Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-16 / 264. szám, kedd

10 KULTÚRA ­OKTATÁS ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 16. Elhunyt Sebők György Bloomington. Az Indiana ál­lambeli Bloomingtonban 77 éves korában elhunyt Sebők György világhírű magyar zon­goraművész és zenepedagógus. 37 éve lakott az Egyesült Álla­mokban. Előtte hat évig Párizs­ban élt. Amellett, hogy előa­dóművészetét szerte a világon ünnepelték, nagy megbecsülés­nek örvendett tanítványai köré­ben is. Bloomingtonban sok magyar növendéke is volt, de oktatói tevékenységet folytatott Svájcban, Németországban, Ja­pánban, Spanyolországban és Hollandiában is. Többször ven­dégeskedett a budapesti Zeneakadémián. (MTI) November 17-ére emlékeznek Pozsony. Az újjászületett po­zsonyi Casino csütörtöki műso­ros délutánjainak következő programjaként e héten csütör­tökön, tehát 18-án 19 órától a tíz évvel ezelőtti események le­folyásáról beszél A. Nagy Lász­ló, Zászlós Gábor, Grendel La­jos és Tóth Károly, (ú) Elmarad a Szerelem Somoija. Műszaki okok miatt holnap elmarad a Komáromi Jókai Színház repertoárján sze­replő Szerelem előadása a váro­si művelődési központban. A darabot december 9-én mutat­ják be Somorján. (ú) Meseszínház a szegény halászról Zseliz. Ma 13 órakor meseszín­házi előadás lesz a művelődési házban. Badin Ádám és Écsi Gyöngyi A szegény halász és az ördög című gömöri népmesét mutatják be gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt, (bee) Dévényi Sándor diákok között Ógyalla. Dévényi Sándor építő­művész holnap az ógyallai Épí­tőipari Szakközépiskola vendé­ge lesz, és diákjainak, a leendő építészeknek tart előadást. A Kossuth-díjas építész, a magyar organikus építészet jelentős képviselője az elmúlt években kiállításaival több alkalommal mutatkozott be nagy sikerrel Szovákiában. (ú) Szlovákiai részvétel a Radnóti-versenyen Győr. A hét végén tartott Rad­nóti Miklós nemzetközi vers­mondó versenynek szlovákiai résztvevője is volt, Marcinkó Annamária, aki a harmadik dí­jat nyerte el. A kétnapos vetél­kedővel a költő születésének 90., halálának 55. évfordulójá­ról emlékeztek meg. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Chioggiai csetepaté 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KOMAROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi 11,19 (vendégjáték Dunaszerdahelyen) MOZI POZSONY HVIEZDA: Deep Blue Sea (am.) 20.30 Dilisek vacsorája (fra.) 16, 18 OBZOR: Elizabeth (ang.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Meghitt fészkek (cseh) 15, 17.30, 20 YMCA: A 13. harcos (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Deep Blue Sea (am.) 18, 20.30 A 13. harcos (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Meghitt fészkek (cseh) 18, 20.30 Mint a hurrikán (am.) 17.30 Vadiúj vadnyugat (am.) 20.30 Sekalnak meg kell halnia (cseh-szl.) 18 Pókerarcok (am.) 18.15 Urga (szoyj.-fra.) 20 KASS A TATRA: Deep Blue Sea (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Deep Blue Sea (am.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Dilisek vacsorája (fra.) 16, 18, 20 DRUŽBA: Pókerarcok (am.) 15.45, 18, 20.15 IMPULZ: Kárna Szútra (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A ROZSNYÓ: Tökéletes katona 2. (am.) 17,19 LÉVA- JUNIOR: Mú­mia (am.) 16.30,19.30 GÚTA­VMK: Múmia (am.) 16,18.30 GYÖ R CINEMA CITY: Bigyó felügyelő (am.) 14.15 Állj, vagy jövök! (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Sztárom a párom (am.) 17.10, 19.50 A 13. harcos (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Csillagok háborúja (am.) 14.30, 17, 19.45 Az átok (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Fergete­ges forgatás (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A tábornok lánya (am.) 13.45, 18.15 Apafej (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Mocs­kos zsaruk (am.) 16, 20.30 Oltári nő (am.) 13.50, 16, 18.10, 20.30 Dilisek vacsorája (fra.) 14,16,18, 20 Csütörtöki László: „Szinte az érthetetlenségig boncolgatom a szót, amely hol kevésbé, hol erőteljesebben vérzik" Claudio Moser és Václav Požárek a civilizációról CÉDULA JEGYZETEK A közelmúltban jelent meg Csütörtöki László Hétközna­pi vetületek című, első ver­seskötete, Téglás Attila il­lusztrációival. A költővel, aki „civilben" a Jókai Szín­ház technikus-világosítója, az indulásról és a további irodalmi terveiről beszélget­tünk. LAKATOS KRISZTINA Milyen az irodalmi előéleted, az olvasók hol találkozhattak eddig a verseiddel? 1991-ben Miskó Ildikó vezényleté­vel indult egy kezdeményezés Ko­máromban: a Pegazus Társaság, amely fiatal költők, írók szárny­próbálgatásait próbálta segíteni. Itt bukkantam fel először, szép volt, jó volt, két százalékon múlott, hogy nem lettem közönségdíjas. Ez megviselt, bevágtam a versei­met a fiókba, de közben azért íro­gattam, több lapban is megjelen­tek a verseim, valamint a Kapufa a Parnasszuson és a Krónikus kerin­gő című Pegazus-antológiákban. Hogyan állt össze a kötet vers- és képanyaga? Összeszedtem harminc kemény versemet. Mindenképpen szeret­tem volna egy grafikust, Téglás At­tila barátom személyében meg is találtam. Ő elolvasta a verseket, még aznap este vissza is adta őket, és néhány hét múlva odaadta a raj­zokat. Összeraktam a kötetet, el­vittem a komáromi KT Kiadóba, ott átnézték, lektorálták, kiadták. A könyved félig-meddig önkölt­séges alapon jelent meg, így el­sőrendű fontosságú, hogy el­fogyjon. Hogyan oldottad meg a terjesztést? Részben valóban önköltséges a kö­tet, de nagyon sokat köszönhetek a könyv hátulján feltüntetett szpon­zoroknak. A terjesztés alternatív módon folyik: hordom, szórom, árulom a kötetet, ezenkívül a ko­máromi könyvesboltokban is meg­vásárolható. A Jókai Színházban „A színháznak köszönhetem, hogy a toll a kezemben maradt, hogy mű­vészileg inspiráló környezetben élek." (Dömötör Ede felvétele) volt a könyvbemutató és Téglás At­tila kiállításának megnyitója. Hál' istennek jó visszhangja volt, ez is volt a célom: ez a könyvecske egy intés, egy kacsintás a nagy kiadók, az írótársadalom felé. A kötetedet olvasva úgy tűnt, meghatározó számodra a nyelv, a nyelv „megtalálásának" élmé­nye: játékok szóformálgatás, a nyelvben rejlő összefüggések ál­tal meghatározott gondolati kapcsolatok jellemzik a verseid egy részét. A verseim általában úgy születnek, hogy jön egy ötlet, egy fricska, egy élménynyúlvány, kitalálom a cí­met, és e köré építem fel a verset. Nem valami nyelvújító törekvésről van szó, mindenképpen a szó adta lehetőségekkel, a magyar szókincs kimeríthetetlenségével játszom. Próbálom magát a szót, a gondola­tot osztani, szorozni, betűket ki­emelni, persze az érthetőség hatá­rán belül, vagy azt súrolva. Lehet, hogy a vers így vak tükör. Ha fel­merül egy komoly mondanivaló, egy „hétköznapi vetület" a szó szo­ros értelmében, mindenki számára közérthetővé teszem azt a mozai­kot, de ha magát az érzést akarom visszaadni, akkor nyúlok a szótö­réshez, ezzel próbálom érzékeltet­ni a hangsúlyokat. Szinte már az érthetetlenségig boncolgatom azt a szót, amely hol kevésbé, hol erő­teljesebben vérzik. Mit értesz vak tükör alatt? A Hétköznapi vetületek görbe tü­kör vagy vak tükör szerény hétköz­napjainknak. Ez a kötet mondani­valója, és a Vetület fedőnév is ezt takaija. Odafigyelni a mindenna­pok problémáira. Persze minden­kinek egyedi világlátása van, és ez jó. Ez az a vak tükör, amelyre épí­tek. Nem mindig érződik ki az, amit a költő óhajtott, mondani akart, az olvasó a versben az én alapvető gondolataimtól teljesen eltérő dolgot is találhat. Színházban dolgozol és írsz. Nem jutott még eszedbe, hogy a kettőt összekösd, és esetleg színpadi szövegekkel is megpró­bálkozz? A színháznak köszönhetem, hogy a toll a kezemben maradt, hogy mű­vészileg inspiráló környezetben élek. A napokban komáromi bará taimmal, fiatal képzőművészekkel, irodalmárokkal és egy amatőr szín­társulattal döntöttük el, hogy sze­retnénk létrehozni egy „szakmai társaságot", az első névötletek sze­rint talán „Cseresznyéskert" lesz. Ezen belül szeretnénk közelebb hozni egymáshoz a költészetet és a színpadot, inkább a performance irányába elmozdulva. Rácsok az életterünkben JUHÁSZ KATALIN Kassa. Két helyszínen, két teljesen más nézőpontból szemlélődő, de valószínűleg közös eredményre ju­tó svájci művész kiállítása nyílt meg nemrég a kassai Löffler Béla Múzeumban, valamint a Rotunda néven közismert kiállítóteremben. Claudio Moser fotókban utazik, képletesen és szó szerint is, mivel utazásai során készíti szikár, egy­szerű szimbolikájú és rádöbbente­tó szándékkal előhívott fotóit. Eze­ken a képeken csak elvétve látunk embereket, a civilizáció toronyhá­zak, ipari létesítmények, autópá­lyák és pályaudvarok formájában jelenik meg. A kontrasztot a ter­mészet képezi, amely láthatóan egyre kijjebb szorul a képből, szin­te mérkőzik a vas- és panelrenge­teggel, és többnyire vesztesként kerül ki a csatákból. A figyelmes szemlélő észreveheti, hogy a to­ronyházak ablakaiból, a lehúzott redőnyökből és a téglafalakból szinte mindenütt rácsok keletkez­nek, illetve az objektív rácsokat va­rázsol oda is, ahol valójában nin­csenek. Erre rímelnek Václav Požárek valódi farácsai a terem fa­lához támasztva. A Csehországból 1968-ban emigrált és ma már sváj­ci állampolgárként dolgozó mű­vész a minimaiizmus, illetve a konstruktivizmus képviselője, aki a lehető legegyszerűbb alapanya­gokat alkalmazza, előszeretettel használ fát és fémet, egyszerű for­mákat, szinte a dadaizmust súroló megoldásokat. A két művész, bár életkorban és stílusban messze es­nek egymástól, ugyanazt szeret­nék láttatni: a rács mögött kupor­gó embert, a civilizáció izolált, szenvedő alanyait. Mindkét kiállí­tás november 28-ig látható. A gyermekversek és a hit DUSZA ISTVÁN A Szlovákiai Magyar Iskolákért Emlékérmet kapták Pedagóguskitüntetések (Advent felé közeledve) Ha szürke is az őszi ég, ha lámpával, zenével, könyvvel világítani is kell ahhoz, hogy lelkünkbe ne fészkelje be ma­gát a tél eleji kinti szürkület, van­nak pillanatok, amikor felragyog valami. Ez a ragyogás aztán jó ideig betölti a lelkünket, megerősíti a vá­rakozást és a hit reménységét. Ha mindehhez az a szeretet is járul, amit Bettes István Szép tündöklő csillag című új verskötete bemuta­tóestjén a dunaszerdahelyi Vám­béry Irodalmi Kávéházban érezhet­tünk, nehéz a cédulajegyzetek ku­szaságában eligazodni. Történt, hogy útakadályok miatt igencsak késett a költő, és késett Erdélyi Gé­za református püspök is. A várako­zás hosszú perceit Zalabai Zsig­mond egyetemi docens egy rögtön­zött előadással oldotta, amit a kö­zépkortól a napjainkig érő, olyan magyar nyelvű, vallásos ihletett­ségű irodalmi szövegekről tartott, mint amilyen Bettes István legújabb kötete is. A tanár úr előadása eliga­zított egy, a legfeljebb Károli Gás­pár és az őt követő bibliafordítók munkálkodásából ismert világban. Kiderült, hogy íróknak, költőknek mindig is voltak ehhez a mostani­hoz hasonló próbálkozásai a Biblia közérthető, s mint Bettes esetében, a gyerekekhez közelítő, közérthe­tőbb megfogalmazására. (Evangélium ez is) Megszólaltak a versek. Egy gimnazista lány mond­ta, s mintha a figyelem csendjében megjelent volna az angyalszárnyú hit. Az már más történet, hogy Bettes és Erdélyi urak is megérkez­tek, s bár igazából az est felén már túl is voltunk, mégiscsak megsüve­geltetett újra a költő tette. Nem egy, hanem három kötet is lesz a Biblia evangéliumai ihlette versekből. Hogy a püspök úr úgy látja, nincs akadálya, hogy felekezetektől füg­getlenül eljusson a karácsonyest áhítatába ez a könyvecske, jelzi: a versek evangéliumi történeteket adnak át a gyerekeknek. Márpedig a négy evangélista nem a hit külső­ségeit, hanem a szentlélek teljessé­gét írta meg. Ha egy költő, felismer­ve az evangéliumi szövegekben a humort, a közvetlenséget, a mai nyelv kínálta fordulatokkal, képek­kel közelebb hozza a gyerekek vilá­gához a Biblia történeteit, akkor minden következő lépést a többi felnőttnek kell megtenni. ÚJ SZÓ-HÍR A Katedra Alapítvány és a Szlová­kiai Magyar Pedagógusok Szövet­sége által rendezett Ötvenévesek a második világháború után újra­szervezett magyar iskolák Szlová­kiában elnevezésű rendezvényen szombaton tizenkét olyan pedagó­gus kapta meg a Szlovákiai Ma­gyar Iskolákért Emlékérmet ­Nagy János szobrászművész alko­tását -, akik fél évszázaddal ez­előtt ott voltak az újjászervezett szlovákiai magyar oktatás bölcső­jénél, illetve munkájuk során ki­emelkedő eredményeket értek el. Név szerint a következők: Bollo­bás Béla, Brezniczky László, Csö­mör László, Géczi Lajos, Gyömbér Béla, Horváth József, Janda Iván, Chovancsek Sándor, Mátéffy An- tal, Szabó Zoltán, Turczel Lajos, Claudio Moser képein a civilizáció toronyházak, ipari létesítmények, au­Újváry László, (km) tópályák és pályaudvarok formájában jelenik meg. (Reprofotó)

Next

/
Thumbnails
Contents