Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-17 / 291. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 16. HIRDETÉS 4327 Kassai Csongor: „Nekem kellett megmutatnom, hogyan élt egy ember harminc évig. Lehettem intrikus, szeretetre méltó, kacér, kihívó, bolond, intelligens, gonosz és okos." Nem kellett még soha senkinek ajánlania magát Négy színházban játszik. Szerződése a Radošíni Naiv Színházhoz köti, vendégként a Nemzetiben, az Új Színpadon és az Astorkában foglalkoztatják. A Rembrandtról szóló kanadai produkcióban angolul beszél, Jan Hŕebejk új filmjében németül. Kassai Csongor huszonhét éves magyar színész. A kelet-szlovákiai Kiskövesdről került Pozsonyba. SZABÓ G. LÁSZLÓ Harmadéves színinövendékként a színművészeti főiskolák Shakespeare-fesztiválján Budapesten ő kapta a legjobb férfialakítás díját. Ő volt Ariel, Caliban és Ferdinánd. A történetet kezében tartva minden szálat ő szövögetett. Ferdinándjele csak egy sapka, Calibané a napszemüveg és a hegesztőkesztyű, Ariéiként pedig eljátszotta mindkettőt. Eszenyi Enikő a Viharban látta. Ott és akkor döntötte el, hogy pozsonyi vendégrendezésében mint önről, akkor annak az igazgató előbb-utóbb szerződést kínál. Peter Mikulík, az akkori művészeti igazgató felajánlotta, hogy ha én is úgy gondolom, megbeszélhetjük, hogyan tovább. Csak aztán elrontottam a renomémat. Újabb beugrás várt rám, ezúttal Á chioggiai csetepatéban. Csúnya dolgot követtem el. Mikulík úr szólt, hogy a második próbára tanuljam meg szóról szóra a szöveget. Én meg valahogy nem vettem komolyan. A Hamupipőkére készültünk az Astorkában, a főiskolán is benne voltam egy darabban... sok volt. Annyi teher nehezedett rám, hogy nem maradt erőm a magoláshoz. Azt hittem, elég lesz majd pár nappal később belefognom. Én követtem el a hibát, nem ő, akitől a feladatot kaptam. Csak az bántott, hogy a beszélgetésünkből aztán semmi sem lett. Ahelyett, hogy a fejemre olvasta volna, hogy baj volt a hozzáállásommal, egyszerűen minden megszakadt köztünk. Egy hónappal később szólt a titkárnő, hogy bocsánatot kellett volna kémem Mikulík úrtól. Én a Nem hívtak. Amit az előbb elmeséltem, ez a kellemetlen eset a Nemzetiben 1996 júniusában történt. Szeptemberben elkezdtük a negyedik évet. Az utolsót. Ilyenkor már mindenki csak azzal foglalkozik, hova kerül, mi lesz vele? Én sokáig azt hittem, senkinek sem kellek. Es nem kerestek se Komáromból, se Kassáról. Kétségbeesésemben elkezdtem mozgásórákra \\ Jó film, nagy szerelem. Ezen a nyáron minden összejött. (( járni, hátha bekerülök majd egy mozgásszínházi produkcióba. Es akkor kaptam egy üzenetet, hogy menjek el a Radošíni Naiv Színházba. Kassára egyébként nem is vágytam akkoriban. Kellemetlen emlék, ne firtassuk. Komárom? Az nem. Csak nem szoktam ajánlani magam. Segíts, én segítek! Bolek Polívkával és Anna Šiškovával a cseh filmben önnek adja Hyment, a nász istenét, aki félig férfi, félig nő. Erre a szerepre csak azért van szükség, hogy amíg én eléneklem a dalt, addig a Rosalindát játszó Diana Mórová jelmezt tudjon cserélni. Ki kell tölteni az időt. Előtte nekem is gyorsöltözésem van, hiszen Vilit, a tudatlan parasztfiút is én formálom meg a darabban. Hymen dalát nagyon szeretem. Playbackre kell énekelnem, mert az erdő vaskonstrukciójától a főpróbák egyikén sípolni kezdett a mikr oport. Ezt el kellett kerülni, az előadást nem veszélyeztettük. Tönkrement volna az egész jelenet. Az Ahogy tetszik után rövid időn belül újabb szerepet kapott a Nemzetiben. A Demokraták hentesét Martin Porubjak bízta önre, aki Vladimír Klimáčekkel közösen állította színpadra Janko Jesenský darabját. Jó szerep ez is. Á köpönyegforgató hentes, aki el akarja szeretni a szobalányt. Két ilyen remek alakítás után szóba sem jött, hogy... ... de igen, megkaptam a harmadik lehetőséget is. Beugrottam a Bolha a fülbe című Feydeauvígjátékba. Én arra céloztam, ami Uyen esetben általában történni szokott. Ha egy főiskolás beválik, és olyan elismerően beszélnek róla, magam módján ezt meg is tettem, elmondtam neki, hogy ő volt az első rendező, aki a második próbára teljes szövegtudást kért tőlem, és sajnálom, hogy nem adott még egy lehetőséget. A játékommal ugyanis nem volt baj. Az Martin Hubának is tetszett, akihez a jelenetem kötött. De beismerem töredelmesen: ezt az egészet én szúrtam el. Ma már tudom, máshogy kellett Soha semmiféle '' megkülönböztetést nem éreztem. \< « volna viszonyulnom a lehetőséghez. Tanultam belőle. Másrészt Goldoni is azt írja: mindenkinek megvan a maga igaza. Mikulík úr a történtek után bizonyára úgy érezte, számára én megbízhatatlan vagyok. Farkastörvények? Tanulópénz. Megfizettem, mehetünk tovább. Komárom vagy Kassa számításba sem jött? Nem akartam elmenni Pozsonyból. Itt több a lehetőség. Csak nem magyar színészként. Szívesen játszanék magyarul is. És miért nem játszik? A radošíniak hogy fedezték fel? Egy ottani kolléganőm, Darina Porubjaková látott a Nemzetiben, és szólt a rendezőnek, hogy „Én ismerek egy magyar fiút a főiskolán, ő el tudná játszani a szerepet." Elhívtak, megnéztek és tetszettem nekik. Szerencsém volt. A Halál általában minden darabban jó szerep. Ráadásul három monológom volt. Háromszor 10-12 sor. S mivel a Halál a szlovákban nőnemű, parókát kaptam, női ruhába öltöztem, és nőiesen kellett mozognom. Élveztem nagyon a helyzetet. Nekem kellett megmutatnom, hogyan élt egy ember harminc évig. Lehettem intrikus, szeretetre méltó, kacér, kihívó, bolond, intelligens, gonosz és okos. Ilyen sokrétű figurát nem is játszottam előtte. Hogy fogadták a kollégái? „Radošíniában" nem élnek magyarok. Ez a harmadik évadom a társulatban, de elmondhatom, remek emberek között vagyok. Soha semmiféle megkülönböztetést nem éreztem. Két kollégám megkért, hogy beszéljek velük magyarul, mert ők még értik a nyelvet, de már nincs a családjukban senki, akivel gyakorolhatnák. Ha azt mondom, befogadott a társulat, akkor még nem mondtam semmit. Érzem, hogy szeretnek. Ami a darabokat illeti, egészen sajátos stílust képviselünk. Népszínházi produkciókat játszunk sok zenével, könnyen szállítható díszletekkel. Bekerült már néhány reklámfilmbe is. Az egyikben például egy sörhöz adta az arcát. Juraj Johanides, az ország egyik legjobb reklámfilmrendezője kért fel a munkára. Kora reggel van, törzsvendégként ülök a pult előtt, várom a sörömet, s amikor a pincérnő leteszi elém, a keblei láttán hanyattvágódom a székkel. Ez volt az első reklám, amelyben szerepeltem, és ennek köszönhetem a többit is. Az Új Színpadon Dürrenmatt János királyában kapta első szerepét, és a folytatás ott sem maradt el. A János királyban gyorsan végeztem, mert az első felvonás végén felakasztottak, és mehettem haza. A Dávid királyban Absolon hadvezért játszottam, akinek a király elszereti a feleségét. Dodo Gombár rendezte a darabot, akivel a főiskolán A vihart csináltuk. Most A patkányirtóban játszik nagy sikerrel, amelyet egy germán rege alapján Daniel Landa, a neves cseh zenész írt. Három figurát formálok meg a darabban. Az egyik szereposztásban a vőlegényt, a másikban a gyilkost és a részeget. Ez utóbbival megint nagyot lépett előre. Kollégái azt mesélik, színpadon sosem láttak még ilyen „csonttalan" részeget. Meg is kérdezték tőlem a próbák során, hogy a nővérem is így született? Hogy a szüleim mindkettőnket gumiból öntöttek? Negyedik „munkahelyén", az Astorkában egy darabban, a Hamupipőkében szerepel. Hosszú sorozat. Már a századik előadáshoz közeledünk. A kanadai filmben hogy jutott szerephez? Ezt is a szerencsének köszönhetem. Beajánlottak és megfeleltem. Itt forgatták nálunk a filmet, én játszom benne Rembrandt egyik tanítványát. Nem kellett túl sokat beszélnem angolul, inkább a mimikámra építettek. A film második felében Rembrandt az Éjjeli őrjáratot festi. Akkor már nem él Saskia, a felesége. Én vagyok a mester egyetlen növendéke, aki nem a pénzre, hanem a készülő festményre figyel. A másik fiút ki is dobja, én segítek neki a kép befejezésében. Csakhogy váratlanul beállít a megrendelő, és el kell terelni a figyelmét a készülő alkotásról, mert ha megtudja, hogy Rembrandt még nem fejezte be, nem fizeti ki a kétszáz guldent. Azért is szerettem ezt a munkát, mert egy etűdöt kellett kitalálnom a megrendelő megtévesztésére. Ott állok egy polc végénél, alatta egy festékes vödör, „véletlenül" meglököm a könyveket, dominóeffektusban minden eldől, egy váza a vödörbe esik, ott áll a férfi lefröcskölve, és szitkozódva távozik. Jan Hŕebejk, a neves fiatal cseh filmrendező, aki a Meghitt fészkekkel arat most sikert világszerte, a Reflex riporterének azt nyilatkozta nemrég: boldog, hogy Segíts, én segítek! című legfrissebb munkájában Kassai Csongorral is dolgozhatott, akit nagyon tehetséges színésznek tart. Már a próbafelvétel is érdekesen zajlott. Jan Hŕebejk ugyanis arra kért, mondjak neki valamit magyarul. Bemutatkoztam, elmondtam, honnan jöttem, miért vagyok ott, aztán elmentünk Bolek Polívka farmjára olvasópróbát tartani. Ott derült ki, hogy én nem is tudok annyira csehül, mint ahogy képzelték. Ennek ellenére mégis enyém maradt a szerep, sőt a kedvemért átírták a forgatókönyet. Cseh zsidó család helyett így aztán Németországból Csehországba települt zsidó család a miénk, ami magyarázatul szolgál arra, hogy miért töröm a cseh nyelvet. Viszont tisztán kellett beszélnem németül. Furcsa mód ez utóbbi egyáltalán nem okozott gondot. A német rendezőasszisztens nemegyszer megdicsért a felvételek során. Mi történik a fiúval a filmben? Dániel Wiener egy zsidó gyáros fia. 1941-ben vagyunk, apámtól elveszik a gyárat, kezdődik a deportálás. Egy hónapra Polívkáéknál bújik meg a család. Polívka ugyanis az apámnál dolgozott a gyárban, baráti viszony volt köztük. Aztán mégis elvisznek bennünket. Szüleim odavesznek a koncentrációs táborban, nekem egy hét után sikerül megszöknöm. Be akarok jutni a villánkba, mert az elrejtett trezorban ott a sok ékszer, a család hátrahagyott vagyona. A trezort Polívka csinálta, tudja azt is, hol van, hiszen megkértük őt, hogy ha jönnek a németek, vegye magához. Hajnalban, amikor már bent vagyok a házban, egyszer csak megjelenik Polívka. Közli, hogy nem maradhatok ott, mert reggel már a németeké lesz minden. Magával visz, hogy elrejtsen engem is, meg az ékszert is. A szekrény mögött van egy titkos helyiségük, és ott élem túl a veszélyt. Csattanó? Van egy kollaboráns figura a filmben, aki súg a náciknak, és szerelmes Polívka feleségébe. Húst, szalámit, kávét hord neki, a nő meg közben fél, nehogy kitudódjon, hogy zsidót bújtatnak. A férfi előtt természetesen ez sem marad titokban, a családot azonban mégsem sodorja bajba. Kassai Csongor színész 1972-ben született Királyhelmecen 1990 ben érettségizett a kassai Ipari Szakközépiskolában 1993 és 1997 között a pozsonyi Színművészeti Főiskola hallgatója 1996-tól a Radošíni Naiv Színház tagja Filmek: Rembrandt (rendező: David Devine) Segíts, én segítek! (rendező: Jan Hŕebejk) Játékfilmben kapott már ekkora szerepet? Nem. Eddig csak tévéfilmekben bíztak meg kisebb-nagyobb feladatokkal. Akkor jól zárja az évet. Nem is panaszkodom. Különösen a nyaram volt fantasztikus. Jó film, nagy szerelem. Minden összejött. Lehet, hogy gumiból öntötték? Szinház, film, reklám - jut mindenből (Prikler László felvételei)