Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-13 / 2. szám
Politika 1999. január 13. 3 Mikulás Dzurinda újévi beszédében nem lebbentette fel a fátylat a gazdasági csomagról Megszorított állampolgár Madi Géza ________________ Jo zef Migas és Mikulás Dzurinda egy dologban hasonlít Ivan Gasparovicra és Vladimír Meciar- ra. Szerencsére csak egyben: az előbbi páros éppolyan fél-fél államfő, amilyen a tavalyi parlamenti választásokig az utóbbi duó volt. Hál’ istennek - és az állampolgárnak rögtön be is fe- jezhetjükanégy politikus erényeinek további hasonlítgatását. Meciar (talán végleg) és Gasparovic (talán nem átmenetileg) távozott az ország éléről, így az újévi beszédet már Dzurinda, illetve néhány órával korábban Migas mondhatta el. Igaz, jobb lett volna, ha egy ember üdvözli a lakosságot az új esztendő beköszöntése alkalmából, ám jövőre már bizonyára így lesz. így kell lennie, mert megígérték, hogy az első negyedévben megtartják a közvetlen elnökválasztást. Michal Kovác volt köztársasági elnök utolsó köszöntőjében szintén összefogásra szólította fel Szlovákia lakosságát. Csupán az volt a különbség Kovác akkori, illetve Dzurinda mostani beszéde között, hogy az előbbi a kormányzat elleni, az utóbbi pedig a kormányzat melletti összefogást sürgette. (Csak nehogy egy új államfő - értsd: Meciar - ugyanazt tegye 2000. január elsején, mint amit Kovác tett 1998 első napján.) Ahhoz, hogy a Mikulás Dzurinda által említett sorsdöntő feladatokat a kormány és a parlament teljesíteni tudja, nagyon nagy türelemre van szükség. Persze a lakosság részéről, mert el kell viselnie az ígért áremeléseHogy miért titkoló- zott, arra talán van magyarázat. két. Szóval, a türelem 1999-ben Szlovákiában nagyon tövises rózsát terem - általános drágulás formájában. Jól tudta a miniszterelnök, hogy újévi beszédében miért emelte ki az egység, a bizalom és a szolidaritás fontosságát. Nélkülük ugyanis a kabinet nyugodtan eláshatja magát. Vagy elsáncolhat- ja. Mert ha úgynevezett politikai tüntetések nem lesznek is, attól még tiltakozásokat kiválthatnak a tervezett gazdasági megszorító intézkedések. És az új hatalom sarokba szorulhat. Az ilyen helyzetben csupán két megoldás lehetséges: a kormány vagy meghúzódik az árnyékban, vagy kitör. Az előbbinek könnyen az lehet a következménye, hogy nem lépnek életbe a szükséges gazdasági döntések, s például kilencven százalékot is veszít értékéből a korona. A „kitörés”-sel talán tíz- százalékos devalválással megúszhatjuk. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, de a példa jól szemlélteti, milyen állapotban hagyta az országot az előző hatalom. Ajelenlegi helyzet mindennek minősíthető, csak kedvezőnek nem. Viszont dicsérendő, hogy az új kormány vállalkozott a sebész szerepére. Tudja mindenki: rendkívül fájdalmas műtét vár ránk. Hogy a sokat emlegetett türelem gyógyírként hat-e, az előbb-utóbb kiderül. Csak addigra bele ne pusztuljunk. Állítólag „meg kell maradnunk”, bár a terápia hosszú és - főleg - kellemetlen lesz. Mert nem kellemes mozdulat egyre mélyebben nyúlni a zsebbe. Ha meg már úgyis lyukas, a kutatás szinte biztos, hogy eredménytelenül zárul. Lényegében ilyen a helyzet, amikor a kormányzat fokozatosan bevezeti a gazdasági megszorító intézkedéseket. Mostantól kezdve mindennapi témává válik az úgynevezett Miklos-csomag. Cipelniük kell alkalmazottaknak, munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak, fiataloknak - az ország minden polgárának. Látja ezt a kabinet, látja ezt Mikulás Dzurinda is. Bár újévi beszédében valójában nem árulta el, mi vár ténylegesen a lakosságra. Csak a már említett egység, szolidaritás, összefogás fontosságát emelte ki. Hogy miért titkolózott, arra talán van magyarázat: nem akarta még jobban megijeszteni az állampolgárokat. Ha részleteket olvasott volna fel az esztendő következő hónapjaira tervezett megszorító javaslatokból, akkor az utóbbi napokban valószínűleg nem a közvetlen elnökválasztás, illetve a KDM és Rudolf Schuster államfőjelölt között kialakult ellentét lett volna a kormánykoalíció legnagyobb gondja. Hanem a hőn áhított állampolgári egység visz- szaállítása. Dennis Hastert republikánus szenátor lett az amerikai képviselőház elnöke, miután a tavaly lemondott Newt Gingrich helyére kijelölt Bob Livingston is bevallotta, hogy voltak házasságon kívüli szerelmi kapcsolatai. Az 57 éves, Illinois állambeli Hastertről azt kell tudni, hogy alig lehet róla tudni valamit, eddig még semmivel sem hívta fel magára a figyelmet, de a „kihívást” lelkesen vállalta. CTK/AP-felvétel Dömötör Ede felvételei Beszélgetés Gyurovszky Lászlóval, a Magyar Koalíció Pártja gazdaságpolitikai tanácsának alelnökével Miért fontos számunkra a földalap? Malinak István Pavol Koncos földművelés- ügyi miniszter tagadja, hogy létezik olyan koalíciós megállapodás, amely szerint az állami földalap vezetőjének posztja az MKP-t illeti meg. Tisztázzuk: volt-e ilyen megállapodás, és ha igen, akkor írásban vagy szóban? Azt senki sem mondta, hogy ez a koalíciós szerződésben szerepel. Amikor beleegyeztünk abba, hogy ne a miénk jegyen a mezőgazdasági miniszteri poszt, akkor a koalíciós pártok közötti tárgyaláson az a megállapodás született, hogy ennek fejében az MKP jelöl a két mezőgazdasági alap élére embert: az egyik a földalap a másik a piacszabályozási alap. Ezt a megbeszéléseken rögzítettük, hiszen a koalíciós szerződés csak a miniszteri és állam- titkári posztokat tartalmazza. A tárgyalásokon ebbe a partnereink beleegyeztek, tehát a DBP is, a kormányfő is. Koncos úr ezt a megállapodást nem tartotta meg. Egyik legutóbbi nyilatkozatában a miniszter nem mondta ki nyíltan, de a sorok között érzékeltette, hogy a magyaroknak erre a posztra nincs megfelelő szakemberük. Az MKP- nak viszont az általa kinevezett igazgatóval szemben vannak elvi fenntartásai. Vannak megfelelő szakembereink. Az is természetes, hogy a Koncos által kinevezett igazgató ellen kifogásaink vannak, hiszen a Meciar-kormány miniszterének csapatához tartozott, s tevékenységével nem igazán szolgálta a demokratikus pártok érdekeit. Januárban jár le a földalap jelenlegi vezetésének, a felügyelő- és az igazgatótanácsnak a megbízatása, tehát ezt a kérdést nem tekinthetjük lezártnak. Mi felállítottuk a saját csapatunkat, s a javaslatot a koalíciós tanács elé kívánjuk vinni. Mondjuk el ismét, miért fontos az MKP-nak és nekünk magyaroknak ez a tisztség. A kormányprogram szerint a nevesítetlen földek az állami földalap kezeléséből átmennének a községek kezelésébe. De ehhez egyrészt törvény kell, másrészt a törvényt a földalapnak végre is kell hajtania. És ismerjük a miniszter álláspontját, neki nem szívügye sem a törvény kimunkálása, sem a végrehajtása. A törvényt a parlamentben el lehet fogadni, hiszen szerepel a koalíciós megállapodásban. Viszont ha a végrehajtásban nem vagyunk ott, akkor azt a miniszter le tudja blokkolni. Magyarázzuk meg, mit értünk nevesítetlen földeken. Azokat a földeket, amelyeket a restitúció keretében vissza lehetett kapni, másrészt amelyek valakinek a nevén vannak a telekkönyvben, de a tulajdonosok nem jelentkeztek értük; tehát van konkrét tulajdonos, csak nem gyakorolja tulajdonosijogát. Ezek a földek jelenleg az állami földalap kezelésében vannak; információink szerint az alap előnytelen szerződéseket kötött a korábbi politikai elittel. Az a célunk, hogy az ilyen földek az állam kezeléséből a községekhez kerüljenek, így a bérleti díjak az ő bevételüket gyarapítják, másrészt pedig a községek olyannak adják bérbe, aki nem kirabolja a földet, hanem normálisan műveli. Mekkora földterületet érint ez a déli járásokban? Csak hozzávetőleges felméréseink vannak: kb. háromszázezer hektárról van szó. Még hozzá szeretném fűzni: a bejegyzett tulajdonosnak a községtől ugyanúgy vissza kell kapnia a földjét, mint az államtól. Tehát az MKP továbbra is követelni fogja az igazgatói posztot? Egyrészt a koalíciós tanácson múlik, hogy mit sikerül megvalósítani a szándékainkból, másrészt attól is, hogy a földművelésügyi minisztériumban Mészáros Győző államtitkár mennyire tudja képviselni az érdekeinket. Sok szóbeszéd járja arról, hogy a Meciar-éra alatt a magyar falvakban a földeket felvásárolták az északabbról jöttek. Például több magyar faluba a DSZM anyagi támogatásával szlovák romák települtek. Erről vannak adatok? Csak híreink vannak, konkrét számokat nem tudunk. Valószínűleg sokan vásároltak földet Dél-Szlovákiában, de ezt nem is lehet megakadályozni, ha van földpiac, akkor lehet földet vásárolni. Ha magyar főnök kerülne a földalaphoz, akkor utána lehetne nézni? Akkor igen. Megjegyzem: a földalapnak elég jelentős szerepe van abban, hogy a tulajdonában lévő földet kinek és milyen áron adja el. Az is valószínű, hogy az elmúlt négy évben a földvásárlás terén nem érvényesült az esélyegyenlőség a dél- meg az észak-szlovákiaiak között. De ezek csak benyomások, konkrétumokat akkor fogunk tudni, ha benn leszünk az alapban, és látni fogjuk a szerződéseket. Frankfurter Allgemeine Zeitung: Magyar belpolitika Matthias Rüb, a Frankfurter Allgemeine Zeitung konzervatív lap budapesti tudósítója a média- kuratóriumok bővítését eldöntő parlamenti szavazásnak, illetve az ellenzéki képviselők tiltakozó kivonulásának tanulságait elemzi. ,A kormány azt állítja, hogy a bővített létszámmal helyreállt a kuratóriumokban a paritás, ám még a parlamentből kibukott pártok (MDNP, KDNP) kurátorai is tiltakoznak az ellen, hogy az ellenzékhez sorolják őket. A11-11 kurátorral rendelkező jobboldali liberális és jobboldali pártoknak csakugyan jelentős a túlsúlyuk a csupán 5-5 kurátort adó baloldali liberálisokkal és szocialistákkal szemben. A média ellenőrzéséért folyó vita hátterében Orbánnak az a követelése áll, hogy a társadalom minden szférájában egyensúlyt kell teremteni a még mindig domináns régi baloldal és a feltörekvő új polgári rétegek között. A kormány úgy érzi, a szerinte szocialista és baloldali liberális beállítottságú sajtó mostohán bánik vele, ezért megpróbál ellensúlyt képezni. Orbánék álláspontja nehezen érthető, hiszen az állítólagos baloldali médiatúlsúly ellenére a májusi választásokon sikerült legyőzniük a baloldali-liberális kormánykoalíciót” - írja a lap. A FÁZ szerint „Orbán számára figyelmeztető jel kellene legyen a néhai kormányfő, Antall József által 1991- ben kirobbantott médiaháború. Az első szabadon választott kormány elnöke a rendszerváltás után megkísérelte megtörni a baloldal állítólagos dominanciáját az elektronikus sajtóban. Antall megnyerte a hosszú médiaháborút - majd elvesztette a választásokat. Ez nem állhat szándékában az ifjú Orbánnak, aki magában már hosszú kormányzási időre rendezkedett be. A fiatal magyar demokráciában eddig még minden kormány elveszítette a következő választást - főleg, ha megpróbálta a maga oldalára állítani a médiát” - írja a FÁZ.
