Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-29 / 299. szám, szerda

10 KULTÚRA ­HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 29. PALYAZAT Bonyhád Város, a bonyhádi Városi Könyvtár és a Bibliocaritas Ala­pítvány Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulójára pályá­zatot hirdet képzőművészeti alkotások készítésére. A téma szaba­don választott (illusztráció, ex libris stb.). A pályázó a művekhez mellékelje adatait (név, cím). A pályázatokat 2000. május 31-ig kell eljuttatni a előzsűrizés hely­színére: Kuszi Károly Obecný úrad, 941 31 Dvory nad Žitavou. A szervezők a műveket nem küldik vissza. A legjobb 15 alkotás ke­rül a Magyarországon (Bonyhád, 2000. szeptember 29.) megren­dezendő kiállításra. E kiállításon a legjobb magyarországi és hatá­ron túli alkotások vesznek részt. Az alkotásokról címlista készül, és a díjazottakat kiadványukban népszerűsítik. SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: Liliom 19 RUŽINOVI MŰ­VELŐDÉSI HÁZ: Cyrano 19.30 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A bátor nyuszi kalandjai 14.30 NYITR A ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Tarzan (am.) 13.30,15.15,17 Mátrix (am.) 20 OBZOR: A 13. harcos (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Oltári nő (am.) 17.30, 20 YMCA: Tea Mussolinivei (ol.-ang.) 15.30,18,20.30 TAT­RA: Az elveszett paradicsom visszatér (cseh) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Mátrix (am.) 18, 20.30 Tarzan (am.) 15.30 Meghitt fészkek (cseh) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit sze­retek (cseh) 17, 19, 20.45 Kék villám (am.) 16.30 ,18.15 A bűvös kard (am.) 16.30 Tic-tac (svéd) 17, 21 Három szín: piros (lengy.­fr.) 20 KASSA DRUŽBA: Ideglelés (am.) 18, 20 TATRA: Meghitt fészkek (cseh) 15.45, 18, 20.15 CAPITOL: Tarzan (am.) 16, 18 Meghitt fészkek (cseh) 20 ÚSMEV: Krisztus utolsó megkísértése (am.) 16, 19 IMPULZ: Elizabeth (ang.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Kék villám (am.) 17, 19 LÉVA - JUNI­OR: Fergeteges forgatás (am.) 16.30, 19.30 GALÁNTA - VMK: Mindenki, akit szeretek (cseh) 17.30, 20 tiNMMHMMMHMMMINHMMM A Csemadok Országos Tanácsa 2000. február 1-től bérbe adja Pozsonyban a Május 1. tér 10-12 sz. alatt levő ingatlanjának földszinti helyiségeit szlovákiai magyar kultúrát művelő és terjesztő vállalatnak vagy vállalkozónak. A bérlemény megtekinthető 2000. január 3-7 között, naponta 9-től 15 óráig. Érdeklődni lehet a 07/529 611 57-es telefonszámon, vagy személyesen a fenti címen. A pályázatokat 2000. január 10-ig fogadjuk el. A Csemadok OT Elnöksége. VK-2034 Hizsnyai Zoltán véleménye szerint a szépirodalmi kiadványok példányszámának csökkenés e globális probléma Irodalomról a nyelvrokonokkal A közelmúltban a helsinki Magyar Intézet meghívására szlovákiai magyar írók, for­dítók mutatkoztak be Finn­országban és Észtországban. Az egyhetes program során szerzett tapasztalatokról Hizsnyai Zoltánnal beszél­gettünk. LAKATOS KRISZTINA Az, hogy a helsinki Magyar Inté­zet a szlovákiai magyar irodalmi élet képviselőit hívta meg egy előadás-sorozatra, az intézet ol­daláról egy, a kisebbségi magyar irodalmakat átfogó terv része? Az intézet egységes magyar iroda­lomban gondolkodik, egységes magyar kultúrában. Előttünk er­délyi írókat mutattak be Finnor­szágban, a mi ottlétünk egy folya­mat része volt. Jelinkó Árpád, az intézet igazgatója Grendel Lajo­son és Zuzana Drábeková fordí­tón, a pozsonyi magyar tanszék finntanárán kívül eredetileg Tő­zsér Árpádot és Szigeti Lászlót hívta meg, ők ketten azonban be­tegség miatt nem utazhattak el, így lett a küldöttség tagja Polgár Anikó, aki szintén fordít finnről magyarra, én pedig a Kalligram Kiadó képviseletében voltam je­len. A programunkat Huotari Olga szervezte, egy magyar hölgy, finn-magyar fordító. Milyen szakmai programokon vettek részt Finnországban? Találkoztunk a finn írószövetség elnökével, a legnagyobb kiadók képviselőivel, fogadott bennünket a Finn Irodalmi Társaság igazga­tója. Felléptünk az egyetemen, Zuzana Drábeková finnül adott elő a szlovákiai magyar irodalom­ról, kiemelten Grendel Lajos és Tőzsér Árpád műveiről. Szintén finnül adott elő Tolcsvai Nagy Gá­bor irodalomtörténész, aki már negyedik éve vendégtanár a hel­sinki egyetem magyar tanszékén. A hét folyamán két rádióinterjút adtunk, főleg a kisebbségi lét és a kisebbségi irodalom helyzete ér­dekelte őket, az irodalmon belül inkább annak szervezeti háttere. Nagyon sokat tudnak a mečiari éráról, arról, hogy milyen változá­sok történtek nálunk, eziránt ér­deklődtek. Az írókkal persze iro­dalomról beszéltünk: milyen irányzatok vannak jelen nálunk, mennyiben különbözik a mi iro­dalmunk a magyarországi iroda­lomtól. Mi erre Grendel Lajossal kifejtettük, hogy csak egységes „Erre az alkalomra Tőzsér-, Grendel- és Polgár Anikó-szövegeket fordítot­tak le finnre és észtre." (Somogyi Tibor felvétele) magyar irodalom létezik, persze külön színt jelent, hogy más kö­zegben élnek az emberek, de ez Magyarországon belül is így van, ettől még nincs külön dunántúli vagy budapesti magyar irodalom. Grendel Lajos részt vett egy be­szélgetésen Daniel Katz-cal, a ki­tűnő, közép-európai szellemiségű finnországi zsidó íróval. A kiadókkal folytatott megbe­széléseknek lesz valami kézzel­fogható eredménye? A két legnagyobb finn kiadóban a könyv- és lapkiadási tervezeteink­ről, támogatásokról tárgyaltunk. Úgy néz ki, hogy támogatnák az olyan elképzeléseinket, mint ami­lyen például a Kalligram folyóirat finn száma volt. Anyagilag és szak­mailag is. Megegyeztünk, hogy va­lamikor a jövő évvége felé lesz egy újabb finn számunk, amelyben in­kább a finnországi svéd irodalom­ra helyeznénk a hangsúlyt, esetleg ezzel együtt bemutatnánk a svéd­országi irodalmat is. A kiadók ajánlani fognak bizonyos szerző­ket, segítséget nyújtanak a kép­anyag összeállításához. Az érdeklődés kölcsönös? A finn kiadók is „vevők" a szlovákiai magyar irodalomra? Reméljük, hogy a bemutatkozá­sunk után élénkebb lesz az érdek­lődés. Erre az alkalomra Tőzsér-, Grendel- és Polgár Anikó-szövege­ket fordítottak le finnre és észtre is, ez utóbbiak megjelennek majd az egyik észt irodalmi lapban. Hagytunk ott folyóiratokat és kö­teteket, bízunk a folytatásban. Összehasonlítva a hazai lehető­ségekkel - milyen a finnországi könyvkiadás helyzete? Finnországban nincs olyan sok kis kiadó, de ez talán nálunk is csak gyermekbetegség, az aprók idővel megszűnnek. A beszélgetéseink alapján az derült ki, hogy a pél­dányszámok tekintetében nagyjá­ból azonos a helyzet. Nálunk az át­menetkor volt egy hirtelen vissza­esés, azok a kiadók, amelyek an­nak idején a százezres példányszá­A köznépnek közérthetőség kell: új, humorosnak szánt műsor indult az MTV1-en Szombat esti lidércnyomás Pedro Almodóvar spanyol filmrendező legutóbbi munkáját, az Anyám min­den titka című alkotást 14 kategóriában jelölték a Goya spanyol filmdíjra, amelyet 2000. január 29-én adnak át Barcelonában. Almodóvar filmjét idén a berlini Európai Filmfesztiválon is díjazták. (TA SR/EPA-felvétel) JUHÁSZ KATALIN A Magyar Televízió köztudottan nehéz helyzetben van mostanában, ezért is próbálkoznak olyan elszán­tan: újabb és újabb műsorok tűn­nek fel a képernyőn, melyek közül néhány valóban „előremutató", írásunk tárgya sajnos nem ilyen. A humor amúgy is nehéz terep mos­tanában, hiszen alapvetően két faj­tát ismer a magyar: a politizálót és az alpárit. Az abszurd próbálkozások vagy ele­ve kudarcba fulladnak, vagy kevés és késői műsoridőt kapnak a szer­kesztőktől. A L'art pour L'art társu­lat túl van fénykorán, Galla Miklós önmagát ismétli, vagy az angol­szászoktól ollóz, a köznépnek köz­érthetőség kell, este nyolckor min­denképp. Hát most megkapták, megkaptuk: kéthetente új, nagy reklámkampánnyal indított műsor látható, Bruhaha címmel. A Szeszé­lyes évszakok kifáradása óta bizony meglévő az űr, ezt készült betölteni a szóban forgó műsor, amely, saj­nos, nézhetetlen, felháborító és méltatlan a Magyar Televízióhoz. Meg kell mondjam, drukkoltam ne­kik, végig igyekeztem nevetni a po­énokon, ám ilyenek egyszerűen nem voltak és nincsenek. Helyettük valami dermesztő dialógusáradatot hallok, egyes mondatok végén a technikus felhúzza a mű-nevetést, minden ok nélkül. Lehet, hogy csak én nem értem a tréfát, de szerintem semmi vicceset nem mondanak a szereplők a konzerv-nevetés fel­hangzása előtt. Apropó: szereplők. Az ország legnagyobb ripacspará­Igyekeztem nevetni a poénokon, ám ilyenek egyszerűen nem voltak. déja ez, agyonfoglalkoztatott, una­lomig ismert gesztusrendszerrel élő, saját vicceiken mulató hakni­sztárok gyülekezete, akik pénzért szinte mindenre hajlandóak. Cso­dálkozom Mikó Istvánon, akit való­színűleg félretájékoztattak a pro­jekt mibenlétével kapcsolatban, máskülönben nem szállt volna be. Mikónak lételeme a humor, belül­ről fakad és intelligenciával páro­sul, erre a nagyszerű adottságra fe­lesleges rájátszani. Mégis megte­szi, hadd értse a jónép, amely a szerkesztők szerint bizonyára hely­ből hülye és „humorérzékeden". A külsőségek sem akármilyenek. Mikónak hatalmas füleket ragasz­tottak, a két első fogát meghosz­szabbították, idióta vigyort erőltet­tek rá, és rémisztően bugyuta szö­veget adtak a szájába. Ó a műsor­vezető, „Vidorka professzor, a két lábon járó hülyeséggyűjtemény". Minden alkalommal így mutatko­zik be, a nem létező közönség pe­dig minden alkalommal mulat ezen. Terveztem, hogy kiírok né­hány poénnak szánt dolgot, ám semmit sem tudok idézni, illetve mindent idézhetnék egy az egyben, de minek. A láthatóan nagy költ­ségvetésű produkció kidobott pénznek bizonyult. Ennyiből há­rom kevésbé glancos, szellemes műsor is kijöhetett volna, amelyek talán nem vonultathattak volna fel ennyi „sztárt", ám nem is okoztak volna szombat esti lidércnyomást a humorra éhes nézőknek. mot is elérték, ma már a tízezret is csak közelítik. Ezzel arányosan a kisebb vagy az újonnan induló ki­adók kiadványai még kisebb pél­dányszámban jelennek meg, külö­nösen érvényes ez a verseskötetek­re, prózával el lehet érni a két-há­romezret. Ugyanezt mondták a finn kiadók is, csak ott ez a vissza­esés egy hosszú és lassú folyamat része. Globális problémák ezek, amelyekkel lehet, hogy nem is ér­demes szembeszállni, inkább az egyre jobban felfutó internetet kell felhasználni. Nem csak Finnországban, ha­nem Észtországban is bemutat­koztak. A helsinki Magyar Intézetnek van egy kirendeltsége Tallinban, de nem ott, hanem a tallini Finn Inté­zet székházában léptünk fel. Felol­vasták az észtre fordított műveket, Grendel Lajos a közép-európai iro­dalmi és szellemi életről tájékoz­tatta a jelenlévőket. Az egyhetes program során bizo­nyára jutott idő arra is, hogy megismerkedjenek a környék­kel, a helyi nevezetességekkel, szokásokkal. Kirándultunk Porvooba, ez egy fes­tői városka, olyasmi, mint Szent­endre: kirándulóhely és művészte­lep, a faházakat helyrehozták, álta­lában művészek laknak ott. Van ott egy ház, amelyet az írószövetség vett meg még a század elején, és azóta amolyan ösztöndíjként, alko­tóházként mindig egy finnországi svéd író kapja meg, akár 10-15 évre is. Több vacsorára, fogadásra is meghívtak bennünket, a WSOY, a legnagyobb finn kiadó hagyomá­nyos, forralt boros karácsony előtti fogadást, úgynevezett glögit ren­dezett. Sokat lobbiztunk, írókkal ismerkedtünk meg. Meglátogattuk a magyar nagykövetséget, megnéz­tük a 25 méter magyar tengerpar­tot, ez az egyedüli, mert Magyaror­szágnak nincs tengere, máshol a követség nem tengerparton van, vagy ha igen, a terület nem Ma­gyarország tulajdona. Espooban egy gótikus templomban karácso­nyi hangversenyen voltunk. Hel­sinki maga fiatal város, a jelenlegi arca a múlt század elején kezdett kialakulni, a legnagyobb fejlődés pedig ebben a században zajlott. Tallin régibb, csodálatos hely. Az embernek mindig összeszorul a szí­ve, ha valamelyik szovjet utódál­lamba indul, de Tallin abszolút eu­rópai város, minden legalább olyan, mint nálunk, de inkább azt mondanám: kicsit jobb. John Lennon: Imagine Az évszázad dala John Lennon Imagine című számát választották az évszázad dalának a SongLink International című szak­lap „bennfentes" olvasói. A dalszer­zők és zenei kiadók által „fogyasz­tott" szaklap olvasói szerint a Len­non-dal után közvedenül a Beades talán legszebb száma következik, a Yesterday. A 3. helyre a Queen Bohemian Rhapsody-ja, a negyedik­re Frank Sinatra My Way, az ötödik­re pedig az Eagles együttes Hotel Californiáját hozták be az ítészek. Szavaztak a lap olvasói az évszázad szerzőiről is: itt John Lennon és Paul McCartney kettőse után Elton John, Stevie Wonder, Bob Dylan és Diane Warren a sorrend. Aligha okozhat bárkinek meglepetést, hogy a férfi énekesek között Elvis Presley került a szakemberek első helyére, a „lányok" között Madon­na az évszázad előadója. Az együt­tesek között az első két helyezettet akár előre meg lehetett jósolni: a Beatíest a Rolling Stones követi, azután az ír U2-t, a svéd Abbát és a Queent sorolták a lassan tovatűnő évszázad legjobbjainak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents