Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-04-28 / 17. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1999. április 28. • 32. évfolyam Riport Muzslán a szlovák iskolások magyarul énekeltek volna, ha. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. május 1-jétől 7-éig Sport Húsz évig hokizott a világ legszínvonalasabb bajnokságában. Wayne Gretzky ”1 CL búcsúja. ÍVJ Addig kell elgondolkodni és cselekedni, amíg nem késő Milosevics testvérei Barak László ______________ Joz ef Prokes, a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti képviselője, Nyitra város polgármestere a minap kitüntette Veljko Csuricsot, a Jugoszláv Köztársaság szlovákiai nagykövetét. Az aktus kétségkívül szimbolikus értékű, üzenete viszont, hogy Prokes feltétlen híve Milosevics testvérnek. Itt, Szlovákiában, ahol a politikusok tekintélyes százalékarányban, a lehető legenyhébben szólva, jószerével azt sem tudják, hogy hol van észak, és hogy hány óra is van tulajdonképpen, nem számít primőr, szokadan butaságnak az efféle gesztus, meg az ezzel deklarált rokonság. Lévén szó „testvér- ségről”. Az sem különösebben érdekes, főként Prokesünk esetében nem, hogy mikortól datálódik e szellemi és vérségi (?) köteléke a Balkán mészárosával. Majdnem teljesen mindegy ugyanis, hogy Prokesék, a vicsorgó Slota, az aggszüzek hisztérikus locsogását bármely helyzetben játszva fölülmúló Malíková, és folyamatosan „föltuningolt” híveik általában szoktak-e álmukban illojális, engededen, kibelezett magyarok vérében ta- picskolni, avagy csupán politikai karrierjük végett gyűlölik a másságot, tegyük hozzá, a koszovói albánokkal együtt. Ahogy Milosevics esetében sem kell most már sokat gondolkodni afelől, hogy miért lett gyilkossá. A tények számítanak csupán. Háború lett miatta ugyanis. Leginkább azért, mert amikor még elkerülhető lett volna, akkor kellett volna őt megítélni és elintézni. Amikor egyike volt azoknak a főkolomposoknak, akik lángba borították a Balkánt. Amikor elindította a horvátok, szerbek, bos- nyákok és ne hallgassuk el, a koszovói albánok kölcsönös gyilko- lódását. Akkor kellett volna fölismerni, hogy egy pszichopatával állunk szemben. Ha ugyanis va... ha a pszichopata döntéshelyzetbe kerül... laki közveszélyes pszichopata, az önmagában véve még egyáltalán nem számít bűnnek. Az ilyent, ha igazolják az egészségesek, akkor ez személyes tragédia. E személyes tragédia akkor válik társadalmi méretűvé, ha a pszichopata döntéshelyzetbe kerül, milliók sorsát meghatározó politikai poszton találja magát. Majd e posztról olyan pozíciót kényszerít ki magának, amely békés eszközökkel felszámolhatadan... A Prokes-féle gesztusokon, Slota részeg csaholásán, Malíková hisztérikus fölajzottságán ezért kéne még addig elgondolkodni, majd cselekedni, amíg nem késő. Májusban köztársasági elnököt kell majd választanunk. A Koszovó kapcsán kirobbant háború kétségtelenül árnyékot vet majd erre is. Mint ahogy a Balkán árnya, Milosevics testvérei, no és a NATO-bombázók, képletesen szólva, már most is el-eltakarják előlünk a napfényt. Egyáltalán nem véletien, sajnos, hogy a belpolitikai csetepatékban vereséget szenvedett, tulajdonképpen impotenssé vált, agonizáló politikai csoportosulások (lásd a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom) csúcspolitikusainak a NA- TO-beavatkozással szembeni ellenséges viszonyulása és a folyamatosan identitászavarban tévelygő posztkommunisták (Szlovák Demokratikus Baloldal) kétértelmű sumákolása újfent megosztotta Szlovákia lakosságát. Amely, a lakosságról van szó, mindig „eredményesebben” befolyásolható a népbutító, a tényeket meghamisító, az értelem helyett pusztán az érzelmekre összpontosító szószátyárok által. Mi lesz még a választási kampány során? Ennek ellenére higgadtan kell mérlegelnünk, Milosevics eszelős testvérei kapnak-e mandátumot, a Milosevics meg- rendszabályozása ellen egységesen fellépő Meciar-hívek kerekedhetnek-e fölül, vagy legalább egy viszonylag egészséges társadalom őrzi meg Szlovákiát. Amelyben a pszichopaták ott csinálhatják csupán a műsort, ahová valók... Jane Seymour is megkapta dicsőségtábláját a Los Angeles-i Roosevelt Szálló előtt. A felavatási ceremóniára ötszáz rajongó volt kíváncsi. TASR/AP-felvétel Vezércikk Etika és taktika Kövesdi Károly ___________ Örv endjünk, hisz itt a tavasz, kizöldültek a fák, visszatértek a fecskék meg a gólyák, és ha minden igaz, még a nyár előtt elnökünk is lesz. Szlovákia végre normális országgá válik, hiszen több mint egy évig kuriózumnak számított Európában. Igaz, a kuriózum jelzőt tovább cipeli az ország, hiszen olyan elnökjelöltek közül kell választanunk, amilyenek adottak. Egyikük az eltemetett régi rendszer oszlopos tagja volt, a másik évekig munkálkodott a demokrácia elhantolásán, a harmadik nemzeti színbe bújt fasiszta, a negyedik a diktátor hóna alól nőtt ki, és sok van a rovásán, az ötödik és a többiek pedig esélytelenek. Mint a pesti flaszteron mondanák: ez van. Akárhogy is, megint csak a kisebbik rossz jöhet szóba a nagyobbik rossz ellenében. A címben jelzett etikához mindennek vajmi kevés köze van. A taktikához annál inkább, hiszen jó ideje figyelhetjük a politikai pártok gusztustalan kampányolását, amelyek ebből a kérdésből is pártügyet csinálnak. A költő által leírt - a haza minden előtt - evidenciát sem Carnogurskyék, sem Migasék, sem a többiek nem tartják sokra, pedig mind az ország érdekeit szajkózza. (Persze nem várhatjuk el tőlük, hogy üres óráikban magyar klasszikusokat olvassanak.) Egyik jobbos, másik balos elnököt szeretne, mint ahogy mindent ezen a szemüvegen keresztül néznek, ami csak él és mozog. Lassan oda jutunk, hogy a koalíciós megegyezés, más megfogalmazásban úri becsületszó ritka kivételtől eltekintve csak a Magyar Koalíció Pártjára érvényes, amely, lévén szó elvi politikáról, előbbre való, mint a taktika. Az viszont már vastagon az etika kategóriájába tartozik, amit az utolsó pillanatban művelt a Markíza televízió, amely burkoltan Meciar kampányát szolgálta Testre szabva című műsorával. Ruskóék a szenzációhajhászás, a nézettségi arány (s az ebből eredő haszon) oltárán képesek voltak egy olyan politikust mutogatni, aki miniszterelnökként szóba sem állt velük, és képletesen szólva szívesen elment volna a temetésükre. Talán meredek a hasonlat, de a sajtó felelősségét és szerepét éppen Szerbiában lehet tesztelni, ahol - Szonja Licht megfogalmazása szerint - egy dollár sem találtatott a demokratikus tömegtájékoztatás kiépítésére, a szerb nép szemének felnyitására, de milliárdok a fegyverekre. (Egyetlen fényes kivétel a Soros Alapítvány.) A Milosevics- imádat végén pedig tömegsírok állnak. Annál jobban kezdenek viszont taktikából vizsgázni a szlovákiai szakszervezetek. A populista siránkozás és fenyegetőzés után végre valóban a dolgozók érdekeit kezdik védeni, aminek egyenes folyománya, hogy feljelentik a vállalatok szétrablóit, felismerve, hogy nem az új kormány tehet mindenről, hanem szegény az ország, és sok a tolvaj oligarcha. Taktika és etika végre találkozni látszik az esetükben. Mindehhez hozzákívánkozik, hogy ha a kisebbségi nyelv- használati törvény ügyében is (pártközi, nemzeti és egyéb taktikákon túl) ilyen logikus felismerésre jutnak kormány- párti uraimék, akkor talán elmondhatjuk, hogy győzött a józan ész, és a demokrácia végre lépéselőnybe került a fóbiával és a nacionalista magyartalaní- tási szándékokkal szemben. Szóval elnökünk valószínűleg lesz, és ha az égiek is úgy akarják, talán lesz nyelvhasználati törvényünk is. Ami számunkra legalább olyan fontos, mint a negyedik közjogi méltóság megválasztása, hiszen alkotmányosjogainkról van szó. Vagy nem lesz, és Szlovákia újból a perifériára kerül. A húsz százalékos klauzula mindenesetre nem sok jót sejtet, hiszen az országban élő számbelileg kisebb nemzetiségek jogait söprik vele a szőnyeg alá. Pusztán taktikai megfontolásból, fóbiás indíttatással, és bármily sajnálatos, az elnem- zetietlenítés kormány által támogatott szándékával. Egyelőre optimisták lehetünk. Legalább a gólya és a fecske biztos, meg a kizöldült falevelek.