Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-16 / 264. szám, kedd

10 KULTÚRA OKTATÁS ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 16. Elhunyt Sebők György Bloomington. Az Indiana állambeli Bloomingtonban 77 éves korában elhunyt Sebők György világhírű magyar zongoraművész és zenepedagógus. 37 éve lakott az Egyesült Államokban. Előtte hat évig Párizsban élt. Amellett, hogy előadóművészetét szerte a világon ünnepelték, nagy megbecsülésnek örvendett tanítványai körében is. Bloomingtonban sok magyar növendéke is volt, de oktatói tevékenységet folytatott Svájcban, Németországban, Japánban, Spanyolországban és Hollandiában is. Többször vendégeskedett a budapesti Zeneakadémián. (MTI) November 17-ére emlékeznek Pozsony. Az újjászületett pozsonyi Casino csütörtöki műsoros délutánjainak következő programjaként e héten csütörtökön, tehát 18-án 19 órától a tíz évvel ezelőtti események lefolyásáról beszél A. Nagy László, Zászlós Gábor, Grendel Lajos és Tóth Károly, (ú) Elmarad a Szerelem Somoija. Műszaki okok miatt holnap elmarad a Komáromi Jókai Színház repertoárján szereplő Szerelem előadása a városi művelődési központban. A darabot december 9-én mutatják be Somorján. (ú) Meseszínház a szegény halászról Zseliz. Ma 13 órakor meseszínházi előadás lesz a művelődési házban. Badin Ádám és Écsi Gyöngyi A szegény halász és az ördög című gömöri népmesét mutatják be gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt, (bee) Dévényi Sándor diákok között Ógyalla. Dévényi Sándor építőművész holnap az ógyallai Építőipari Szakközépiskola vendége lesz, és diákjainak, a leendő építészeknek tart előadást. A Kossuth-díjas építész, a magyar organikus építészet jelentős képviselője az elmúlt években kiállításaival több alkalommal mutatkozott be nagy sikerrel Szovákiában. (ú) Szlovákiai részvétel a Radnóti-versenyen Győr. A hét végén tartott Radnóti Miklós nemzetközi versmondó versenynek szlovákiai résztvevője is volt, Marcinkó Annamária, aki a harmadik díjat nyerte el. A kétnapos vetélkedővel a költő születésének 90., halálának 55. évfordulójáról emlékeztek meg. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KOMAROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi 11,19 (vendégjáték Dunaszerdahelyen) MOZI POZSONY HVIEZDA: Deep Blue Sea (am.) 20.30 Dilisek vacsorája (fra.) 16, 18 OBZOR: Elizabeth (ang.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Meghitt fészkek (cseh) 15, 17.30, 20 YMCA: A 13. harcos (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Deep Blue Sea (am.) 18, 20.30 A 13. harcos (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Meghitt fészkek (cseh) 18, 20.30 Mint a hurrikán (am.) 17.30 Vadiúj vadnyugat (am.) 20.30 Sekalnak meg kell halnia (cseh-szl.) 18 Pókerarcok (am.) 18.15 Urga (szoyj.-fra.) 20 KASS

A TATRA: Deep Blue Sea (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Deep Blue Sea (am.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Dilisek vacsorája (fra.) 16, 18, 20 DRUŽBA: Pókerarcok (am.) 15.45, 18, 20.15 IMPULZ: Kárna Szútra (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A ROZSNYÓ: Tökéletes katona 2. (am.) 17,19 LÉVA- JUNIOR: Múmia (am.) 16.30,19.30 GÚTAVMK: Múmia (am.) 16,18.30 GYÖ

R CINEMA CITY: Bigyó felügyelő (am.) 14.15 Állj, vagy jövök! (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Sztárom a párom (am.) 17.10, 19.50 A 13. harcos (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Csillagok háborúja (am.) 14.30, 17, 19.45 Az átok (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Fergeteges forgatás (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A tábornok lánya (am.) 13.45, 18.15 Apafej (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Mocskos zsaruk (am.) 16, 20.30 Oltári nő (am.) 13.50, 16, 18.10, 20.30 Dilisek vacsorája (fra.) 14,16,18, 20 Csütörtöki László: „Szinte az érthetetlenségig boncolgatom a szót, amely hol kevésbé, hol erőteljesebben vérzik" Claudio Moser és Václav Požárek a civilizációról CÉDULA JEGYZETEK A közelmúltban jelent meg Csütörtöki László Hétköznapi vetületek című, első verseskötete, Téglás Attila illusztrációival. A költővel, aki „civilben" a Jókai Színház technikus-világosítója, az indulásról és a további irodalmi terveiről beszélgettünk. LAKATOS KRISZTINA Milyen az irodalmi előéleted, az olvasók hol találkozhattak eddig a verseiddel? 1991-ben Miskó Ildikó vezényletével indult egy kezdeményezés Komáromban: a Pegazus Társaság, amely fiatal költők, írók szárnypróbálgatásait próbálta segíteni. Itt bukkantam fel először, szép volt, jó volt, két százalékon múlott, hogy nem lettem közönségdíjas. Ez megviselt, bevágtam a verseimet a fiókba, de közben azért írogattam, több lapban is megjelentek a verseim, valamint a Kapufa a Parnasszuson és a Krónikus keringő című Pegazus-antológiákban. Hogyan állt össze a kötet vers- és képanyaga? Összeszedtem harminc kemény versemet. Mindenképpen szerettem volna egy grafikust, Téglás Attila barátom személyében meg is találtam. Ő elolvasta a verseket, még aznap este vissza is adta őket, és néhány hét múlva odaadta a rajzokat. Összeraktam a kötetet, elvittem a komáromi KT Kiadóba, ott átnézték, lektorálták, kiadták. A könyved félig-meddig önköltséges alapon jelent meg, így elsőrendű fontosságú, hogy elfogyjon. Hogyan oldottad meg a terjesztést? Részben valóban önköltséges a kötet, de nagyon sokat köszönhetek a könyv hátulján feltüntetett szponzoroknak. A terjesztés alternatív módon folyik: hordom, szórom, árulom a kötetet, ezenkívül a komáromi könyvesboltokban is megvásárolható. A Jókai Színházban „A színháznak köszönhetem, hogy a toll a kezemben maradt, hogy művészileg inspiráló környezetben élek." (Dömötör Ede felvétele) volt a könyvbemutató és Téglás Attila kiállításának megnyitója. Hál' istennek jó visszhangja volt, ez is volt a célom: ez a könyvecske egy intés, egy kacsintás a nagy kiadók, az írótársadalom felé. A kötetedet olvasva úgy tűnt, meghatározó számodra a nyelv, a nyelv „megtalálásának" élménye: játékok szóformálgatás, a nyelvben rejlő összefüggések által meghatározott gondolati kapcsolatok jellemzik a verseid egy részét. A verseim általában úgy születnek, hogy jön egy ötlet, egy fricska, egy élménynyúlvány, kitalálom a címet, és e köré építem fel a verset. Nem valami nyelvújító törekvésről van szó, mindenképpen a szó adta lehetőségekkel, a magyar szókincs kimeríthetetlenségével játszom. Próbálom magát a szót, a gondolatot osztani, szorozni, betűket kiemelni, persze az érthetőség határán belül, vagy azt súrolva. Lehet, hogy a vers így vak tükör. Ha felmerül egy komoly mondanivaló, egy „hétköznapi vetület" a szó szoros értelmében, mindenki számára közérthetővé teszem azt a mozaikot, de ha magát az érzést akarom visszaadni, akkor nyúlok a szótöréshez, ezzel próbálom érzékeltetni a hangsúlyokat. Szinte már az érthetetlenségig boncolgatom azt a szót, amely hol kevésbé, hol erőteljesebben vérzik. Mit értesz vak tükör alatt? A Hétköznapi vetületek görbe tükör vagy vak tükör szerény hétköznapjainknak. Ez a kötet mondanivalója, és a Vetület fedőnév is ezt takaija. Odafigyelni a mindennapok problémáira. Persze mindenkinek egyedi világlátása van, és ez jó. Ez az a vak tükör, amelyre építek. Nem mindig érződik ki az, amit a költő óhajtott, mondani akart, az olvasó a versben az én alapvető gondolataimtól teljesen eltérő dolgot is találhat. Színházban dolgozol és írsz. Nem jutott még eszedbe, hogy a kettőt összekösd, és esetleg színpadi szövegekkel is megpróbálkozz? A színháznak köszönhetem, hogy a toll a kezemben maradt, hogy művészileg inspiráló környezetben élek. A napokban komáromi bará taimmal, fiatal képzőművészekkel, irodalmárokkal és egy amatőr színtársulattal döntöttük el, hogy szeretnénk létrehozni egy „szakmai társaságot", az első névötletek szerint talán „Cseresznyéskert" lesz. Ezen belül szeretnénk közelebb hozni egymáshoz a költészetet és a színpadot, inkább a performance irányába elmozdulva. Rácsok az életterünkben JUHÁSZ KATALIN Kassa. Két helyszínen, két teljesen más nézőpontból szemlélődő, de valószínűleg közös eredményre jutó svájci művész kiállítása nyílt meg nemrég a kassai Löffler Béla Múzeumban, valamint a Rotunda néven közismert kiállítóteremben. Claudio Moser fotókban utazik, képletesen és szó szerint is, mivel utazásai során készíti szikár, egyszerű szimbolikájú és rádöbbentetó szándékkal előhívott fotóit. Ezeken a képeken csak elvétve látunk embereket, a civilizáció toronyházak, ipari létesítmények, autópályák és pályaudvarok formájában jelenik meg. A kontrasztot a természet képezi, amely láthatóan egyre kijjebb szorul a képből, szinte mérkőzik a vas- és panelrengeteggel, és többnyire vesztesként kerül ki a csatákból. A figyelmes szemlélő észreveheti, hogy a toronyházak ablakaiból, a lehúzott redőnyökből és a téglafalakból szinte mindenütt rácsok keletkeznek, illetve az objektív rácsokat varázsol oda is, ahol valójában nincsenek. Erre rímelnek Václav Požárek valódi farácsai a terem falához támasztva. A Csehországból 1968-ban emigrált és ma már svájci állampolgárként dolgozó művész a minimaiizmus, illetve a konstruktivizmus képviselője, aki a lehető legegyszerűbb alapanyagokat alkalmazza, előszeretettel használ fát és fémet, egyszerű formákat, szinte a dadaizmust súroló megoldásokat. A két művész, bár életkorban és stílusban messze esnek egymástól, ugyanazt szeretnék láttatni: a rács mögött kuporgó embert, a civilizáció izolált, szenvedő alanyait. Mindkét kiállítás november 28-ig látható. A gyermekversek és a hit DUSZA ISTVÁN A Szlovákiai Magyar Iskolákért Emlékérmet kapták Pedagóguskitüntetések (Advent felé közeledve) Ha szürke is az őszi ég, ha lámpával, zenével, könyvvel világítani is kell ahhoz, hogy lelkünkbe ne fészkelje be magát a tél eleji kinti szürkület, vannak pillanatok, amikor felragyog valami. Ez a ragyogás aztán jó ideig betölti a lelkünket, megerősíti a várakozást és a hit reménységét. Ha mindehhez az a szeretet is járul, amit Bettes István Szép tündöklő csillag című új verskötete bemutatóestjén a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban érezhettünk, nehéz a cédulajegyzetek kuszaságában eligazodni. Történt, hogy útakadályok miatt igencsak késett a költő, és késett Erdélyi Géza református püspök is. A várakozás hosszú perceit Zalabai Zsigmond egyetemi docens egy rögtönzött előadással oldotta, amit a középkortól a napjainkig érő, olyan magyar nyelvű, vallásos ihletettségű irodalmi szövegekről tartott, mint amilyen Bettes István legújabb kötete is. A tanár úr előadása eligazított egy, a legfeljebb Károli Gáspár és az őt követő bibliafordítók munkálkodásából ismert világban. Kiderült, hogy íróknak, költőknek mindig is voltak ehhez a mostanihoz hasonló próbálkozásai a Biblia közérthető, s mint Bettes esetében, a gyerekekhez közelítő, közérthetőbb megfogalmazására. (Evangélium ez is) Megszólaltak a versek. Egy gimnazista lány mondta, s mintha a figyelem csendjében megjelent volna az angyalszárnyú hit. Az már más történet, hogy Bettes és Erdélyi urak is megérkeztek, s bár igazából az est felén már túl is voltunk, mégiscsak megsüvegeltetett újra a költő tette. Nem egy, hanem három kötet is lesz a Biblia evangéliumai ihlette versekből. Hogy a püspök úr úgy látja, nincs akadálya, hogy felekezetektől függetlenül eljusson a karácsonyest áhítatába ez a könyvecske, jelzi: a versek evangéliumi történeteket adnak át a gyerekeknek. Márpedig a négy evangélista nem a hit külsőségeit, hanem a szentlélek teljességét írta meg. Ha egy költő, felismerve az evangéliumi szövegekben a humort, a közvetlenséget, a mai nyelv kínálta fordulatokkal, képekkel közelebb hozza a gyerekek világához a Biblia történeteit, akkor minden következő lépést a többi felnőttnek kell megtenni. ÚJ SZÓ-HÍR A Katedra Alapítvány és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által rendezett Ötvenévesek a második világháború után újraszervezett magyar iskolák Szlovákiában elnevezésű rendezvényen szombaton tizenkét olyan pedagógus kapta meg a Szlovákiai Magyar Iskolákért Emlékérmet Nagy János szobrászművész alkotását -, akik fél évszázaddal ezelőtt ott voltak az újjászervezett szlovákiai magyar oktatás bölcsőjénél, illetve munkájuk során kiemelkedő eredményeket értek el. Név szerint a következők: Bollobás Béla, Brezniczky László, Csömör László, Géczi Lajos, Gyömbér Béla, Horváth József, Janda Iván, Chovancsek Sándor, Mátéffy An- tal, Szabó Zoltán, Turczel Lajos, Claudio Moser képein a civilizáció toronyházak, ipari létesítmények, auÚjváry László, (km) tópályák és pályaudvarok formájában jelenik meg. (Reprofotó)