Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-04-28 / 17. szám

Nagyvilág 1999. április 28. *~I Brüsszel: kozmopolitaságát annak köszönheti, hogy az EU és a NATO székhelyévé választotta Sokarcú - és piszkos Victor Hugo a világ legszebb terének nevezte a Grand Place-t. Grazi levél Aggódik a családjáért Veres Béla ____________________ Az Európai Unió és a NATO Brüsszelben dolgozó külföldi al­kalmazottai jól érzik magukat a belga fővárosban. Brüsszelt világ­város jellegűnek és környezetba­rátnak ítélik meg, dicsérik kultú­ráját és kulturális életét. Úgy vélik ugyanakkor, hogy a város élete rosszul szervezett, és Brüsszel piszkosabb a kelleténél. Aló ezer EU- és NATO-tisztviselő körében végzett helyi közvélemény-kuta­tás szerint a külvárosokkal együtt is alig egymillió lakosú Brüsszel nem különbözteti meg pozitívan a nemzetek fölötti Európa alkal­mazottait. A város lakói azonban a tisztviselők 64,6 százaléka sze­rint barátságosan fogadták őket, és még ennél nagyobb arányban- 71,3 százalékban - vonatkoztat­ták a szívélyes fogadtatást a ban­kokra és üzletekre. A jól fizetett és a bürokraták szür­ke életét élő tisztviselők többsége a város nemzetközi jellegét, zöld teremek sokaságát és kulturális életét emelte ki a legelőnyösebb tényezők között. A negatívumok listáját a piszok, a légszennyezés, a rossz városszervezés és a közle­kedési nehézségek vezetik. Európa fővárosáról tudni való, hogy igazgatása roppant bonyo­lult. Ma már Belgiumon belül a főváros környezete külön régió­nak számít, az egyes városrészek azonban teljesen önálló életet él­nek, és működésük aszerint kü­lönbözik, hogy irányításuk val­lon - francia ajkú - vagy flamand kézben van-e. A két nemzetiség között Belgiumban évszázados a szembenállás, és a nehézségeket érzékelteti az a tény, hogy bár Brüsszel csaknem kizárólag fla­mand területen fekszik, lakossá­gának több mint négyötöde fran­Brüsszel legöregebb „polgára cia ajkú. Hivatalosan is elismert tény, hogy a főváros a széthúzó Belgium legfőbb és talán utolsó összetartó erői közé tartozik. A VI. században született város karrierje leuveni grófi, brabanti hercegi, francia tartományi szék­helyen keresztül vezetett el oda, hogy 1814-ben németalföldi, 1831-ben belga, majd 1958-ban európai kö­zösségi főváros le­gyen. Brüszszel koz­mopolitaságát aligha­nem annak köszönhe­ti, hogy az EU és a NA­TO székhelyévé vá­lasztotta, és ezzel nemzetközi súlyát még ma is szinte fel­mérhetetlenül meg­növelte. A tisztviselők 53 százaléka egyéb­ként ma már saját ingaüannal rendelkezik Brüsszelben: 72 szá­zalékuk a város európai uniós ne­gyedének, illetve a NATO-köz- pontnak a közelében lakik. Ezzel együtt 92 százalékuk élénken ér­deklődik a belga politika iránt is, benne - némiképp meglepő mó­don - nem pusztán a szövetségi, hanem a regionális, illetve közös­ségi fejlemények iránt is. A külföldi tisztviselők több mint 90 százaléka tisztában van azzal, hogy az országnak különböző szinteken összesen hét kormánya és öt parlamentje van. A bonyo­lult belga közigazgatási rend há­rom nyelvi közösséggel - fla­mand, frankofón, német ületve három földrajzi régióval - Fland­ria, Vallónia, Brüsszel - dolgozik. Az uniós és NATO-alkalmazottak többnyire egyeden hatalmas hi­vatali városként kezelik Brüs­szelt, sokszor nem törődve annak szinte kimeríthetet­len történelmi és kulturális kincseivel. Kevesen tudják pél­dául, hogy a manap­ság már teljesen szá­razföldi Brüsszel belvárosának a múlt század végéig tenge­ri kikötője, sőt folyó­parti halpiaca is volt: utóbbin az idáig fel­hajózó halászok ten­geri portékái sokkal nagyobb si­kerre számíthattak, mint a folyó­vízi halat kínáló kollégáik árui. Ma a város kicsiny folyóját, a Senne-t igencsak kutatnia kell az érdeklődő szemnek, mert a köz­ponti negyedekben lefedték, és a föld alatt fut. Amit Brüsszelben mindenki is­mer - azok is, akik még soha nem tették be a lábukat a városba -, az a Manneken-Pis. A kicsiny bronz­szobrot jelölő flamand név szó szerint kis pisilő embert jelent. Nem egy európai székhely, ha­nem egy történelmi város jelképe, Brüsszel legöregebb „polgára”, több mint ezer darabos ruhatárá­val a világ legjobban öltözött figu­rája. A szemet gyönyörködtető, ősi nyugalmat sugárzó belváros - szívében Victor Hugo szavai sze­rint a világ legszebb terével - azonban távolabb van az euro- hivatalnokok nyüzsgő világától. Az európai uniós városnegyed ma már az amerikai metropolisok üveghalmazára emlékeztet, az egyre terebélyesedő Európa on­nan kiszorítani látszik a helyi tör­ténelem nyomait. Egy nemrégi­ben készült felmérés azt mutatja, hogy a brüsszeli belváros a hátrá­nyosabb helyzetű kerületek közé tartozik. Ajól menő kerületekben jelentős százalékban EU-tiszt- viselők laknak, míg a szegényebb negyedekben a nem uniós orszá­gokból érkezett bevándorlók van- nakjelen nagyobb számban. Brüsszel a kitermelt jövedelem alapján a világ leggazdagabb vá­rosai közé tartozik. Ám furcsa­mód törzslakossága szegényedik: az adóztatható jövedelem abszo­lút értékben 1980 óta 8 százalék­kal apadt, a foglalkoztatottság 2 százalékkal csökkent. Az eurobü- rokratáknak Brüsszel egyetlen nagy, sokarcú és piszkos hivatal. A helyieknek ennél valamivel több: múlt, jelen és jövő, melyet nem utolsósorban épp a külföldi hivatalnokok tömeges jelenléte tesz sokarcúvá... és piszkossá. A szerző az MTI munkatársa. L. P. - Sz. D. __________ Rá kos feleségéért és cukorbe­teg lányáért aggódik a janu­árban az ausztriai Deutschlandsbergben sze­rencsétlenüljárt magyar busz sofőrje. Kolcsár József (44) tisztában van azzal, hogy akár öt év szabadságvesztést is kiszabhatnak rá. A tragédia 27 sebesültjéből ketten még mindig súlyos állapotban fek­szenek a grazi kórházban. Mint ismeretes, 18-an meg­haltak, és sokan megsérültek az ausztriai Deutschlands- bergnél január 24-én történt buszbalesetben. A szombat- helyi és kőszegi diákokat szállító busz fékezhetetlenné vált, és az árokba rohant. A szakértői vizsgálatok megál­lapították: a baleset a jármű nem megfelelő műszaki álla­pota és vezetőjének hibája miatt következett be. A soká­ig kómában fekvő Kolcsár Jó­zsefet előzetes letartóztatás­ba helyezték. Aggódik a csa­ládjáért. Felesége rákos, né­hány éve van csak hátra. A nagyobbik lánya cukorbeteg, inzulinos kezelés alatt áll. Je­lenleg nyomorognak, havi 10 ezer forintból élnek. A Neo- plant Kolcsár József bankhi­telből vette, még mindig tar­tozik egymillió forinttal. Kolcsár május 10-én áll bíró­ság elé Grazban. Hat hónap­tól öt évig terjedő szabadság- vesztés vár rá - nyilatkozta dr. Bodo Grygar, az ügy bíró­ja. dr. Peter Benda, Kolcsár védője sem számít sok jóra. Azt próbálja bizonyítani, hogy az autóbuszt az indulás előtt Magyarországon alaposan átvizsgálták. A Neoplan ennek ellenére ka­tasztrofális műszaki állapot­ban volt. Tehát a felelősség a szervizt terheli a tragédiáért. Bárándy György ügyvéd sze­rint van rá mód, hogy Kolcsár Magyarországon töltse le büntetését. Ha egy évnél hosszabb büntetést szabnak ki rá, kérelmezheti ezt a ma­gyar igazságügyi minisztéri­umtól. Ha a tárca kedvezően bírálja el a kérvényét, a mi­nisztérium fölveszi a kapcso­latot az osztrákokkal. A bal­esetben 27-en sérültek meg, ketten még mindig a grazi kórházban fekszenek. „A fi­am, Dénes (14) húsvét előtt térhetett haza a kórházból” - mondta Heckenast Gusztáv, akinek a gyermeke a buszon utazott, és koponyasérülése­ket szenvedett. Még ketten fekszenek - szintén koponya­sérülésekkel-Grazban: egy 19 éves lány és egy kőszegi fiú. A lánynak szerencsére ro­hamosanjavul az állapota, a kőszegi fiatal állapota vi­szont súlyosabb: agyának be­szédközpontja is megsérült. Április 19-én a német törvényhozás első ízben ülésezett a berlini Reichstagban. Ebből az alkalomból egy hétre a nyilvánosság előtt is meg­nyitották a több mint százesztendős felújított épületet. Óriási volt az ér­deklődés, nap mint nap ezrek tolongtak a bejárat előtt. Fotó: TA SR A széthúzó Belgium ta­lán utolsó összetartó erői közé tartozik. Vasárnapi koktél Régészeti szenzációk A legkiválóbb londoni régé­szek vizsgálták meg annak a mintegy 1600 éve elhunyt, húsz év körüli nőnek a földi maradványait, akire a fővá­ros központjában, a lebon­tás alatt álló Spitafield-piac maradványai közt bukkan­tak egy nemrégiben kiásott szarkofágban. Az elhunyt nő feje babér- és olajfalevelekből álló vánko­son nyugodott. A British Museum szakértői a csonto­kon kívül ékszereket, külön­féle tárgyakat és textíliákat is találtak a kőkoporsóban. A szakértők szerint a Római Birodalom egyik helytartó­jának lánya vagy felesége nyugodhatott a koporsóban. Római kori szarkofágot leg­utóbb 1877-ben találtak Londonban. Az elmúlt napokban az Örök Város szívében, a Forum Romanumon és a Capito- liumon folytatott ásatások során is értékes leletek kerültek elő: egy 2700 éve eltemetett gyermek sírja, Khrüszipposz görög filozó­fus császárkori fejszobra és Róma talán eddigi legrégeb­bi, márványtáblatérképe A legnagyobb izgalmat a Krisztus előtti VIII. század­ból származó gyermeksír keltette, mert azt tanúsítja, hogy Róma már legendabeli alapítója, Romulus előtt is lakott hely volt. A capitoliumi Jupiter-temp- lom alatt feltárt sírból jó ál­lapotban kerültek elő egy 4-5 éves gyermek, valószí­nűleg egy kislány földi ma­radványai. Találtak mellette több terrakotta edényt, egy bronzfibulát és egy eddig azonosítatlan állat csontvá­zát. A Forum Romanumon buk­kant elő az a fehér márvány tábla, amely az ősi Róma alaprajzának egy részét áb­rázolja 1:246 léptékben. A régészek legnagyobb bá­natára az antik térképen a már unalomig ismert Augus­tus-fórum látható, de azért néhány új részletet is tartal­maz, ami bővítheti az isme­reteket a régi Rómáról. A térképlelet igazi jelentősé­ge, hogy valószínűleg a Krisz­tus utáni I. századból való, vagyis régebbi a Septimius Severus császár korából (a III. század elejéről) származó Forma Urbisnál, a Forum Romanum nagy márványtér­képénél, amelyet a Szent Kozma és Damján falába épít­ve találtak. A márványtérkép pontos ko­rát még nem állapították meg. Meglehet, hogy a „For­ma Urbis”-nak, vagyis Róma város térképének eddigi leg­régibb „kiadása” került elő. A Khrüszipposz-bronzfej a császárkor legelejéről való, amikor a római értei miség köré­ben nagyon „felkapott” volt a sztoi­kus filozófus A brit szakér­tők szerint a Római Biro­dalom egyik helytartójá­nak lánya vagy felesége nyugodhatott a koporsó­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents