Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-05-12 / 19. szám

Nagyvilág Megtalálta a háborúban az eszményi indokot, az ideológiát hatalmának alátámasztására Mira, a belgrádi hangadó 1999. május 12 . 7 Prágai levél Prágai május elseje A Milosevics házaspár, fiukkal, Markóval. Miriana Markovics, a jugoszláv elnök felesége 1992 és 1994 kö­zött, a délszláv testvérháború idején megjelent írásaiban még az etnikumok békés egymás mel­lett élését hirdette, mára a belgrá­di hatalom egyik legsötétebb sze­replőjévé vált. Az állami tévén és a Politika, illetve a Politika Express lapok ellenőrzése révén gyakorlatilag ő „a háború propa­gandaminisztere”. Cikkei, állásfoglalásai korábban is gyakran jelezték előre a leszá­molást valamely kényelmetlen ellenféllel vagy egy-egy újabb ke- gyenc felkarolását. A La Re- pubblica például sokat sejtetően emlékeztet arra, hogy Szlavko Curuvija ellenzéki lapkiadó rejté­lyes meggyilkolása előtt néhány nappal Miriana Markovics éles kirohanást intézett „az árulás ne­továbbja” ellen, ami abban nyil­vánult meg, hogy „egy szerkesztő Belgrad jó megleckéztetésének nevezte a bombázásokat”. Olykor női magazinokban is meg­jelennek „a propagandaminisz­ter” jegyzetei, melyekben a ta­vaszról, a hegycsúcsokon ragyo­gó hóról ír. Gyakran fordul írásai­ban a fiatalokhoz is, kifejtve: nem érti azokat, akik elégedetlenked­nek, hiszen megvan mindenük. Cinizmus? Vagy valóban ez a vé­leménye? Mira Markovics kom­munista elit család­ból származik, a Belgrad melletti Banjica koncentráci­ós táborban szüle­tett. Anyját lelőtték, apja a partizánokkal harcolt a németek el­len. Egyik nagynénje Tito élettársa volt, röviddel a há­ború után halt meg tuberkulózis­ban. Tito annak a királyi palo­tának a kertjében temettette el, melyben évekkel később Milose­vics rendezte be rezidenciáját. Mira Markovics egy vidéki kisvá­ros, Pozsarevac gimnáziumában ismerkedett meg féijével. A Bunte egyik barátnőjét szólaltat­ta meg, aki jellegzetes epizódra emlékezett vissza: a lány arról ál­modozott, hogy a könyvesboltok kirakataiba, amelyek előtt egy­kor Tito fényképeit csodálta, egy­szer majd Szlobo portréit teszik ki. Mirának hatalmas befolyása volt barátjára, férjére, mindig erősebb volt nála. „Ő alapozta meg férje politikai hatalmát, ő döntött, dönt előlép­tetésekről és tisztogatásokról” ­mondta a La Repubblicának egy bennfentes belgrádi, akinek ki­létét biztonsági okokból nem árulta el a lap. Miriana Markovics Tito művét kí­vánta folytatni. Nem akarta meg­nyitni a jugoszláv rendszert a nyugati modellek előtt, in­kább Oroszország fe­lé orientálódott. Élet­céljának tartotta, hogy megállítsa a Nyugatot a szláv vi­lág kapujánál, bosz- szút álljon a kommu­nizmus bukásáért, revánsot véve visszaforgassa a történelem kerekét. A Duga című belgrádi folyóiratban publikált cikkeiből, amelyek Napló címmel könyv formájában is megjelen­tek, szintén kitűnik, hogy a pro­fesszor asszony olthatatlan nosz­talgiát táplált az egykori Jugo­szlávia iránt, tűzzel-vassal kész lett volna egyben tartani. Az Egyesült Jugoszláv Baloldal (JUL) vezetője „etnikai megosz­tottság és háborúk nélküli” Ju­goszláviáról írt, amelyben „e- gyenlő jogokkal és szegénység nélkül élnek együtt a különböző nemzetek”. Ám nem számolt az­zal, hogy a szerb dominancia a- latt élő más délszláv népek nem kívánnak közös államban élni. Még ha mindent elölről is kell kezdeni, Jugoszlávia „ismételten újjászületik a vérből és a hamvai­ból” - írta egykor. „Meggyőződé­sem, hogy a délszláv népeknek, sőt a Balkán-félsziget népeinek nincs más választásuk, mint a bé­kés egymás mellett élés, ha törté­nelmileg fenn akarnak maradni” - hangoztatta összegyűjtött írásai­ban. Ekkor még elutasította az et­nikai zárványok gondolatát: „Hét évvel a harmadik évezred előtt az emberek nem élhetnek nemzeti enklávékban, elkülönülve a töb­biektől, akik nem ugyanahhoz a nemzethez, valláshoz vagy kul­túrához tartoznak”. Az 1992 és 1994 között papírra vetett gondolatokból már mély pesszimizmus és háborús fataliz­mus sugárzik, „Az igazságos béke a mi körülményeink között háborút je­lent” - írta Milosevics felesége. Mártír nép­nek festette le saját nemzetét. „Eljött az ideje, hogy Európa megtudja: a történe­lem folyamán balká­ni mellkasokba lőt­ték ki a legtöbb pus­kagolyót. A szerb nép történelme folyamán annyit harcolt, és annyi embert áldozott a háborúkban, amennyi elegendő a jövendő nemzedékek számára is. Elszá­molt az egész történelemmel, az összes ideológiával. Kiérdemelte a békét” - vetette papírra 1993 áprilisában. Olasz lapok azonban az írásgyűjtemény kapcsán rá­mutatnak, hogy a fennkölt szava­kat hangoztató asszony valójá­ban kíméletlen zsarnok. 1994- ben alapította meg saját, a férjéénél is konzervatívabb párt­ját, amely mindenféle sötét erők és üzleti érdekek gyűjtőhelyévé vált. „Minden államnak megvan a maga maffiája, de itt a maffiá­nak van meg a maga állama. A karrierhez vezető minden út Markovics pártján keresztül ve­zet” - mondta a La Repubbli­cának a már említett belgrádi for­rás. ANATO-csapás szinte kapóra jött ennek a „vörös burzsoáziának”, mert megtalálta a háborúban az eszményi indokot, sőt az ideológiát hatal­mának alátámasztá­sára. „Miután a szerb nacionalizmus elbu­kott a csatatereken, a Milosevics-féle ve­gyes szocializmus pe­dig az év végi pénz­ügyi mérlegekben, kapóra jött az alka­lom egy önkényuralmi modell új­jáélesztésére, arra, hogy előbá­nyásszák a régi titoizmus kellék­tárából a. retorikát, a fegyelmet, a nemzetmentő küldetés eszmé­nyét, a vezérkultuszt - összegez­te a La Repubblica. Külföldi források alapján Cséfalvay Ildikó __________ Különbö ző módon ünnepel­ték a prágaiak az idei május elsejét. A napsütéses, szinte nyári időt ezen a szombati napon mindenki a maga módján használta ki: a turis­ták százai főleg az Orloj előtt, az Arany utcában, a Károly hídon és a Szent Vitus-templomban tolong­tak, a szerelmesek és a ha­gyománytisztelők a Petf in hegy oldalán lévő Mácha- szobomál csókkal pecsétel­ték meg egymás iránti hűsé­güket. A kommunisták egyebek mellett Václav Havel iránti „hűtlenségüket” és Csehország NATO-tagsá- gával szembeni ellenszenvü­ket hirdették a Letná- parkban, a magukat neoná­ciknak is nevező bőrfejűek pedig a fasizmus iránti „hű­ségüknek” adtak hangot a Lövész-szigeti, majd a belvá­rosi demonstrációjukon. Rendőrök kordonja védte meg őket az anarchisták ag­ressziójától, akik-szerin­tem nem igazán meggyőző­en - kockakövek dobálásá- val és rendőrautók felfordí­tásával tiltakoztak a bőrfejű­ek fasiszta nézetei ellen. En­nél jóval békésebb szellem­ben folyt a Polgári Társulás a Kender Legalizálásáért ne­vű, főleg fiatalokból álló cso­port tüntetése a Palach té­ren, ahol felszólalásaikban követelték a marihuána leg­alizálását - mellesleg Tibor Stuchlík, a társulás elnöke meg van győződve róla, hogy ez két éven belül sike­rül is nekik -, majd zenét hallgattak egy nyitott teher­autóból, a fűben feküdtek, és marihuánát szívtak. A cseh népi bölcsesség azt tartja, hogy az a lány vagy asszony, akit nem csókolnak meg egy virágzó fa alatt a szerelem hónapjában - s er­re legjobb mindjárt elsején sort keríteni -, nagyon ha­mar „elhervad”. A csehek Adyjának, Karel Hynek Máchának a szobrát - aki­nek leghíresebb versét, leg­alábbis annak első sorait, minden cseh ismeri - nem véletlenül helyezték el a Petiin hegy oldalában, vi­rágzó fák alatt. Szombat dél­után középiskolás diákok csoportja szavalta el Mácha, a hős szerelmes - aki 26 éves korában, esküvője napján paratífuszban meghalt - Má­jus című versét a költő szob­ránál. Az idei prágai május elseje paradoxona az volt, hogy es­tére, Havel ismert mondása szerint, győzött a szeretet (vagy inkább a szex?) a gyű­lölet felett, és elfeledve „ho­vatartozásukat” sorjában tűntek el a bőrfejűek és anarchisták soraiból szár­mazó „vegyes” pártok a Petiin hegy oldalának bok­rai alatt. Ugyanitt játszódik Lucie Bílá híres - egy időben betiltott -, A szerelem az szerelem című videoklipje, melyben a „mindennemű” szerelmet propagálja, ugyanúgy, mint a maga is „négyszázalékos” Feró Fenic április 29-étől május 5-éig tartó filmfesztiválja: ennek során 22 olyan filmet vetítettek le, mely a szere­lem különböző formáit mu­tatja be. Oklahoma City május 4-én: a pusztító erejű tornádó következtében a városban és környékén több ezer ház romba dőlt, illetve súlyosan meg­rongálódott. A halálos áldozatok száma negyvenöt. Fotó: TA SR/AP „Minden államnak megvan a maga maffiája... ...de itta" maffiának van meg a maga állama.” Vasárnapi koktél A ravasz anyuka Rég elmúltak azok az idők, amikor Melanie Griffith naponta fo- . ­gyasztotta a koka- ■ W int. Hogy Don John-sontól szüle­tett nagyobb gyér- \ mekei, a tizenegy éves Dakota és a ti- » X zenhárom éves Ale- L~~"—s— xander ne kísérletezzenek ti­tokban a kábítószerrel, a sztár megígérte nekik: „Ha egyszer majd ki akarjátok próbálni a hasist, szóljatok nekem, és ki­próbáljuk együtt”. Egyelőre azonban jobb ötletet talált az élelmes anyuka. Három cse­metéjével, a nagyok mellett a kétéves Stellával, reklámfotó­zásra adta a fejét. Bájos tejba­jusszal az ajkain - a tejet rek­lámozza. Újabb Titanic- rekord Ha valami hatalmas, akkor ar­ra eddig a gigantikus jelzőt használtuk, de újabban talán már titanikust is mondha­tunk. A Titanic immár a felső­fok szinonimájává vált: a leg­több Oscar-díjat, a legdrá­Angyal lett... „Egy régi álmom válik valóra” - áradozik Drew Barrymore, aki a Charlie angyalai című nagy sike­rű amerikai tévésorozat felújí­tott változatában kapott fősze­repet. „A régi sorozat mindegyik részét láttam, s ha ismételték, újra meg újra megnéztem. Ké­pes voltam otthagyni mindent és mindenkit, rohantam haza, hogy le ne késsem a filmet. Min­gább produkciót, a legtöbb mozinézőt és a legtöbb el­adott videokazettát jelenti. És most már a legtöbb részből ál­ló, háromdimenziós kirakós játékot is. A düsseldorfi vízisportvásáron rakták össze a közel 30 ezer darabos játékl4 méter hosszú hajótör­zsét. J dig arról ábrándoztam, hogy egyszer majd én is „angyal” le­szek” - mondta a huszonnégy éves színésznő. A hetvenes években oly népszerű sorozat­ban Farrah Fawcett, Kate Jackson és Jaclyn Smith játszot­ta az angyalok szerepét. Egyelő­re nem tudni, hogy az új soro­zatban kik lesznek Drew Barrymore partnerei.

Next

/
Thumbnails
Contents