Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-01-05 / 1. szám

Modern élet 1999. január 5. A homeopátia eredményesen alkalmazható hiperaktív kisgyerekek esetében is Természetesen öregszünk Utak a gyógyításban A homeopata orvosok visszaadják a test ellenálló képességét. Archív felvétel A lexikon azt íija róla, hogy a ho­meopátia hasonszenvi gyógy­mód. A gyógyszerekben lévő in­formáció hatására a szervezet gá­tolt öngyógyító mechanizmusai újra működésbe lépnek. Szelíd gyógymódnak is nevezik, mert a szerek kis mennyiségben tartal­maznak hatóanyagokat, legtöbb­ször azt sem, csak információt, ezért nincs mellékhatásuk, szed­hetik újszülöttek, felnőttek, idő­sek egyaránt. A szerek természe­tes - növényi, ásványi vagy állati eredetű - alapanyagokból készül­nek. Hívei és művelői szerint ez lesz a huszonegyedik század gyógymódja, hiszen a homeopá­tia a természetgyógyászat király­nője. Igaz, a módszert tájainkon a reményteli kezdetek után negy­ven évig tiltották, de ma újra is­mert és elismert terápiának szá­mít. Bár a hasonlóság elvén alapuló gyógyítással már Hippokratész is foglalkozott, 1796-ban egy né­met orvos, Sámuel Hahnemann fogalmazta meg a homeopátia alapelvét: similia similibus curan- tur - hasonlót hasonlóval kell gyógyítani. Önmagán végezte el­ső kísérletét, 1790-ben: naponta többször nagy adag kininport vett be, és - mint feltételezte - való­ban kialakultak raj­ta a malária tünetei. Ez az önkísérlet iga­zolta a homeopátia alapelvét, hogy bi­zonyos anyagok nagy adagban ki­váltják azoknak a betegségeknek a tü­neteit, amelyeknek gyógyítására kis adagban alkalma­sak. A hagyomá­nyos orvoslás (allo- pátia) ellenkező ol­dalról közelít a betegséghez: el­lentétest ellentétessel gyógyít. Hippokratész szerint ez is ered­ményes lehet. E módszer célja a tünetek megszüntetése. Ha fáj a fejünk, fájdalomcsillapítót ka­punk, álmatlanságra altatót. Csakhogy ha hozzászokunk a gyógyszerekhez, egyre nagyobb adagokra van szükségünk. A tü­net elmúlik, de a betegség oka nem, legfeljebb háttérbe szorul, és sokszor nagyobb bajt okoz, mint gondolnánk. Ugyanis minél gyakrabban nyomunk el egy be­tegséget, annál nemesebb szerve­ket támadhat meg később, még pszichés zavarokat is okozhat. A homeopátia szerint a természet gyógyít, az orvos csak segít neki. A tünet - a láz, a fájdalom - nem jó és nem rossz, csak annakjelzé- se, hogy a szervezet egészségre, megtisztulásra törekszik. Ezt a folyamatot serkentik a homeopa­ta orvosok, együttműködnek a természettel, vissza­adják a test ellenálló képességét. Azok a gyerekek, akik home- opatikumokat szed­nek, csak ritkán bete­gek, akkor is gyorsan felépülnek. A homeopátiával való megbarátkozást egyes szakemberek szerint érdemes a tervezett baba foganása előtt el­kezdeni, és a terhes­ség alatt folytatni. Azok a kismamák, akik homeo- patikumokat kapnak, nem szen­vednek székrekedésben, vashi­ányban, nincs hányingerük, a közérzetük jó, születendő gyer­mekük pedig egészségesebb lesz. A módszer nemcsak allergi­ás tünetek és légúti fertőzések esetén válik be, eredménnyel al­kalmazható hiperaktív kisgyere­keknél is. A túlmozgásos gyere­keket általában nyugtátokkal ke­zelik, a többi gyerek kiközösíti őket, zavaró magatartásuk miatt gyakran kerülnek kisegítő isko­lába, holott szellemi képessége­ikkel semmi baj nincs. Van rá pél­da, hogy a homeopátia a maga fi­nom eszközeivel Uyen esetben is segített, a gyerek megváltozott, nyugodtabb lett. De lássuk csak, mitől is betegszünk meg. A kuta­tók érdekes választ adnak erre a kérdésre. Ma már közhely, hogy minden élő szervezet rezeg. Mi­nél egészségesebb az ember, an­nál magasabb a rezgés frekvenci­ája. A betegségeknek is van rez­gésük. Amikor megbetegszünk, „együttrezgés” lép fel, a betegség rezgésszintjére süllyedünk. Csak olyan betegséget kapunk meg, amelynek rezgése megegyezik testünk kórosan lecsökkent rez­gésével. Ezért van, hogy egyi­künket leteríti a vírusos influen­za, másikunkat nem. Ha fellép a betegség, a test megpróbálja a nemes szerveit megvédeni, a be­tegséget „kifelé” tereli, például a bőrre. A bőrbetegsé­gek gyakran belső zavarok megjelené­sei. Az amerikai dr. Bili Nelson professzor számos gyógyhatású szert kísérletezett ki. Betegei igen biztató eredményekről szá­moltak be. Egyikük­nek komoly gerinc­fájdalmai voltak, sérvvel műtötték. Fű­zőben járt, gipszágy­ban feküdt, évekig hiába szedte lelkiismeretesen a hagyományos gyógyszereket. Az orvosa homeo-patikumokat írt fel. Egy év után a klinikán vírus­vizsgálatot végeztek nála, és megállapították, hogy az állapo­ta jelentősen javult. Egy másik beteg vírusosszemölcs-fertőzést kapott. A jobb keze olyan csúnya lett, hogy az iskolában eltiltották a vendéglátó-ipari gyakorlattól. Félő volt, hogy a jobb hüvelykuj­ját amputálni kell. A fiú beszedte a homeopa-tikumokat, és egy hó­nap alatt a keze tökéletesen rend­bejött. Amíg a gondolkodást a materia­lista szemlélet uralta, a legtöbb orvos úgy vélte, hogy a homeo­pátia merő ráolvasás. Ha meg­gyógyult a beteg, placebóhatás- nak tudták be: meggyógyult, mert hitt benne. A modem fizika forradalmasította a szemléletet. Einstein ismerte fel, hogy a vi­lágegyetem nem „üres”, hanem folya­matos, mindent át­ható mező. Nem anyagi, hanem szel­lemi természetű. Az anyag a mező „helyi sűrűsödése”, a szel­lem megjelenési for­mája. A mező min­dig, mindenütt léte­zik, hordozza, élet­ben tartja az anya­got. A testünk sem független tőle, az ember sem képes ön­magában létezni. A homeopáti­ás szerek erre a bennünk lévő mezőre, az életerőre hatnak, így állítják helyre az egészséget. Ha fellép a betegség, a test megpró­bálja kifelé terelni a bajt, mond­juk, a bőrre. A materialis­ta szemléletű orvosok úgy vélték, hogy a homeopá­tia merő rá­olvasás. Viselkedésgenetika Az emberiség öregedési ten­denciájával kapcsolatban ér­dekes megfigyelést tett egy nemzetközi orvoscsoport. „Az élet meghosszabbítása gyor­sabb ütemben következik be, mint amire számítottunk” - nyilatkozta az amerikai Thomas Johnson, a viselke­désgenetika professzora. En­nek oka egyesek szerint a jobb táplálkozás. Mások szerint ge­netikai okok játszanak szere­pet. 2025-re a öt száza- léka már hatvanévesnél idősebb lesz (ez a szám 1997-ben csak ki­lenc százalék volt). A leghosszabb életű­ek Japánban és Olaszor szágban lesznek az emberek, 2025-re harminchárom száza­lékuknak az életkora haladja majd meg a hatvan évet. Még olyan fejlődő országok­ban is, mint India és Mexikó, tizenkét százalékos lesz ez az arány - valószínűsítették a ku­tatók. A jobb orvosi ellátásnak és táplálkozásnak köszönhetően a fejlett országokban a hatva­nas évek óta a százévesek szá­ma tízévenként megduplázó­dik. Ez a fejlődési irányzat azonban - s éppen ez az, ami el­gondolkoztatja a kutatókat - nem csupán az emberekre igaz: a gyümölcslegyek négy fajtája, az élesztőgombák vagy a fonalférgek körében ugyan­csak megfigyelhető, hogy a faj hosszabb túlélésével az egye- dek átlagos várható élettarta­ma is nő, pedig ezeknél az élőlé­nyeknél valószínűleg nem ját­szik szerepet a jobb táplálko- zás vagy a há­tatok azt felté­telezik, hogy valamiféle felsőbbrendű matematika is közrejátsz­hat az egye- dek élettarta­mának növe­kedésében. Tehát az el­öregedés ten­denciája - a- melytől a világ, legalábbis gazdasági szempontból, annyi­ra retteg - genetikai eszközökkel esetleg tovább gyorsítható. Persze bennünket mindez nem „fe­nyeget”, nálunk, sajnos, túl fiata­lon halnak meg az emberek. A gyártó máris vevőkre talált Erényöv - férfiaknak A középkorban a hadba vonuló férjek csináltattak erényövet fe­leségük számára, manapság a teremtés koronája rendeli meg e rendhagyó darabot. Ha otthon marad. Legalábbis Amerikában, a Bobbit-ügy kapcsán terjedt el, tréfásan- komolyan ilyen véle­mény. (John Bobbit volt az a fér­fiú, akinek állítólagos erősza­kosságai ellen tiltakozva, tulaj­don neje nyiszálta le álmában fontos tartozékát, majd egy ki- lencórás műtéttel varrták visz- sza.) Angelo Camerino római szob­rász, aki eddig különböző pán­célöltözékeket gyártott méret­re, az óceánon túli híreket hall­va erényövet szerkesztett férfi­társainak, védelmül minden fe­leségi bosszúval szemben. Va­lójában egy vékony acélleme­zekből készült alsónadrágról van szó, amely nem nyom töb­bet egy kilogrammnál. Bőrrel és különböző szövetanyagokkal vonják be, hogy biztosítsák a szükséges rugalmasságot, s ne sértse fel a bőrt. Nem olcsó, ára majdnem negyvenezer koroná­nak megfelelő összeg, de a szobrász máris vevőkre talált. Az olasz fővárosban szolgálatot teljesítő egyik amerikai diplo­mata - akinek nevét természe­tesen nem árulták el - három példányt rendelt hazai barátai­nak, akik éjjel viselik majd a biztonsági szerelést, nehogy véletlenül Bobbit sorsára jussa­nak. Szantoriniről a Marsra A történet legalább olyan izgal­mas, mint egy tudományos­fantasztikus regény, pedig a va­lóság írta. Krisztus előtt 1628- ban egy hatalmas vulkánkitörés elpusztította Thérát, a nyomá­ban keletkező szökőár pedig romba döntötte Kréta elbűvölő­en gazdag mínószi civilizáció­ját. Később Platón, ókori törté­netíró számolt be a katasztrófá­ról, tőle származik az elpusztult Atlantisz legendája. Théra ke­rek szigetének - ma Szantorininek nevezik - közepe beomlott, a kráter meredek fa­lai körülölelik azt a lagúnát, Mozaik ahol két tűzhányó található a hullámok alatt. A most is pöfé­kelő Nea Kameni meg a látszó­lag nyugodt Palea Kameni olda­lából hőforrások fakadnak, amelyekben - a pokoli körülmé­nyek ellenére - vasbaktériumok élnek. Ez ragadta meg Eleanora Robbins és dr. Chrysoula Kourtidou- Papadeli figyelmét. A vasbak­tériumok ugyanis megélnek olyan mostoha viszonyok köze­pette is, mint amilyenek a szom­szédos vörös bolygón uralkod­nak, miközben oxigént termel­nek. Ha a kutatások igazolják a várt eredményt, a 2004-re ter­vezett Mars- expedícióval útra kelnek Szantorini lagúnájának vasbaktériumai, hogy a vörös bolygó légkörét alkalmassá te­gyék az élet számára. van mérföldes álomhatárt is képes átlépni, ezt eddig egy jó kerékpárossal, hegyről lefelé és némi hátszéllel sikerült csak elérni. A járgányt potom huszonötezer fontért meg is lehet vásárolni, de mivel minden porcikája a gyorsa­ságot szolgálja, Bruce tú­rázásra nem ajánlja. A leg­több embernek egy óra is éppen elég a különle­ges drótszamár nyer­gében - állítja a verseny­kerékpár tervezője. Ő csak tudja. Környezetbarát négykerekű Bealkonyult a benzinfaló országúti cirkálóknak, itt a Biciklirekord Bruce Bursford, a kerékpározás gyorsasági bajnoka tervezte azt a biciklit, amelytől azt reméli, hogy megdönt minden eddigi rekordot. Derehamben felépí­tett üzemében a csúcstechnika minden vívmányát bevetette. Szuperbringája még a nyolc­környezetvédők álma, az elektromos autó. A füstölgő, levegőt büdösítő járgányok he­lyett városi közlekedésre ezt a szemrevaló piros négykerekűt ajánlják a környezetvédők. Hallatlan előnye, hogy nem kell sorban állni vele a benzin­kútnál, elég, ha az autó csatla­kozóját hazaérve bedugjuk a konnektorba.

Next

/
Thumbnails
Contents