Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-05-05 / 18. szám
’ublicisztika 1999. május 5. 9 Mintegy kilencszáz esztendeje a Duna bal partján feltűnt, és oklevélben is dokumentáltatott egy bizonyos helység: Bős őse - úja könyvében Végh Ferenc. A legrégibb magyar községek egyikének tartott helység bizonyára az Árpád-háziak idején vált szervezett lakhellyé. Az 1102-ben keltezett oklevélben említett Beys helységnevet tartják Bős legkorábbi nevének. Az Omode vagy Amadé nemzetség által birtokolt várkastély, amely hajdan tornyokkal és vizesárokkal volt védve, jelen formájában egy későbbi átalakítás után alakult ki. Anyakönyvi bejegyzés szerint itt született 1741. március 13-án II. Habsburg-Lotharingiai József német-római császár, magyar király (a kalapos király), Mária Terézia legidősebb fia. Ä kastélynak egészen a múlt századig jelentős levéltára volt, amely számos eredeti okiratot tartalmazott. Nevezetes volt egykori családi képtára, a mintegy 50 darab 1650-es évekből származó családi portréval. Ezeknek egy része elveszett, a többi máshová került. A kastélyban jelenleg nyugdíjasotthon működik. Ilyen állapotok uralkodtak ott- zókamrák oldalfalain át a meg- jártunkkor Bős határában. Egyes engedettnél jóval nagyobb vízszakértők állítása szerint a hajó- mennyiség szivárog ki a talajba. „Hogy a böősi templom és plébánia mely időben keletkezett s voltaképpen ki volt annak eredeti alapítója, azt okmányok miatt felkutatni nem sikerült” - tudhatjuk meg egy régi feljegyzésből. Ipolyi Csallóköz műemlékei című könyvében olvasható, hogy a bősi régi plébánia már a Pázmány-féle jegyzékben is előfordul. Hogy a jelenlegi templom eredetileg gótikus stílusban épült, mutatja még egyik eredeti ablaka és a szentély háromoldalú záróváza. Az épületet később kívülről és belülről is barokk stílusban alakították át. Dömötör Ede felvételei . . '■ Í-Ls 1948-ban hivatalosan Gabcíko- vóra keresztelték - a lakosság megkérdezése nélkül. Az új nevet a Gabcík családnévből rögtönözték, és hatósági erőszakot alkalmazva vezették be. (Jozef Gabcík az 1942-ben Heydrich ellen elkövetett merénylet egyik résztvevője volt.) Régóta folyik a vita arról, vajon fel kell-e építeni a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszert. Moldova György Ég a Duna című ri- portkönyvéhen ezt a problémát járja körül, és kijelenti: akik erre a kérdésre válaszoltak a nyilvánosság előtt, azokat többnyire alantas politikai célok vezérelték. Moldova szerint a Dunában már rég politika folyik víz helyett. :tika udolf Strehaj által összehívott rtekezletet, ahol a társadalmi 'ervezetek vezetőitől arra a árdésre vártak választ, hogyan :het elejét venni annak, hogy a lagyarországi forradalmi hul- im hozzánk is átcsapjon, én űnt a Csemadok Központi Bi- nttságának vezető titkára megölelő fórumnak tartottam arra - ileg azért, mert jelen voltak a Dmmunista párt egyes vezetői, ilamint a Megbízottak Testűjének (a szlovák kormánynak) tagjai is -, hogy a felszólalá- immal a hazai magyarság jódnak gyarapítását sürgessem, következőket mondottam: Ha tt akarjuk, hogy Dél-Szlováki- tan nyugalom legyen, akkor ltétlenül és minél gyorsabban ljesíteni kell azokat a határozatokat - mégpedig a Megbízottak Testületé Elnökségének 1951-ben, valamint a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének 1954- ben hozott, a magyarság jogi helyzetét viszonylag kedvezően szabályozó határozatát -, melyek teljesítését szinte senki nem szorgalmazza. Az elhangzott javaslatom a jelenlevők általános felháborodását váltotta ki, s azt az említett elnök durván visszautasította. Ezt az eseményt követte pár nap múlva központi bizottságunk elnökségének ülése - melyet havonta egyszer tartottunk -, s ezen az ülésen foglalkoztunk első ízben - napirenden kívül - a magyarországi eseményekkel összefüggő kérdésekkel, illetve tájékoztattam az elnökség tagjait arról, hogy milyen fogadtatásban részesült az említett gyűlésen elhangzott felszólalásom, javaslatom. A magyarországi forradalmi eseményekkel másodízben a szovjet invázió utáni napokban foglalkozott - ugyancsak napirenden kívül - a központi bizottság elnöksége. Ez alkalomból vetődött fel az a gondolat, hogy nem volna-e illendő tiltakozni a Magyarországot ért szovjet invázió ellen. Az elnökségi tagok többsége, vagyis látszatra mindenki egyetértett Lőrincz Gyula elnök véleményével, mely szerint a csehszlovákiai magyarságnak csak ártana egy ilyen jellegű nyilatkozattal, mert a vezető párt- politikusok és az államhatalmi szervek központi vezető személyiségei körében csak fokoznánk a bizalmatlanságot a CsemadokCsak azokat a tagokat vettük nyilvántartásba, akik aktívak voltak, és a tagdíjat is rendszeresen befizették. kai és a szlovákiai magyarsággal szemben. A magyarországi forradalmi események időszakában az említett két alkalommal ülésezett a kulturális szervezetünk központi bizottságának elnöksége. Az üléseken elfogadott közös vélemények és következtetések azonban sem nyilatkozat közlése által, sem pedig előadások útján nem kerültek nyilvánosságra, s így nem lehettek sem kedvező, sem pedig kedvezőtlen hatással a Csemadok taglétszámának alakulására. Az persze igaz, hogy a nyilvántartási adatok szerint a Csemadok tagjainak száma 1956-ban több mint kétezerrel csökkent. Ez azonban elsősorban is a taglétszám nyilvántartásában végrehajott módosításokkal magyarázható. A kulturális szervezetünk megalakulását követő években a tagok nyilvántartása központosítva volt. Ez azonban csak szükségmegoldás volt, mégpedig azért, mert a járási titkárságainkon csak lassan jöttek létre az adminisztrációs munka végzésének feltételei. Amikor tehát úgy láttuk, hogy ezek a feltételek megvannak, tehát 1955- ben, a taglétszám nyilvántartását, a tagok személyi lapjának kiállítását és kezelését a járási titkárságokra bíztuk. Az aztán természetes, hogy a járási vezetőségek és titkárságok csak azokat a tagokat vették nyilvántartásba, akik aktívak voltak, és a tagdíjat is rendszeresen befizették. Folytatjuk.
