Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-05 / 229. szám, kedd

8 REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS ÚJ SZÓ 1999 OKTÓBER 5 A szomszédok eredményes küzdelme a hídért Esztergom és Párkány UJ SZÓ-FELDOLGOZAS A két szomszéd testvérvárosi kap­csolata 1991-ben szerződés aláírásá­val legalizálódott, de az együttmű­ködés ennél régebbi keletű. A kultú­ra és az oktatás területén napi kap­csolat létezett, a Piktor elnevezésű nemzetközi gyermek képzőművé­szeti és honismereti tábort például évek óta közösen rendezi meg az esztergomi József Attila Általános Is­kola és Párkány városa. Rendszere­sek a két város kulturális és városfej­lesztő bizottságainak találkozói és az ott élő művészek közös bemutatói. 1993-ban együttműködési szerző­dés jött létre a párkányi Déli Régió Ipartestülete és Esztergom Város Ipartestülete között. A testületek évente két alkalommal nemzetközi üzletember találkozót rendeznek Kovácspatakon. Közös, kétnyelvű ki­adványokat is megjelentetnek és együtt dolgoztak ki egy több ország­ra kiterjedő PI LARE pályázatot. A két város közös külkapcsolatait ja­vította, amikor 1994 szeptemberé­ben kishatárforgalmi átkelőből nemzetközi átkelőhely lett. A legismertebb együttműködéssé azonban a Mária-Valéria híd felújí­tása érdekében kifejtett közös mun­ka vált. Az ötlet 1990-ben vetődött fel és már 1991-ben mindkét város­ban civil mozgalmak alakultak az újjáépítés támogatására. A híd je­lentőségéről, szerepéről a két város polgármestere nemzetközi konfe­renciák egész során fejtette ki véle­ményüket. A hídért hagyományo­san koncerteket is szerveztek mind­két városban. 1991 óta Esztergom és Párkány Hídbizottságai rendsze­resen közös üléseket tartottak, ahol meghatározták a híddal kapcsolatos legfontosabb tennivalókat. Munká­jukat nyolc év múlva koronázta si­ker, amikor is a kormányfők által aláírt szerződés karnyújtásnyira hozta a két város közvetlen összekö­tésének lehetőségét. A visegrádi országok nyugati fejlődési zónáját az ún. „közép-európai banán" nagyvárosai alkotják Tengelyek és városszövetségek Munkahelyeket teremtenek a multinacionális cégek Két város egy névvel ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS A Komárom túloldalán fekvő Új­Szőnyt csak 1896-ban, a Duna híd megépítése után csatolták a város­hoz, de az I. világháborút követő trianoni döntés hamarosan újra el­szakította őket. A magyar oldalon ezután presztízsokokból felfejlesz­tették az ottani városrészt, amelyei 1930-ban egy belügyminisztériumi rendelettel neveztek el hivatalosan is Komáromnak. A két város polgárai természetesen végig szoros emberi kapcsolatokat ápoltak. A hivatalos kapcsolatfelvé­tel azonban sokáig váratott magá­ra. 1987-ben a két városi hivatal tett egy sikertelen próbát, de erre igazán csak 1989 után nyílt lehető ség. A két önkormányzat végül 1993-ban kötött testvérvárosi szer­ződést. Ennek értelmében a városi média segítségével biztosítják a köl­csönös informálódást, közösen vi­tatnak meg környezetvédelmi és te­rületfejlesztési programokat, indít­ványozzák a civil szervezetek, egy­házak, oktatási és kulturális intéz­mények együttműködését. A meg­állapodás kitér a gazdasági együtt­működés és kölcsönös munkaválla­lás lehetőségére is, ami éppen most, a multinacionális cégek túloldali megjelenésével kap különös hang­súlyt. A két város között kialakult sokszínű szoros kacsolatot a két polgármester közösen mutatta be Goriziában, a trieszti egyetem által tavaly nyáron Határvárosok-város határok nélkül címmel szervezett konferencián. Már negyedik éve közös nagy de­monstrációként rendezik meg a Ko­máromi Napokat, de a déli szom­széd rendszeresen bekapcsolódik Komárom legismertebb fesztiváljai­ba, a Lehár-napokba, a Jókai-na­pokba és a színházi találkozókba is. Egyébként az összes túloldali isko­lának bérlete van a Jókai Színház­ba. Idén 25. alkalommal rendezték meg a Koniárno-Komárom nemzet­közi futóversenyt, amelyre azon kí­vül, hogy általában közel ezer ver­senyzőt mozgat meg, az összetarto­zás legrégebbi demonstrációjaként tekintenek. Az együttműködés új elemeként 1998. október 7-én interregionális megállapodást írt alá a két Komá­rom, valamint Dunaszerdahely pol­gármestere, amely célja a térségi adottságok összekapcsolása és a meglévő humán, illetve pénzügyi források integrálása. A megállapo­dás alapján közös regionális tanács működik, melyben mindkét oldal önkormányzati területfejlesztési, gazdaságfejlesztési és kulturális­művelődési szakmái 5-5 főt dele­gáltak. A két város lépéseket tett a fogyasztóvédelem terén is. Olyan közös fogyasztóvédelmi és tájékoz­tatási iroda felállítását tervezik, amely egyformán védi mindkét vá­rosban a magyar és a szlovák vásár­lók érdekeit. A jövőben a két város vezetői sokat várnak a friss eurorégiós szervezkedéstől, illetve a Dél-Komáromba települő NOKIA és SANYO multinacionális cégek­től. Ezek ugyanis szerintük a mun­kaerő szabad áramlását teremtik meg a két város és vonzáskörzete Kereskedelmi kapcsolatok önkormányzati segítséggel Magyarnándor példája UJ SZO-FELDOLGOZAS A határmenti együttműködés alul­ról építkező helyi önkormányzati szervezkedésének egyik legérdeke­sebb példája az 1300 lakosú Magyamándor által szervezett „IPOLY" Magyar-Szlovák Regionális Kiállítás és Vásár. Az akcióra 1992­óta kerül sor és alapgondolatát, a közös szlovák-magyar útkeresést 1997-ben európai útkeresésre bőví­tették. A rendezvény kezdettől fog­va arra törekedett, hogy Nógrád megye északi régiója és a határ túl­oldalán fekvő szomszédos régió gazdasági kapcsolatainak erősítésé­vel javítsa a jószomszédi viszonyt és egymás kulturális értékeinek megis­merését. A szervezők szerint egyéb­ként nemcsak Magyarországon, ha­nem Közép-Európában is egyedülál­Napjaink egyik legnehezebb gazdaságpolitikai kérdése, hogy miként képes alkal­mazkodni Közép-Európa az új regionális folyamatokhoz. ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS A posztszocialista ipar versenyké­pessége gyenge és nem számolha­tunk a régi ipari körzetek gyors ki­lábalásával a válságból. A területi szerkezet átrendeződését a kedve­zőtlen infrastrukturális ellátottság is fékezi. A gazdaság átalakulása a vállalko­zások robbanásszerű terjedését eredményezte. Ugyanakkor az ál­lami tulajdon lebontása lassú, az új vállalkozások pedig gyengék, nem tőkeerősek. A külföldi tőke A határok mentén még jelentős a szürkegazda­ság szerepe. érdeklődése változó, főleg a fejlett infrastruktúrával rendelkező tér­ségekre összpontosul. A gazdasági kapcsolatok kialakításának lehető­ségét tovább nehezíti, hogy a tele­pülésközi kapcsolatok a korábbi központi irányítás maradványai miatt csak nehezen szerveződnek, lassan alakulnak a piac formálta és az önkormányzati kezdeményezé­sekre épülő együttműködések. Az országhatár menti kapcsolatok ki­mondottan erősek a nyugati hatá­rok mentén érintkező EU orszá­gokkal. A makrorégió közös határ­szakaszain éppen a piacgazdaság kialakulatlansága miatt a szürke­és feketegazdaságnak van még je­lentős szerepe. Az együttműködés pedig esetenként a politikai bi­zonytalanság miatt korlátozott vagy nehezen áttekinthető. A tapasztalt regionális folyamatok egyértelműen jelzik, hogy a közép­európai országok gazdasági integ­rációja óhatatlanul regionális in­tegrációs formát ölt. A visegrádi csoport oszágainak gazdasága és intézményei alkalmassá válnak gazdasági integrációra, ezek a ha­tások egyidejűleg területi integrá­ciós folyamatokat is megindíta­nak, nemcsak a szomszédos EU-or­szágokkal, hanem a posztszocialis­ta országokkal, közöttük Szlováki­ával is. A makrorégió nyugati fejlő­dési zónája, amit a „közép-európai banán" Gdansk-Poznan-Wroclaw­Prága-Brünn-Pozsony-Budapest övezete fog át. Itt dinamikus nagy­városok találhatók, amelyek köz­vetlen kapcsolatban állnak Auszt­riával és Németországgal. A kö­zép-európai térszerkezet innováci ós súlypontja a Bécs-Pozsony-Bu­dapest tengely, amelynek gerjesz tő pólusait az osztrák és a magyar főváros jelenti. Pozsony a stabili­zálódó szlovák gazdaság elsődle­ges központja, kedvező földrajzi fekvésével jó összeköttetéssel ren­delkezik a nyugat-európai gazda­sági centrumok felé, így fejlődésé­nek biztosítékai tartósnak tekint hetők. A regionális fejlesztési stratégiák meghatározzák a térségek fejlesz­tési irányelveit, de azok kapcsoló­dó lehetőségeit nem fésülik össze, Mazsorettek a somorjai vásáron. A kulturális kapcsolatok megteremtet­ték a határokon átnyúló együttműködés alapjait. (Archív felvétel) így az elképzelések széles skálán mozognak. Azokban számos elem azonos sőt, egymásnak a konku­renciáit tartalmazzák, míg mások hiányoznak vagy éppen párhuza­mosanjelennek meg. Meg kell em­líteni azt is, hogy a szlovák-magyar kapcsolatokat döntően befolyásol­ják a politikai nézetkülönbségek, melyek végleges rendeződése után lendületet kaphat a térség fejlődé­se, s új térségi potenciálok alakul­hatnak ki. Mindkét gazdaság átéli napjainkban a rendszerváltás okoz­ta szerkezeti és tulajdonviszonyi át­rendeződést. Új elemként jelent meg a Bécs-Po­zsony-Győr városi együttműködés vagy városszövetség. Ez más, mint a hagyományos határmenti együtt­működés, mivel fejlődési tengely mentén szerveződő kapcsolatok már a hálózati együttműködést tes­tesítik meg. Ennek kezdeményeit az INTERREG II EU-s program is tá­mogatja. így lényegében megkez­dődött a tengely mentén a városz­szövetség első hálózati elemeinek kialakítása. Ezt segíti elő, hogy a PHARE CBC program keretében a három központ és azok térségére együttműködési stratégia kidolgo­zása kezdődött meg, ami vélhetően 1999 év végére már meghatározza a jövőbeni városhálózat szervezeti és intézményi rendszerét. Ennek megvalósulása esetén meg kell, hogy jelenjenek mindkét ország mikrogazdasági kapcsolataiban is a fejlődés elemei. Az Ipoly Eurorégió szervezői évekig tartó közös munka és együttműködés eredményeire építhetnek Az Ipoly völgye közösen fejlődhet ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS „Az Ipoly vidék politikai határral történt erőszakos kettéosztását kö­vetően az egykor virágzó kultúrá­val és gazdasággal rendelkező te­rület mindkét országban kilátásta­lan helyzetű válságövezetté válto­zott, kulturális és gazdasági élete elhervadt, az Ipoly hidak többsé­gét felszámolták, átkelőhelyeket szüntettek meg, a vasúti fővonalak kereszteződését felszedték, az Ipolyt szinte teljes hosszában csa­tornásították, ivóvízkészleteinek jelentős részét tönkretették és élő­világát jórészt elpusztították - áll az Ipoly Szabadegyetem 1994-ből származó nyilatkozatában. Az Ipoly két partján ennek ellenére már évek óta élénk együttműködés folyik. A legismertebb ezek közül valószínűleg az Ipoly Unió munká­ja, amely az elmúlt években egy sor természetvédelmi és környezetvé­delmi projektet valósított meg. Eh­hez társult 1995-ben az Ipoly-táj Fejlesztési Alapítvány, amely leg­eredményesebb tevékenységének éppen az Ipoly Unióval közösen szervezett Ipoly Szabadegyetemet tartja. Ennek résztvevői az évek so­rán képet kaphattak szülőföldjük szinte minden területéről. 1994­ben a folyóvölgy természeti értékei­vel és történelmével ismerkedtek, de a szabadegyetem már akkor is egy olyan hétvégi tréninggel végző­dött, amikor a hallgatók közösen keresték, mit is tudnának tenni ter­mészeti és humán értékeik megőr­zéséért. Ehhez a következő évben is hűek maradtak, 1995 végén már az Ipoly-Duna Nemzeti Park előkészí­téséről hallgattak előadásokat, sőt egy Ipoly Öko Eurorégió megalapí­tását tervezgették. így ment ez négy évfolyamon keresztül és a közös munkának köszönhetően a politi­kai változások után már valós alap­jai voltak a határmenti együttmű­ködés egyik legfontosabb intézmé­nyi feltétele, egy eurorégió megala­pításának. Ennek megfelelően 1999. árpilis 14-én Balassagyarma­ton hat polgármester és 12 civil szervezet vezetői szándéknyilatko­zatot írtak alá a szervezet megalapí­tásáról. Az együttműködés Magya­rországon 105 önkormányzatot és 230 ezer polgárt, nálunk pedig 218 Nálunk lehetetlen nemzetközi szervezet bejegyzése. önkormányzatot és 210 ezer pol­gárt érint. Az alapszabály elkészíté­se után szeptember elején írták alá az alapító szerződést. Az első köz­gyűlést november elejére tervezik, erre már az érintett összes önkor­mányzatot meghívják és addig ezek dönthetnek is a csatlakozásról. Hamar kiderült azonban, hogy a kedvező politikai körülmények el­lenére a helyzet azért nem ennyire egyszerű. Mivel Szlovákia sem az 1980-as Európai Keretegyezményt, sem pedig az 1983-as Európai Tér­ségi Tanácsi Szabályzatot nem rati­fikálta, nem tudnak mind a két or­szágban bejegyezhető szervezetet létrehozni. Emiatt országonként külön-külön hoztak létre egy szer­vezetet, amelyek azután együttmű­ködési szerződést kötnek. A lényeg azonban a tartalom, és ebben a tekintetben az Ipoly Eurorégió nagyon magasra tette a mércét. Közös gazdaságfejlesztés keretében a pénzügyi, természeti és társadalmi erőforrásokat szeret­nék a térségen belül tartani és lefa­ragni a versenyképességben ma meglévő hátrányokat. Ennek fon­tos része a térségi infrastruktúra és közlekedési rendszerek összehan­golása és újabb határátkelőhelyek nyitása a vasúti szállítás, a kerék­páros közlekedés és a tömegközle­kedés összehangolt fejlesztéséhez. ló, hogy egy kis település ilyen jelle­gű, határokon átnyúló rendezvényt tart. Magyarországon mindenesetre az állami szervek is honorálták az igyekezetüket, bekerültek a Szlová­kiára kidolgozott magyar országos programba, illetve az Örszágos Ide­genforgalmi Hivatal által támoga­tott rendezvények közé. A három­napos Ipoly Expo-t a szokásos 90­120 kiállító mellett egyébként min­den esetben folklóregyüttesek fellé­pése, divatbemutatók és termékkós­tolók kísérték. A rendezvény felett 1995-ben Göncz Árpád magyar, 1996-ban pedig Michal Kováč szlo­vák államfő vállalt fővédnökséget. 1997-ben Európa Napot is tartottak, amely keretében sor került az EU or­szágok nagykövetei tanácskozásá­ra, illetve egy konferenciára a NATO csatlakozás regionális hatásairól. A Csallóköz és a Mátyusföld szlovák-magyar-osztrák hármas együttműködésben is gondolkodhat Egyre szorosabb kapcsolatok az EU felé Az oldalt a szlovák-magyar határokon átnyúló együttműködésről rendezett konferencia anyagaiból Tuba Lajos szerkesztette ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS A határmenti együttműködés egyik feljövőben lévő térsége a Csallóköz és a Szigetköz, amelynek nagy elő­nye, hogy az EU-tag Ausztria felé is kapcsolódást jelent. Institucionális szinten a kapcsolatok most éledez­nek, amire a Győr-Sopron-Moson Megyei Önkormányzat, illetve a Csallóköz és Mátyusföld település­csoportját képviselő polgármesteri szövetséggel kötött szerződés utal. Szorosabb együttműködés ezenkí­vül a Csallóközi Városok és Falvak Társulása, illetve a másik oldalon dolgozó Szigetközi Önkormányzat­ok Szövetsége és a Nyugati Kapu Kistérségi Fejlesztési Társulás kö­zött várható. Ezekhez az eddig tar­tott Hármashatármenti Találkozók teremtenek jó kiindulási alapot. Hagyományokkal azonban igazán eddig csak a helyi szinten kialakí­tott kapcsolatok rendelkeznek. Mo­sonmagyaróvár először Somorjával írt alá együttműködési nyilatkoza­tot, amely a nyilvánosság számára leginkább a Katica Nemzetközi Gyermektánc Találkozó megrende­zésében nyilvánul meg. Második­ként pedig Szenccel került ilyenre sor. A szenei együttműködés évekig akadozott, de a szlovákiai politikai változások után az ő hozzáállásuk is gyökeresen megváltozott és így aláírhatták az együttműködési nyi­latkozatot. A kulturális kapcsolatok építésében egyre komolyabb szere­pet kap a mosonmagyaróvári Flesch Károly Kulturális Központ, amely anyagilag eddig is támogatta az Éberhardi Nyár és a Tejfalusi Fa­lunap rendezvényeit. A német-magyar gyökerű Rajka pe­dig 1997-ben elsőként Gútorral vet­te fel a kapcsolatot, mivel Rajka negyven százalékát az onnét kitele­pített lakosság alkotja. A Mosonma­gyaróvár környéki közös fejlesztési lehetőségek között a helybeli veze­tők leginkább a Mosonmagyaróvár­Köpcsény-Járfalu hármas ipari park létrehozását, a kerékpárút-hálózat összekötését, Kisbodak-Bodak, il­letve Gönyű és Kolozsnéma közötti határátkelő megnyitását említik. A természetvédelem terén a követke­ző lépés a Dunai Nemzeti Park lét­rehozása lehetne. A határmenti együttműködés érde­kes megnyilvánulása található a há­rom határ találkozópontja körül. Itt először egy 1992-cs oroszvári nem­zetközi szobrász-alkotótáborban készült műveket helyeztek el és a szoborpark azóta is folyamatosan bűvül. A magyar-szlovák-osztrák kapcso­latépítés fórumává az elmúlt két év­ben az ausztriai Németjárfalun kez­dett Kommunális Fórum vált. Ta­valy ezen 11 osztrák, 12 magyar és 5 szlovák település képviseltette magát. Idén hasonló alapon Dunakilitiben a Lajta és Duna árvíz­védelméről, a víziturizmus lehető­ségeiről és a túzok védelméről volt szó. Az együttműködés jelenleg meglehetősen laza formában léte­zik, de a résztvevők szerint hamaro­san konkrét feladatokra szolgáló szabályozottabb együttműködést kell létrehozni. Első lépésként ilyen lehetőségként az ideiglenes határ­átkelők megnyitása, kishajók be­léptetése a Szigetközbe, illetve a környezetvédelem vetődött fel.

Next

/
Thumbnails
Contents