Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-05-05 / 18. szám

Politika 1999. május 5. 3 Könnyen megtörténhet: a szlovákiai magyar olvasó sem jut majd hozzá kedvenc újságjához Lapkiadók kálváriája Grendel Ágota Szlovákiában nincs olyan lap­gazda, amelyiknek valamilyen - inkább nagy, semmint kis - összeggel ne tartozna az Első Lapterjesztő Társaság Rt. (PNS), amelynek adósságai hó­görgeteg módjára dagadnak napról napra. Itt-ott odalök né­mi koncot ügyfeleinek, de az összeg minimális, ingadozó, rá­adásul rendszertelenül érkezik a számlákra - napi telefonos vagy személyes sürgetések árán. Ha egyáltalán sikerül el­csípni a gazdasági felelősöket, akik nemcsak a türelemjátékot, hanem a bújócskát is kedvelik. Holott elméletileg rendkívül egyszerű az ügy. Adott az újság, amelyet a PNS átvesz, elad, s az ebből származó bevételének egy részét kellene átutalnia a kiadóknak. Sőt adottak az előfi­zetők, akik negyed-, fél vagy egész évre előre megfizetik az újság árát - ugyancsak a PNS- nek, amely anno nemcsak hasz­nálta a kiadók pénzét, hanem egy ügyes csellel átpasszolta a Danubiaprint Rt.-nek, a PNS- részvények többségi tulajdono­sának. Tavaly decemberben megkezdődött a PNS tartozása­inak halmozódása, s ezzel együtt a kiadók kálváriája. Januárban a Monopóliumelle­nes Hivatal elemzőbizottsága megerősítette a azt a tavalyi döntését, hogy a PNS-rész- vények Danubiaprintnek való eladása törvényellenes volt. A Meciarhoz hű erők irányította cég február végén olyan szerző­dést kötött a PNS-szel, amely­A lakosságnak a törvény szerint jogavan a tájékozódáshoz. nek alapján 88 846 darab, ezer korona névértékű részvény ke­rült a birtokába. A két cég ösz- szefonódása a médiapiac egy kézben való koncentrációjához vezethetett volna. Ugyanis a PNS 30 napilapot és csaknem 700 folyóiratot árusít, ez a vál­lalat értékesíti külföldön a szlo­vák sajtót; a Danubiaprintnél pedig nyolc országos napilapot és húsz folyóiratot nyomnak. A PNS a lapkiadóknak egyetlen fillért sem fizetett, mondván, nincs pénze, de - meg nem erő­sített hírek szerint - megtörtént, hogy egyetlen napon több millió koronát utalt át a Danubiaprint számlájára. Ugyanakkor elindí­tott egy panaszáradatot, hol másutt, mint a jelenleg ellenzé­ki Slovenská republikában - amely egykor olyannyira kor­mánypárti volt, hogy a kabinet is finanszírozta, nem kis ösz- szeggel. (Mellesleg a Repub- likát kiadó R-Press százszázalé­kos tulajdonosa ugyancsak a Danubiaprint.) Stanislav Smík, a PNS és a Danubiaprint igazga­tó tanácsának elnöke itt igyeke­zett tisztára mosni azt a két vál­lalatot, melyekhez nem kevés köze van, s bemártani a korábbi tulajdonosokat, illetve a koráb­bi privatizálókat, valamint azo­kat a cégeket, amelyeknek tar­tozik. Mi több, egy másik lap­ban azt állította, hogy a PNS ta­valy 190 millió koronás veszte­séggel zárt. Március végén hat lapkiadó megelégelte, hogy koldulnia kell a saját pénzéért. Csődeljá­rást kezdeményezett a PNS el­len, amely azzal, hogy hónapok óta nem törleszti tartozásait, olyan helyzetbe hozhatja a ki­adókat, hogy nem tudják meg­jelentetni a lapokat. Az újság in­formációforrás. A lakosságnak a törvény szerint joga van a tá­jékozódáshoz, de könnyen megtörténhet, hogy a szlováki­ai magyar olvasó sem jut majd hozzá kedvenc újságjához. Bár április elsejétől a Nemzeti Vagyonalaphoz került a PNS részvényeinek 76,58 százaléka, az alaphelyzet egyelőre nem vál­tozott. A cégvezetés ugyanis ma­radt, hiszen ahhoz, hogy új me­nedzsment kerüljön a részvény- társaság élére, közgyűlést kell összehívni. A PNS húsosfazeka körül tülekedők érdekei pedig azt diktálják, hogy a közgyűlés összehívására törvényben előírt határidőket betartva tovább nö­veljék saját vagyonukat. Csöppet sem vigasztaló, hogy több más céggel is megtörtént: addig cserélgették például az igazgatótanács tagjait, amíg mindenki, akinek hatalma, kapcsolatai és vastag bankókö- tegeket elnyelő pénztárcája volt, megkapta a jussát. Állító­lag szabad országban élünk. Szabad országban szabad em­ber azt tesz, amit szabad. Aki másként gondolja, az sok min­dent megenged - természete­sen magának. Óvatosan kell kezelni Vük Draskovics nyilatkozatait, akire hirtelen so­kan úgy tekintenek, mint Milosevics alternatívájára. Pár éve még a Milosevics-rezsim elleni tüntetéseket szervezte Belgrádban, most vi­szont ott ül a kormányban, alelnökként. Nemrég a tévében még pon­tosan úgy szónokolt, mint a főnöke, nem volt egy saját gondolata. Ő lenne Jugoszlávia megmentője? Hm. CTK/AP-felvétel Dolník Erzsébet: „Remélem, hogy meg tudunk egyezni egy európai színvonalú megoldásban” Autonóm iskolákba autonóm pedagógusokat! Malinak István Dolník Erzsébet az MKP oktatási tanácsának és a parlament okta­tási bizottságának is tagja. Jó fél éve az MKP legfontosabb célki­tűzéseiről beszélgettünk. Most már vannak eredmények, április elsejétől a minisztériumban van nemzetiségi főosztály. Megbí­zott vezetővel, mert nem akadt megfelelő magyar szakember, aki vállalta volna a tisztséget. Nem szegénységi bizonyítvány ez? Sajnos, részben az, de a helyzet kissé bonyolultabb. A járási és kerületi szintű posztok elfogla­lása is nehézkesen megy. Figye­lembe kell vennünk koalíciós partnereink igényeit, meg azo­kat a körülményeket, amelyek között az itteni magyarság él. Ami a főosztályt illeti: az oktatá­si tárca pénzhiányban szenved, a fizetések nem túl magasak. Nem mindegy, milyen messziről jön az illető, hol fog lakni, mi lesz a családjával, stb. Nem könnyű egy pedagógusnak ott­hagynia a biztos állását. Persze kissé csalódott is vagyok, hiszen a választások előtt sokan vártak ilyen lehetőségre, most pedig sorra nemet mondanak a felké­résre. Nem volt hiányos az MKP szer­vezőmunkája is? Az MKP Elnöksége, illetve az ok­tatási tanács és az SZMPSZ meg­állapodott abban, hogy minden­ki keres szakembereket, meg­szólítja azokat, akik hajlandók egyrészt a járási oktatási osztá­lyokon, illetve a tárca keretén belül elfoglalni bizonyos tisztsé­geket. Ez megtörtént, járáson­ként változó sikerrel. Ä legna­gyobb gond a minisztérium. Egyesek kínálkoznak, de nem biztos, hogy a legmegfelelőb­bek, és vannak, akik megfelelné­nek, de nem vállalják. Ami a fő­osztály vezetőjét illeti, nevesíte- ném a dolgot: szerettem volna, ha Fodor Attila vagy Albert Sán­dor kerül oda, esedeg mások. Mindannyian - objektív vagy szubjektív okok miatt - nemet mondtak. Ha nem találjuk meg rövidesen a megfelelő szakem­bert, esetíeg pályázatot kell kiír­ni, s nem biztos, hogy ez esetben olyan személy kerül oda, aki a szakmának is, meg az MKP-nak is megfelel. Folytassuk a legfontosabbal, az oktatási törvénnyel. Ez nem csak az MKP vagy az SZMPSZ ügye, hiszen átfogó, a teljes szlovákiai oktatási rend­szert megreformáló törvényre van szükség. Ez be is került a kormányprogramba. Megvaló­sítása hosszadalmas folyamat lesz, s addig is különböző rövid távú módosításokat kell eszkö­zölni. Ilyen pl. a felsőoktatási törvény módosítása vagy az is­kolatanácsokkal foglalkozó, 542-es törvény módosítása. Ami a hosszú távú koncepciót il­leti, egyetértés van a pártok kö­zött? Feltehetően komoly viták lesz­nek, a vélemények különböz­nek. Az SZDK elképzeléséhez elég közel áll az MKP koncepció­ja. A DBP-vel összehasonlítva még nagyobbak az eltérések, de remélem, hogy meg tudunk egyezni, egy európai színvonalú megoldásban. Számunkra a két legfontosabb téma: az iskolatanácsok önálló­sága, valamint az alapiskolák önkormányzati irányítás alá he­lyezése. Az iskolatanácsok jogkörének módosítását illetően folyamatos munka folyik a minisztérium ke­retében, magam is több változa­tot olvastam már. Sajnos, mind­egyikben vannak számunkra el- fogadhatadan részek. Nem áru­lok el műhelytitkot, de egyrészt a koalíción belüli véleménykü­lönbségeket tükrözik, másrészt a minisztériumban maradt régi apparátusnak a nézeteit. Az MKP és az SZDK szerint az isko­latanácsok jogköreit nemcsak teljes mértékben vissza kell ad­ni, hanem még bővíteni is kell. Mi azt akarjuk, hogy az iskolata­nácsok jóváhagyása nélkül ne lehessen igazgatót kinevezni vagy visszahívni. Viszont a régi hivatalnokok, illetve a baloldali­ak ezt sokallják, a kinevezések és visszahívások esetében pl. olyan megoldást ajánlanak, hogy ezek az iskolatanácsok tu­domásulvételével történjenek. Le szeretném szögezni: az MKP semmiképpen sem fogadja el ezt a megoldást. Majdnem biztos, hogy az 542-es módosítására rövidesen sor kerül, ennek a vi­tának a tanévvége előtt—legké­sőbb a nyár folyamán - le kelle­ne zárulnia. Az alapiskola-önkormányzat vi­szony újszerű rendezése sok egyéb törvényt is feltételez, ezért még hosszadalmasabb fo­lyamatra számíthatunk. Meg le­het becsülni, hogy milyen hosz- szúra? Nem tudok időpontot mondani, itt nagyon komoly ellentétek vannak a koalíción belül. Mert ez, úgymond, teljes okta­tási autonómiát jelentene? Igen, ezt akarja például bema­gyarázni a közvéleménynek a baloldal. De ez éppúgy vonat­kozna a szlovák iskolákra, még­is, a Szlovák Nemzeti Párt meg a DBP is hajlamos úgy beállítani, hogy ha a magyar iskolák a ma­gyar önkormányzatokhoz ke­rülnek, az máris valamiféle kul­turális autonómiát jelentene. Szlovák vonalon szintúgy pozi­tív változás lenne, ha az önkor­mányzatok ellenőrizhetnék, hogy az iskola jól felkészíti-e a gyerekeket a továbbtanulásra, ezzel mérhető az iskola, az igaz­gató teljesítménye. Hiszen talál­kozni olyan esetekkel, hogy az igazgató a kocsmában tölti a munkaidejét vagy vállalkozik. Ezért is fontos az önkormány­zatok beleszólása. Amikor erről beszélünk, nemcsak az épület- fenntartásra, technikai kérdé­sekre gondolunk, hanem az is­kola programjára is. Ma már régiónként is lehetnek eltérő igények. Az iskolák önkormányzatokhoz rendelésének célja nem az okta­tási autonómia, hanem az, hogy az iskola legyen autonóm. Utal­ni szeretnék itt az SZMPSZ prog­ramjára: nagyon sokszor hang­súlyoztuk, hogy - a tannyelvtől függetlenül - az autonóm isko­lákban autonóm pedagógusok­ra van szükség; az iskola akár önálló programmal is előállhat­na, természetesen a kötelező tananyagminimum mellett, aminek a teljesítése szintén el­lenőrizhető lenne. Ebbe még a regionális tantervek is belefér­nének, minden iskola figyelem­be vehetné saját régiójának szükségleteit is. Vecernji List Halál Rugovára? A Vecernji List című zágrábi na­pilap az albán televízióra hivat­kozva nemrégiben arról adott hírt, hogy a Koszovói Felszabadí- tási Hadsereg (UCK) a belgrádi hatóságokkal folytatott együtt­működése miatt halálra ítélte Ib­rahim Rugovát. A legnagyobb példányszámú horvát újság be­számolt arról, hogy Rugovát már korábban is halállal fenyegették meg, ezért őrzi pristinai házát a szerb rendőrség. Rugóvá, a ko­szovói albánok mérsékelt veze­tője többször is megjelent a kép­ernyőn Milosevics társaságában, s csak találgatások folynak arról, hogy önként tette-e, vagy pedig kényszerítették rá. Egyes forrá­sok tudni vélik, Milosevicset nem az albán politikus biztonsá­ga aggasztja, Rugovát egyszerű­en házi őrizetben tartják. Felhívás Legfőbb ideje minél gyor­sabban összegyűjteni és megőrizni azoknak a visz- szaemlékezéseit, akik 1948 és 1989 között ki vol­tak téve a rendszer üldöz­tetésének. Ezt igyekszik megvalósítani a Litera ki­adó a Szlovák Nemzeti Mú­zeum Történeti Múzeumá­val együttműködve. Nem­régiben interjút közöltünk Ladislav Takáccsal, aki ar­ra kérte önöket, írják meg emlékeiket, bocsássák ren­delkezésükre dokumentu­maikat, fényképeiket (leg­alább másolásra), esetleg arra is mód van, hogy a könyv alakban megjelenő kiadvány szerkesztői felke­resik önöket. Több olva­sónk kérésére közöljük, hova kell fordulniuk: PhDr. Ladislav Takác, CSc, Slovenské národné múze­um HM, Vajanského náb. 2., 814 36 Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents