Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-19 / 267. szám, péntek

ÜJ SZÓ 1999. NOVEMBER 19. KULTÚRA - HIRDETÉS Pillanatképek a lendvai Várgaléria képzőművészeti tevékenységéről, az évenkénti lendvai nemzetközi művésztelepről, amelynek egyikén Dolán György festőművész is részt vett Avantgárd, transzavantgárd „anyanyelvi" szinten Gerics Ferenc: „A huszonhét év alatt kétszázhetvenen alkottak Lendván, tehát kiváló képtári anyaggal rendelkezünk." (Somogyi Tibor felvétele) Lendva vára 1973 óta kulturális célokat szolgál, galéria, illetve múzeum működik a falai között. A több mint nyolcszáz éves múltra viszszatekintő szlovéniai városban, pontosabban a várban ugyancsak 1973-tól nemzetközi művésztelep működik. TALLÓSI BÉLA A művésztelepről és a Várgaléria tevékenységéről annak igazgatójával, Gerics Ferenccel, illetve Pogány Gábor budapesti művészettörténésszel, a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának tagjával beszélgettünk abból az alkalomból, hogy a lendvai Várgaléria anyagából készült kiállításnak átmenetileg a dunaszerdahelyi galéria is otthont adott. Dunaszerdahely és Lendva között nem új keletű az együttműködés: a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya és a lendvai városi hivatal művelődési osztálya kapcsolatának köszönhetően Szerdahely már vendégeskedett Lendván. A Kortárs Magyar Galéria gyűjteménye Huszár László javaslatára a lendvai Várgalériában is látható volt. Ennek viszonzásaképpen mutatták be a lendvai anyagot - nemcsak szlovén, hanem külföldi művészek munkáit - a szerdahelyi galériában. A lendvai Várgaléria gyűjteményében szlovákiai magyar képzőművésznek, Dolán Györgynek is van alkotása, aki szintén ott lehetett egy korábbi lendvai szimpóziumon. „Mint a balladában, tizenkét festőművész »ősszebeszélgetett«, hogy hozzanak létre Lendván egy művésztelepet - mondja Gerics Ferenc igazgató. - Lendva várát, könyvtárát kifosztották, elvittek tőlünk mindent, gyakorlatilag üresen maradtak a helyiségek. A kulturális életet újra kellett indítani, s ez történt meg 1973-ban. Azóta a lendvai nemzetközi művésztelep festőket és szobrászokat lát vendégül. Idén, a huszonhetedik festészeti táborba tizenegy országból (Szicília, Németország, Dánia, Ausztria, Erdély, Magyarország, Horvátország és Szlovénia) tizennégy képzőművész érkezett. A lendvai várban nemcsak festők, hanem szobrászok számára is működtetnek művésztelepet. Idén kivételesen ennek a telepnek Szentgotthárd adott otthont. „Nagyon fontos az a kőanyag, gránit és márvány, amelyet a lendvai művésztelep rendezői a művészek rendelkezésére bocsátanak - mondja Pogány Gábor. - Ebből egy olyan érdekesség is ki tud fejlődni, amilyenre Dunaszerdahelyen is láthattunk példát, mégpedig Tornai Endre Andrásnak a kőszobrát. Tornai Endre András megrögzötten csak fával dolgozik, s a faszobrászatban nemzetközi nagyság. Ezért volt érdekes, hogy amikor meghívták a telepre, s felkínáltak neki egy lipicai márványtömböt, organikus gondolkodása nem gátolta abban, hogy egy nagyon is jellegzetes kőszobrot tudjon létrehozni. Ez is a művésztelep fontosságát mutatja: rá tud venni alkotót arra, hogy próbáljon ki mást is az általa használt anyag mellett." Ahogy Gerics Ferenc igazgató elmondta, tematikailag nem kötik meg a telepen alkotó művészek kezét, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy legtöbbjüket a lendvai táj, a lendvai vár múltja, környezete, varázsa ihleti meg, s legtöbben ennek a hangulatnak, környezetnek a visszaadásával kísérleteznek. ,A lendvai szőlőtermesztés és az ottani bor messze földön híres, s erről immár a művészet is tanúságot tett, hiszen gyönyörű festmények és grafikák készültek a lendvai szőlőskertekről." Megelőzésképpen, nehogy valaki lekezelje a táj ihlette festészetnek otthont adó telepet, Gerics Ferenc hozzáteszi: „Hozzánk kimondottan művészeti akadémiát, főiskolát végzett, kiforrott, érett, elismert művészek járnak, nincs amatőr szint. Feltétel ugyanis, hogy a nálunk alkotó művész alaptag legyen, tehát tagja legyen valamilyen képzőművészeti szövetségnek. Itt aztán mindenki a maga stílusában alkothat, stílusbeli megkötésekkel nem korlátozzuk a művészeket. Két és fél hónappal a szimpózium befejezése után kiállítást rendezünk, amelyhez színes katalógus jelenik meg, s biztosítjuk, hogy Szlovénia más galériáiban és esetleg külföldön is bemutassák az anyagot. A telep résztvevőjének a kiállításra öt munkát kell adnia. Ezekből a kuratórium kiválaszt kettőt, az egyik marad a galéria tulajdonában, a másikat pedig a szponzor kapja. A szponzor a műalkotást nem adhatja el. Ugyanis ha bármikor szükségünk van a képre, mert szeretnénk kiállítani, a rendelkezésünkre kell, hogy bocsássa. A huszonhét év alatt kétszázhetven alkottak Lendván, tehát kiváló képtári anyaggal rendelkezünk." A gyűjteménymegalapozásnak, illetve -bővítésnek ez az egyik módja. A kérdésre, hogy van-e más lehetősége is a lendvai Várgalériának műtárgytulajdona gyarapítására, az igazgató elmondta, hogy évente legalább egy alkotást tudnak vásárolni - a Várgaléria műkereskedéssel is foglalkozik, s az ebből befolyó összeget költik műalkotás-vásárlásra. Az intézmény képzőművészeti tevékenységét a jövőben a Lendva központjában ma még csak épülőfélben levő Makovecz-féle művelődési ház is segíti. „Ide szeretnénk átköltöztetni a havi kiállításokat mondja az igazgató. - Ha ez megvalósul, a várban a képtár, vagyis a nemzetközi képzőművészeti szimpózium anyagát állandó kiállításon tárjuk közönség elé, másrészt a múzeumi részében a Szlovéniában élő magyarság kulturális örökségét szeretnénk bemutatni." Az utánpótlás-nevelésről, a fiatalokról sem feledkeznek meg Lendván. Már az óvodában, aztán az általános iskolában különös gonddal oktatják a tehetséges gyerekeket Nemes László magyarországi festőművész már ötödik éve hetente két alkalommal foglalkozik a lendvai nebulókkal. így sikerült elérni, hogy ljubljanai, szombathelyi és budapesti képzőművészeti gimnáziumokba tizenegy ledvai fiatal nyert felvételt, mi több, közülük négyen már egyetemi szinten tanulják a grafikát, illetve a szobrászatot. A Várgaléria ezeket a fiatalokat ösztöndíjakkal és tanulmányi utak térítésével is segíti. És ami ugyancsak nem kis dolog, a Várgaléria nyári iskolájában művészek (festők, szobrászok, grafikusok, keramikusok), illetve tanáremberek tanítják a mesterséget. Arra a kérdésemre, van-e különbség a szlovákiai magyar, a magyarországi, illetve a szlovéniai magyar képzőművészet között, Pogány Gábor válaszolt: „Talán országaink különböző politikai és földrajzi helyzetéből következőleg a szlovéniai művészet, a szlovén és az ottani magyar is, egyrészt mediterránabb, mivel közelebb van a Földközi-tengerhez, másrészt nemzetközibb és avantgárdabb, mint a miénk. Ez azzal magyarázható, hogy „Hozzánk főiskolát végzett művészek járnak, nincs amatőr szint." az egykori Jugoszláviában nem volt olyan kötelező a szocreál, mint a többi szocialista országban. És abban az időben, amikor nálunk a realizmuskényszer uralkodott, náluk ez nem volt. Ott nem volt vasfüggöny, mindig is megvoltak a nyugat-európai kapcsolataik. Tehát a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években sokkal naprakészebben voltak bent az európai művészetben, mint akár Magyarország, akár az egykori Csehszlovákia művészei. S ebből kifolyólag azon a fejlődésen, amely ebben az évtizedben Magyarországon és Szlovákiában végbemegy, ők régen túl vannak. Tehát az avantgárdot, a transzavantgárdot ők anyanyelvi szinten beszélik, és nem tanulják." .. r 10 000 km ingyen (gázolaj árának megtérítése a PN-93/S-04000 szerint) és hozzá ingyenes garanciális ellenorzesek 20 000 km-ig M - és anyagköltség) Az akció novemberben, korlátozott mennyiségű gépkocsira érvényes. 420 000 (adó nélkül) koronától DAEWOO MOTOR SLOVAKIA VK-1013 SSS8MMHMMNS