Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-12 / 261. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 12. TÉMA: A KISEBBSÉGI JOGOK Beszélgetés Bíró Anna-Máriával, az MRG Közép- és Kelet-Európáért felelős programmenedzserével A lobbyzást is tanulni kell A legfontosabb szervezetek és dokumentumok ENSZ, ET, EBESZ A nemzetközi fórumokon való lobbyzást sajátíthatták el tizenkét közép-, kelet- és délkelet-európai ország emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó civil szervezeteinek képviselői azon az egyhetes tanfolyamon, melyet Budapesten az idén is megrendezett a kisebbségi jogokkal foglalkozó világszervezet, a Minority Rights Group International. KÓSIK ANDREA Hány ilyen jellegű tanfolyamot tud maga mögött a szervezet? A Minority Rights Group International 1996 óta tart regionális tréningeket, ez volt a negyedik. A korábbiakat is közép-kelet- és délkelet-európai országok számára rendezték? 1996-97-ben Közép-Kelet-Európa öt országából hívtunk emberjogi aktivistákat: Szlovákiából, Bulgáriából, Romániából, Lengyelországból és Magyarországról. Tavaly már bővítettük a meghívott országok listáját. 1998-tól Délkelet-Európa hét országából is hívtunk résztvevőket. Mi késztette a szervezetet arra, hogy beindítsa ezt a tréningsorozatot? Szervezetünk harmincöt éves, ennyi ideje foglalkozunk kisebbségvédelemmel. A nemzetközi fórumokon - ENSZ, Európa Tanács, EBESZ - nagyon kevés közép-kelet-európai, illetve délkelet-európai kisebbségi csoport képviselteti magát, holott otthon köztudottan Sok általunk oktatott aktivista már nagyon ügyesen mozog a nemzetközi . . fórumokon. N\ komoly problémáik vannak. Világossá vált, hogy nem ismeretesek számukra azoknak a kisebbségvédelmi jogoknak a rendszere, amelyeket egyébként felhasználhatnának- nagyon gyakran éppen azért, mert a kormányuk, hogy továbbra is manipulálhassa őket, nem teszi közzé ezeket a jogokat és felhasználható rendszereket. Ennek kiküszöbölésére programokat indítotBíró Anna-Mária, (jobbról a második) az MRG „Kisebbségek és médiák" című mühelytalálkozóján, Pozsonyban (Archív felvétel) Egy-egy tanfolyamra tizenhat-tizennyolc résztvevő érkezik a világ különböző országaiból, tunk Kelet-Közép- és Délkelet-Európában, s meg kell hogy mondjam, az alatt a négy év alatt, amióta folynak a programok, az általunk oktatott emberjogi aktivisták közül ma már sokan nagyon ügyesen mozognak az ENSZ és az Európa Tanács fórumain. Tehát a programoknak már mérhető eredményük van. Rövidtávú eredménynek számít, hogy vannak olyan emberjogi aktivisták, akik ma már az ENSZ-ben, az Európa Tanácsban is lobbyznak, és kormányaikkal vagy a megfelelő hatóságokkal dialógust kezdeményeznek egy bizonyos kérdés megoldására vonatkozóan. Például Románia esetében a Pro Európa Liga nevű civil szervezet az ENSZ kisebbségi munkacsoportjában erősen bírálta Romániát a romákkal való bánásmód miatt, aminek az lett az eredménye, hogy most már bevonják a Pro Európa Ligát a faji diszkrimináció ellenes törvény megszövegezésébe. Ez már konkrét eredmény. A tanfolyamok hosszútávú eredménye lesz majd nyilván az, hogy nagyobb nyilvánosságot kapnak az emberi jogok és több ember tud élni velük. Ez azonban még a jövő zenéje, a célok eléréséhez lassú építkezés vezet. A megfoghatatlan vagy nehezebben leírható várható eredmények között ott van a szomszédos országok közötti, illetve az országon belül a többség és a kisebbség közötti szolidaritás. Egy ilyen tanfolyamon általában a többség és a kisebbség képviselői közül is hívunk aktivistákat, és a résztvevők szemmel láthatóan kezdik megérteni az adott problémákat, másfajta szemszögből nézik őket. Ha nem teremtjük meg a lehetőségét annak, hogy kezelni tudjuk a problémákat, sajnos egy idő után azok kezelnek bennünket, indulatok és erős érzelmek formájában. Tud esetleg szlovákiai magyar viszonylatban is említeni olyan példát, ahol az MRG tanfolyamának köszönhetően az aktivisták lobbyzni tudtak a nemzetközi fórumokon? Az MRG-Slovakiából voltak magyar nemzetiségű résztvevőink, de ők nem fordultak ezekhez a fórumokhoz, hanem tanítással, az általuk szerzett ismeretek átadásával foglalkoztak Szlovákiában. Viszont a felvidéki magyarságnak van néhány olyan szervezete, amely részt vett az ENSZ kisebbségi munkacsoportjának munkájában. Mit tanulnak meg ezeknek a szemináriumoknak a résztvevői? A mi szervezetünknek gyakorlati céljai vannak. Elsődleges cél, hogy a tanfolyamainkon részt vevő embereknek fogalma legyen a létező kisebbségvédelmi normákról, standardokról, és kialakuljanak a készségeik arra vonatkozóan, hogyan lehet ezeket a standardokat különféle lobbyzási technikák útján a gyakorlatba átültetni. Tulajdonképpen azt tanítjuk, milyen értelmezéssel kell egy elvont jogi szöveget az emberek mindennapjaiba belevinni. Milyen a kapcsolat az MRG és az ENSZ között? Az ENSZ-ben a Minority Rights Group Internationalnak konzultatív státusa van, s ami még fontosabb: az MRG évtizedes munkatapasztalattal rendelkezik nemcsak az ENSZ-ben, hanem az Európa Tanácsban és az EBESZ-ben is. Mi civil szervezet vagyunk, globális szinten működünk, s hihetetlenül sok tapasztalatot gyűjtöttünk öszsze több mint harminc év alatt, amit megpróbálunk megosztani azokkal a kisebbségi szervezetekkel, amelyek szintén emberi jogi alapon dolgoznak. Az MRG a regionális tréningeken kívül Genfben is tart egyhetes tanfolyamokat, melyek közvetlenül az ENSZ-ben való lobbyzásra készítenek fel. Egy-egy tanfolyamra tizenhat-tiHihetetlenül sok tapasztalatot gyűjtöttünk össze több mint harminc . . év alatt. \N zennyolc résztvevő érkezik a világ különböző országaiból, akiket egy hétig tanítunk, készítünk fel arra, hogyan vegyenek részt az ENSZ kisebbségi munkacsoportjának tevékenységében, illetve segítséget nyújtunk nekik, hogy az elképzeléseiket valóra válthassák. Hogyan lehet bejutni erre a tanfolyamra? Ez folyamodványok útján történik. Van egy pályázati kiírásunk, s a pályázat alapján, a megfelelő űrlapokat kitöltve kell jelentkezni az MRG londoni székhelyén. A kritériumok elég szigorúak: az illetőnek már rendelkeznie kell valamilyen tapasztalatokkal, kötelező az angol nyelvtudás, s nagyon fontos a szervezeti háttér is, hogy aki a csoport munkájában részt vesz, az hitelesen képviseljen egy szervezetet. Milyen viszonyban van a Minority Rights Group International az egyes országokban működő MRG-szervezetekkel - például az MRG-Slovakiával? Bizonyos programokat együtt dolgozunk ki, de nem vagyunk intézményes partnerek. Vannak programjaink, amelyekben kérjük például az MRG-Slovakia segítségét. Februárban Pozsonyban került megrendezésre a Médiák és kisebbségek című műhelytalálkozó, amelyen öt országból vettek részt újságírók, aktivisták, szakértők. Ezt az MRG-Slovakiával közösen rendeztük, ők vállalták a szervezést, ami a szlovák résztvevőket és az adminisztratív ügyeket illeti. A műhelytalálkozó programját együttesen dolgoztuk ki a résztvevő öt országban működő helyi partnereinkkel. Tervezik hasonló jellegű, a nemzetközi fórumokon való lobbyzásra felkészítő tanfolyamok szervezését, de csak egy-egy országon belül, a helyi partnerszervezetekkel együttműködve? Nagyon ügyelünk arra, hogy a kezdeményezések maguktól az egyes országoktól, esetleg több szervezettől is jöjjenek. Ezután a programunk után például sikerült pénzt szereznünk az úgynevezett followup tevékenységre öt délkelet-európai országban. Ez azt jelenti, hogy az adott ország résztvevői erről a tanfolyamról hazatérve hasonló tréningeket szerveznek a saját országukban, az ottani kisebbségeknek. Vannak olyan országok, ahol ezt a szervezetek saját erejükből is meg tudják oldani. Aki részt vett a tanfolyamunkon, s otthon továbbadja ezt a tudást. Van olyan ország is, ahol a szervezési részt vállalni tudják, de szükségük van a szekértők segítségére. A Budapesti regionális tanfolyam hátránya, hogy kevesebb ember vehet részt rajtuk, és az angol nyelvtudás is feltétel, mivel a tanfolyam ezen a nyelven zajlik. Ugyanakkor tény az, hogy a nemzetközi szervezetekben angol vagy francia nyelven folynak a tárgyalások, tehát nem véletlen, hogy tanfolyamainkat regionális szinten is angol nyelven tartjuk meg. Viszont nagyon is értelmét látjuk annak, hogy az illető országban az illető kisebbségek nyelvén tartsanak további tanfolyamokat, hiszen ma már a nemzetközi kisebbségvédelmi standardok részét képezik az ország nemzeti kisebbségvédelmi rendszerének, nagyon fontos tehát, hogy a helyi kisebbségek ismerjék, és helyi szinten is fel tudják használni azokat. Van igény ennek a tréningnek a folytatására a következő években is? Egyelőre az a tervünk, hogy minden évben tartunk ilyen tanfolyamot. Hozzá kell viszont tennem azt is, hogy évente próbálunk rá pénzt szerezni, s a résztvevők értékelésétől is függ, mennyire indokolt a megrendezése. A nemzeti kisebbségek jogait ma a nemzetközi előírások egész skálája védi. A kisebbségeket védő nemzetközi dokumentumok nagy részét Szlovákia is jóváhagyta, s tagja lett az emberi jogok védelmével foglalkozó nemzetközi szervezeteknek, az ezen intézmények tevékenységéből és az elfogadott dokumentumokból következő kötelezettségek tehát Szlovákiára is vonatkoznak. A nemzeti kisebbségek jogainak védelmét az állam belső jogi rendszerének rendelkezésein kívül az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), az Európa Tanács (ET), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa, valamint a kétoldalú államközi szerződések biztosítják. Az ENSZ nemzeti kisebbségek védelmével foglalkozó legfontosabb dokumentumai közé tartozik a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi paktum 1966-ból és a faji diszkrimináció valamennyi formájának megszüntetéséről szóíó nemzetközi egyezmény 1965-ből. Ezen kívül az ENSZ-közgyűlése 1992-ben jóváhagyta a nemzeti vagy etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatot. Az első két dokumentum csupán abból indul ki, hogy tilos a nemzeti vagy más kisebbségekhez tartozókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés, ugyanakkor nem ismer el számukra semmilyen különleges jogokat. A dokumentumok megtiltanak mindennemű faji, nemzed, etnikai, nyelvi vagy vallási diszkriminációt, aparteidot és szegregációt. Ez azt jelenti, hogy azok az országok, amelyek ezeket a dokumentumokat aláírták, például nem választhatják A dokumentumok megtiltanak mindennemű megkülönböztetést. szét az oktatási, egészségügyi és más intézményeket faji alapon, nem jelölhetnek ki erőszakkal lakónegyedeket egy bizonyos nemzetiség számára stb. A polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi paktum 27. cikke például kimondja, hogy „azokban az államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, képviselőik nem foszthatok meg a jogtól, hogy a kisebbség többi képviselőjével együtt gyakorolják saját kultúrájukat, kifejezzék vallási hovatartozásukat vagy használják saját nyelvüket". A nemzeti, etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló, 1992-ből származó nyilatkozat már tovább megy az előbbi két dokumentumnál, ugyanis kifejezetten az állam kötelességeként jelöli meg a kisebbségek túlélését biztosító különleges intézkedések meghozatalát. Az egyezményekkel ellentétben ez viszont olyan dokumentum, melynek teljesítése jogilag kieszközölhetetlen. Az Európa Tanács ezzel a problematikával foglalkozó legfontosabb dokumentuma az 1950-ből származó emberi és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény (14 cikk), az 1992-es regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája, valamint az 1994-ben már a ratifikációs folyamatra készen álló nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény. Az 1950-es egyezmény - melynek megtartása fölött az ET Miniszteri Tanácsa, az Európai Emberi Jogi Bizottság és az Európai Emberi Jogi Bíróság őrködik (mindhárom intézmény a franciaországi Strasbourgban székel) - az emberi jogok egyfajta tízparancsolatának számít Európában. Ami a kisebbségeket illeti, szintén csupán abból indul ki, hogy megtiltja diszkriminálásukat bármilyen okból, nemre, fajra, bőrszínre,, nyelvre, vallásra, politikai vagy egyéb gondolkodásra, nemzeti vagy szociális származásra, nemzeti kisebbséghez való tartozásra, tulajdonra, családi eredetre vagy más helyzetre való tekintet nélkül. Az ET további két említett dokumentuma a kisebbségeknek már különleges jogokat is biztosít. A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény szerint ilyen jogok közé tartozik például az anyanyelvi oktatáshoz és művelődéshez való jog, illetve a család- és keresztnevek anyanyelven történő használatához való jog csakúgy, mint a városok, községek és különböző hivatalok kisebbségek nyelvén történő megnevezésére való jog is. Az EBESZ már a szervezet 1973 és 1975 között Helsinkiben tartott első üléseitől fogva (melynek neve még Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia volt) fejleszti mechanizmusait az emberi jogok érdekében. Olyan dokumentumok és nyilatkozatok rendszeréről van szó, melyek ugyan jogilag nem kötelező érvényűek az egyes államok számára, óriási politkai erejükkel azonban az emberi jogok védelmének egyik legfontosabb garanciáját jelentik. Kisebbségi kérdésekkel foglalkozott az 1986-os és 1989-es bécsi ülés, ahol megerősítették a diszkrimináció tilalmát, valamint elismerték a résztvevő államok kötelességét a megfelelő feltételek biztosítására a nemzeti kisebbségek saját területükön való emikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának támogatását illetően. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia volt tehát az első nemzetközi intézmény, mely kifejezetten kötelességként szabta meg az államoknak a specifikus védelmi intézkedések meghozatalát a kisebbségekkel szemben. Ezt a kötelességet hangsúlyozta a következő konferencia is 1990-ben Koppenhágában. Az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa és apparátusa olyan intézmény, mely az Európai és Biztonsági Együttműködési Konferencia talaján született meg Helsinkiben 1992-ben. Egy évvel később ezt a funkciót a Holland Királyság volt külügyminisztere, Max van der Stoel töltötte be. Az intézmény a létrejöttét főleg az etnikai konfliktusok emelkedő száma kényszerítette ki Közép- és Kelet-Európában (a volt Jugoszlávia, a volt Szovjetunió egyes államai stb.). Ezek az etnikai háborúk vezettek arra a következtetésre, hogy a kisebbségi kérdést nem lehet csupán a kisebbségek jogainak védelmével megoldani, hanem meg kell keresni azokat a lehetőségeket, melyekkel megelőzhetők az etnikai konfliktusok - s ez a főbiztos feladata. Igyekeznie kell felmérni a helyzetet és intézkedéseket foganatosítani nemcsak ott, ahol a konliktusok már megvannak, hanem elsősorban ott, ahol várhatóak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a főbiztos vagy munkatársai rendszeresen látogatják a potenciális konfliktusforrásokat, információkat szereznek, megpróbálnak közvetíteni a felek között, s keresik a megoldásokat. Ha a főbiztos arra a következtetésrejut, hogy a feszültség alapvető csökkentése lehetetlen, az EBESZ úgynevezett „early warning"-hoz (idejénben figyelmeztetés) folyamodhat. Az iiyen figyelmeztetés alapján aztán az EBESZ különböző gazdasági és katonai szankciókat kezdeményezhet (például békefenntartó erők kiküldése stb). A nemzeti kisebbségek védelme különböző kétoldalú államközi egyezményekkel is biztosítva van. Ezek többnyire a barátságról és együttműködésről szóló dokumentumok leggyakrabban két szomszédos állam között. Általában nem hiányoznak belőlük a nemzeti kisebbségek védelméről szóló rendelkezések sem (ha az egyik állam területén a másik állam kisebbsége él). Szlovákia 1995-ben írt alá Magyarországgal kétoldalú államközi szerződést a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről, melyben a kisebbségi jogok is szerepelnek. Az oldal anyagát összeállította: Kósik Andrea