Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-04-14 / 15. szám
1999. április 14. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A galamb szárnyai Az Egy hölgy arcképe után újabb Henry James-regényt filmesítettek meg. Ezúttal brit produkcióban elevenedik meg a múlt századi szerző érzelmeket, erkölcsi dilemmákat boncolgató története. A helyszín London, ott él Kate (Helena Bonham Carter), a szép, okos, fiatal nő. Anyja halála után gazdag nagynénje veszi magához, és egyengeti boldogsága útját. A lány beleszeret Bertonba, a szegény újságíróba (Linus Roache), akitől az arisztokrata rokon eltiltja, mert már kiszemelte számára a saját köreiből valójövendőbelit. A szenvedélyes Kate hátborzongató tervet kovácsol magában: újdonsült barátnőjét, a dúsgazdag amerikai Millyt akarja elvetetni szerelmével, mivel tudja, hogy a lány halálos beteg. A fiatalember nehezen győzi le morális fenntartásait. Kate pedig nem számol saját érzelmeivel. Olyan szörnyű helyzetbe kerülnek mindhárman, amelyből nincs kiút... „Minden olyan történet érdekel, amelyben az emberek az árral szemben úsznak, hadilábon állnak a társadalmi konvenciókkal, amelyben élnek. A Henry James-regényben mindezek az összetevők megvannak. De olyan filmet akartam csinálni, amely szenvedélyesebb, mint egy irodalmi adaptáció. Alapvetően az érdekelt ebben a filmben, hogy alkalmazkodjék a 90- es évek igényeihez”- mondja a rendező, lan Softley. Ez sikerült is neki, főleg azért, mert a történeten nem kell „erőszakot tenni”. Bár a mai ember a film hőseinél jóval kevesebbet töpreng saját érzelmein és erkölcsi döntésein, ám - bármilyen közhelyesen hangzik is - a pénz mindenható hatalmát mindannyian tapasztalhatjuk. Heti hír Hopkins abbahagyja Meglepő bejelentést közöltek és kommentáltak nemrégiben az amerikai sztármagazinok. - Ki kell száll- nom, mert a színészet rontja a szellemi kondíciómat, roncsolja az idegeimet, és depresszióssá tesz. Úgy érzem, elvesztegetném a hátralévő életemet, ha tovább filmeznék - nyilatkozta az Oscar- díjas színész, milliók kedvence, Anthony Hopkins. Nem sértődöttségből, hirtelen felindulásból vagy meggondolatlanságból tett ilyen kijelentést, ellenkezőleg: hosszú ideje fontolgatta már e döntését. A világsztárnak ugyanis elege lett a hollywoodi hajszából, intrikákból, az állandó készenlétből. Hatvanéves korára megcsö- mörlött a szórakoztatóipar világától, valamiképpen saját pályafutásától is, hiszen némi túlzott önkritikával vallotta be: - Harmincöt év alatt mindössze egy vagy két igazán jó, értékes filmet csináltam. A többi huszonöt miatt elsüllyedek szégyenemben. Nem tölti majd persze teljesen tétlenül nyugdíjasidejét. - Zenét hallgatok, s végre lesz időm az írásra is. Izgalmas regényeket írok, s persze lógatom a lábamat - nyugtatta meg a visszavonulása miatt aggódó újságírókat. Kiss Péntek József rendezése a komáromi Gimisz színpadán A betondzsungel könyve A majomkórus monkey-funky dala Juhasz László _______________ Má r elnyelték a dzsungel liánjai a narancsszínű napkorongot, az őserdő aludni készül. Egzotikus rovarok ciripelésébe halk zene vegyül. A rengeteg mélyéről egy ősi ima dallama tör fel: „Vadon istene, légy kegyes úr ma...”. Zöld szemek gyúlnak a bokrok mélyén, puha tappancsokon surrannak a dzsungellakók, a sűrű levegőben szárnyak suhognak. A zene lassan elhal, s kigyúlnak a fények. Hirtelen egy betondzsun- gelben találom magam. Kiss Péntek József ezúttal is valami újjal rukkolt elő. Maradt a zenés, táncos látványprodukció, a musical műfajánál - az utóbbi években a Gimisz színjátszó csoporttal menetrendszerűen állít színpadra egyet-egyet -, ám a társulat mára végképp túllépett saját árnyékán. Előző produkcióik nagy része is több volt már komáromi gimnazisták szalagavatói műsoránál, legújabb előadásukban azonban néhány igen jó énektudású, őszinte szerepformálásra képes gimnazista került reflektorfénybe, akiknek színészi egyéniségük is van. A Dzsungel könyvében Varga Emese f. h. dramaturgi ceruzája hagyott mély nyomot, bátran adaptálva a musical szövegkönyvét elképzeléséhez. A dramaturgia szakos főiskolai hallgató ugyanis egészen új értelmezést adott gyermekkorunk Kipling- klasszikusa Dés László és Geszti Péter által 1995-ben színpadra állított változatának. A cselekmény síkja az érintetlen őserdőből átkerült a város vadonjába. Kettős szereposztásban készül el a darab. A csoport decemberi bemutatóján száz gimnazista dzsungellakót kellett „idomítania” a rendezőnek. A második csapatban jóval kevesebben lépnek színre, ám ez a produkció minőségéből vajmi keveset von csak le. A helyszín tehát egy civilizált dzsungel, ha úgy tetszik, dzsungelcivilizáció. Varga Emese m. V. és Kiss Péntek József mai farkasai bőrdzsekis, görkorcso- lyás kulcsos gyerekek utcai gengje, vezérük, Akela (Vida József/Keszeg Róbert) emberi vadsága a farkasénál is megdöbbentőbb. Ká, a kígyó (Szokol Ka- talin/Horváth Sándor) valamiféle igencsak gyanús porral kábítja a farmeres-kitűzős-pólós majomcsapatot. A főmajom (Édes Tibor) napszemüvegben, mikrofonnal a kezében rappeli végig az Egy majomban őriünk! című monkey-funkyt. A rendező mesterien funkcionális és jól bejátszható díszletterve itt-ott tűnik csak következetlennek: a városi tűzfal mellett egyik az előző Gimisz-produkció, a Hair stilizált liánhálója is helyet kap - fölöslegesen. A Ház ablakainak nem sikerül megfelelő szerephez jutniuk, a bennük lévő tartalék kiaknázatlan marad. A díszlet egyik központi szerepet játszó eleme a Híd (kapu, átjáró, boltív). Termésköveivel a civilizáció és a vadon közti átmenet szép megvalósítása. Kár, hogy a szereplőknek folyton meghajolva kell áthaladniuk alatta, kerülhetett volna valamivel magasabbra is a boltív. Zsákovics László m. v. munkájának - enyhe képzavarral élve - jól hallható a gyümölcse: az itt- ott még mutáló tizenegynéhány évesek némelyikének torkából emlékezetesen szép énekhangokat csal elő. A zenei rendezőnek hála a ritmusok pontosak, a dalokba ritkán vegyül csak hamis hang. A Csil (Fél Nóra/Messinger Nóra) vezette Kegyelet Egylet, azaz a „temetkezési vállalkozó” keselyűkórus a Hegedűs a háztetőn tejesemberének kordájával érkezik, amely halottaskocsivá avanzsál Kiss Péntek Józsefnél. Kényszer szülte frappáns megoldás. Mint ahogy a sztroboszkóp sem Part pour Tart került ezúttal a rendező eszköztárába: pár másodperc erejéig kellemes bur- leszkhangulatot teremt (már ha éppen működik...). A Dobány Katalinnal alternáló Csáky Ágnes kristálytiszta hangon énekli Bagira dalát. Még egy-két előadás, és a fekete párducbőr is teljesen a sajátjává válik. Túna (Mihályi Zita/Horváth Erika) és az Asszonyok átható nőiességükkel őszinte zavarba hozzák Mauglit (Sin- kovic Dusán/Krójer Tamás). Balu, a medve (Lajos And- rás/Németh Balázs) a musical slágerében, a Pofonofon című dalban oldja az öreg tanító későbbi búcsújának szomorúságát. A darab legnagyobb felfedezettje kétségtelenül Lajos András. Nyílt tekintetű, őszintesége megkapó színpadi elegyet alkot határozottságot sugárzó lelkialkatával. Bumfordi Baluja bölcsességről és szeretettől tanúskodik. Egy mondat erejéig még szólnom kell Horváth Sándor Kájáról. Ez a rendkívül tehetséges gimnazista az előadás idejére egyszerűen kígyóvá változik. Legközelebb április 19-én Komáromban, 23-án pedig Rimaszombatban lapozhatjuk fel a betondzsungel könyvét. Maugli és Balu búcsúja. Jako felvételén Sinkovic Dusán és Lajos András. A helyszín egy civilizált dzsungel, ha úgy tetszik, dzsungel- civilizáció. Mario Vargas Llosa: „Csaknem három éve írok egy regényt a volt dominikai diktátor, Trujillo utolsó napjairól.” Egy feminista francia asszonyról írja legújabb regényét Varsányi Gyula ______________ Kü lönleges volt az ok, amiért nemrég Magyarországra jött: a Budapesti Kamaraszínház februárban színre vitte darabját, Rossz nő címmel, és nagyon kíváncsi volt, hogyan fest magyar színpadon - indokolta rövid budapesti „villámlátogatását” a perui származású, jelenleg Londonban élő világhírű író, Mario Vargas Llosa. „Ha módomban áll, mindig megnézem színházi bemutatóimat. Számomra ez nagyon izgalmas elfoglaltság, mert a regénnyel ellentétben a színdarab rögvest élő szöveggé válik, mihelyt előadják. A színészek lehelnek bele életet, ők változtatják eleven emberi létezéssé a leírt helyzetet. Mindig kíváncsi vagyok, hogyan történik ez meg a játszók szelleme, érzékenysége révén. Korábban a lengyelországi Lódzban láttam a Rossz nőt. Nagyszerű előadás volt. Llosa regényeiről híres Európában és világszerte, így kevesebben ismerik színpadi szerzőként. „Hogy miért írok színdarabokat? Ezzel kezdtem. Fiatalkoromban első komoly írásom színpadra készült, és azóta is nagyon erős kísértést érzek a színdarabírásra. Időről időre engedek is ennek, egy-két regény után jól is esik műfajt váltani. Frissítőén hat. Egészen más, mint a regényírás, mert önmérsékletre tanít. Aki regényt ír, valósággal istennek képzeli magát, úgy érzi, bármit megtehet. Szabadjára engedheti az érzéseit, nincs más korlát előtte, csak a saját tehetsége. Ha viszont színpadi művet ír, kénytelen visszafogottabbá, távolságtartóbbá válni. Bizonyos mértékig kívül is kell maradnia, hiszen a színház nem az írás puszta megjelenítése. Igaz, hogy a regény tágabb mozgásteret kínál, de a színházban testet öltenek, életre kelnek a teremtményeim - és ez nagy élmény. Kíváncsi vagyok rájuk. A filmírásban is szereztem némi gyakorlatot, de nem hozott számomra semmi izgalmat. írtam egy forgatókönyvet az egyik regényemből, de az eredmény katasztrofálisan rosszra sikeredett. Ha eredeti forgató- könyvet írnék, az talán jobb lenne. Regényfeldolgozással mindenesetre többé nem próbálkozom, bármennyire kémének is erre.” A közeljövőben újabb műve jelenik meg Magyarországon. Levelek egy ifjú regényíróhoz lesz a címe. „Ennek megírására Rilke híres műve, a Levelek egy fiatal költőhöz ösztönzött. Természetesen az általam címzett regényíró is képzelt alak. Tetszik nekem az a lehetőség ebben az irodalmi formában, hogy egyszerűen lehet elmagyarázni a regény nagyon is bonyolult belső mechanizmusát. így könnyen érthetővé válnak a legkülönfélébb technikák, nyelvi megoldások, az elbeszélő szerepe és így tovább. Előbb a magam számára akartam tisztázni az alapvető kérdéseket, és csak azután közölni az érdeklődő olvasókkal. Saját regényeimet azonban nem használtam fel - kivéve talán egyetlen esetet -, mert nem akartam olyasmire hivatkozni, ami esetleg szubjektív, csak számomra érvényes. A különféle regénytechnikák teljesen objektív bemutatására törekedtem.” Arra a kérdésre, hogy jelenleg min dolgozik, az író a következőt válaszolta: „Csaknem három éve írok egy regényt a volt dominikai diktátor, Trujillo utolsó napjairól. Trujillo ellen merényletet követtek el 1961-ben, és a regény az összeesküvés kibontakozásáról, körülményeiről szól. A cselekmény történelmi tényeken alapul ugyan, de fikció, s a szereplők is elképzelt figurák. Tudja, 1975-ben nyolc hónapig Dominikában éltem, és azóta sokat olvastam, hallottam a Trujillo- korszakról, húsz éven át készültem arra, hogy írok róla. Remélem, az idén be tudom fejezni ezt a munkát.
