az ingázók kénytelenek a túloldalon várakozó taxikba és mikrobuszokba átszállni. Maga a város azonban barátságos, vendég- szerető, az ősztől nyár elejéig tartó turistaszezonban békés, biztonságos, elvégre egyik fél sem akarja elriasztani a pénzt hozó külföldieket. A nagyszabású készülődés az ezredfordulóra már vagy két éve megkezdődött: a Palesztin Hatóság szállodákat építtet, sorra nyílnak a magánpanziók, s természetesen bővítik az egyházi missziók kapacitását is. A Születés bazilikája előtti hatalmas teret tovább nagyobbítják, sajátos módon a rendőrparancsnokság korábbi épületének rovására. így nemcsak a tér lesz nagyobb, hanem az izraeli megszálló hatalom egyik szimbólumától is megszabadul a város. Bár Isten fiának születési helye Beüehem, természetesen Názá- ret tekinti magát Jézus Krisztus városának. A nagyon szükséges útjavításokkal és ezer szállodaszoba építésével készül a nagy évfordulóra, s felújították már Mária Kútját is, amely fölé az arab nyelvű ortodox egyház Szent Gábriel-temploma épült. A város 65 ezer lakosának 45 százaléka tartozik ehhez az egyházhoz, a többiek muzulmán vallásúak. Az ünnepségek középpontjában természetesen az Angyali Üdvözlet bazilikája áll majd, amelynek jellemzője, hogy a világ számtalan országának szebbnél szebb Mária- ábrázolásai díszítik. A bazilika mai formájában 1969-re épült fel a ferencesek jóvoltából. Az első templomot 336-ban Konstantinus császár anyja építtette a Mária-barlang fölé, amelyen ott van kőbe vésve a két szó: Ave Maria. A hagyomány szerint Gábriel arkangyal itt köszöntötte Máriát, Isten fiának leendő anyját. Tapasztalataim szerint nem jelenthet biztonsági problémát az olyan zarándok- helyek meglátogatása sem, mint a Tábor-hegy, ahol Jézus a Miatyánkot adta híveinek, Kapharnaum, ahol tanítványaival élt, a Genezáreti-tó - és sorolhatnám. Egészen más a helyzet Jeruzsálemben, hiszen még az sem tisztázott, kié ez a város. Palesztina felosztásakor az ENSZ nemzetközi felügyeletet képzelt el, lévén három világvallás szent városa. Az 1967-es háborúban azonban Izrael az egész várost bekebelezte, s 1980-ban osztatlan fővárosának nyilvánította, amit immár a várost körülvevő zsidó települések szoros gyűrűje is nyoma- tékosít. Már csak egyetlen szűk folyosó köti össze az arab Kelet- Jeruzsálemet a palesztin autonómiával, a Har Homa dombnál, de már itt is folyik egy újabb zsidó telep építése, a palesztinok heves tiltakozása ellenére. S mivel az oslói békeszerződéshez képest több hónapos késésben van a rendezési folyamat, még csak megjósolni sem lehet, mi lesz 2000-re. Annál is inkább, mert Jeruzsálem kérdése utolsóként kerül terítékre. A megegyezés akadályai pedig szaporodnak: az izraeli belügyminisztérium érthetetlen módon arra is engedélyt adott, hogy 58 új lakóház épüljön az Olajfák hegyén, amely a város arab részében van. Aki tehát az Olajfák hegyétől végig akarja járni mindazokat a helyeket, melyek Jézus megpróbáltatásait, halálát és feltámadását jelzik, ha végig akar menni a Keresztúton egészen a Golgotáig, a Szent Sír bazilikáig, annak szembe kell néznie a realitásokkal is: ami minden évben biztonságos, 2000-ben nem kell, hogy az legyen. Zsidó és arab oldalon egyaránt vannak olyan erők, amelyek megpróbálhatják kihasználni a jubileumot saját, jogosnak vélt követeléseik elérésére - akár szélsőséges eszközökkel is. Ezért tett a Vatikán olyat, amit egyáltalán nem szokott: állást foglalt egy nyitott politikai vitában. Ráadásul éppen Jeruzsálemben ismertették először a nyilatkozatot, amely „nemzetközileg garantált különleges státust” sürget a város számára. .Jeruzsálem a testvériség és a béke egyetemes jelképe, a találkozás és a kiengesztelődés helye kell legyen” - hangoztatja a dokumentum. Ámen - bár a megvalósításra nincs sok esély. Egy dolog a Vatikán szándéka, más a palesztin-izraeli viszony. Sokkal többet kell jelentenie az egyszerű adakozásnál. II. János Pál régóta szeretne a Szentföldre zarándokolni. Jeruzsálemnek nemzetközileg garantált különleges státust sürget. Nézőpont Négynapos háború Malinak István___________ Politikai elemzők számára még sokáig téma lesz a ramadán - a muzulmánok szent hónapja - kezdetekor véget ért „négynapos háború”. Tanulságait elsősorban a válságok hosszabb távú kezelésének tervezésekor kellene figyelembe vennie a világnak. A reagálások alapján mintha Irak bombázása kizárólag angolszász akció, Amerika és Nagy- Britannia magánszáma lett volna. Moszkva és Peking műfelháborodásán az ember nem csodálkozik, bár bosszantó, hogy éppen a csecsen nép hóhéra, Borisz Jelcin beszélt London és Washington „törvénytelen és esztelen katonai akciójáról”, hogy éppen a kínai vezetők, a Tíenanmen téri vérengzés felelősei, akik még mindig börtönben tartják politikai ellenfeleik százait, az emberi jogokat merték emlegetni az iraki áldozatok kapcsán. Igen, sajnálatos és tragikus, hogy polgári áldozatok is voltak, de a felelőst elsősorban Bagdadban kell keresni. Kevésbé volt érthető a francia tiltakozás és keménykedés, bár már megszokhattuk az önálló gall külpolitika demonstrálásának örökös ingerét. És még inkább lehetett csodálkozni az új német kormány Joschka Fischer külügyminiszter által tanúsított óvatosduhaj magatartásán. Ugyanis Tony Blair brit kormányfő mondta ki a lényeget: „A világközösségnek végre döntenie kell arról, hogy ha szankciókat alkalmaz egy rezsim ellen, és ha a nemzetközi közösség ezen akaratát semmibe veszik,... mi az a pont, amikor cselekednie kell. Irak esetében nem sikerült ezt a pontot meghatározni.” A nemzetközi közösség - a most fanyal- gókkal egyetemben - ugyanis mást sem tett az utóbbi években, mint hányta a falra a borsót, figyelmeztetgette Szaddámot, aki somolygott a bajsza alatt, mesterien alkalmazta a húzd meg-ereszd meget, az utolsó pillanatban mindig visszatáncolt. Jól hangzik, de valószínűtlennek tűnik az az állítás, hogy Clinton a szexbotránya miatti képviselőházi felelősségre vonás pillanatára időzítette a Sivatagi Róka hadművelet megindítását. Dőreség feltételezni, hogy az amerikai vezérkar háborús döntéseiben ne a szakmai szempontokat vegye figyelembe, hanem az elnök magánjellegű óhaját. Csak a Pentagonban tudhatják- vagy még ott sem egészen pontosan -, milyen mértékben sikerült megsemmisíteni az iraki diktátor nemzetközileg is veszélyes arzenálját vagy az előállítására alkalmas potenciált. Blair szerint Szaddám még évekig nem tudja majd helyreállítani hadigépezetét. Még ha ez igaz is, a másik hosszú távú célkitűzést Londonnak és Washingtonnak aligha sikerült közelebb hoznia. Tudjuk, a '91-es Öböl-háborúban az amerikai katonák azért álltak meg Bagdad előtt, azért nem döntötték meg a diktátort, mert még nála is jobban tartottak Irán megerősödésétől, attól, hogy Teherán válik a térség első számú regionális hatalmává. Ez a taktika megbosszulta magát. Most már Blair is, Clinton is arról beszélt, hogy amíg Szaddám hatalmon van, addig nem lesz nyugalom, meg hogy támogatni kell az iraki ellenzéket. Csakhogy a megosztott kurdo- kon kívül Szaddámnak számottevő hazai ellenzéke nincs (eddig minden próbálkozást keményen vérbe fojtott), a külföldi, főként Londonban székelő ellenzéki szervezeteknek pedig nincs tömegbázisuk. Tehát e pillanatban a diktátornak nemigen kell tartania attól, hogy maguk az irakiak döntik meg a rendszerét. Ez csak külső beavatkozással lenne elképzelhető. Viszont légicsapásokkal a rezsimet nem lehet megbuktatni, ehhez több tízezer katona szárazföldi bevetésére lenne szükség. Talán mondani sem kell, hogy ilyesmire jelenleg nincs sem ok, sem nemzetközi politikai akarat.
