Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-24 / 8. szám
2 1999. február 24. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A heccelők kudarca Szűcs Béla _________________ A napi politikai történéseket figyelemmel kísérő szlovákiai magyar megállapíthatja, hogy az országban a nemzetiségi politika céltudatosan rendeződik, ám azt is, hogy a magyarellenes heccelők nem alszanak. A kormánypalota előtt immár rendszeressé váló hőbörgéseken a kivénhedt hazafiak és politikusokká vedlett anyókák leggyakoribb jelszava, hogy a kormányfő ebrudalja ki a kormányból a magyarokat. Ezek a szánalmas kis csoportok és a volt uralkodó párt uszító hangadói azonban nem változtathatják meg a kormány politikáját, csupán a közvéleményt heccelik, és a légkört mérgezik. A becsmérlések mindig akkor fokozódnak, amikor a szlovák-magyar kapcsolatokban pozitív eredmények születnek, amikor a nemzetiségi politika rendezésében a kormány pozitív lépéseket tesz. Orbán Viktor magyar miniszterelnök Pozsonyba látogatva már negyedszer találkozott Mikulás Dzurindával. A két kormányfő legutóbb újra leszögezte, hogy a két ország között nincsenek ellentétek, megoldhatatlan problémák. Mindkét ország az egyesült Európa kereteiben gondolkozik, és azon fáradozik, hogy országaink mielőbb tagjai legyenek az európai szervezeteknek. Ez a jószomszédi kapcsolat bőszíti a nacionalistákat, akik nem tudnak belenyugodni a kétnyelvű bizonyítványokba és a készülő kisebbségi nyelvhasználati törvénybe, amely lehetővé teszi, hogy a magyarok anyanyelvükön intézhessék hivatalos ügyeiket. A törvény csak hónapok múlva lesz kész, de a nemzeti párt már most tüntetéseket szervez ellene. Az ország lakosságának többsége azonban tudja, hogy a készülő törvény nemcsak alkotmányosjogunk, hanem az európai struktúrákhoz történő csatlakozás egyik követelménye is. A nacionalista bajkeverők nem alszanak, ám az is biztos, hogy az ország szlovák lakosságának többsége az egyetértés híve, és naponta meggyőződik róla, hogy a nemzetiségi jogok biztosítása egyáltalán nem veszélyezteti a szlovák nemzetet. Vendégkommentár Majd a marslakók? Dusán Déván _______________ Ga zdasági szükség, de politikailag igazolhatatlan. így jellemezhető röviden a hozzáa- dottérték-adó (DPH) emelésének terve. Miklós úgy fest, mint egy érzéketlen közgazdász, áld számok, nem pedig emberek közt él, Schmög- nerová mint egy óvatos dáma, Magvasi mint egy szakszervezetis. A DPH „képlete” azonban egyszerű: Schmögnerová mindent megtett, ám a költségvetési lyukakat nem tudta befoltozni. Pedig be kell tömködni őket, különben előbb-utóbb ismét veszélybe kerülhet az állami alkalmazottak bére. De honnan vegyen egy eladósodott ország pénzt? Az első lehetőség - mindent eladni - politikailag nem járható út. A második lehetőség: behajtani az embereken. Kérdés, kiken? A logikus az lenne, hogy azoktól, akik felelősek az előállt helyzetért. Csakhogy a rossz törvények és a bíróságok lassúsága mellett a gazdasági rendőrség legnagyobb erőfeszítéseivel is két évbe telne a bűnösöktől behajtani. A pénz pedig azonnal kell. Az utolsó lehetőség: elszedni az egyszerű emberektől. Ezt köny- nyű elérni a költségvetés bevételi oldalának emelésével (egyszerűbben: adóemeléssel) vagy a kiadások csökkentésével, ami ugyanaz. Mit lehet hát tenni, ha kell a pénz, és a kormány (pontosabban annak bal szárnya) nem hajlandó eladni a külföldnek a legjobb üzemeket? Egyetlen lehetőség az egyszerű emberek zsebéből kihúzni, de nem emlegetni adóemelést. Vagy nem így van? Netán a miniszterek, akik ellenzik a DPH emelését, megegyeztek a marslakókkal, hogy dollárral megrakott repülő csészealjakat küldenek nekünk? A szerző a Sme kommentátora. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán, Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-314) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szericesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava 26, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Koáická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szóval az Internet mindent tud. Azt is tudja, honnan jöttünk, merre tartunk, mi végre vagyunk a világon? Rajz: MS-Rencín A kisebbségi kultúra esete az állami támogatással Mennyi kellene? Lakatos Krisztina __________ A kilencvenes évek elején a kisebbségi kultúrák 140 millió korona állami támogatást kaptak Szlovákiában. A Meciar-kormány idején ez az összeg 50 millióra apadt, és még ennek a megkurtított summának az elosztásakor is a volt kormánypártok szubjektív szempontjai érvényesültek, s a támogatás nem a megfelelő helyre került. Az új költségvetéGrendel Lajos író: A Vissza kell térni a 1993, ^ vagy inkább 1992 előtti helyzethez, és a magyar nemzetiségű lakosság arányszámának megfelelő összeget kell a magyar kultúra számára a kulturális költségvetésből kiszakísi terv 34,8 millió koronát szán együttesen a szlovákiai kisebbQ Reális az összeg. O Borzasztóan kevés. ségi kultúrák támogatására. A pénzügyminisztérium érvelhet tani. Ezt az összeget egy, a kulturális miniszter által létesített, a kisebbségi kultúra képviselőiből összeállított testület osztaná el a magyar és más kisebbségi kultúrák között. A legutóbb szóba került 35 millió rettenetesen kevés, szinte alamizsna, véleményem szerint 130-150 millió reális összeg volna. Mészáros András filozófus: A A kisebbségi kultúrák támogatására szánt összeg nagyon alacsony, legalább any- nyinak kellene lennie, mint 1990/92 táján, noha azóta a szlovák korona jelentősen devalválódott. Nem emlékszem a támogatás akkori nagyságára, de azt hiszem, 150-180 millió korona elfogadható összeg lenne. A másik, amit fontosnak tarázzál, hogy üres államkasszából nem lehet sokat adni, ennek viszont ellentmond az új költségvetésből a Szlovák Információs Szolgálatnak szánt 840 millió korona. Mekkora lenne az az összeg, amely lehetővé tenné a kisebbségi kulturális szervezetek, intézmények munkájának akadálytalan folytatását? A kisebbségi kultúrák támogatására szánt összeg elosztásakor mi lenne az optimális eljárás? tok, hogy azokba a kuratóriumokba, amelyek a kormány, illetve a kulturális minisztérium mellett állnak fenn - gondolok itt például a Pro Slovakia alapítvány kuratóriumára -, a tagokat szakmai társulások delegálják, ne pedig politikai pártok. László Béla egyetemi oktató: A Szlovákiában több nemzeti kisebbségek él, ezek kultúrájának megőrzése a demokratikus Európában nemcsak a kisebbségek érdeke, államérdek is. Támogatás nélkül ezek a kultúrák sorvadásnak indulnának. Tekintetbe véve a szlovákiai kisebbségi kultúrák sokrétűségét, a kormány által javasolt összeg kevés. A kisebbségek támogatását véleményem szerint az Európában jól bevált pályázati rendszerrel kellene megoldani; ehhez persze objektív felügyeletet is létre kellene hozni, amely biztosítaná, hogy az intézmények egyenlő eséllyel pályázhassanak. Koncsol László Irodalomtörténész: O Amíg a kisebbségeknek nincs polgárságuk, nincsenek olyan egyedeik, akiknek a befutott, hosszú távon is jól jövedelmező, megbízható vállalkozásuk mellett kulturális érzékük és felelősségtudatuk is van, s hajlandók is áldozni a kultúrára, addig szükség van az állami támogatásra. Függetlenül attól, hogy milyen államberendezés volt az, amely tőlünk, magyaroktól 1945 és 1948 között mindent elvett, még az ingatlanokat is elkobozta, a jelenlegi államnak át kell vállalnia az előző, bukott rendszer velünk szembeni adósságait, és amíg a kisebbség gazdaságilag újra lábra nem áll, addig ennek az államnak kell támogatnia a kultúránkat. A jelenlegi helyzet nagyon nehéz, egy kiürült kasz- sza körül folyik a vita; reméljük, hogy jövőre, ha rendbe szedték az állam szénáját, nekünk is több jut majd. Olvasói levél Ez nem európai újságírás Kicsit megfeküdte a gyomromat az a sületlenség, amit Zalán Levente szolgált fel előételként az Új Szó 1999. február 3- án megjelent számába csomagolva, majd ugyanezt bő lére eresztve gulyásként tálalta fel a Vasárnap (1999. febr. 10., 6. sz.) olvasóinak. Nézzük a tényeket. Megérkezésünk után európai fülű újságírónk kijelentette, hogy Kárpát- aljáról, a kárpátaljai viszonyokról nem sokat tud. Hozzátenném, ezt inkább úgy kell érteni, hogy semmit. Inkább zöldfülről van itt szó, mint európai fülről. A tényékhez való viszonyát mi sem bizonyítja jobban, mint a Vasárnapban említett 74 pecsét. Nos, az igazság az, hogy a fent említett pecséteknek a kb. 20%-a szükségeltetik. Ez még így is túlburjánzott bürokrácia, de az igazságtól ugyebár elég messze van. Még ezt is túlszárnyalja megállapításával (Vasárnap, 6. sz.) „a viskiek többsége által maffiatagként emlegetett.” - később kiderül az írásból, hogy Visk lakóinak száma 8000. A fenti idézet 3-4 valószínűleg örökké elégedetlen asszony szájából és 2-3 alkoholba mártogatott nyelvtől származik. Hogy ez milyen arányban áll a lakosság számával, azt az olvasóra bízom. Meggyőződésem, az adományozók többsége azért nyújtott segítő kezet, hogy adományaik a lehetőségekhez mérten azokhoz kerüljenek, akiknek szánták, ne pedig minden rendszer nélkül osztogassák boldog-boldogtalannak. Ezt próbálják a különböző kárpátaljai szervezetek nagyon nehéz körülmények között több-kevesebb sikerrel megoldani. Ezért nekik köszönet jár. A zöldfülűség, a Háry János nyelv párosulva egy jó adag feltűnési viszketegség- gel - az eredmény az a gulyás, amelynek a készítőjét csak sajnálni tudom. Kls-Csájl László, a segélyszállítmány kísérője Tisztelt Kis-Csáji úr! Értjük jogos aggodalmát, hogy a lapunkban megjelent kárpátaljai riport esetleg többeket elrettent az adományozástól, ha úgy érzik, ebek harmincadjára kerül, amit jó szívvel adnak. A riport azonban az ott uralkodó állapotokat próbálta szemléltetni. Objektivitásáról csak annyit: befelé menet 63, kilépéskor 74 pecsét került az okmányokra (a cikk szerzője fotós kollégájával megszámolta), s munkatársaink néhány „alkoholba mártogatott nyelven” kívül legalább tucatnyi viski lakost megkérdeztek a rövid idő alatt, amit módjuk volt ott tölteni. A cikk szerzője valóban fiatal, kezdő újságíró, ám 8000 lakost, érthetően, egy „öreg rókának” sem lett volna módja kifaggatni. A szerkesztőség
