Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-17 / 11. szám
1999. március 17. Sport A Lazio 50 millió márkát fizetett az Atletico Madridnak Christian Vieriért, a csatár gólokkal igazolja, hogy megéri a pénzét Három esztendő alatt jutott a csúcsra Christian Vieri gyakran talál az ellenfelek hálójába. Fotók: CTK Szabó Zoltán ______________ Há rom évvel ezelőtt Christian Vierit Olaszországon kívül alig ismerték, ma viszont a 25 esztendős labdarúgót a világ legjobb csatárai között emlegetik. Keményfejű játékosnak tartják, amit eltervez, ahhoz makacsul ragaszkodik, ilyenkor nincs tekintettel senkire. Főleg a gyors támadások végén jeleskedik, nem várja állva a labdát, állandóan mozgásban van. A tankszerű csatárral nagyon sok bajuk van a védőknek. Édesapja is profi labdarúgóként kereste a kenyerét, átlagos képességű volt, s amikor már hazájában nem talált csapatot magának, Ausztráliába szerződött. Természetesen családja is vele tartott. Christian rendkívül virgonc srác volt, rengeteg gyermekcsínyt követett el. Megesett, hogy hét hétig kerülte az iskolát, és szinte mindig rosszban sántikált. Szülei az általa vásárolt parádés villájukban mosolyogva emlékeznek vissza tetteire. „Sokáig csak a hülyeségeken törte a fejét, ha akkor valaki azt mondja, hogy világhírű csatár lesz belőle, ldnevetem. Kezdetben atletizált, úszott és krikettezett, csak nem sokkal az általános iskola befejezése előtt döntött a legnépszerűbb sport mellett” - mondja édesapja. Tizennégy esztendősen kezdte pályafutását a Prato csapatában, majd 100 000 márkáért leigazolta az AC Torino. Kevés lehetőséget kapott, ezért vendégjátékosként a második vonalban szereplő Ravennához került, majd a Venezia következett. Szerzett egy-két gólt, de különösebben nem jeleskedett. Cesare Maidini, az utánpótlásválogatott mestere mégis fantáziát látott benne, kulcsemberként számított rá. Találataival igyekezett meghálálni a bizalmat, s az együttes megnyerte az Eb-t. Négy évvel ezelőtt szerződtette az újonc Atalanta, tőle várta, hogy góljai segítségével sikerül kiharcolnia a bennmaradást. A pontvadászat végén csalódottan vették tudomásul: csak hét alkalommal bizonyult eredményesnek. Ezt követően óriási meglepetésre a Bajnokok Ligája-győztes Juventushoz került. Akkor távozott Vialli és Ravanelli, a két megasztár helyére a klub Vierit (7 millió márkáért) és Boksicsot vásárolta meg. A toliforgatók és a szurkolók nem akarták elhinni a hírt. „Leáldozott a Juventus csillaga. Az még viccnek is rossz, hogy ez a nyakigláb csatár pótolhatja Viallit” - írták az újságok. Christiant viszont kemény fából faragták, nem ijedt meg. „Bebizonyítom, jól döntöttek a torinói vezetők, amikor leigazoltak.” A kedvezőtlen előjelek ellenére az Öreg Hölgy biztosan menetelt, az erőszakos csatár egyre több lehetőséget kapott. Hamarosan meghívták a nemzeti tizenegybe, Moldávia ellen mutatkozott be, mesterlövészhez méltóan, rögtön a hálóba talált. Ez volt az olasz válogatott jubileumi, ezredik gólja. Klubcsapatával Christian megnyerte az olasz pontvadászatot, ám a BL-ben nem sikerült az ismétlés, a fináléban kikaptak a Dortmundtól. Vieri a döntőben gyenge teljesítményt nyújtott, csak ténfergett a pályán. Ilyenkor a legtöbben meghúzódnának, nem így ő. Kritizálta Marcello Lippi edző módszereit, majd kijelentette: reméli, a jelenleginél jóval kedvezőbb szerződést kínálnak neki. A nagy múltú klub vezetői nem hagyták magukat sarokba szorítani, szabadlistára tették a nagyszájú futballistát. Amikor ezt megtudták a szurkolók, felháborodtak, hogy újabb tehetséget akarnak elűzni az egyesülettől. Ezt látva a vezérkar gyorsan megváltoztatta döntését. Addigra azonban a csatárt több angol és spanyol klub is megkereste, jobbnál jobb ajánlatok közül válogathatott. Az Atletico járt az élen; a madridiak nem sajnálták a pénzt, 34 millió márkáért szerződtették. Vieri végig azt nyilatkozta: „Szívesen maradtam volna, ám a vezetők eladtak.” Pedig éppen ő akarta a mezcserét, hiszen négyszer annyit keresett a spanyol fővárosban (évi 3 millió márkát), mint Torinóban. Jesús Gil y Gil klubelnök rendkívül sokat várt tőle, hiszen hatalmas összeget áldozott rá. Vieri zsinórban termelte a gólokat, 24 találattal megnyerte a mesterlövészek versenyét. Antics edző kérésére szerezték meg, azonban sok fejtörést okozott a szerb szakvezetőnek. Egyre többször hiányzott a gyakorlásokról; azt állította, sérüléssel bajlódik, ám az orvosok teljesen egészségesnek találták. Ezt az edző nyilvánosan is a fejéhez vágta, erre viszont a játékos felkapta a vizet, hónapokig szóba sem állt Anticcsal. A tavalyi szezon vége felé az egyik újságnak nyilatkozva egyszerűen hülyének titulálta a mestert. Ezután már látszott, egyiküknek mennie kell. A futballista nyerte a csatát: Anticsot menesztették. Ekkor még senki sem gondolta, hogy hamarosan Vieri is távozik... A franciaországi világbajnokságra az első számú olasz csatárként utazott, Cesare Maidini nagyon bízott benne. Az ellentmondásos fiatalember öt gólt lőtt a seregszemlén, csak a házigazdák elleni negyeddöntőben nem sikerült a hálóba találnia. Hazájában egyre többen hangoztatták: miért kell külföldön szerepelnie ilyen eredményes játékosnak? „Ez nemzeti szégyen” - szögezte le Luigi Riva, a hetvenes évek csillaga. A Juventus és a Lazio vezérkara megpróbálta a lehetetlennek látszó feladatot, leigazolni a csatárt. Közben éppen a gólerős támadó közbenjárására Arrigo Sacchi lett az Atletico vezetőedzője, és Vieri körül szeretett volna kialakítani egy erős csapatot. Akkor senki nem adott volna egy lyukas garast sem arra, hogy visszatér Olaszországba. „Megtörjük a Real és a Barcelona sikersorozatát, és az UEFA Kupát is elhódítjuk” - jelentette ki röviddel az idény megkezdése előtt. Arra a kérdésre, nem sajnálja-e, hogy nem a Juventusban rúgja a labdát, így válaszolt: „Az egyesület első embere hallani sem akart arról, hogy elhagyjam a csapatot. Miért is mennék máshová? Kitűnően érzem magam az Atleticónál, biztosra veszem, hogy Sacchi mester irányításával eredményesek leszünk.” Aztán augusztusban, közvetlenül a bajnoki rajt előtt robbant a bomba, a hírügynökségek arról számoltak be, hogy a Lazióhoz szerződött. Sergio Cragnotti, a római klubelnök 50 millió márkát fizetett érte. Ezt követően elárulták a spanyol vezetők, hogy titokban több olasz egyesülettel tárgyalt, az edzéseket egyre gyérebben látogatta, csak rontotta a csapat- szellemet. „Állítólag honvágya Neve: Christian Vieri. Született: 1973. július 12-én Bolognában. Magasság, testsúly: 185 cm/82 kg. Klubjai: Prato (1989-90), AC Torino (1990—92), Pisa volt, ám egy sportolónak tudnia kell, mit akar. Nehéz helyzetbe hozott bennünket, hiszen az átigazolási időszakot követően távozott, így már nem lehetett erősíteni. Megmutatta, hogy remek futballista, de a döntő pü- lanatban képes cserbenhagyni az együttest” - mondta Radek Bejbl, az Atletico cseh légiósa. Meglepően hidegen fogadták őt Rómában, mert Mancinit, a nagy kedvencet szorította ki a kezdőcsapatból. „A z utóbbi időben több klubnál megfordultam, ám a Laziónál addig maradok, amíg a bajnokság megnyerése mellett a nemzetközi porondon is sikeresek leszünk” - ígérte a szurkolóknak. Akkor sokan megmosolyogták, ám góljai segítségével a gárda 24 év után vezeti az A ligát és a KEK-ben a legjobb négy közé jutott. (1993), Ravenna (1993-94), Venezia (1994-95), Atalanta (1996-97), Juventus (1996-97), Atl. Madrid (1997-98), Lazio (1998-?) Válogatottmérkőzések és gólok száma: 14/8. Vajon meddig marad a Laziónál? A tankszerű csatárral nagyon sok bajuk van a védőknek. Ot gólt lőtt a francia- országi világbajnokságon. Névjegykártya Továbbpasszoljuk A leghíresebb gyeplabdázó család Németországban él a világ legsikeresebb gyeplabdázó családja. Három nemzedéke is belekóstolt az ötkarikás sikerekbe. Erwin Keller, a nagypapa 1936-ban Berlinben játszott az ezüstérmes olimpiai csapatban, fia, Carsten 1972- ben volt tagja a Münchenben aranyérmes válogatottnak. Legtöbbre az unoka, Andreas vitte, miután mindkettejük teljesítményét lemásolta: 1988-ban Szöulban megismételte nagyapja ezüstprodukcióját, majd négy évvel később Barcelonában - apjához hasonlóan - olimpiai bajnok lett. Tkác még visszatér Anton Tkác, Montreal (1976) olimpiai bajnoka, a kerékpáros- sprintverseny háromszoros vb-győztese jelenleg vállalkozó. Sokan nehezményezik, hogy kivonult kedvenc sportjából: „Mi tagadás, megtörtént. Egy-egy rendezvényre azonban időnként visszatérek. Úgy gondolom, eljön az az idő, amikor újra a kerékpársportban fogok tevékenykedni. Ha majd úgy beindul a cégem, hogy megélek belőle, s nem leszek rákényszerülve, hogy dolgozzak benne. Persze ma még csak illúziónak tűnik, ami mondok, de szívesen visszatérnék oda, ahol egész fiatalságomat töltöttem. A sportolók körében az idősebbek is megfiatalodnak. Idehaza és külföldön is tapasztaltam, mit követel az élsport. Jelenleg nálunk nem sok pénzt ölnek bele, bár mintha a helyzet javulna. Főleg a népszerű sportágakban, vagyis a labdarúgásban, a jégkorongban és a teniszben. Más sportágak - így a kerékpározás is - viszont a társadalmi érdeklődés perifériájára kerültek. Dzurilla kapuscsúcsai Vlado Dzurilla, a tavaly elhunyt egykori szlovák hokikapus néhány túlszárnyal- hatatlan egyedi csúcs birtokosa. 1965-ben a tamperei világ- bajnokságon érintetlen maradt a hálója a jégkorong bölcsőjéből érkezett kanadai amatőrök elleni összecsapáson. Négy évvel később a stockholmi vb-n ugyancsak kapott gól nélkül állta a sarat a szinte gépiesen összeszokott és kitűnő szovjet alakzatok ellen. S végül hetvenhatban a montreali oroszlánbarlangban a Kanadai Kupa első tornáján egyszer sem engedte be a korongot a hálójába, pedig a házigazda csapatban a profik legjobbjai kísérleteztek. Biaggi a pilóta szerepéről Max Biaggi világhírű olasz versenyző tavaly tűnt fel először az ötszáz köbcentis gyorsasági motorosok mezőnyében. A kétszázötvenes géposztály négyszeres világbajnoka könnyedén válaszol a kérdésre, vajon versenyszámában mi jelent többet: a motor vagy a pilóta-e. „A nagy tehetség átlagos képességű géppel is nyerhet, ám ha valaki csak átlagos tudású motoros, aligha lesz első, bármilyen csodamasina viszi is őt. A Forma-l-ben épp fordítva van.” Mika és Érj a Mika Haekkinen Forma-l-es világbajnok pilóta szinte rendre felesége, Érja társaságában bukkan fel a versenyeken. „Erja nagyon aktív ember. Ha nem járna velem a nagydíjakra, egy nagy gondunk lenne: mikor hazamennék a verseny után, ő munkába távozna. Vagyis sohasem találkoznánk. Ebből következik: jelenléte mindenhol hatalmas támogatást jelent számomra.” Szorgalmas éremgyűjtő Valószínűleg a sportlövészet legszorgalmasabb éremgyűjtője a svájci Conrad Staeheli. Tizenhat világbajnokságon egyéni számban a puskások és pisztolyosok mezőnyében ösz- szesen huszonkét aranyérmet szerzett. Csapatversenyben húsz elsősége volt. Ráadásul tizenhétszer állt a dobogó második, tizenegyszer a harmadik fokán.
