Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-17 / 291. szám, péntek

14 Gazdaság és fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 10. Könyvbemutató és kiállításmegnyitó Nagyfödémes. Holnap 18 órakor könyvbemutatót tartanak a Nagyfödémesi Művelődési Házban. Az érdeklődők Száraz Pál Kilométerkő című novelláskötetével ismerkedhetnek. Ezzel egy időben nyitják meg a művelődési házban Botlik Aladár festőművész kiállítását, (ú) Kortárs magyar képzőművészek Budapest. A Muravidéki Baráti Kör Kulturális Egyesület rendezésében határon túli kortárs magyar képzőművészek kiállítása nyílt az V. kerületi Semmelweis utcai Magyarok Házában. A bemutatkozók között vannak Szlovákiában, Szlovéniában, Ukrajnában, Jugoszláviában, Romániában, valamint Ausztriában élő magyar alkotók. Az érdeklődők így például megtekinthetik az erdélyi Csíkszeredában született, de immár több mint tíz esztendeje Svédországban dolgozó Vincefi Sándor festőművész munkáit. A kiállítás december 28-ig - naponta 8 és 20 óra között látogatható. (MTI) •••F SZÍNHÁZ 19HHBBHHÍ POZSON

Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 RUŽINOVI MŰVELŐDÉSI HÁZ: Cyrano 19.30 KASS

A ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A denevér 19 KOMÁRO

M JÓKAI SZÍNHÁZ: Jó estét nyár, jó estét szerelem 10,19 TATABÁNY

A JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Az éjszaka a nappal anyja 19 HHHHHHHP MOZI IWHHFLHHHHFI POZSON

Y HVIEZDA: Tarzan (am.) 15.15, 17 Kék villám (am.) 18.45, 20.45 OBZOR: Meghitt fészkek (cseh) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Tictac (svéd) 15.15,17.30,20 YMCA: Ideglelés (am.) 15.30,18,20.30 TATRA: Meghitt fészkek (cseh) 15.30, 18,20.30 ISTROPOUS: Az átok (am.) 18, 20.30 Tarzan (am.) 15.30 Sztárom a párom (am.) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Meghitt fészkek (cseh) 17 Mindenki, akit szeretek (cseh) 17, 19, 20.45 Háborgó mélység (am.) 18.45 Sztárom a párom (am.) 18 A bűvös kard (am.) 16.30 Rómeó és Júlia (am.) 20.30 Három szín: kék (lengy.-fr.) 20 KASS

A DRUŽBA: Dilisek vacsorája (fr.) 16, 18, 20 TATRA: Tarzan (am.) 16 Lola az életéért fut (ném.) 17.45,20 CAPITOL: Tarzan (am.) 16, 18 Mátrix (am.) 20 ÚSMEV: Ideglelés (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKI

A ROZSNYÓ - PANORÁMA: A13. harcos (am.) 17,19.15 LÉVA-JUNIOR: Amerikai pite (am.) 16.30, 19.30 SLOVAN: 10 dolog, amit utálok benned (am.) 19 GALÁNTA-VMK: Háborgó mélység (am.) 20 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: Oltári nő (am.) 18 NAGYKAPOS ZEMPLÉN: Az űrkommandó (am.) 18 A magyar adás kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvége a rádióban Beszélgetés Ephraim Kishonnal. A Kalligram Kiadó gondozásában megjelent elbeszéléseinek szlovák fordítása. Az emberi gyengeség végtelen MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel nyolc órakor H. Rudas Dóra szerkesztésében jelentkezik a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazin. A Hazai tükör 11.30-kor kezdődő adása ezúttal Csallóköznádasdot mutatja be. A déli híreket követően népszerű nótaénekesek felvételeit hallhatják 13 órakor Élő reménység. A műsorban szó lesz a New Age-mozgalomról, bemutatjuk a Nyolc Boldogság Katolikus Közösséget és a magyarországi vakmisszíót. 13.40-tól részletek csendülnek fel J. S. Bach D-dúr Magnificat című művéből. 14 óra 5 perckor kezdődik a Zenei galéria, amely ezúttal a karácsonyvárás hangulatában készült. A Slágermúzeumot 15 órakor az Irodalmi mozaik követi, amelyben beszélgetés hangzik el Ágoston Attilával a Kalligram Kiadó új könyveiről, meghallgathatják Kosztolányi Dezső egyik írását, valamint egy verset Farkas Jenő papköltő most megjelent kötetéből. Fél négytől ismén musicalek dalaiból válogatunk. A 16 órai híreket követően a jubilánsokat köszöntjük a 100 perces Köszöntőben, majd a negyedórás Napzártában foglaljuk össze a nap legfontosabb eseményeit. Vasárnap: a nyolcórai adáskezdő hírek után s port összefoglalót és műsorajánlatot hallanak, majd A héten történt című rovatunkkal jeHoffman Ferencként született Budapesten. Túlélte a holokausztot, kicsúszott az orosz fogságból, majd 1949ben a kommunizmus elől Izraelbe távozott. Magyarországon Kishont Ferenc néven már ismert író volt, új hazájában - immár Ephraim Kishonként - mindent újrakezdett. A népszerű íróval a humorról és a humorista feladatáról beszélgettünk. LAKATOS KRISZTINA Magyar nyelven alkotó íróból vált héber nyelvű íróvá. Ha arra gondolok, hogy sokszor a legegyszerűbb poént is nehéz lefordítani, s nem csak nyelvileg, hanem logikailag, tartalmilag is, bizonyára önnek sem volt egyszerű az átállás. Nyelvet váltani szinte lehetetlen, a humor világában szerintem én vagyok az egyetlen, aki ezt megtette. Nagyon akartam, mert nem szándékoztam emigráns magyar író maradni Izraelben. De ami azt illeti, a humornak nincs nemzetisége, csak humor van. Ez az oka, hogy a könyveimet megveszik Koreában és Hawaii-on is. Olyan dolgokról írok, amivel mindenki találkozik: a v v „Nem szándékoztam emigráns magyar író maradni > > Izraelben." " „A lényeg a humoros meglátás, a szóvicc csak fűszer." (Somogyi Tibor felvétele) bürokráciáról, a parkolás nehézségeiről, arról, hogyan terrorizálják a gyerekek a szüleiket... Könyveit harminchét nyelvre lefordították, németre és magyarra saját maga ülteti át az írásait. Nyelvi szempontból milyenek a tapasztalatai, mennyire lehet átmenteni a mű egészét? A nyelv nagyon fontos eszköz, ha ezen a humor átmegy, nagyon jó fordításról van szó. Ez pedig szinte lehetetlen. Ahhoz, hogy valami nagyon jól legyen lefordítva, a fordítónak legalább olyan jó humoristának kell lennie, mint az írónak. Aki pedig olyan jó, az nem fordít. Bizonyos szójátékokat egyszerűen nem lehet lefordítani. Egy magyar könyvem címe Az eszed tokja. Fordítsuk íe szlovákra! Vagy például az Azanyja, Krausz! Ezeket a fordulatokat átültetni lehetetlen, de ettől még nem lesz a könyv jó vagy rossz, mert ezek csak kiegészítések, a lényeg a humoros meglátás, a szóvicc csak fűszer. Egyébként valamennyi nyelv közül a magyart tartom legalkalmasabbnak a humorra, magyarul nem írok, hanem „lubickolok". Bizonyára figyelemmel kísérte az elmúlt évek közép-európai, illetve magyar történéseit. Mit lát ebből jellemzően szatirikusnak? Mindent szatirikusnak találok. Minden, amit az emberek csinálnak, tele van humorral. Mindenkinek megvannak a gyöngeségei, mindenki lop, csal és álszent. A lényeg az, hogy milyen mértékben, és hogy kit fognak el és kit nem. Hogy úgy mondjam, nincs nagy különbség, amikor az ember megítél egyes csoportokat, nemzeteket. A magyar irodalmi kánonban igazán mindig azok tartoztak a legfontosabb írók közé, akik nagyon komolyan vették önmagukat, a küldetésüket, a mondanivalójukat; a humoristák - egykét kivételtől eltekintve - valahogy a második vonalba szorultak. Az izraeli irodalmi életen belül hogyan értékelik a szatíraírót? Ez az egész világon így van: feltételezhető, hogy az az író, aki az embertársait nevetésre bíija, valószínűleg olcsóbb fajta. Ha valamikor egy humorista Nobel-dijat fog kapni, az valószínűleg egy nagyon rossz humorista lesz. De nem tudok ez ellen harcolni, noha ez egy óriási félreértés, a humoros írás az irodalom legnehezebb formája. A humoristák ugyan népszerűek, én magam 42 millió példányban adtam el a könyveimet a világon, de bizonyos körök a humoristát nem is támadják, hanem egyszerűen halálra hallgatják. Erre szoktam azt mondani, hogy az élő humorista csak egy humorista, a halott viszont nagy szatirikus. Jómagam már közel állok ehhez. Ön szerint hol húzódik a humorban a jó ízlés határa? Nehéz meghatározni. Az ízléstelen kifejezések, a túlzások, a pornográfia, a hatásvadászat kívül áll ezen. A profi érzi a határt. A profi és a dilettáns között az a különbség, hogy a dilettáns átlépi a határt. Az amatőr is ír néha egy nagyon jó fejezetet, aztán egy borzalmasat, aztán egy közepeset, aztán megint egy gyengébbet. A profi mindig jól ír. Egyik írásában szerepel, hogy a humoristától bármit el lehet várni, csak azt nem, hogy valamilyen ideológiája legyen. Mit lehet tehát elvárni a humoristától? A saját véleményt. A jó humorista véleményét az események alakítják, soha nem valamiféle ideológia. Ideológia és humorista éppúgy nem fér össze, mint vallás és humorista. Minden tapasztalt ember tudja, hogy a humorista egyetlen szilárd meggyőződése a kételkedés lehet. Meg kell ismernie a valóságot, és meg kell írnia az igazságot. Öt éve tart a Vonat állomások nélkül elnevezésű, drogellenes képzőművészeti verseny és kiállítássorozat Nézzük meg: miért szeretnek élni diákjaink lentkezünk Az irodalomról és a téli természetről szól Szuchy Magda és Duka-Zólyomi Ágnes 830-kor kezdődő összeállítása, amelyben hazai magyar színművészeink szerepelnek. 9 órától a Világosság című egyházi műsor katolikus félórájában Lengyel Sándor felsószeli plébános Jézus születésének hírül adásáról elmélkedik, majd beszélgetés hangzik el dr. Jeleníts István piarista atyával. Ezután J. Dowland és Vivaldi egy-egy műve hangzik el. A10 órai hírek után Randevú - folytatódik a Dzsungel könyve, a rimaszombati gyerekeket a karácsonyról kérdezzük, a kozmetikus a közelgő ünnepek alkalmából ad tanácsokat, a sztárvendég pedig Demjén Ferenc. 15.30-kor Hazai tájakon. A műsor szerkesztője ezúttal az Érsekújvár melletti Kürtre látogatott el, hogy bemutassa a szentcsaládjárás szokását. (B. E.) TALLÓSI BÉLA Pozsony. Úgy gondolom, én magam is élhetek a vonathasonlattal, természetesen tökéletesen ellentétes értelemben, s kezdhetem azzal, hogy öt évvel ezelőtt a Nemzeti Népművelési Központ elindított egy vonatot, amelyre menetjegy nélkül szállhat fel bárki, s az lenne jó, ha minél többen utaznának rajta. Természetesen ez egy képzeletbeli vagy inkább vizuális vonat - ugyanis az én szóhasználatomban ez egy öt éve tartó képzőművészeti versenyjelképe - utasai viszont középiskolás korú, tizennégy és tizennyolc év közötti, valós személyek. Olyanok, akik a drogmentes életért emelik fel a hangjukat. Hogy e hírnek mi köze a kultúrához? Csupán(!) annyi, hogy e vonat utasai vizuális alkotásokkal fejezik ki a kábítószerek elleni tiltakozásukat, illetve a vele kapcsolatos nézeteiket. De e jelképes vonatot ma már nemcsak a népművelési központ közlekedteti. nemcsak a kultúrához van köze, hanem az oktatásügyhöz is, lévén a legveszélyeztetettebb réteg, diákok utaznak rajta - felső tagozatos alapiskolások középiskolások, gyermekotthonok lakói, drogfüggőségből kigyógyult fiatalok stb. Ésszerű, hogy e vizuális vonatnak az egészségügy területéről, mi több, a civil szervezetek között is vannak irányítói, pártfogói. Ez a képzeletbeli vonat, amelynek utasai a drogmentes, egészséges életmódot propagálják, idén áthaladt a határon, s immár Finnországban is közlekedik. Remélhetőleg e vonat a jövőben nemcsak a két ország - Szlovákia és Finnország - között ingázik majd, hanem egyéb európai országok sínéin is áthalad. E „vizuális vonatozás" alapja részint egy évenként kiírt képzőművészeti verseny, amelyre diákok nevezhetnek be, részint kiállítási tevékenység, amellyel a versenyre beküldött alkotásokat táiják közönség elé. Öt év alatt ötvenezren kapcsolódtak be a versenybe, és az ország különböző pontjain száznyolc kiállításon mutatták be munkáikat. E „vizuális vonatozás" eredménye pedig, hogy az ENSZ bécsi és New York-i rendkívüli közgyűlése alkalmával sikerült nemzetközi fórum elé tárni egy olyan képzőművészeti anyagot, amelyet az öt év terméséből válogattak S e nemzetközi bemutatkozás óriási sikert hozott Szlovákiának - az életmóddal kapcsolatos magatartásukat vizuális eljárásokkal kifejező diákok közül öten jeles kitüntetést vehettek át, az ENSZ minőségi bizonylatát. A már alkalmazott nyelvi fordulathoz visszatérve, a „vizuális vonatozás" lényege, hogy Szlovákia is hozzájáruljon az ENSZ Drogmentes világ lehetséges! elnevezésű felhívásához. Nancy Reagan szerint „elég nemet mondani", s a probléma megoldódik. De ezt a nemet nem olyan egyszerű kimondani. Az öt éve megalapozott Vonat álomások nélkül elnevezésű projekttel Szlovákia azt igyekszik megmutatni a világnak hogy nálunk hogyan tanuljuk kiMonika Rapková: A függőség bizonytalanságérzettel jár mondani a nemet. Azt igyekszik bevinni a nemzetközi köztudatba, hogy Szlovákia fiataljai hogyan vélekednek a drogról. Ennek kézzelfogható jele az a kiállítás, amelyet tegnap nyitottak az Sznf téri Kultúra Házában, s amely Miért szeretek élni? címmel mutatja be az öt év képzőművészeti anyagának legjavát. S amely december végéig remélhetőleg nemcsak arról ad tanúságot, hogy miként vélekednek egyes, ügyesen ábrázoló diákok a drogról, hanem egyben sokakat meggyőz arról is, hogy drog nélkül is lehet. A kiállítást 2000 februárjában a helsinki Modern Művészetek Múzeumában is bemutatják Szlovákia finnországi nagykövete ugyanis megismerkeJana Murinová: Cím nélkül (Reprofotók) dett UUe Salomäkivel, a helsinki Nemzeti Egészségügyi Központ igazgatójával, aki támogatta, s mint a helsinki kiállítási lehetőség bizonyítja, fogadta is a szlovákiai ötletet, „vizuális vonatot". S ó lehet az, aki nemzetközi szinten is segíthet sikerre vinni e projektet, hiszen Az egészséges iskolák európai program finnországi koordinátora. S ez egy újabb fórum lehet, amelyen egy ilyen képzőművészeti tevékenység támogatásra találhat. A „vizuális vonatozás" hozadékaként csak remélni lehet, hogy a Nemzeti Népművelési Központ drogmegelőzést szolgáló ötletéből talán nemzetközi tevékenység alakul ki, s az valamikor (talán) célba ér(het).