Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-05-12 / 19. szám
ipart 1999. május 12. 9 Kukes, albán-koszovói határ, április 2., reggeli hét óra: A tömeges exodus első napjaiban, amikor hajnali három óráig mintegy harmincezer menekült lépte át a határt, még nem voltak felállítva táborok, sátrak. A koszovói albánok valamiféle gyár udvarán aludtak, kenyerük és élelmük csak az volt, amit otthonról hoztak magukkal. Egyetlen olasz misszionárius tartózkodott a helyszínen, cipót osztogatott a gyerekeknek. Kukes, albán-koszovói határ, április 1., 9 óra 30 perc: Ez a fiú egyike a Malisevből száműzött menekülteknek, akik száznál is több kilométert gyalogoltak. Azt a holmit hozta magával, ami sebtiben épp a keze ügyébe akadt. A többiek ugyanígy: van, aki vizet, a másik kenyeret, de akadt, aki faragott bölcsőt hozott magával - van, aki meg pokrócot. Nincsenek ilyen vándorélethez szokva. Mindegyiküknek megvolt a maga háza, a maga földje, amit megművelt. Morina, albán-koszovói határ, április 3., délután 4 óra: Délután kettőkor, az „ebédszünet” után a szerbek újra kezdték átengedni a határon az elűzött koszovóiakat . Az első napokkal ellentétben, amikor gépkocsikon és traktorokon menekültek az albánok Koszovóból, most nagy csoportokban gyalogszerrel jöttek. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának munkatársai gyermektápszer- és marhahúskonzerveket, valamint az eső ellen védelmet nyújtó műanyag fóliákat osztogattak. Blace, macedón-koszovói határ, április 5., reggeli fél nyolc: Itt, a „senki földjén”, három nappal és éjszaka leforgása alatt játszódtak le a legnagyobb tragédiák. Ezeket a szerencsétleneket egyfelől a szerbek elűzték otthonukból, másfelől viszont - a hivatalos nyilvántartásba vétel szükségességére hivatkozva - nem akarták őket befogadni a macedóniai hatóságok. Naponta tömegével haltak meg a sáros földön elcsigázottan fekvő emberek, legtöbbször nem tudtak már rajtuk segíteni az El-Hilal muzulmán humanitárius szervezet önkéntesei sem. A SZERZŐ FELVÉTELEI Fordította: p. VonyiK Erzsébet Morina, albán-koszovói határ, április 5., délelőtt 11 óra: „Ne, kérem, már ne fényképezzenek bennünket!” Mintha ezek a Prizren városkából elmenekült lányok azt akarnák az újságírók és fényképészek tudtára adni, hogy már elegük van mindebből. „Please stop!” - fűzte hozzá a nyomaték kedvéért angolul is egy férfi.
