Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-03 / 9. szám
1999. március 3. • 32. évfolyam Szlovákiai magyar családi magazin Riport A hószakadás megbénította Kelet- Szlovákiát. Ma már a folyók szintjét figyelik. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. március 6-ától 12-éig Sport Három éve még a kutya sem ismerte. Michael Owen ma Anglia futball- bálványa. 16 A Magyar Állandó Értekezlet és a kisebbségek érdekei Új időszámítás SzilvássyJózsef ___________ Eu rópa csak látszólag csendes, hiszen lappangó, fel-feltörő gazdasági, etnikai konfliktusok gyötrik. Példaként a bevásárló- központok miatt csődbe jutott kisvállalkozókat vagy a Brüsz- szelben tiltakozó belga, holland, spanyol és francia gazdákat említem, akik az Európai Unió támogatási rendszerének megváltoztatása miatt megélhetésüket, családi farmjukat féltik. Mindig egyértelmű volt, hogy ez a kontinens semmiképpen sem lesz olvasztótégely, mert itt kis és nagy nemzeti közösségek védik identitásukat, sajátos szellemi értékeiket. Ennek az önvédelmi folyamatnak az ereje és mértéke még a nyugati szakembereket is meglepte, hiszen váratlan volt a walesiek, a frízek, a korzikaiak öntudatosodása, évekkel ezelőtt már a Belgium létét veszélyeztető fla- mand-vallon ellentétek kirobbanása, újabban pedig a baszkok elszakadási kísérlete. Ezeket a törekvéseket máig főleg az autonómia különböző formáinak bevezetésével terelik szélárnyékba. Sokkal veszélyesebbek azonban a közép-kelet-eu- rópai nacionalista és nemzeti törekvések. Neves szakértők nem kételkednek abban, hogy Európa gazdasági integrációja tovább folytatódik, és sikerül korszerűbben és olcsóbban működő Európai Uniót kivajúdni. Ennél sokkal bonyolultabb feladat az etnikai feszültségek és konfliktusok fokozatos megoldása, már csak azért is, mert a nyugati nagyhatalmak tetteit önös érdekeik határozzák meg. Autonómiát ígérnek a koszovói albánoknak, ugyanakkor elegánsan átsiklanak afölött, hogy a néhai Jugoszláviában a Vajdaságnak hasonló jogi státusa volt. Napjainkban viszont két szempontból következetesek a világ vezető országai: ha olykor Alapvető érdek, hogy a kisebbségek is részesüljenek az integráció előnyeiből. késve is, de igyekeznek megakadályozni a fegyveres konfliktusokat, és erélyesen védelmezik a jelenlegi európai határokat. Ilyen európai háttér mellett rendezték meg Budapesten a magyar-magyar konferenciát, az említett folyamatok szerves részeként a magyar nemzeti és gazdasági érdekek megjelenítésének a fórumát, melyre olyan időpontban került sor, amikor Magyarország a NATO-tagsága, EU-tagjelöltsége és javuló gazdasági teljesítménye révén egy szellemes értékelés szerint regionális kishatalommá válik, s alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek is részesüljenek az integráció előnyeiből, s enyhítsék a várható átmeneti nehézségeket. Orbán Viktorék- nak, a mai európai realitásokat hangsúlyozva, talán sikerült meggyőzniük a radikális politikusokat is, hogy sorskérdéseinket nem lehet század eleji elképzelésekkel megoldani, hanem csak kellő politikai józansággal, a gazdasági integráció és a regionális együttműködés szorgalmazásával, olyan szomszédpolitikával, amely a magyarsággal együtt élő többi nemzetet és nemzetiséget is egyenrangú partnernek tekinti ebben a folyamatban, s amely az ő érdekeikről, a miénkhez hasonló nemzeti érzékenységükről sem feledkezik meg. A mostani tanácskozással remélhetően ilyen értékrendre épülő új nemzeti időszámítás kezdődik az egyetemes magyarság körében. Ennek első jele a Budapesten megalakult Magyar Állandó Értekezlet, amelynek állandó feladata lesz egyszerre találni magyar és európai válaszokat, megoldásokat azokra a kihívásokra, amelyek elé a jövő évezred első évtizedeinek dinamikusan változó, ám súlyos gondoktól, ellentmondásoktól sem mentes világa állít minden nemzetet és régiót. A múlt héten átadták a Grammy-díjakat Los Angelesben. A képen Shania Twain, az egyik díjazott. TASR-feivétei Vezércikk Palira vett hatalmak Malinak István ______________ Nem csak a konfliktusban köz- vedenül érintett felek, de még a hat külügyminiszter is eltérően ítéli meg azt, amit Rambouillet- ben kínkeservesen tető alá hoztak. A hathatalmi csoport tagjai kénytelenek úgy tenni, mintha ennek is örülnének. Mert a többször meghosszabbított határidejű békekonferencia utolsó perceiben is úgy tűnt, teljes lesz a kudarc. Nos, nem teljes, vannak eredmények is. Az egyik, hogy a megoldást sikerült elodázni, március 15-én folytatják a tárgyalásokat. A hatok annak is örülnek, hogy nem kell megindítani a légicsapásokat a szerb katonai célpontok ellen. De Milosevics még jobban örül, hiszen március 15-éig nyugodtan folytathatja Koszovóban az albán lakosság terrorizálását; eddig sem ijedt meg a NATO-fe- nyegetésektől, s most sem veszi komolyan Javier Solana és Madeleine Albright legújabb, érődén figyelmeztetéseit. Az amerikai külügyminiszter asz- szony személyes kudarcának is érezheti a dolgot, hiszen nyilvánvaló volt, hogy meg szeretné ismételni azt a sikert, amelyet Holbrooke ért el Boszniában, s ezért - némi túlzással - többet tartózkodott Párizsban, mint odahaza. Pedig a nyugati hatalmak csak magukat okolhatják mindenért, hiszen már évekkel ezelőtt, a boszniai rendezésről kötött daytoni megállapodás megkötésekor arról cikkezett a világsajtó, hogy Koszovó még Boszniánál is veszélyesebb tűzfészek lehet, sürgősen tenni kellene valamit. Nyilvánvaló volt, hogy Szlovénia, Horvátország, Bosznia elvesztése miatt Milosevics ki akarja köszörülni a csorbát. Akkor meg lehetett volna előzni a koszovói háború kitörését, három évvel ezelőtt megváltást jelentettek volna Koszovó számára azok a (Day- tonhoz hasonló) rendezési elvek, amelyeket most a hatok előterjesztettek, de már nem jók sem az albánoknak, sem a szer- beknek. Három éve a jogfosztott, megalázott koszovói albánok örültek volna a széles körű autonómiának, eszükbe sem jutott volna az elszakadás lehetősége, és Belgrád sem érezte volna veszélyeztetve területi épségét. A Nyugat szinte sértve érzi magát, hogy megkésett csomagja láttán egyik fél sem tapsol; azóta annyi szörnyűséget követtek el - elsősorban a szerbek - Koszovóban, hogy most már a hamleti „kizökkent időt” kellene valamiképp helyrebillenteni. De nem így. Kilencven óta minden balkáni háborút Milosevics robbantott ki. S bár a Nyugat ezt elméletben elismeri, semmi gyakorlati következmény nem sújtja a szerb diktátort. Sőt gondosan ügyel arra, amikor Milo- sevicset megfeddi, hogy még ugyanabban a mondatban az albán szélsőségeseket is kipellengérezze. A hatok értékrendje teszi lehetővé, hogy a szerbek azt higgyék, nekik mindent szabad, az albánoknak meg felróják, hogy birkatürelmüknek vége szakadt. Szinte nevetséges volt, amikor a hatok lelkendezve bejelentették: a szerbek már elfogadják Koszovó autonómiáját. Pedig ezzel Koszovó csak azt kapná vissza, amit vagy tíz éve elvettek tőle. De a lényegbe, a megállapodás teljesítésének garantálásába nem akarnak a szerbek belemenni. Garanciát ugyanis nem a szerb csendőr és katona, hanem a nemzetközi kontingens nyújthat. Ugyanakkor elvárnák az albánoktól, pontosabban az UCK-tól, hogy oszlassák fel csapataikat, szolgáltassák be fegyvereiket - egy bizonytalan jövőjű nemzetközi haderő reményében! és mondjanak le az elszakadásról, még akkor is, ha a szerb hadsereg folytatja a népirtást. Mi más indokolja, ha nem ez, hogy a szerbek mereven elutasítják a nemzetközi katonai ellenőrzést? Demagógiának tűnhet a kérdés, de kőkeményen igaz, mert emberéletekről van szó: ha Solana vagy Cook úr Koszovóban élne, megbízna Milosevics szavában? A második világháború utáni Európa legmegátal- kodottabb háborús bűnösének tisztességében? Van remény a megállapodásra. A hathatalmi terv elfogadásával Milosevics csak nyerhet. A hathatalmi terv nem kétoldalú kompromisszum kérdése, hanem az albán engedményeké. Ezek is valószínűsíthetők, mert az albánok vannak kiszolgáltatottabb helyzetben.
