Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-24 / 12-13. szám
1999. március 24. 11 Kópé A szép királylány Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt egy király, annak egy fia meg egy lánya. A lány olyan szép volt, hogy ha ment, rozmaring nyílott utána, ha nevetett, rózsa hullott a szájából, ha rítt, aranygyöngyök potyogtak a szeméből, ha meg mosdózott, aranyhalak ficánkoltak a mosdóvizében. A bátyja igen büszke volt erre. Egyszer, mikor gyűlésre kellett mennie, azt mondja a húga:- Hallod-e, bátyám! Ott a gyűlésen nehogy eldicsekedj a kőváraddal meg a szép lány húgoddal, mert mindkettőnknek vége lesz! A kiráyfi meg ahogy a gyűlésbe ért, elfelejtett mindent, amit a húga mondott. Elmondta, milyen kővára, milyen húga van neki: olyan szép, hogy ha megy, rozmaring nyílik utána, ha nevet, rózsa esik a szájából, ha rí, aránygyöngyök potyognak a szeméből, ha mosdózik, aranyhalak ficánkolnak a mosdóvizében! Ahogy ezt egy másik királyfi meghallotta, máris azt mondta neki:- Tizenkét lovas hintót küldök érte! A királyfi hazajött a gyűlésről, nemsokára ott volt a tizenkét lovas hintó. Felöltöztették a szép királylányt menyasszonyi ruhába, fölültek a hintóba, aztán vitték a másik királyfi országába. Velük ment a királylány bátyja is, a két oldalán meg az ör- döngös szakácsnéjuk a lányával. Ahogy mennek, egy nagy vízhez érnek, amin tizenkét kőhíd volt. Ezeken mind keresztül kellett hajtaniuk. Ahogy az elsőre felérnek, hátraszól a bátyja a királylánynak:- Most megyünk át az első hídon! Meglöki a királylányt az ör- döngös szakácsnő:- A bátyád szólt!- Nem hallottam - mondja a királylány. - Mit mondott?- Azt, hogy tedd le a koszorúdat! A királylány le is tette mindjárt, s ahogy a második hídra értek, a bátyja megint hátraszólt:- Most megyünk át a második hídon! A szakácsnő megint meglökte a királylányt.- A bátyád megint szólt!- Nem hallottam - mondja a királylány. - Mit mondott? -Azt, hogy vedd le az esküvői ruhádat! A királylány levette azt is. A harmadik hídon is hátraszólt a bátyja. Meglöki a szakácsnő.-Szólt a bátyád! A királylány ezt sem hallotta, megkérdezte a szakácsnét, hogy mit mondott.-Azt, hogy vesd le a cipődet is! A királylány levette azt is. Már majdhogynem mezítelen volt. A bátyja minden hídon hátraszólt neki, hogy hányadik hídon mennek, s mikor a legutolsóra ráértek, a szakácsnő akkor is meglökte:- Szólt a bátyád!- Nem hallottam! Mit mondott?- Azt, hogy hajolj ki! Kihajolt. A szakácsnő meg a lányával a vízbe taszította. Felöltöztette a lányát a menyasszony ruhájába, s már úgy értek oda. A másik királyfi látni akarta, hogy olyan-e a királylány, amilyennek a bátyja híresztelte, s mondta neki, mármint a szakácsnő lányának, hogy menjen előtte. Az ment, de rozmaring nem nyílott utána. Mondta, hogy nevessen. Az nevetett, de rózsa nem hullott a szájából. Mondta, hogy ríjon, de aranygyöngyök nem potyogtak a szeméből. Mondta, hogy mosdózzon meg, de aranyhalak sem ficánkoltak a mosdóvizében. A királyfit erre elfutotta a Szent Antal tüze, mert azt hitte, hogy a sógora becsapta. Kiadta a parancsot, hogy fejét vegyék, de mindjárt! Úgy is lett. A királyfinak fejét vették, aztán letették a kriptába. A királylány meg, akit a szakácsnő meg a lány vízbe taszított, galambbá változott, és mikor a bátyját megölték, odarepült a kriptához, ott mondogatta:- Ugye, megmondtam, hogy ne dicsekedj a kőváraddal, se a szép lány húgoddal? Téged is megöltek, meg engem is! A másik királyfinak azonban volt egy erdésze, az hallotta, amit a galamb mondott, és elmondta a királyfinak.- Mondanék én valamit felségednek, ha meg nem bántom a szavammal!- Dehogy bántasz, csak mondjad! Akkor az erdész elmondta, amit hallott.- Igaz ez? - kérdezte a királyfi. - Mert ha nem, tené- ked is a fejedet vétetem!- Olyan igaz - mondta a vadász -, mint az Isten az égben! Meghallotta ezt a szakácsnő lánya is, s rögtön beteg lett. De - eszi fene! - nem volt az beteg. Este a király odament a kriptához, aztán várta, jön-é a galamb. Meg is jött, s újból mondogatta, amit az erdész is hallott. Mikor el akart repülni, a királyfi kiugrott a rejtekéből, hogy megfogja, de nem tudta. Másnap este igen sok embert odarendelt, de azok is elszalasztották. Ám mikor elszállt, visszaszólt a királyfinak:- Jó éjszakát, kedves párom! Erre a királyfi ráküldte a sólymát, s ahogy az visszahozta, menten visszaváltozott lánnyá. Rítt, panaszkodott a királyfinak, s ahogy rítt, úgy potyogtak az aranygyöngyök a szeméből. A királyfi meg kiadta a parancsot, hogy hozzanak rozsét, szalmát, gyújtsák meg, a szakácsnő lányát taszítsák a közepébe, a szakácsnét kössék ló farkához. Ők pedig máig boldogan élnek, ha meg nem haltak. Tudod-e? Fák, erdők világa A legnagyobb A legmagasabb élő szervezet a Földön az az óriás mamutfenyő, amelyet Sherman tábornokról neveztek el. A 83 méter magas fa a kaliforniai Se- qouia Nemzeti Parkban található. Törzsének kerülete 1980-ban 34,9 m volt. Lombozata kékeszöld, kérge helyenként 61 cm vastagságú. Súlyát 2500 tonnára becsülik. A 2500 éves óriás évente csaknem 1 millimétert növekszik. A leggyorsabb A bambuszokat kivéve, amelyek növénytanilag nem a fák, hanem a fásodó szárú pázsitfüvek, a mimózafélék alcsaládjához tartozó díszfák, az Albizia fal- cata növekszik a leggyorsabban. A leggyorsabb növésű példányt 1974-ben ültették Sabahban (Malajzia), és 13 hónap alatt 10,74 métert növekedett. A leglassúbb A lassú növekedés végletes példája az a szitkafenyő, amely 28 cm-es magasságát és alig 2,5 cm-es átmérőjét a sarki fahatáron 98 év alatt érte el. A legidősebb A legidősebb fa egy WPN- 114 jelzésű öregfenyő volt, amely 3275 méter tengerszint feletti magasságban nőtt a Wheeler- hegy északkeleti oldalán, Nevada keleti részén. 5100 évesnek tartották. A jelenleg élő legidősebb fa a kaliforniai White- hegységben, 3050 méter tengerszint feletti magasságban álló 4600 éves, Matuzsálemnek elnevezett öregfenyő. 1974 márciusában ez a fa 48 hajtást hozott. A tudósok véleménye szerint az öregfenyők életkorának felső határa 5500 év, az óriás mamutfenyőké pedig talán 6000 év is lehet. Ugyanakkor egyetlen sejtjük sem él tovább 30 évnél.------------------- Verssarok Dé nes György Vaskabóca A kert mélyén ócska lóca, rajta ül egy vaskabóca. Ritka bajsza szertehajlik, ferde száján gyöngy a tajték. Kék a szárnya, zöld a lába, ezüstpitykés a dolmánya. Míg száz darázs énekelget, báván ő is cirpel egyet. Mélázik a nagymelegben, két pötty-szeme meg se rebben. Vaskobakja le-lecsuklik, nógathatod, el nem ugrik. Sugáreső Mint óriás aranykalap, két ág között lebeg a nap. Hinti, szórja sugarait, zöldül a sás, buga virít. Nevet a fa tetejében, jókedv ragyog a szemében. Aranyban áll a rét, a kert, anyám zöldsége is kikelt. Régi magyar mesék A páváról és a daruról Egy páva vendégségbe hívta a darut, és mikor immár jóllaktak, a beszélgetés közben összevesztek azokon a különböző ajándékokon, melyekkel a természet őket felékesítette. A páva mondta:- Micsoda vagy te hozzám képest - és aközben felvetette a farkát, s megmutatta az ő szép tükrös festett tolláit. - Micsoda szép kék bársony érne fel az én mellemmel? És nézzed, milyen szép korona vagyon a fejemen! Semmi vagy énhozzám képest. Rút, undok, szürke madár vagy! Felelt a daru:- Úgy vagyon, szép fényes tolláid vannak, és csakugyan szép madár vagy. De mit használsz szépségeddel? Mit használnak neked a szép tolláid, ha tükrösek és fényesek? Egész életedben csak itt a földön, a sárban és nagy bűzben kell laknod, mert szép tolláiddal nem szállhatsz fel az égbe. A disznók is gyakran reád támadnak, és kitépnek belőle. De engemet e rút szürke tollak felemelnek az égbe, és ott fenn járok az égben, közel az Istenséghez, és onnét az égből nézem az Istennek csodáit a földön nagy gyönyörűséggel és vigassággal. Ha egy toliam kihull, azt örömmel kapják fel az emberek, és a nagy hősök felteszik süvegükre, és avval ékesítik fel magukat. Senki pedig nem becsüli a te tollaidat, csak legyezőt csinálnak belőle. Kérkedjél csak szépségeddel, bizony sokra
