Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-04-28 / 17. szám

Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1999. április 28. • 32. évfolyam Riport Muzslán a szlovák iskolások magyarul énekeltek volna, ha. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. május 1-jétől 7-éig Sport Húsz évig hokizott a világ legszínvonala­sabb bajnokságában. Wayne Gretzky ”1 CL búcsúja. ÍVJ Addig kell elgondolkodni és cselekedni, amíg nem késő Milosevics testvérei Barak László ______________ Joz ef Prokes, a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti képviselője, Nyitra város polgármestere a mi­nap kitüntette Veljko Csuricsot, a Jugoszláv Köztársaság szlovákiai nagykövetét. Az aktus kétségkí­vül szimbolikus értékű, üzenete viszont, hogy Prokes feltétlen hí­ve Milosevics testvérnek. Itt, Szlovákiában, ahol a politikusok tekintélyes százalékarányban, a lehető legenyhébben szólva, jó­szerével azt sem tudják, hogy hol van észak, és hogy hány óra is van tulajdonképpen, nem számít pri­mőr, szokadan butaságnak az ef­féle gesztus, meg az ezzel dekla­rált rokonság. Lévén szó „testvér- ségről”. Az sem különösebben ér­dekes, főként Prokesünk eseté­ben nem, hogy mikortól datáló­dik e szellemi és vérségi (?) köte­léke a Balkán mészárosával. Majdnem teljesen mindegy ugyanis, hogy Prokesék, a vicsor­gó Slota, az aggszüzek hisztéri­kus locsogását bármely helyzet­ben játszva fölülmúló Malíková, és folyamatosan „föltuningolt” híveik általában szoktak-e ál­mukban illojális, engededen, ki­belezett magyarok vérében ta- picskolni, avagy csupán politikai karrierjük végett gyűlölik a más­ságot, tegyük hozzá, a koszovói albánokkal együtt. Ahogy Milo­sevics esetében sem kell most már sokat gondolkodni afelől, hogy miért lett gyilkossá. A té­nyek számítanak csupán. Hábo­rú lett miatta ugyanis. Leginkább azért, mert amikor még elkerül­hető lett volna, akkor kellett vol­na őt megítélni és elintézni. Ami­kor egyike volt azoknak a főko­lomposoknak, akik lángba borí­tották a Balkánt. Amikor elindí­totta a horvátok, szerbek, bos- nyákok és ne hallgassuk el, a ko­szovói albánok kölcsönös gyilko- lódását. Akkor kellett volna fölis­merni, hogy egy pszichopatával állunk szemben. Ha ugyanis va­... ha a pszichopata döntéshelyzetbe kerül... laki közveszélyes pszichopata, az önmagában véve még egyáltalán nem számít bűnnek. Az ilyent, ha igazolják az egészségesek, akkor ez személyes tragédia. E szemé­lyes tragédia akkor válik társa­dalmi méretűvé, ha a pszichopa­ta döntéshelyzetbe kerül, milliók sorsát meghatározó politikai poszton találja magát. Majd e posztról olyan pozíciót kénysze­rít ki magának, amely békés esz­közökkel felszámolhatadan... A Prokes-féle gesztusokon, Slota részeg csaholásán, Malíková hisztérikus fölajzottságán ezért kéne még addig elgondolkodni, majd cselekedni, amíg nem késő. Májusban köztársasági elnököt kell majd választanunk. A Koszo­vó kapcsán kirobbant háború kétségtelenül árnyékot vet majd erre is. Mint ahogy a Balkán ár­nya, Milosevics testvérei, no és a NATO-bombázók, képletesen szólva, már most is el-eltakarják előlünk a napfényt. Egyáltalán nem véletien, sajnos, hogy a bel­politikai csetepatékban veresé­get szenvedett, tulajdonképpen impotenssé vált, agonizáló poli­tikai csoportosulások (lásd a De­mokratikus Szlovákiáért Mozga­lom) csúcspolitikusainak a NA- TO-beavatkozással szembeni el­lenséges viszonyulása és a folya­matosan identitászavarban té­velygő posztkommunisták (Szlo­vák Demokratikus Baloldal) két­értelmű sumákolása újfent meg­osztotta Szlovákia lakosságát. Amely, a lakosságról van szó, mindig „eredményesebben” be­folyásolható a népbutító, a té­nyeket meghamisító, az értelem helyett pusztán az érzelmekre összpontosító szószátyárok ál­tal. Mi lesz még a választási kam­pány során? Ennek ellenére hig­gadtan kell mérlegelnünk, Milo­sevics eszelős testvérei kapnak-e mandátumot, a Milosevics meg- rendszabályozása ellen egysége­sen fellépő Meciar-hívek kere­kedhetnek-e fölül, vagy legalább egy viszonylag egészséges társa­dalom őrzi meg Szlovákiát. Amelyben a pszichopaták ott csi­nálhatják csupán a műsort, aho­vá valók... Jane Seymour is megkapta dicsőségtábláját a Los Angeles-i Roosevelt Szálló előtt. A felavatási ceremóniára ötszáz rajongó volt kíváncsi. TASR/AP-felvétel Vezércikk Etika és taktika Kövesdi Károly ___________ Örv endjünk, hisz itt a tavasz, kizöldültek a fák, visszatértek a fecskék meg a gólyák, és ha minden igaz, még a nyár előtt elnökünk is lesz. Szlovákia végre normális országgá válik, hiszen több mint egy évig kuri­ózumnak számított Európá­ban. Igaz, a kuriózum jelzőt tovább cipeli az ország, hiszen olyan elnökjelöltek közül kell választanunk, amilyenek adot­tak. Egyikük az eltemetett régi rendszer oszlopos tagja volt, a másik évekig munkálkodott a demokrácia elhantolásán, a harmadik nemzeti színbe bújt fasiszta, a negyedik a diktátor hóna alól nőtt ki, és sok van a rovásán, az ötödik és a többiek pedig esélytelenek. Mint a pes­ti flaszteron mondanák: ez van. Akárhogy is, megint csak a kisebbik rossz jöhet szóba a nagyobbik rossz ellenében. A címben jelzett etikához mindennek vajmi kevés köze van. A taktikához annál in­kább, hiszen jó ideje figyelhet­jük a politikai pártok gusztus­talan kampányolását, amelyek ebből a kérdésből is pártügyet csinálnak. A költő által leírt - a haza minden előtt - evidenciát sem Carnogurskyék, sem Migasék, sem a többiek nem tartják sokra, pedig mind az ország érdekeit szajkózza. (Persze nem várhatjuk el tő­lük, hogy üres óráikban ma­gyar klasszikusokat olvassa­nak.) Egyik jobbos, másik ba­los elnököt szeretne, mint ahogy mindent ezen a szem­üvegen keresztül néznek, ami csak él és mozog. Lassan oda jutunk, hogy a koalíciós meg­egyezés, más megfogalmazás­ban úri becsületszó ritka kivé­teltől eltekintve csak a Magyar Koalíció Pártjára érvényes, amely, lévén szó elvi politiká­ról, előbbre való, mint a takti­ka. Az viszont már vastagon az etika kategóriájába tartozik, amit az utolsó pillanatban mű­velt a Markíza televízió, amely burkoltan Meciar kampányát szolgálta Testre szabva című műsorával. Ruskóék a szenzá­cióhajhászás, a nézettségi arány (s az ebből eredő ha­szon) oltárán képesek voltak egy olyan politikust mutogat­ni, aki miniszterelnökként szó­ba sem állt velük, és képletesen szólva szívesen elment volna a temetésükre. Talán meredek a hasonlat, de a sajtó felelőssé­gét és szerepét éppen Szerbiá­ban lehet tesztelni, ahol - Szonja Licht megfogalmazása szerint - egy dollár sem találta­tott a demokratikus tömegtájé­koztatás kiépítésére, a szerb nép szemének felnyitására, de milliárdok a fegyverekre. (Egyetlen fényes kivétel a So­ros Alapítvány.) A Milosevics- imádat végén pedig tömegsír­ok állnak. Annál jobban kezde­nek viszont taktikából vizsgáz­ni a szlovákiai szakszerveze­tek. A populista siránkozás és fenyegetőzés után végre való­ban a dolgozók érdekeit kezdik védeni, aminek egyenes folyo­mánya, hogy feljelentik a válla­latok szétrablóit, felismerve, hogy nem az új kormány tehet mindenről, hanem szegény az ország, és sok a tolvaj oligar­cha. Taktika és etika végre ta­lálkozni látszik az esetükben. Mindehhez hozzákívánkozik, hogy ha a kisebbségi nyelv- használati törvény ügyében is (pártközi, nemzeti és egyéb taktikákon túl) ilyen logikus felismerésre jutnak kormány- párti uraimék, akkor talán el­mondhatjuk, hogy győzött a jó­zan ész, és a demokrácia végre lépéselőnybe került a fóbiával és a nacionalista magyartalaní- tási szándékokkal szemben. Szóval elnökünk valószínűleg lesz, és ha az égiek is úgy akar­ják, talán lesz nyelvhasználati törvényünk is. Ami számunkra legalább olyan fontos, mint a negyedik közjogi méltóság megválasztása, hiszen alkot­mányosjogainkról van szó. Vagy nem lesz, és Szlovákia új­ból a perifériára kerül. A húsz százalékos klauzula minden­esetre nem sok jót sejtet, hi­szen az országban élő számbe­lileg kisebb nemzetiségek jo­gait söprik vele a szőnyeg alá. Pusztán taktikai megfontolás­ból, fóbiás indíttatással, és bármily sajnálatos, az elnem- zetietlenítés kormány által tá­mogatott szándékával. Egy­előre optimisták lehetünk. Legalább a gólya és a fecske biztos, meg a kizöldült faleve­lek.

Next

/
Thumbnails
Contents