Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-17 / 291. szám, péntek

14 Gazdaság és fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 10. Könyvbemutató és kiállításmegnyitó Nagyfödémes. Holnap 18 órakor könyvbemutatót tartanak a Nagy­födémesi Művelődési Házban. Az érdeklődők Száraz Pál Kilométer­kő című novelláskötetével ismerkedhetnek. Ezzel egy időben nyitják meg a művelődési házban Botlik Aladár festőművész kiállítását, (ú) Kortárs magyar képzőművészek Budapest. A Muravidéki Baráti Kör Kulturális Egyesület rendezésé­ben határon túli kortárs magyar képzőművészek kiállítása nyílt az V. kerületi Semmelweis utcai Magyarok Házában. A bemutatkozók között vannak Szlovákiában, Szlovéniában, Ukrajnában, Jugoszlá­viában, Romániában, valamint Ausztriában élő magyar alkotók. Az érdeklődők így például megtekinthetik az erdélyi Csíkszeredában született, de immár több mint tíz esztendeje Svédországban dolgo­zó Vincefi Sándor festőművész munkáit. A kiállítás december 28-ig - naponta 8 és 20 óra között látogatható. (MTI) •••F SZÍNHÁZ 19HHBBHHÍ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Háztűznéző 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 RUŽINOVI MŰVELŐDÉSI HÁZ: Cyrano 19.30 KASS A ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A denevér 19 KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: Jó estét nyár, jó estét szerelem 10,19 TATABÁNY A JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Az éjszaka a nappal anyja 19 HHHHHHHP MOZI IWHHFLHHHHFI POZSON Y HVIEZDA: Tarzan (am.) 15.15, 17 Kék villám (am.) 18.45, 20.45 OBZOR: Meghitt fészkek (cseh) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Tic­tac (svéd) 15.15,17.30,20 YMCA: Ideglelés (am.) 15.30,18,20.30 TATRA: Meghitt fészkek (cseh) 15.30, 18,20.30 ISTROPOUS: Az átok (am.) 18, 20.30 Tarzan (am.) 15.30 Sztárom a párom (am.) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Meghitt fészkek (cseh) 17 Min­denki, akit szeretek (cseh) 17, 19, 20.45 Háborgó mélység (am.) 18.45 Sztárom a párom (am.) 18 A bűvös kard (am.) 16.30 Rómeó és Júlia (am.) 20.30 Három szín: kék (lengy.-fr.) 20 KASS A DRUŽBA: Dilisek vacsorája (fr.) 16, 18, 20 TATRA: Tarzan (am.) 16 Lola az életéért fut (ném.) 17.45,20 CAPITOL: Tarzan (am.) 16, 18 Mátrix (am.) 20 ÚSMEV: Ideglelés (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKI A ROZSNYÓ - PANORÁMA: A13. harcos (am.) 17,19.15 LÉVA-JU­NIOR: Amerikai pite (am.) 16.30, 19.30 SLOVAN: 10 dolog, amit utálok benned (am.) 19 GALÁNTA-VMK: Háborgó mélység (am.) 20 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: Oltári nő (am.) 18 NAGYKAPOS ­ZEMPLÉN: Az űrkommandó (am.) 18 A magyar adás kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvége a rádióban Beszélgetés Ephraim Kishonnal. A Kalligram Kiadó gondozásában megjelent elbeszéléseinek szlovák fordítása. Az emberi gyengeség végtelen MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel nyolc órakor H. Rudas Dóra szerkesztésében jelent­kezik a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazin. A Hazai tü­kör 11.30-kor kezdődő adása ezút­tal Csallóköznádasdot mutatja be. A déli híreket követően népszerű nótaénekesek felvételeit hallhatják 13 órakor Élő reménység. A műsor­ban szó lesz a New Age-mozga­lomról, bemutatjuk a Nyolc Boldog­ság Katolikus Közösséget és a ma­gyarországi vakmisszíót. 13.40-tól részletek csendülnek fel J. S. Bach D-dúr Magnificat című művéből. 14 óra 5 perckor kezdődik a Zenei ga­léria, amely ezúttal a karácsonyvá­rás hangulatában készült. A Sláger­múzeumot 15 órakor az Irodalmi mozaik követi, amelyben beszélge­tés hangzik el Ágoston Attilával a Kalligram Kiadó új könyveiről, meghallgathatják Kosztolányi De­zső egyik írását, valamint egy verset Farkas Jenő papköltő most megje­lent kötetéből. Fél négytől ismén musicalek dalaiból válogatunk. A 16 órai híreket követően a jubilán­sokat köszöntjük a 100 perces Kö­szöntőben, majd a negyedórás Nap­zártában foglaljuk össze a nap leg­fontosabb eseményeit. Vasárnap: a nyolcórai adáskezdő hírek után s port összefoglalót és műsorajánlatot hallanak, majd A héten történt című rovatunkkal je­Hoffman Ferencként szüle­tett Budapesten. Túlélte a holokausztot, kicsúszott az orosz fogságból, majd 1949­ben a kommunizmus elől Iz­raelbe távozott. Magyaror­szágon Kishont Ferenc né­ven már ismert író volt, új hazájában - immár Ephraim Kishonként - mindent újra­kezdett. A népszerű íróval a humorról és a humorista fel­adatáról beszélgettünk. LAKATOS KRISZTINA Magyar nyelven alkotó íróból vált héber nyelvű íróvá. Ha arra gondolok, hogy sokszor a leg­egyszerűbb poént is nehéz lefor­dítani, s nem csak nyelvileg, ha­nem logikailag, tartalmilag is, bizonyára önnek sem volt egy­szerű az átállás. Nyelvet váltani szinte lehetetlen, a humor világában szerintem én va­gyok az egyetlen, aki ezt megtette. Nagyon akartam, mert nem szán­dékoztam emigráns magyar író maradni Izraelben. De ami azt ille­ti, a humornak nincs nemzetisége, csak humor van. Ez az oka, hogy a könyveimet megveszik Koreában és Hawaii-on is. Olyan dolgokról írok, amivel mindenki találkozik: a v v „Nem szándékoz­tam emigráns ma­gyar író maradni > > Izraelben." " „A lényeg a humoros meglátás, a szóvicc csak fűszer." (Somogyi Tibor felvétele) bürokráciáról, a parkolás nehézsé­geiről, arról, hogyan terrorizálják a gyerekek a szüleiket... Könyveit harminchét nyelvre le­fordították, németre és magyar­ra saját maga ülteti át az írásait. Nyelvi szempontból milyenek a tapasztalatai, mennyire lehet át­menteni a mű egészét? A nyelv nagyon fontos eszköz, ha ezen a humor átmegy, nagyon jó fordításról van szó. Ez pedig szinte lehetetlen. Ahhoz, hogy valami na­gyon jól legyen lefordítva, a fordí­tónak legalább olyan jó humoristá­nak kell lennie, mint az írónak. Aki pedig olyan jó, az nem fordít. Bizo­nyos szójátékokat egyszerűen nem lehet lefordítani. Egy magyar könyvem címe Az eszed tokja. For­dítsuk íe szlovákra! Vagy például az Azanyja, Krausz! Ezeket a for­dulatokat átültetni lehetetlen, de ettől még nem lesz a könyv jó vagy rossz, mert ezek csak kiegészíté­sek, a lényeg a humoros meglátás, a szóvicc csak fűszer. Egyébként valamennyi nyelv közül a magyart tartom legalkalmasabbnak a hu­morra, magyarul nem írok, hanem „lubickolok". Bizonyára figyelemmel kísérte az elmúlt évek közép-európai, il­letve magyar történéseit. Mit lát ebből jellemzően szatirikusnak? Mindent szatirikusnak találok. Minden, amit az emberek csinál­nak, tele van humorral. Mindenki­nek megvannak a gyöngeségei, mindenki lop, csal és álszent. A lé­nyeg az, hogy milyen mértékben, és hogy kit fognak el és kit nem. Hogy úgy mondjam, nincs nagy különb­ség, amikor az ember megítél egyes csoportokat, nemzeteket. A magyar irodalmi kánonban igazán mindig azok tartoztak a legfontosabb írók közé, akik na­gyon komolyan vették önmagu­kat, a küldetésüket, a mondani­valójukat; a humoristák - egy­két kivételtől eltekintve - vala­hogy a második vonalba szorul­tak. Az izraeli irodalmi életen belül hogyan értékelik a szatí­raírót? Ez az egész világon így van: felté­telezhető, hogy az az író, aki az embertársait nevetésre bíija, való­színűleg olcsóbb fajta. Ha valami­kor egy humorista Nobel-dijat fog kapni, az valószínűleg egy nagyon rossz humorista lesz. De nem tu­dok ez ellen harcolni, noha ez egy óriási félreértés, a humoros írás az irodalom legnehezebb formája. A humoristák ugyan népszerűek, én magam 42 millió példányban ad­tam el a könyveimet a világon, de bizonyos körök a humoristát nem is támadják, hanem egyszerűen halálra hallgatják. Erre szoktam azt mondani, hogy az élő humoris­ta csak egy humorista, a halott vi­szont nagy szatirikus. Jómagam már közel állok ehhez. Ön szerint hol húzódik a humor­ban a jó ízlés határa? Nehéz meghatározni. Az ízléstelen kifejezések, a túlzások, a porno­gráfia, a hatásvadászat kívül áll ezen. A profi érzi a határt. A profi és a dilettáns között az a különb­ség, hogy a dilettáns átlépi a ha­tárt. Az amatőr is ír néha egy na­gyon jó fejezetet, aztán egy borzal­masat, aztán egy közepeset, aztán megint egy gyengébbet. A profi mindig jól ír. Egyik írásában szerepel, hogy a humoristától bármit el lehet vár­ni, csak azt nem, hogy valami­lyen ideológiája legyen. Mit le­het tehát elvárni a humoristá­tól? A saját véleményt. A jó humorista véleményét az események alakít­ják, soha nem valamiféle ideoló­gia. Ideológia és humorista épp­úgy nem fér össze, mint vallás és humorista. Minden tapasztalt em­ber tudja, hogy a humorista egyet­len szilárd meggyőződése a kétel­kedés lehet. Meg kell ismernie a valóságot, és meg kell írnia az igazságot. Öt éve tart a Vonat állomások nélkül elnevezésű, drogellenes képzőművészeti verseny és kiállítássorozat Nézzük meg: miért szeretnek élni diákjaink lentkezünk Az irodalomról és a téli természetről szól Szuchy Magda és Duka-Zólyomi Ágnes 830-kor kez­dődő összeállítása, amelyben hazai magyar színművészeink szerepel­nek. 9 órától a Világosság című egy­házi műsor katolikus félórájában Lengyel Sándor felsószeli plébános Jézus születésének hírül adásáról elmélkedik, majd beszélgetés hang­zik el dr. Jeleníts István piarista atyával. Ezután J. Dowland és Vi­valdi egy-egy műve hangzik el. A10 órai hírek után Randevú - folytató­dik a Dzsungel könyve, a rima­szombati gyerekeket a karácsony­ról kérdezzük, a kozmetikus a kö­zelgő ünnepek alkalmából ad taná­csokat, a sztárvendég pedig Dem­jén Ferenc. 15.30-kor Hazai tája­kon. A műsor szerkesztője ezúttal az Érsekújvár melletti Kürtre láto­gatott el, hogy bemutassa a szent­családjárás szokását. (B. E.) TALLÓSI BÉLA Pozsony. Úgy gondolom, én ma­gam is élhetek a vonathasonlattal, természetesen tökéletesen ellenté­tes értelemben, s kezdhetem azzal, hogy öt évvel ezelőtt a Nemzeti Népművelési Központ elindított egy vonatot, amelyre menetjegy nélkül szállhat fel bárki, s az lenne jó, ha minél többen utaznának rajta. Ter­mészetesen ez egy képzeletbeli vagy inkább vizuális vonat - ugyan­is az én szóhasználatomban ez egy öt éve tartó képzőművészeti ver­senyjelképe - utasai viszont közép­iskolás korú, tizennégy és tizen­nyolc év közötti, valós személyek. Olyanok, akik a drogmentes életért emelik fel a hangjukat. Hogy e hír­nek mi köze a kultúrához? Csu­pán(!) annyi, hogy e vonat utasai vi­zuális alkotásokkal fejezik ki a kábí­tószerek elleni tiltakozásukat, illet­ve a vele kapcsolatos nézeteiket. De e jelképes vonatot ma már nemcsak a népművelési központ közlekedte­ti. nemcsak a kultúrához van köze, hanem az oktatásügyhöz is, lévén a legveszélyeztetettebb réteg, diákok utaznak rajta - felső tagozatos alap­iskolások középiskolások, gyer­mekotthonok lakói, drogfüggőség­ből kigyógyult fiatalok stb. Ésszerű, hogy e vizuális vonatnak az egész­ségügy területéről, mi több, a civil szervezetek között is vannak irányí­tói, pártfogói. Ez a képzeletbeli vo­nat, amelynek utasai a drogmentes, egészséges életmódot propagálják, idén áthaladt a határon, s immár Finnországban is közlekedik. Re­mélhetőleg e vonat a jövőben nem­csak a két ország - Szlovákia és Finnország - között ingázik majd, hanem egyéb európai országok sínéin is áthalad. E „vizuális vonato­zás" alapja részint egy évenként ki­írt képzőművészeti verseny, amely­re diákok nevezhetnek be, részint kiállítási tevékenység, amellyel a versenyre beküldött alkotásokat táiják közönség elé. Öt év alatt ötve­nezren kapcsolódtak be a verseny­be, és az ország különböző pontjain száznyolc kiállításon mutatták be munkáikat. E „vizuális vonatozás" eredménye pedig, hogy az ENSZ bé­csi és New York-i rendkívüli közgyű­lése alkalmával sikerült nemzetközi fórum elé tárni egy olyan képzőmű­vészeti anyagot, amelyet az öt év terméséből válogattak S e nemzet­közi bemutatkozás óriási sikert ho­zott Szlovákiának - az életmóddal kapcsolatos magatartásukat vizuá­lis eljárásokkal kifejező diákok kö­zül öten jeles kitüntetést vehettek át, az ENSZ minőségi bizonylatát. A már alkalmazott nyelvi fordulathoz visszatérve, a „vizuális vonatozás" lényege, hogy Szlovákia is hozzájá­ruljon az ENSZ Drogmentes világ ­lehetséges! elnevezésű felhívásá­hoz. Nancy Reagan szerint „elég ne­met mondani", s a probléma megol­dódik. De ezt a nemet nem olyan egyszerű kimondani. Az öt éve meg­alapozott Vonat álomások nélkül el­nevezésű projekttel Szlovákia azt igyekszik megmutatni a világnak hogy nálunk hogyan tanuljuk ki­Monika Rapková: A függőség bi­zonytalanságérzettel jár mondani a nemet. Azt igyekszik be­vinni a nemzetközi köztudatba, hogy Szlovákia fiataljai hogyan vé­lekednek a drogról. Ennek kézzel­fogható jele az a kiállítás, amelyet tegnap nyitottak az Sznf téri Kultúra Házában, s amely Miért szeretek él­ni? címmel mutatja be az öt év kép­zőművészeti anyagának legjavát. S amely december végéig remélhető­leg nemcsak arról ad tanúságot, hogy miként vélekednek egyes, ügyesen ábrázoló diákok a drogról, hanem egyben sokakat meggyőz ar­ról is, hogy drog nélkül is lehet. A ki­állítást 2000 februárjában a helsinki Modern Művészetek Múzeumában is bemutatják Szlovákia finnországi nagykövete ugyanis megismerke­Jana Murinová: Cím nélkül (Reprofotók) dett UUe Salomäkivel, a helsinki Nemzeti Egészségügyi Központ igazgatójával, aki támogatta, s mint a helsinki kiállítási lehetőség bizo­nyítja, fogadta is a szlovákiai ötletet, „vizuális vonatot". S ó lehet az, aki nemzetközi szinten is segíthet siker­re vinni e projektet, hiszen Az egész­séges iskolák európai program finn­országi koordinátora. S ez egy újabb fórum lehet, amelyen egy ilyen kép­zőművészeti tevékenység támoga­tásra találhat. A „vizuális vonato­zás" hozadékaként csak remélni le­het, hogy a Nemzeti Népművelési Központ drogmegelőzést szolgáló ötletéből talán nemzetközi tevé­kenység alakul ki, s az valamikor (talán) célba ér(het).

Next

/
Thumbnails
Contents