Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-03 / 9. szám
Politika 1999. március 3. Megengedhetetlen, hogy az ellenzék obstrukcióval tegye működésképtelenné a parlamentet Rózsák és tövisek Sóki Tibor ___________________ A politika iránt érdeklődő és az igazságra érzékeny közvélemény örömmel vette tudomásul, hogy az elmúlt hetekben megkezdődött az előző kormány idején történt visszaélések kivizsgálása. Korábban nem sokan hittek abban, hogy Gustáv Krajci volt belügyminiszter, a népszavazás meghiú- sítója ellen tényleg eljárás indulhat. Talán ő maga sem. A parlament mandátumvizsgáló bizottsága mégis javasolta Krajci mentelmi jogának megvonását, s a törvényhozás meg is kezdte az ügyben a vitát; ezt örömmel nyugtázhattuk. Csakhamar rá kellett azonban jönnünk, hogy ennek a rózsának is megvannak a maga tövisei. A korábbi belügyminiszter mentelmi jogáról folytatott vita ugyanis sok érdekes dologra fényt derített. Többek között arra, hogy valami nincs rendben a parlamentben, baj van a házszabállyal. A DSZM és az SZNP képviselői a hozzászólás intézményével visszaélve a végtelenségig képesek húzni a vitát, és ezzel elodázni a döntést. Maguk is beismerték, hogy akár hetekig is hajlandók lettek volna folytatni az obstrukciót. Az úgynevezett tényszerű hozzászólások özöne a személyeskedések, otromba támadások, unalomig ismételgetett frázisok mellett semmi érdemlegeset nem tartalmazott. Az ellenzék egyedüli célja az időhúzás volt, amely nagyon könnyen ölthet akkora méreteket, hogy az már működésképAz ellenzék egyedüli célja az időhúzás volt. telenné teszi a parlamenti munkát. Azt, hogy mennyire veszélyes ez a játék - amivel egyébként a DSZM-es és nemzeti urak és hölgyek is tisztában vannak -, akkor tudjuk igazán felmérni, ha belegondolunk, hogy hamarosan az idei költségvetésről szóló törvényt kezdik tárgyalni a honatyák. És ha a költségvetést nem sikerül jóváhagyni, akkor gyakorlatilag megbénulhat az ország gazdasági élete, a kormányzat nem tudja megvalósítani alapvető célkitűzéseit. S mindez azért, mert a házszabályban megengedett ún. tényszerű hozzászólások intézményével vissza lehet élni, a DSZM és SZNP gondolkodás nélkül hajlandó veszélybe sodorni az országot csak azért, mert már nem az ő kezükben van a hatalom. És ne feledjük: a parlament belátható időn belül a kisebbségi nyelvtörvényről is tárgyalni fog;elképzelhetjük, milyen élvezettel rendezne akár hetekig tartó cirkuszt is a nacionalista tábor. Tehát szó sincs itt konstruktív ellenzékről, amilyet például Slota ígért. E parlamenti patthelyzetből jelent kiutat a házszabály módosítása, olyanformán, hogy a demokratikus elvek se szenvedjenek csorbát, ugyanakkor a rosszindulatú időhúzás lehetősége is a minimálisra csökkenjen. Felmerül azonban a kérdés: nem lehetett volna korábban végrehajtani ezeket a változtatásokat? A kormánypártok tudhatták, mire számíthatnak, kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a DSZM és az SZNP ellenzékben csak rombolni fog - addig is ezt tették, amíg kormányon voltak. Talán okosabb lett volna előbb módosítani a házszabályt, s csak aztán hozzálátni az olyan kényes ügyek tárgyalásához, mint Krajci mentelmi jogának a felfüggesztése. Hogy a Krajciénál sokkal súlyosabb bűncselekmények elkövetésével gyanúsított volt titkosszolgálati főnökről, Ivan Lexáról már ne is beszéljünk:az ő számára a mentelmi jog létkérdés, nem véletlen, hogy Meciar személy szerint neki engedte át a mandátumát. Mitől fél annyira a DSZM? Ha Krajci ártatlan, akkor az lett volna az ésszerű, ha ő maga kéri mentelmi jogának a felfüggesztését, hogy az ügyével független bíróság foglalkozhasson, és tisztára moshassa a nevét. Csakhogy ő ezt nem akarja, kirakatpert emleget, és mindent megtesz azért, hogy elkerülje a vizsgálatot. Aligha kétséges, miért. Krajci tudja a legjobban, hogy a vizsgálat során milyen törvény- sértésekre derülhet fény. És azt is tudja mindenki, hogy a volt belügyminiszter csak az első a sorban. Amint azt a titkosszolgálat új vezetőjének parlamenti jelentése sejteni engedte: vannak még a parlamentben más képviselők is, akiknek másutt volna a helyük. Dömötör Ede felvételei Duray Miklós: nemcsak szervezési, hanem diplomáciai szempontból is jól előkészített konferencia volt Folyamatosan épülő magyar-magyar kapcsolatok Malinak István Február 20-án, szombaton tartották Budapesten a Magyarország és a határon túli magyarság - 1999 című konferenciát. Duray Miklóssal, az MKP tiszteletbeli elnökével a hétfői lapok átböngészése után vontuk meg a tanácskozás rövid mérlegét. Az 1996-os magyar-magyar csúcsnak - főleg a záródokumentum autonómiával kapcsolatos kitétele miatt - Szlovákiában és Romániában is nagyon rossz volt a fogadtatása. Mire számít most? Meglepett, hogy a szlovák sajtóban alig van reagálás. Az első visszhangok hiánya mintha azt jelentené, hogy teljesen más a közeg, mint három évvel ezelőtt. És tényleg más a közeg, Szlovákiában és Romániában is megtörtént a kormányváltás, az RMDSZ is, meg az MKP is kormányon van. Ha esetleg gondolják is a magukét azok a pártok, amelyek együtt kormányoznak a magyarokkal, azt mindenesetre finomabban kell kinyilvánítaniuk. Azok, akik három éve hisztérikusan reagáltak, talán most is úgy fognak, de nem kell, hogy ez érdekeljen bennünket. Mondhatjuk-e, hogy az MKP-re és az RMDSZ-re való tekintettel nem került be a záródokumentumba az autonómia kifejezés? Engem nagyon meglepett, hogy a konferencia néhány részvevője, pl. az MSZP-s Tabajdi Csaba és részben Kovács László is reklamálta, miért nem esik szó autonómiáról a zárónyilatkozatban. Sok újságíró kérdezte ugyanezt. A dokumentum szövegéből teljesen nyilvánvaló, hogy mi most nem a problémákat leltároztuk, hanem két kérdésre összpontosítottunk. Az egyik az európai integráció és a magyarság feladatai ebben a folyamatban, a másik a magyarországi parlamenti pártok és a magyar kormány, illetve a határon túli magyar politikai erők intézményes kapcsolata. Más feladata nem volt az összejövetelnek, nagy politikai hiba lett volna bármi egyébbel foglalkozni. Megalakult a Magyar Állandó Értekezlet, s ebben a nyugati magyarság képviselői is helyet kaptak. Nem jelent ez összemosódást? Másrészt ellentmondásnak is tűnik, mert a magyar kormány előzőleg deklarálta: a parlamenti, illetve tartományi képviselettel bíró határon túli magyar politikai erőket hívta meg. Erről nagy vita folyt, melynek csendesítése végett döntöttünk úgy, hogy legyenek jelen a nyugati magyarság képviselői is. Az én elképzelésemben szintén szerepelt a nyugati magyarság bevonása, de nem ezen a tanácskozáson, hanem úgy gondoltam, hogy majd a Magyar Állandó Értekezlet megalakítása után, a szakbizottságok munkájába lehet őket bevonni. Lényegében így is lesz, a szakbizottságokban fognak tevékenykedni, bár nem mindegyikben, hiszen a közművelődésiben vagy oktatásiban nem igazán tudnánk nekik feladatokat adni. Végül gondoljunk arra, hogy a nyugati magyarokat korábban is, de főleg 1990 óta egyértelműen a Kárpát-medencei magyarság Nyugat-Európá- ban és Amerikában működő, amolyan ki nem nevezett nagyköveteinek tekinthetjük. A munka dandárja a szakbizottságokban zajlik majd. A Magyar Állandó Értekezlet évente egyszer tart plenáris ülést (ha a szükség úgy kívánja, akkor többször). A bizottságokban a magyar kormány és parlamenti pártok, valamint a szomszédos országok magyar politikai pártjai által kijelölt szakemberek dolgoznak majd. A következő területekkel foglalkozó szakbizottságok lesznek: oktatásügy, közművelődés, önkormányzatok, regionális együttműködés, szociális és munkaügyi kérdések, EU-csatlakozás, sdiengeni problémák, és lesz olyan bizottság is, amely a nemzetközi reagálásokkal foglalkozik majd. Magyarországon a kormány és az ellenzék között kemény viták folynak a határon túliakkal kapcsolatos politikáról is. Anélkül, hogy ebbe be kívánnánk avatkozni: ön szerint van-e lényeges különbség a Horn-kormány és az Orbán-kormány határon túli politikája között? Igen. A Horn-kabinet idején a határon túliakkal való intézményes kapcsolattartást akciókra építették, majd utána sajtóértekezletet tartottak. Az Orbán-kormány folyamatosan építi fel a magyar-magyar kapcsolatrendszert; a február 20-i konferencia elő volt készítve, nemcsak szervezési, hanem diplomáciai szempontból is. S mire megszületett a zárónyilatkozat, addigra az összes számunkra fontos ország diplomáciai testületé pontosan informálva volt mindenről. Nem úgy, mint korábban, amikor volt egy sikeresnek mondható magyar-magyar csúcs, aztán jött a diplomáciai csőd, mert semmit nem készítettek elő. Később a Horn-kormány annak a csúcsnak még az árnyékától is igyekezett megszabadulni, holott - mint már mondtam - sikeres volt, és annak is köszönhető, hogy most egy lépéssel továbbjutottunk. Neue Zürcher Zeitung Ritka mutatvány A magyar-magyar konferenciát értékelve a Neue Zürcher Zeitung cikkírója azt emelte ki, hogy Magyarországnak az euroatlanti integrációba való teljes bekapcsolódása az összmagyarság érdeke. , JK magyar külpolitika alakítóinak ritka mutatványt sikerült végrehajtaniuk a kisebbségi politika kényes területén. Magyarország úgy demonstrálta, hogy aggasztja a határon túl élő körülbelül hárommillió magyar sorsa, hogy közben ebben nem találtak kivetnivalót a szomszédai.” A szerző szerint a részvevők, a magyar politikai pártok vezetői, sőt még az ellenzéki magyar lapok is elégedettek voltak a találkozó eredményével. „Ezúttal hiányzott az 1996-os találkozó idején izgalmat okozó autonómia kifejezés. Akkor egyesek utaltak arra, hogy a magyar fél ugyan az autonómián a magyar kisebbség korlátozott jogait érti, de ezt a kifejezést Romániában sokan reflexszerűen a palesztinok autonómiájával és az önálló állam megteremtésére irányuló szándékokkal hozzák összefüggésbe. Most a kisebbségek kollektív jogainak emlegetésétől is tartózkodtak.” A lap azt írja, sokat beszéltek a konferencián a magyar kisebbség által egy ideje kitartóan feltett kérdésről, hogy vajon Magyarország (az EU-csatlakozás után) alkalmazza-e a schengeni megállapodást, és vízumra kötelezi-e a határon túli honfitársait. Budapest szerint nincs napirenden a szintén hosszabb ideje kísértő kezdeményezés, hogy adjanak kettős állampolgárságot a szomszédságban élő magyaroknak”. A cikkírónak a Vajdaságra vonatkozó nyilatkozatokban az tűnt fel, hogy már nem 400 ezer, hanem csak 300 ezer ott élő magyarról beszéltek. Orbán Viktor abban bízik, hogy a nemzetközi közösség megérti: a koszovói kérdés megoldása után e korábban szintén autonóm tartomány helyzetének rendezésére is sort kell keríteni. Ugyanazon a napon, amikor Rambouillet-ben tető alá hozták a félmegállapodást, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága közölte: a békekonferencia alatt a Koszovóban kiújult összecsapások következtében csaknem kilencezren menekültek el otthonukból. Helyzetüket nemcsak a tél súlyosbítja, mind nagyobb gondokat okoz az ellátásuk is. CTK/AP-felvétel
