Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-03-24 / 12-13. szám

1999. március 24. Nagyvilág Rómában és Jeruzsálemben már készülnek a világban egyedülálló esemény lebonyolítására Szentévi zarándokbatyu MTI________________________ A Vatikán több mint ötvenezer önkéntessel, egy hatalmas szá­mítógépes rendszerrel, inter­netes honlappal, havi- és heti­lapokkal, hivatalos jubileumi himnusszal és egyebek közt hordozható ülőkét, valamint memóriakártyát tartalmazó ba­tyuval fogadja a 2000-es szent­év alkalmából Rómába várt hu­szonhatmillió zarándokot. Mint azt Roger Etchegaray bí­boros, a Vatikán jubileumi szer­vezőbizottságának vezetője el­mondta, 75 százalékban olasz fiatalokból álló ön­kéntescsapatot to­boroznak a világon talán egyedülálló esemény lebonyolí­tásához. „A valaha is a legtöbb önkén­test mozgósító ese­mény lesz ez” - kö­zölte Donato Mosella, az önkén­tesekkel foglalkozó szervezőbizottsági illetékes. Február 22-étől működik a ,jubil2000.org” című interne­tes honlap, amelyen egyelőre hat nyugati nyelven és lengye­lül, később majd oroszul és kí­naiul is lehet helyfoglalást in­tézni. A számítógépes központ­ban harminc főfoglalkozású ügyintézőt, köztük szerzetes­nővéreket alkalmaznak. A Köz­ponti Fogadószolgálat (SAC) ötezer szálláshelyet foglalt le egyházi intézményekben, öt­venötezret szállodákban és to­vábbi ötezret kempingekben, il­letve panziókban. A torlódások, a túlzsúfoltság elkerülése vé­gett rendkívül fontos, hogy a zarándokok előre foglaljanak helyet - hangsúlyozta a szerve­zőbizottság. A látogatók olcsó és megbízha­tó ellátása céljából a szervezőbizottság tárgyalásokat foly­tat egy közétkezte­tési konzorciummal és egy biztosítási konszernnel is. Az előzetesen szálláshelyet foglal­tató zarándokok egy bankkártyához ha­sonló csipkártyával vehetik igénybe az előre kifizetett szolgáltatásokat. A memóriakártya tartalmazza majd azokat a személyes egész­ségügyi adatokat is, amelyekre esetleg szükség lehet a zarándo­kok római tartózkodása alatt. Az előjegyzéssel érkező zarándo­kokat egy batyuval fogadják majd, benne a memóriakártyá­val, egy hordozható, szétnyitha­tó ülőkével, a Zarán­dokújság című szent­évi hetilap aktuális számával és egyéb in­formációs kiadvány­okkal. Az izraeli rendőrség több mint tízmillió dollárt fordít arra, hogy sikeresen vegye azt az akadályt, amely elé az ország­ba érkező négymillió turista, a köztük vár­hatóan nagyobb számban megjelenő őrültek és a káoszt kihasználó bűnözők együttesen állítják majd. Izraelben a tervek szerint nyárig elvégzik a számítógépek átállítását az új évszám felisme­résére, de azért a rendőrség min­denesetre felkészül a legrosz- szabbra: arra, hogy esetleg cső­döt mondanak a rendszerek, ki­alszanak a fények, leállnak a felvonók, elhallgatnak a telefo­nok. Mindeközben a lakosság­gal nagyjából megegyező szá­mú turista lesz az országban, közülük a keresztények a Meg­váltó visszatérését, a zsidók a Messiást várják, köztük pedig az úgynevezett Jeruzsálem- szindróma betegei - megannyi próféta, apostol, bibliai alak - kóborolnak, s nyil­ván akadnak majd olyanok is, akik cso­davárás helyett rab­lásra használják ki a káoszt. Vajon mi lesz, ha Jé­zus nem tér vissza, a Messiás ideje még­sem érkezett el, ha milliók állnak és várnak csalódottan, ha álmessiások je­lennek meg, ha pá­nik tör ki, ha fanati­kus hívők le akarják rombolni a Templomhegy me­cseteit, ha az „élelmesek” nem bíznak a hit általi boldogulás­ban, és fosztogatni indulnak, ha... ha...? Ajeruzsálemi pszichiátriai inté­zet után az izraeli rendőrség próbálta magának felvázolni a történelmi éjszaka félelmetes fantomképét. Az eredmény mindenesetre eléggé riasztó le­hetett, mert az izraeli kormány ti­zenkétmillió dollárt szabadított fel a rendfenntartók megerősíté­sére, hogy számítógépes és elekt­ronikus rendszerüket felkészítse a milleniumi „robbanásra”. „Szerencse a szerencsétlenség­ben”, hogy az ezredforduló éj­szakája szombatra esik, s mivel az Izraelben munkaszüneti nap, legalább a lakosság fele ottho­nában marad. Ennél bölcsebbet a Szentföldön ezen az éjszakán valószínűleg nem is lehet tenni. Végül egy érdekesség: gyalogút lesz a bibliai tavon. „Amikor lát­ták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kia­bálni, mert mindnyájan látták és megrémültek.” Egyszeri, megismételhetetlen a bibliai je­lenet, mint ahogy Márk evangé­lista írásából kitűnik. 2000-ben -jeruzsálemi tudósítás szerint- bárkijárhat ugyanazon a vízen, ahol Jézus megrémítette apos­tolait. A jubileumi év turistain­váziójára gondolva, Izraelben úgy döntöttek, hogy 4 méter széles, 100 méter hosszú épít­ményt helyeznek el 5 centimé­terrel a vízszint alatt. Egyszerre akár ötvenen is gyalogolhatnak a tavon. Természetesen csak akkor, ha jegyet váltottak a cso­dához. De azért a víz alatti gya­logút mindkét oldalán mentő­csónakok is lesznek. Huszonhatmillió zarándokot várnak a szentév alkalmából Rómába. Archívumi felvételek Rendkívül fontos, hogy a zarándo­kok előre foglaljanak helyet. Nyilván akadnak majd olya­nok is, akik rablásra használják ki a káoszt. Nem volt könnyű megnyerni Vilmos bizalmát Szoros barátság Már a Buckingham-palota is rég megerősítette, hogy Eduárd herceg és jegyese, Sophie Rhys- Jones június 19-ére tűzték ki es­küvőjüket. A windsori királyi es­küvő időpontja persze már he­tek óta közszájon forgott, miu­tán a The Sun című bulvárlap címlapján világgá kürtölte értesülését. Azóta Sophie- lázban ég egész Nagy-Britannia. Egyesek még foga­dásokat is kötnek, például arra, hogy melyik divatszalon kap megbízást a pompás esküvői ru­ha megvarrására. Érdekes, hogy egy­valamiben teljes az egyetértés: minden­kinek szent meggyő­ződése, hogy ez a há­zasság tartós lesz. Ebben re­ménykednek a királyi család tagjai is. Károly elégedett, Er­zsébet királynő mosolyog, az anyakirálynő el van ragadtatva, Vilmos pedig, mint a pletykala­pok írták, szívből örül annak, hogy ilyen csinos és megértő nagynénje lesz. Vilmos és Harry herceg öt évvel ezelőtt találkozott először Sophie-val, aki diszkrét távol­ságból szemlélte a két ifjú herce­get. Tudta, hogy Diana érzéke­nyen reagál, nem szereti azokat a nőket, akik megpróbálnak fiai közelébe férkőzni. Sophie azon­ban a walesi hercegnő halála után is háttérben maradt, a szo­ros barátság közte és Vilmos közt fokozatosan alakult ki. Nem volt könnyű megnyerni a fiatal herceg bizalmát, különö­sen, hogy anyja után még Twiggyt is elvesztet­te. A 33 éves nevelő­nő, akit Vilmos a leg­jobb barátjának és egyúttal pótmamá­nak tekintett, telje­sen megváltozott: magába zárkózott, depressziós lett, vi­gasztalást csak az al­koholban talál. Sohpie alkalomad­tán felhívta Vilmost, olykor mozijeggyel kisebb ajándékkal lepte meg, néha meglátogatta. Ilyen­kor felszabadultan beszélget­tek, nevettek. Ma már Vilmos olyan dolgokat is elmond Sophie-nak, amelyekről még apjának sem beszél. Gyakran emlegeti anyját. „Leírhatatlan szomorúság árad a szeméből, amikor Dianáról beszél, bor­zasztóan hiányzik neki az anyja. Őt senki sem tudja pótolni, s ez nem is áll szándékomban. De nagyon örülök annak, hogy olyan barátra talált bennem, akihez mindig bizalommal for­dulhat” - mondja Sophie. A Frau Aktuell alapján Tudta, hogy Diana nem szereti azo­kat a nőket, akik meg­próbálnak fiai közelé­be férkőzni. Vilmos herceg, Eduárd és Sophie Színésznőből farmerfeleség Aki végignézte a világ egyik legsikeresebb televíziós minisorozatát, a Tövismada­rak keserédes történetével együtt szívébe zárta a két fő­szereplőt is. Egyikük Rachel Ward. A negyvenegy éves szí­nésznő ma legszívesebben bő, zsebes nadrágot hord, és me­zítlábjárkál. Aki ma „Maggie-t” megláto­gatja ausztráliai birtokán, ala­posan meglepődik. „Teljesen megváltoztatott a vidéki élet” - mondja. Férjével, Bryan Brownnal (50) a sikersorozat forgatásán ismerkedett meg - ő játszotta filmbeli férjét, és tíz hónappal később már az igazit is. A Tövismadarak két sztárja: Rachel Ward és Richard Cham­berlain Vasárnapi koktél Rachel Bryan kedvéért fordí­tott hátat Hollywoodnak, és követte férjét hazájába, Auszt­ráliába. „Soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy így döntöttem” - jelenti ki határo­zottan. Az angol nemesi családból származó színésznő azelőtt a drága ruhákat kedvelte, az ér­tékes ékszereket, a partikat. Ma minden reggel korán kel, iskolába viszi a tizenhárom éves Rosie-t és a tizenegy éves Mathildát, óvodába az ötéves Joe-t. Utána felgyűri az inguj­ját, és munkához 1 it mint szorgos farmerfel ség. „Van négy kutyánk, ha lovunk, te­heneink és temérc ek szárnya­sunk” - meséli Ra> hel nevet­ve. Ha néha-néha négis rátör a honvágy Anglia után, felpattan valamelyik lová­ra. „Ez mindig segít”. Persze családja is gondoskodik ró­la, hogy az egy­kori fotómodell, színésznő ne csüggedjen el. „Ha a három gyermekem meghívja a bará­tait, olyan a há­zunk, mint egy gyerekszállás. Ezt a zsibongást a világ minden kincséért sem cserélném el.” (a-l) Bryan Brownnal a Tövismadarak forgatásán ismerkedett meg.

Next

/
Thumbnails
Contents