Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-13 / 2. szám
2 1999. január 13. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A létjogosultságról Szűcs Béla _________________ Ró bert Fico, a DBP nagyravágyó alelnöke megint hallatta szavát. Nem a pártfunkciójából visszavonulni készülő politikusról szóló sajtókacsára gondolok, hanem arra a nyilatkozatára, hogy az etnikai elven szerveződő pártok a polgári társadalomban elvesztették létjogosultságukat. Ez pontosabban azt jelenti, hogy Szlovákiában magyar pártra nincs szükség. Egyesek szerint nem kell komolyan venni ezt a kijelentést, nem árt azonban rámutatni, hogy mi is húzódik meg a magyar pártok kiiktatásának vágya mögött, mennyire egybeesik ez a nemzeti párt nacionalista törekvéseivel és a meciari ideológusok gyakran ismételgetett érveivel. Az emberben nyomban felvetődik néhány kérdés. Melyik polgári demokráciában létezik a lakosság több mint tíz százalékát kitevő, szülőföldjén évszázadok óta élő nemzetiség, melyet a második világháború után megpróbálták kitelepítéssel likvidálni, és azóta is folyik asszimilációja? Ki védelmezte volna az elmúlt években a több mint félmillió magyar érdekeit, identitásának megőrzését? Talán csak nem a szlovák pártok, amelyek egyszer sem szálltak szembe a magyarokat ért sérelmekkel? Még Fico pártja sem, amelynek magyar tagjai is vannak. Magyar pártok nélkül ma nem volnának képviselőink a kormányban. A történelmi változások következtében Szlovákiában létrejött társadalmi helyzet egyenesen feltételezi a magyar pártok létjogosultságát. Nem hiszem, hogy belátható időn belül, még ha bekerülünk is az európai struktúrákba, feleslegessé válik. Amíg a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica egyik alapvető célja a magyarok beolvasztása, a „szlovák magyarok” társadalmának megteremtése, addig maradnak a magyar pártok is. És a Ficóhoz hasonló hazafiak hiába igyekeznek népszerűségükhöz még néhány százalékot szerezni a legszlovákabb lakosság körében magyar kártyájukkal. Jegyzet Temetői séta, mekcsennyel Vojtek Katalin______________ Az élők változnak. De hogy velük együtt a halottak is!? Pedig változnak ők is, állapítom meg temetői sétámon. Itt van például B., isten nyugosztalja. Gondozott sírján hatalmas kereszt, holott míg élt, minden volt, csak hívő nem. A rokonok és ismerősök legnagyobb megbotránkozására még vallásos édesanyját sem engedte pappal temettetni. „Neki már úgyis mindegy, nekem meg nem tenne jót, akadnának, akik nem néznék jó szemmel az egyházi temetést” - magyarázta hozzátartozóinak. Ez még a hetvenes évek elején történt. Ő maga nem sokkal a rendszerváltás előtt halt meg, s bár már gorba- csovi szelek fújtak, nem pap végezte a temetési szertartást. A látványos kereszt nemrég került a sírjára. Gyerekei ugyanolyan pragmatikus megfontolásból állították, amilyenre ő hivatkozott az édesanyja temetésekor. Manapság ilyen keresztes idők járnak, idomulni kell a korhoz, a megboldogultnak meg úgyis mindegy. Ha B., az egykori ügyesen helyezkedő karrierkommunista kifejthetné ezzel kapcsolatos véleményét, biztosan megelégedésének adna hangot. „Jól van, gyerekek, ügyesek vagytok, megtanultátok a leckét, látom, hogy nem vesztek el az életben” - mondaná. Aztán itt van S. bácsi. Eredetileg őt is S-nek hívták, mint minden ősét. A „mekcseny” a reszlovaki- záció idején került nevének kezdőbetűjére, s most kőbe vésve, bearanyozva hirdeti az idomulás kérlelhetetlen- ségét. Mint a feliratok mutatják, egy hant alatt pihennek az S. família mekcsenyes és mekcsenytelen tagjai. A történelem ostoba fintorainak is sírkeresztje lehetne az övék. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán, Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-314) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava -Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Örvendek, Kovács úr! Ma ismét le akarja rombolni a magyar olvasó intelligenciájáról kialakult mítoszt? Rajz: MS-Rencín Az MTA és a határon túli tudomány viszonya Kisebbségi tagozatok? Kövesdi Károly _______________ „A koncepcióban gondolkodó kisebbségi kutatási igény érvényesülését nehezíti, hogy még a szerveződés stádiumába eljutó kisebbségi kutatási igyekezet is elszigetelt marad” - fogalmazta meg Kiss József az Új Szó december 30-i számában tudományosságunk helyzetének legégetőbb kérdését abban az interjúban, amelyet Glatz Ferenccel, a Magyar Tudományos Q Az ötlet jó. O Nem ebben kell gondolkodni. Akadémia elnökével készített. Glatz Ferenc ezzel kapcsolatban kifejtette: elképzelhetőnek tartja, hogy az Akadémiának vidéki tagozataihoz hasonlóan esetleg határon túli szervezetei is létrejöhetnek. Ez lenne-e a határon túli magyar tudományos élet felvirágzásának az egyedüli záloga? Kérdés, mindenesetre illő elgondolkodni fölötte. Az alábbiakban erről a jövőbe mutató elképzelésről kértünk néhány véleményt. Dr. Liszka József néprajzkutató: a a Azt hiszem, az a jár- ^ ^ ható út, ha a helyi erőből kialakított tudományos intézményeink révén tudjuk felvenni a kapcsolatot. Éppen Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke hozta létre 1998 tavaszán a Kisebbségkutató Műhelyt, melynek az a feladata, hogy a kisebbségi problematikát vizsgálja Magyarország határain belül és kívül. A műhely munkájába számos intézmény bekapcsolódik, többek között a Fórum Társadalomtudományi Intézet Etnológiai Központja is. Tehát parnerként mindenképpen bekapcsolódhatunk az MTA munkájába, sőt már most együttműködünk nemcsak magyar, de más külföldi tudományos szervezetekkel is. Az Akadémiának Szlovákiából egyetlen, Romániából viszont 16 tagja van. Azt tartom a leglényegesebbnek, hogy nemzetközi szaktekintélyű tudósokat neveljünk ki, akik méltóak akár arra is, hogy a Tudományos Akadémia tagjai legyenek. Ebben viszont senki sem segíthet, ez rajtunk múlik. Az MTA újonnan létrehozandó határon túli szervezeteit pedig inkább szimbolikus értelműnek vélem, és az a véleményem, hogy nem feltétlenül ebben a formában kell gondolkodnunk. Agócs Gergely népzenekutató: O A Magyar Tudományos Akadémia kutatásai számos területre kiterjednek, többek között a határon túli magyarság történelmére és mai életére is. Azt nem tudom elképzelni, mi célja volna, ha mondjuk az MTA központi fizikai kutatóintézete Komáromban, Léván, Nyitrán vagy Kassán nyitna kirendeltséget. Egy társadalomkutató intézetnek viszont már annál inkább értelmét látnám. Minden bizonnyal a két ország akadémiáinak együttműködésével lenne elképzelhető egy ilyen intézmény létrehozása. A tudomány szempontjából teljesen mindegy, hogy ki hol ül. Oxfordban él és dolgozik például a Kazár Kaganátus történetének egyik szakavatott kutatója. Nem kell direkt emiatt Tbilisziben élnie. Az én esetem is ezt igazolja, hiszen itt, Budapesten sokkal jobb körülmények között, következésképpen sokkal mélyrehatóbban tudok foglalkozni a szlovákiai magyarság népzenéjének kutatásával, mint ahogy azt bárhol Szlovákiában tehetném. Nem beszélve arról, hogy Budapesthez közelebb van például Királyhelmec, mint Pozsonyhoz, tehát a terepkutatás is egyszerűbb. Ha az Akadémia olyan kutatási intézményt szeretne létrehozni, amely a külhonban élő magyarokkal foglalkozna, azt mindenképpen jó ötletnek tartanám. Koncsol László író, helytörténész: O Minden tudományos akadémia szuverén joga, hogy fölvegyen külföldi tagokat is. Ezek lehetnek rendes, tiszteletbeli vagy levelező tagok. Ebből logikusan következik, hogy ha az MTA szétnéz a határon túli terepen, talál arra alkalmas tagokat. Szerintem az MTA-nak kell kezdeményezőként fellépnie. Teljes egészében rajta múlik, és az itteni tudósokon, kutatókon, mi szolgálná jobban az egyetemes magyar tudomány ügyét. Természetesen szerencsés lenne, ha a meghívott vagy rendes tagokat integrálná, hogy azok a „magyar terep” kutatói legyenek. Ez azért fontos, mert a Szlovák Tudományos Akadémiának is voltak magyar tagjai, de őket nem magyar témákra állították, hanem a kormány és a párt által megjelölt feladatokra. Tehát bármilyen formában veszik fel a tagokat, kisebbségi, specifikus feladatokkal kell foglalkozniuk. Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója: a Nagyon jó ötletnek tar- ^ tóm Glatz Ferenc fölvetését, és feltétlenül örülök neki. Az elmúlt években mi már eddig is az alulról építkező tudományos kutatásnak az intézményi kereteit építettük saját erőből - gondolok itt a Fórum Intézetre és a Bibliotheca Hungaricára. A szlovákiai magyar tudományosság kialakításában Magyarország már eddig is sokat segített, anyagilag is, az Illyés Alapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala révén. Ha az MTA és az SZTA szorosabbra fűzi az együttműködés szálait, s ha ebben a keretben mi, szlovákiai magyar kutatók, intézmények is megtaláljuk a helyünket, az mindenkinek csak a hasznára válhat. Olvasói levél Ki törődik velünk? Karácsony a béke és a szeretet ünnepe. Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk egymásnak, de az a kérdés, hol van a békesség és szeretet legalább ezen a szép ünnepen. Sajnos, nálunk nincs. Kétcsaládos anya vagyok, édesanyám házában élünk, de van egy részeg uram, aki nem törődik semmivel. 13 éve vagyunk házasok, de nekem pokol az életem, habár nem magam sajnálom, csak a két fiamat, akik az apjuktól egy jó szót sem hallhatnak, mert vagy részeg, vagy csavarog. Ha részeg, őriznem kell a két fiam, hogy, nehogy agyoncsapja őket! Itt van a karácsony, most se csinál mást, csak fenyeget és kiabál, addig, míg pénzt nem adok. Nem törődik semmivel, csak azzal, hogy ihasson és csavarogjon. Kérdem én, hol lehet még így élni, ki törődik a részegek családjával? Senki. Még a saját gyerekeim is gorombák, mert látják és hallják, mit csinál az apjuk, ők is azt teszik velem! Egyszóval elhagyott engem mindenki, a gyerekeimmel se törődik senki, nekem sincs uram, a gyerekeknek sincs apjuk. Szenvedünk tizenhárom éve, csak azért, mert nincs pénzem a válásra. Édesanyám beteg, 73 éves, ő már nem tud segíteni, az édesapám meg nyolc éve nincs köztünk. Nincs kire támaszkodjak, hogy segítsen. Ez egy család élete és karácsonya. Tisztelettel egy olvasójuk
