Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-05-12 / 19. szám

1999. május 12. Kópé Verssarok Pierre Gamarra A kis kanárik altatója Benedek Elek: A táltos királykisasszony Kanáripapa így dalol:- Disznóknak való az ól, minden kutya akkor csahol, ha feltűnik egy macskaorr! Kanárimama így dalol:- Süket bizony minden bagoly, hangyalakás a hangyaboly, kendermagért ne ostromolj! Kanáripapa így dalol:- Megette bundámat a moly, ezért nincs csőrömön mosoly, ezért vagyok mindig komoly! Kanárimama így dalol:- Volt öt fillérem valahol, kellett volna mindért cukor, de nem találom most sehol! Kedves gyerekek! Hogy az itt látható figurának mi lesz a neve, az június 11-én, pénteken délután 14 órakor a komáromi sport- csarnokban derül ki. Kiadónk, a Vox Nova itt tartja a keresztelői gálaműsort. A gyermeknapi buli sztár­vendége a budapesti Száz Folk Celsius zenekar. A gálán kiadónk különféle értékes díjakkal várja a gyere­keket (egyebek közt könyvcsomagot, sportszereket, CD-ket, műsoros kazettákat és sok mást nyerhetnek). Jegyek legkésőbb május 21-éig rendelhetők telefonon (07/ 582 38 326; 07/582 38 327) vagy faxon (582 38 321; 582 38 331). Magánszemélyek az előadás előtt a helyszínen vehetik át a belépőjegyet, az iskoláknak pedig eljuttatjuk. így van, hogy meg kell halni a fiának, inkább ő pusztítja el. Mérget kevert egy pohár bor­ba, s megkínálta vele a fiát, amikor indulóban volt. De volt a királyfinak egy táltos inasa, ez észrevette, hogy min jár a királyné esze, s megsúgta a királyfinak, hogy azt a pohár bort meg ne igya, hanem öntse ki a földre. A ki­rályfi megfogadta az inas ta­nácsát, a poharat a szájához emelte, aztán úgy tett, mint­ha meggondolkoznék, s a bort kiöntötte a földre. Egy csepp éppen a ló lábára csep­pent, s az abban a szempil­lantásban megdöglött. Mikor a lovat temették, rászállott két varjú, csippentettek egy falást a húsából, s a varjak is abban a szempillantásban megdöglöttek. Az inas a két varjút tarisznyájába dugta, s így indultak el ketten a királyfival. Mentek, mendegéltek hegye- ken-völgyeken által, s egyszer beértek egy rengeteg erdő­be. Ott csak ekjükbe áll tizenkét zsi- vány, elvettek tőlük mindent: lo­vat, pénzt, még a két varjút is, csak éppen az életüket hagyták meg. Még tovább sem ment a ki­rályfi, a zsiványok megették a két varjú húsát, s ott mindjárt mind a tizenketten szörnyű halált haltak. Azzal a királyfi fölpattant a lovára, az inas is a magáéra, s amint mentek, útközben az inas ezt a találós mesét csinálta:- Egy csepptől meg­halt egy, egytől kettő, kettőtől tizenkettő. Megérkeztek a ki­rálykisasszony váro­sába, megy a király­fi a palotába, s je­lenti, hogy szeren­csét akar próbálni. Elébb a királykis­asszony adott fel találós mesét, de mit gondolt, mit nem, úgy látszik, meggondolta, hogy már csak egy királyfi van a vilá­gon: olyan köny- nyű találós mesét Hol volt, hol nem volt, de va­lahol mégis volt, volt egyszer egy királykis­asszony, aki olyan talá­lós meséket tudott feladni, hogy azokat senki a világon ki nem találta, de neki adhattak fel akár­milyen nehezet, kitalálta mind. El is bizakodott nagyon az eszében, s or­szág-világ előtt kihirdettette, hogy csak annak lesz a felesége, aki vagy az ő meséjét kitalálja, vagy olyan mesét ad föl neki, hogy ő ne tudja kitalálni. Aki azonban sem ezt, sem azt nem tudja, annak karóba húzatja a fejét. Szép volt a királykisasszony, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Jöttek is hát mindenfelől szerencsét próbálni, hercegek, grófok, bárók, válogatott ci­gánylegények, de bizony, ha jöttek, karóba is került a fejük. Már csak egy királyfi volt az egész világon, aki nem próbált nála szerencsét. Ez egy özvegy királynénak volt a fia, s csak azért nem próbált szerencsét, mert az anyja min­dig sírt-rítt, s ha elindult, mindig meg­fogta, s addig könyörgött, addig isten- kedett neki, hogy leszállott a lováról, s otthon maradt. Hanem mikor a király­fi hallotta, hogy ahány királyfi volt a világon, mind elpusztult, erősen megszégyenlette magát, s azt mondta az anyjának:- Sírhatsz-ríhatsz, édesanyám, egy éle­tem, egy halálom, én most megyek. Látta a királyné, hogy hiábavaló sírás, könyörgés, gondolta magában, ha már Lukács Zsolt illetve Rácz Noémi rajza adott föl neki, hogy a királyfi egyszeri­be kitalálta:- No, most én mondok egyet - szólt a királyfi. - Fejtsd meg ezt, ha olyan sok­tudó vagy: egy csepptől meghalt egy, egytől kettő, kettőtől tizenkettő; mi az? Gondolkozott a királykisasszony, de sehogy sem tudta kitalálni. Kérte a ki­rályfit, adjon neki három napot, majd azalatt kitalálja. Eltelt a három nap, s jött nagy búsan a királykisasszony, az­azhogy csak mutatta a szomorúságát, s mondta a királyfinak: .-No, te királyfi, adtál te nekem olyan találós mesét, hogy ha száz esztendeig élnék, akkor sem tudnám megfejteni. Te az enyém, én a tiéd, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el egymástól. Akkor aztán a királyfi is elmondta, hogy mit jelent a meséje: hogy egy csepp mérges bortól megdöglött egy ló, attól az egy lótól megdöglött két varjú, attól a két varjútól meghalt ti­zenkét zsivány. Csaptak mindjárt nagy lakodalmat. Lett a királyfinak két országa, egyszer az egyikben, másszor a másikban la­kott. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. Városi legek Az első ismert, fallal körül­vett város Jerikó volt. Ra­diokarbon kormeghatáro­zással a város legmélyebb rétegéből származó hasz­nálati tárgyak kora alapján kimutatták, hogy már Kr. e. 7800-ban kb. 3000 ember lakta ezt a területet. A mor­vaországi Dőlni Véstonicében feltárt embe­ri település az ún. gravetti kultúra korából, azaz a Kr. e. 27 000 körüli évekből származhat. A világ legré­gibb fővárosa a szíriai Da­maszkusz. Kb. Kr. e. 2500 óta folyamatosan lakott. Hongkong népsűrűsége a legnagyobb. 1037 km2-en 5,7 millió ember él, azaz négyzetkilométerenként 5497. A világ legnépesebb városi agglomerációs területe a tokió-jokohamai városöve­zet, melynek 2800 km2-es összterületén 1981-ben kb. 29 millió ember lakott. 1985-ben Tokió lakossága 11 903 900 fő volt. Mexikó­város lakosainak száma 1985-ben az elővárosok la­kosságával együtt 17 321 800 fő volt. Az 1984-es nép­számlálási adatok szerint magában a városban 10,5 millió ember élt. A világ leg­nagyobb területű városa az ausztráliai Queensland tar­tományban lévő Mount Issa. A városi tanács által igazgatott terület nagysága 40 978 km2. A világ legma­gasabban fekvő fővárosa Ti­bet Kínához csatolásáig Lhásza volt, amely 3684 m-es magasságban fekszik. La Paz, Bolívia fővárosa 3631 m-rel van a tenger szintje fölött. El Alto nevű repülő­tere 4080 m-es magasság­ban épült. A várost 1548- ban alapította Alonso de Mendoza kapitány egy indi­án település, Chuquia-pu helyén. A Csinghajt Tibettel összekötő út mentén a Thangla hegylánctól észak­ra alapították 1955-ben Vencsuan városát. Jelenleg ez a világ legmagasabban fekvő városa, lévén 5001 m­rel a tengerszint fölött. A Holt-tenger partján fekvő izraeli Ein Bokek település, melynek zsinagógája is van, 393,5 m-rel a tenger szintje alatt fekszik. A világ leg­északibb városa a Dickson nevű kikötő, az északi szé­lesség 73° 32’-énél. A világ legészakibb fővárosa Reyk­javik, Izlandon (64° 08’ E). Becsült lakossága 1985-ben 80 ezer fő volt. A világ leg­délibb faluja Puerto Wiliams (lakosainak száma kb. 350), amely Chüében, a Tűzföldön, a Navarino- sziget északi partján fek­szik, az Antarktisztól 1090 km-re északra. Még mindig nincs nevem!

Next

/
Thumbnails
Contents