Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)
1999-12-27 / 297. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 27. KOMMENTÁR Az ötösfogat paripái TÓTH MIHÁLY Együttműködési egyezményt írtak alá néhány napja a Szlovák Demokratikus Koalíció pártjainak vezetői. Ha ez a hír 15 hónappal korábban jelenik meg, akár ezt a címet is kaphatta volna a hírmagyarázat: Nekiveselkedés előtt az ötösfogat. Ma azonban, ismerve az előzményeket, s tudva, hogy milyen állapotban van a pártszövetség, az ember erős késztetést érez arra, hogy jelzőként az „istrángtépő" minősítést írja az „ötösfogat" mellé. Meglehetősen vészjósló, ha egy koalíció kormányzás közben arra kényszerül, hogy együttműködési dokumentummal bizonygassa, minden rendben van. Az ilyen gesztus arra emlékeztet, amikor 1917 elején, néhány héttel az oroszországi februári forradalom kitörése előtt minden hadtestparancsnok aláírásával bizonygatta a cár iránti hűségét. E napon a francia nagykövet ezt jegyezte be naplójába: „Ez a vég kezdete". Talán bölcsebben cselekszik Dzurinda, ha nem teszi kirakatba a pártok ismételt megegyezéséről szóló dokumentumot. Kezdettől fogva az csökkentette az ötösfogat működésének valószínűségét, hogy a „paripák" meglehetősen különbözőek. Van közöttük, amelyik inkább igáslóra emlékeztet, a szó legjobb értelmében. Nem célszerű egy hámba fogni a Volf által kantározott, egykor vitális, de ma már versenyképtelennek minősülű kivénhedt gebével, de a Lángoš nyergelte és dresszírozta lipicaival sem, amely csak műlovart tűr meg a hátán. De van a Dzurinda-istálóban nyeretlen hároméves, illetve elsőfüves csikó is. Se az egyikről, se a másokról nem tudni, mivé fejlődik. Csak egy valamiben lehetünk biztosak: a lótenyésztők ambíciójának mértéktelenségében. Jellemző, hogy a dokumentumban az a problémakör alkotja a 7. pontot, amelyiknek az első helyre kellett volna kerülnie: a választási törvény Mečiar átlali megrontásának helyrehozása. A koalíciókötés teszi lehetővé, egy-egy választás előtt, hogy természetes módon csoportosuljanak a pártok. Az alibizmus legveszélyesebb megnyilvánulása lenne, ha az SDĽ, az MKP és a SOP azt sugallná, semmi köze az SDK-n belüli torzsalkodáshoz, és hogy a viszályt a képződmény belső ügyének tekinti. Érthetetlen, hogy a baloldaliak miért sugallják, hogy minden úgy a legjobb, ahogy Dzurinda képzeli el az SDK jövőjét. Érthető viszont, hogy az egységessé lett magyar párt vezetői miért nem tettek egy lépést sem annak érdekében, hogy Mečiar műve, az 1998-as választási törvény az eredeti; demokratikus választási törvénnyel helyettesítessék. Ismét tapasztalhatjuk, hogy ami nem ülik össze, az hajlamos a széthullásra. Ezt Mečiar is tudta a választási törvénymódosításakor. JEGYZET eleme? Úgy van, az egyes sorszámot viselő. És melyik az utolsó, amely azonban - és ez a lényeg MÉG EBBE A KUPACBA TARTOZIK, és nem a következőbe? Persze, hogy a tizedik, ez így remélhetőleg abszolút egyértelmű. És innen már egyszerű analógiával mehetünk tovább: egy százas kupac utolsó, századik tagja még ABBAN a kupacban van, és nem a következőben, az ezresben az ezredik, a kétezresben a kétezredik ugyanúgy. Esetünkben tehát a 2000. év A MÁSODIK ÉVEZRED UTOLSÓ ÉVE, nem pedig a harmadikból az első! Mint ahogyan (ha lenne ilyen címletű pénzünk) a felváltott kétezresünk utolsó, kétezredik koronájával is még AZT a bankót fogyasztanánk, és hál' Istennek nem a következőt. December harmincegyedikén éjfélkor, a tizenkettedik harangütéskor tehát „mindössze" annyi történik majd, hogy a dátum legelején ezer éve álló egyes számjegy helyett megjelenik a kettes; de a kétezredik év ettől még a huszadik századhoz és a második évezredhez tartozó marad. Elejétől a végéig. Ünnepelni, persze, azért így is szabad, éppen csak ezredfordulót ne emlegessen senki. Még a nyolcadik (ezredik, 1999-dik) üveg pezsgő elfogyasztása után sem. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Kurta évezred? VAS GYULA „Közeleg az ezredforduló" „Már csak néhány nap a huszadik századból" , Az új évezred küszöbén. .." A sajtó, a rádió és a tévé egyre hangosabb az ilyen kitételektől. Szó se róla, blikkfangosán hangzanak, poénnak és szalagcímnek egyaránt elmennek - éppen csak, hogy egyik sem igaz. Idén szilveszterkor, a várhatóan grandiózus pezsgősortüzek kezdetekor ugyanis nem lesz semmiféle ezredforduló. A huszadik századból, és vele a második évezredből távolról sem csupán a lassan elfogyó 1999-es év utolsó napjai vannak hátra. Hanem ezeken kívül a teljes következő esztendő, amely - a mielőbb ünnepelni vágyók feltehetőleg nem kis bánatára - még szökőév is lesz, a nagy csinnadrattával tehát még egy plusz napot is várni kell. Hogy is van ez? Nos, számoljuk ki együtt, mert nagyon egyszerű. Hány darab akármiből áll egy tízes kupac? Nyilván tízből, ezt remélem, senki nem vitatja. Állítsuk sorba ezt a tíz akármit, és számozzuk meg. Melyik a kupac első A tudjmani örökség A Freedom House értékelése a szabadság érvényesüléséről a Föld 192 országában Másfeles szlovák átlag ELEMZÉS A Freedom House amerikai székhelyű intézet múlt héten ismertetett értékelése szerint a világ 192 országa közül 85 sorolható a szabad országok közé, 59 részben szabadnak minősíthető, 48 pedig nem tekinthető szabadnak. MTI-HÁTTÉR Az elmúlt egy év változásait áttekintő részletes országjelentéseket mintegy két hónap múlva teszik közzé. A most kiadott értékelés tömör áttekintést ad arról, hogy a XX. század végén milyen a szabadság megvalósulásának mértéke a világ egyes térségeiben. A közép-európai országokat a szabad országok közé sorolták a Freedom House jelentésében. A szabadság érvényesülésének kritériumait két nagy csoportba sorolták és külön-külön osztályozták, egytől hétig terjedő osztályzattal, úgy, hogy az egyes a legjobb, a hetes a legrosszabb. Az első nagy kategória a politikai jogok érvényesülése, Szlovákia esetében a politikai jogok egyes, vagyis legjobb osztályzata javulást jelent az előző évi értékeléshez képest. Magyarország is egyest kapott, a másik nagy csoport a polgári szabadságjogok érvényre jutása, e vonatkozásban kettesre értékelték Magyarország teljesítményét. Ugyanilyen értékelést kapott Szlovákia is, valamint a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia. A fent említett ország esetében a minősítés nem tükröz változást. Hogy a polgári szabadságjogok tekintetében mi okozza az egyes helyett a kettes osztályzatot, az majd csak a részletes országtanulmányokból fog kiderülni. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a szabad országok között szintén „másfeles" átlagot kapott például Franciaország, Németország, Olaszország, Japán és Nagy-Britannia. A „tiszta egyes", „kitűnő" országok között 27 állam szerepel, köztük például az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, a skandináv országok, Svájc, Ausztria. A Freedom House szabad országnak minősítette emellett Bulgáriát (a politikai jogok terén kettessel, a polgári szabadságjogok terén pedig hármassal), valamint Romániát (mindkét kategóriában kettessel). Az egyestől hármas átlagosztályzatúig terjedő szabad ország kategória után következik a részben szabadok csoportja, amely a hármas és az 5,5-ös átlagosztályzatúak közötti csoportot jelenti. Ide került egyebek közt Oroszország - a politikai jogok vonatkozásában négyessel és a polgári szabadságjogok vonatkozásában ötössel, mely utóbbi osztályzat romlást jelez az előző évi értékeléshez képest. Ukrajna a politikai jogokat tekintve hármassal, a polgári szabadságjogokat tekintve pedig négyessel mindkét tekintetben romló tendenciát Jugoszlávia mindkét „tantárgyból" megbukott. tükröz. Jugoszlávia mind a két „tantárgyból" megbukott, ám érdekesség, hogy Jugoszláviánál a Freedom House mégis javuló tendenciát lát, és ezt arra alapozza, hogy a Szerbia-Montenegró államszövetségben a polgári ellenzék tevékenységének szerény élénkülése tapasztalható. Az értékelés megállapításai szerint miközben Közép-Európában és Kelet-Európa egy részében a demokrácia és a szabadság uralkodik, a volt Szovjetunió utódállamaiban a szabadság terjedésének folyamata elakadt. A balti államok kivételével egyetlen posztszovjet állam sem minősül szabadnak a Freedom House értékelése szerint. A még csak részben sem szabad posztszovjet államok közé sorolták Kazahsztánt, Fehéroroszországot, Tádzsikisztánt, Üzbegisztánt és Türkmenisztánt. Ebből is kiviláglik, hogy Kelet-Európa legelnyomóbb jellegű rezsimjeként bélyegezték meg az Alekszandr Lukasenko elnök vezette Fehérorszországot. A jelentés kiszámíthatatlan önkényúrnak nevezte Lukasenkót. A Freedom House szerint a szabadság szempontjából a világon a legrosszabb helyzet jelenleg a kommunista Kubában, Észak-Koreában és Vietnamban, továbbá Afganisztánban, Burmában, Egyenlítői-Guineában, Irakban, Líbiában, SzaúdArábiában, Szomáliában, Szudánban, Szíriában, Türkmenisztánban, valamint két nem önálló országnak minősülő térségben, nevezetesen az Oroszországhoz tartozó Csecsenföldön, valamint a Kína irányítása alatt álló Tibetben van. Az elmúlt esztendő öt legfájdalmasabb kudarca a szabadság szempontjából - derül ki a jelentésből - a csecsen helyzet alakulása; a pakisztáni katonai diktatúra létrejötte; a venezuelai demokrácia hanyatlása; továbbá (egy-két konkrét országra le nem szűkíthető módon) a korrupció térhódítása; végezetül pedig az a jelenség volt, hogy - a Freedom House szerint - az elsősorban amerikai üzleti világ cinikus ünneplésben részesítette Kínát. A szabadság 1999-es nyereségoldalán könyvelhető el ugyanakkor az indonéz demokrácia megerősítése, párhuzamosan a kelet-timori függetlenség megteremtésével; az észak-írországi hatalommegosztásos rendezés előrehaladása; továbbá (időnkénti visszaesésekkel) az iráni fejlemények - a diákok demokráciakövetelései, a reformpárti iráni sajtó fellépése -; a demokrácia némi bővülése egyes arab monarchiákban (Kuvaitban, Marokkóban és Jordániában); végezetül az a tény, hogy egyes regionális és más nemzetközi szerveződések (az Európa Tanács, az Amerikai Államok szervezete, a brit hagyományokra támaszkodó Nemzetközösség) fokozottan igyekeztek érvényesíteni a demokrácia nemzetközi normáit. Horvátország ma egészen másképp nézne ki, ha közel egy évtizede nem jutott volna hatalomra Franjo Tudjman, és az általa alapított Horvát Demokratikus Közösség. A december 10-én elhunyt hotvát vezetőt lényegében ugyanazért dicsérik hívei, mint amiért ellenfelei a leghevesebben bírálják. Az egyik oldalról azért méltatják, mert megpróbálta lemosni a kollektív bűnösség bélyegét a horvátokról, amikor azt hangoztatta: a II. világháború idején létrehozott usztasa-fasiszta horvát állam össznemzeti érdekeket is képviselt, mivel sok évszázad után önálló államot adott a horvátoknak. A jugoszláv kommunista propaganda pedig eltúlozta ennek az államnak a bűneit, befeketítette a horvátokat, amikor egyenlőségjelet tett a bűnösök és a horvát nép közé. Bírálói szerint viszont Tudjman veszélyes usztasa eszmék felé kacsingatott, antiszemita nézeteket elevenített fel, kapcsolatot talált az usztasa emigrációval, amely a hatalomra jutásban is segítette. Méltatói szerint Tudjman a megfelelő pillanatban kihasználta a nemzetközi közösség tétovázását, és katonai erővel szerezte meg Horvátország szerbek ellenőrizte részeit. A nemzetközi közösség viszont sohasem bocsátotta meg Tudjmannak, hogy 1995-ben gyakorlatilag elzavarta a külföldi békefenntartókat Nyugat-Szlavóniából, és lerohanta az akkor már nem sok katonai erővel rendelkező krajinai szerbeket, sutba vágva ezzel a nemzetközi közösség béketerveit. Méltatói sohasem felejtik el, hogy - akár Szlobodan Miloseviccsel kötött titkos paktum árán is - de megpróbálta megszerezni Bosznia-Hercegovina horvátok lakta vidékeit, a boszniai horvátokat horvát állampolgárokká akarta tenni. Bírálói szerint viszont Tudjman az egyik oka annak, hogy kirobbant a bosznia-hercegovinai öldöklés, hogy százezrek kényszerültek otthonuk elhagyására. A tujdmani politika elszigeteltségbe vezette Horvátországot, amely alaposan lemaradt más kelet-európai országok mögött az integrációs folyamatban. Horvátországtól megvonták a PHARE-segélyeket, az EU még társulási szerződésről sem kezdett tárgyalásokat Zágrábbal, Horvátországot nem vették fel a NATO békepartneri programjába sem, a külföldi tőke messze elkerülte az országot. Az elszigeteltség csak súlyosbította a háborús károkkal is küszködő ország életét. Csak olaj volt a tűzre, hogy Tudjman vezetése alatt Horvátországban csaknem ugyanolyan egypártrendszer működött, mint Tito idején, bár most nem a kommunisták, hanem a volt kommunisták jelentős részét és a nacionalistákat is egy táborban tartó Horvát Demokratikus Közösség irányításával. A kormánypárt megszállta a gazdasági, politikai, kulturális és a sportélet minden szintjét, a politikai pluralizmus csírái nem szökhettek szárba. Ez eredményezte, hogy Tudjman pártját egyetlen ellenzéki párt sem tudta legyőzni az utóbbi évtized nyolc választásán. Most először nyílik lehetőség arra, hogy más politikai irányzatok is érvényre juthassanak Horvátországban. A felmérések szerint hat ellenzéki párt laza választási koalíciója le tudja győzni a vezérét veszített pártot, amelynek népszerűsége az utóbbi hónapokban alaposan lecsökkent. (MTI-PAN) OLVASÓI LEVÉL Az iskola és a tehetség Nálunk is, mint nagyon sok szlovákiai kis faluban, vannak nemzetiségileg vegyes házasságok. A szülő dolga és joga eldönteni, milyen nyelvű iskolába írat ja gyermekét. Nézzük ezt meg a gyermek szempontjából. A szlovák iskolában nem tanítják a ma gyar nyelvet. A magyar tanítási nyelvű iskolában viszont a gyermek egyidejűleg el tudja sajátítani mindkét szülője nyelvét és kultúráját. Ne fosszuk meg gyermekeinket ettől a lehetőségtől! Mindkét nemzetnek voltak és vannak halhatatlan nagyjai, akik által a gyermek lelkivilága gazdagabb lehet. Az, hogy az ember milyen nyelven álmodik és gondolkodik, senkit sem érdekel, de engedjük meg gyermekeinknek, hogy hozzáférjenek és megértsék a magyar kultúra nagyjainak műveit, és a magyar kultúra szépségét és gazdagságát. Hogy mi lesz a gyerekből, azt nem az iskola tanítási nyelve, hanem tehetsége és a környe zete befolyásolja leginkább. Ma a technika világát éljük. Rádió, televízió, számítógép, internet. Egyes dolgoktól már csak az anyagiak hiánya választ el minket. Információszerzés szempontjából igen hasznos dolgok, de van egy óriási hátrányuk. Megfeledkezünk a könyvről. A minap a rádióban hallottam egy történetet, az édesapa kérdez valamit a fiától, a gyermek a számítógép előtt ülve így válaszol: - Ne zavarj, most éppen egy amerikai egyetem könyvtárában vagyok! Ebből látható, hogy az internet segítségével is mét visszajutottunk a könyvhöz, amit nem tudunk nélkülözni. Meg kell szerettetni gyermekeinkkel az olvasást, és azt csak úgy érhetjük el, ha biztosítjuk számukra az anyanyelven való tanulás lehetőségét. Illés Erika Terbeléd