Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-24 / 8. szám
12 1999. február 24. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A közellenség Az akcióthriller középpontjában Thomas Brian Reynolds kormánytisztviselő áll, aki csak azért akar eltenni láh alól egy ártatlan embert, Robert Clayton Deant, mert az - tudtán kívül - olyan információk birtokába jutott, amelyek gyanúba keverhetik őt az egyik képviselő halálának ügyében... A bonyolult történet ötlete 1991 óta érlelődött, akkor fogott a forgatókönyv megírásához David Marconi. Az író hosszú kutatás után rukkolt elő a fekete bőrű figurájával, aki a Nemzetbiztonsági Hivatalnak dolgozik, annak a szervezetnek, amelyről jóformán senki sem hallott. „Minél többet keresgéltem, annál kevesebb információt találtam ezekről az emberekről. Rá kellett döbbennem, hogy olyan történet megírásába kezdtem, amelyben hatalmas ellenfelek és érdekek ütköznek egymással. Úgy gondoltam, nagy siker lehet, ha az alapötletből A keselyű három napja című, immár klasszikusnak számító mozidarabhoz hasonló történet kerekedik.” Jerry Bruckheimer producer válogatott csapatot toborzott a kitűnő ötlet megvalósításához. Elsőként Tony Scott rendezőt kérte föl, akivel korábban olyan sikerfilmeken dolgoztak együtt, mint a Beverly Hills-i zsaru 2, a Top Gun, a Mint a villám. A szereplőgárda ösz- szehozása nehéz feladatot rótt a producerre. Dean szerepére Will Smitht viszonylag könnyű volt megnyerni. A tisztességtelen kormánytisztviselő megformálását az Oscar-díjas John Voightra bízták. A történet kulcsfiguráját, Brill titkos ügynököt senki más nem játszhatta, mint Gene Hackman. Őt azonban nem könnyű megszerezni a filmhez. Heti hír Tom Hanks táncrendje A Miramax Studio végre megkapta a Shall We Dance? című nagy sikerű japán film remake-jének jogait. A rendezőt már ki is választották, Jon Turteltaub (Phenomenon) személyében. A főszerepben Tom Hankset szeremé látni, ő ját- szaná a levert üzletembert, aki életének új értelmet talál, amikor beiratkozik versenytáncot tanulni. Hanks beleegyezett, de a táncrendje tele, így erre a filmre még sokáig várni kell. Ősszel megnyitja kapuit a Magyar Kultúra Háza Komáromban Révbe ért végre a Rév Gőzerővel folyik a munka, október elsejétől a magyar kultúrát szolgálja a Rév. Somogyi Tibor felvétele Klein Melinda A néhány hónappal ezelőtt megalakult polgári társulás egy magyar ház létrehozását tűzte ki célul. Az elképzeléssel először Keszegh István kereste meg Komárom elöljáróságának kulturális szakosztályát. Az ötletet tetszéssel fogadták, de a lelkesedésen kívül más nem történt. Ugyanez az öüet született meg Hégli Dusán és Fekete Gábor fejében, ők is megkeresték az illetékeseket, és akkor tudták meg, hogy nincsenek egyedül. Hozzájuk csatlakozott Farkas József, a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség ügyvezetője. Legfontosabb céljukként a hazai művészeti és kulturális tevékenység támogatását jelölték meg. A tervezet a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának tetszését is elnyerte, a Határon Túli Magyarok Hivatala anyagi segítségével indulhattak meg a munkálatok. Az elképzelést támogatják a városatyák is, Komárom polgármestere, Pásztor István jóvoltából harminc évig rendelkezésükre áll a város egyik legnevezetesebb épülete, a Tiszti pavilon alagsori része. Minden jel arra mutat, hogy a Csemadok Országos Választmánya is megértette a polgári társulás céljait, mert erkölcsi támogatásáról biztosította a kezdeményezést. Nagy segítséget jelentett a Magyar Koalíció Pártja és a Komáromi Városi Művelődési Központ vezetőségének támogatása. A felújítási munkálatok már folyLegfontosabb céljuk a hazai magyar kultúra támogatása. nak, a ház áltat felölelt tevékenységi kör egyre bővül. A létesítmény a Rév - A Magyar Kultúra Háza nevet kapta. A Tiszti pavilon alagsora, amely eddig siralmas állapotban lévő szemétlera- kat volt, októbertől a magyar kultúra szolgálatában áll majd. Megnyitását az I. Szlovákiai Magyar Művészeti és Médiafesztivál idejére, október elsejére tervezik. Irodák, könyvtár, archívum, kiállítóterem és egy magyar vendéglő kap majd helyet a Révben. „Megpróbáljuk modem formában felújítani a mára elfeledett klubtevékenységet - mondja Keszegh István. - Szeretnénk meghonosítani az úgynevezett beszélgetős műsorokat. Egy bormúzeum és egy magyar vendéglő megnyitását tervezzük, az általunk megpályázott alapítványi pénzek mellett ez az a magán- vállalkozás, amelyre a Rév épül.” A ház egyik legfontosabb tevékenysége a fesztiválszervezés lesz. Azokat a rendezvényeket, amelyeket eddig a Folklórszövetség és a Nyári Szabadtéri Táncszínház Alap szervezett, mostantól átveszi a Rév. Itt ideális feltételek közepette dolgozhat majd az az ember, akinek az lesz a feladata, hogy a fesztiválokhoz szükséges összegeket a különböző alapítványoknál megpályázza. A néptáncantológia, a táncháztalálkozó, a húsvéti és a karácsonyi ünnepek előtti, Ünnepváró elnevezésű fesztivál, a nyári néptánc- és népzenei tábor megrendezését is a Rév vállalja fel. Keszegh István elmondta, hogy zenei foglalkozások indítását is tervezik, ahol délutánonként szakképzett muzsikusok foglalkoznak majd a gyerekekkel. Arra a kérdésemre, hogy miért Komáromot szemelték ki erre a célra, Fekete Gábor adta meg a választ: „Ez az a város, ahol minden feltétel adott volt tervünk megvalósításához. Legyen az folklór, képzőművészet, zene vagy bármi más, a művészetek központjává szeretnénk válni, és ehhez itt találtunk támogatókra. Remélem, egyetlen művésztől vagy művészi csoportosulástól sem leszünk olyan távol, hogy ne találjanak meg bennünket. A képzőművészekből, grafikusokból álló kassai Rovás csoport már jelezte is együttműködési szándékát, de a dunaszerdahelyi székhelyű Csallóközi Iparművészek és Kézművesek Klubja, a komáromi, fiatal művészeket tömörítő Vertigo csoport is csatlakozni kíván hozzánk. Ezek a csoportosulások eddig is megszervezték saját kiállításaikat, előadásaikat, de semmiféle hátterük nem volt. Kénytelenek voltak méregdrága helyiségeket bérelni, fűhöz-fához szaladgálni anyagi támogatásért. Szeretnénk levenni a vállukról ezeket a terheket, biztosítani a feltételeket ahhoz, hogy megmutathassák magukat. Egy kortárs magyar galériának is szeretnénk otthont adni, és itt főleg a fiatal művészekre gondolok, akiknek eddig semmi lehetőségük nem volt arra, hogy otthon porosodó munkáikat kiállíthassák valahol. A Szlovákiai Magyar Folklórszövetség is teret kapna a házban, hiszen az utóbbi években iroda, telefon, alapvető feltételek nélkül szervezte az országos fesztiválokat.” Az érdeklődők módszertani segítséget is kaphatnak majd a Révtől. Egy archívum létrehozását tervezik, amely a már felgyűj- tött néptánc- és népzenei anyagot tenné hozzáférhetővé bárki számára, és folytatná a gyűjtést, rögzítené a még élő zenészek és hagyományőrző táncosok tudását. Továbbá olyan szakmai Egy néptánc- és népzenei archívum létrehozását is tervezik. tanfolyamok indítását tervezik, melyeket már hosszú évek óta nélkülöz a folklórmozgalom, hiszen köztudott, hogy megoldatlan a táncpedagógus- és koreográfusképzés. „Azt szeretnénk elérni - mondja Hégli Dusán -, hogy ez a létesítmény ne legyen kiszolgáltatva a mindenkori politikai helyzetnek. Megtapasztalhattuk az elmúlt években, az előző kormány idején, mi történhet, ha a hatalom elzárja a csapokat, megvonja az anyagi támogatást. Az alapítványoktól sem függhetünk teljes mértékben: addig jó, amíg a kuratóriumok úgy ítélik meg, hogy érdemes támogatni bennünket, de ha nem, akkor se kerüljünk kiszolgáltatott helyzetbe. El kell már felejteni a magyarázkodásokat, a mentegetőzéseket, hogy azért volt rossz egyik vagy másik rendezvényünk, mert nem elég a pénzünk. Ha kevés a pénz, akkor szerényebb keretek között, de mindenképpen megfelelő színvonalon kell dolgoznunk.” A Madách-Posonium kiadó Cselényi László hatvanadik születésnapjára megjelentette a költő tízezer soros munkáját Aleatória avagy a megírhatatlan kötelény/tartomány Turczi Árpád Be kell vallanom, elfogult vagyok. Egyszerű oknál fogva. Tavaly márciusban nem mindennapi kötettel lepte meg a Madách-Posonium kiadó a versbarátokat. Cselényi László 60. születésnapjára megjelentette a költő tízezer soros Aleatória avagy a megírhatatlan kötelény/tartomány duna- táji téridő mítosz című munkáját, melynek tipográfusa és vizuális elrendezője jómagam voltam. Nos, bár három forró nyár kellett ahhoz, hogy a kész szöveget vizuálisan megtervezzük, elrendezzük, nem tartom magam társszerzőnek. Fontosnak tartom viszont, hogy egykét szót szóljak arról, hogy az Aleatória nem labirintus, sokkal inkább ínyenceknek való, érdekes olvasmány. Bár a kötet a dantei pokol feliratának parafrazált változatával indul, miszerint ki itt belépsz, hagyj fel minden iránynyal, nem kell az olvasónak megborzongania. Ez a felirat mindenképpen azt próbálja érzékeltetni, hogy nincs kötöttség, kezdődhet a 124. oldalon is a kötet, vagy akár a 10.-en. Bizonyítja ezt az oldalszámozás mellőzése is. Az oldalakon található jelzések ugyanis a mű háromszor nyolc soros versszakainak struktúráját jelzik a Cselényitől már megszokott pi- ramidális kompozíció mintájára: 1-1-1 a kezdet, 4-4-4 a csúcs, majd a 4-4 -4-től 1—1—1- ig, vissza a kiindulóponthoz. De mellőzzük a számokat, s tegyük közérthetővé mondandónkat. A kötetben három síkon fut a szöveg, az első a már említett versszakok struktúrája, a második és a harmadik szinten szövegkiemelések találhatók. A szürke alapon fekete sorok - a műben mélyebben elmerülő olvasó számára kitűnhet - valamelyest kapcsolódnak a háromszor nyolc soros versszakokhoz, afféle felvezető szövegekként (Cselényi egyik kritikusa, Bohál András megfogalmazása szerint ezek a narrációk), de olvashatók teljesen különálló részekként is. A fekete alapon fehér betűs sorok viszont csaknem teljesen függetlenek a mű egészétől. Ajánlom is az olvasónak, kezdje az olvasást a fekete alapú szövegekkel. Ezekben ugyanis benne Kijelenthetjük, megépült a Koncsol László hiányolta ka- tedrálishoz vezető ______lépcső.______ va n a költői életmű kvintesz- szenciája, a legszebb hasonlatok, a legsikerültebb metaforák, a legnagyszerűbb gondolatok s a költőre mély benyomást gyakorló irodalmárok, gondolkodók bölcseletéi. Kijelenthetjük, megépült a Koncsol László hiányolta katedrálishoz vezető lépcső. Elképzelhetőnek tartom, egykor egy kötetben kéne kiadni csupán a szövegkiemeléseket, ezzel is elősegítve a Cselényi László munkásságát kísérő olvasói érdektelenség megszelídítését, ízelítőül álljon itt néhány sor a kötet szövegkiemeléseiből: „Az ütköző párhuzamosság”, „Európa legnagyobb gödre ez”, „Lehetünk-e hozzánk hasonlók bírái”, „Van néha olyan pillanat amelyik kilóg az időből”, szavaikkal a neszt a zajt föl kéne szabadítani”, „comboldalomb”, „merre hová most búsfülű nagyságos ifjúságom”, és sorolhatnám tovább. Nem teszem, mint ahogy azt sem, hogy nem bírálom és nem is dicsérem az Aleatóriát. Egyetlen célom a fenti írással, hogy közhírré tegyem, nem minden az, aminek látszik. Azt sem hiszem, hogy a ma embere nem szeret gondolkodni. Szeret, olvasni is. Esténként. Napjában. Bármikor. Igen, Bal- zacot, Tolsztojt, Homéroszt. De az Aleatória olyan olvasmány, amelyet meg lehet szeretni, mert annyi érdekességet, újat rejt magában. Barátom a kötettel kapcsolatban csupán annyit mondott: „Törököt fogtam, nem enged!”