Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-04 / 228. szám, hétfő

8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 4 Déryné emlékterem Jászberényben Jászberény. Déryné Széppataki Rózáról elnevezett emléktermet adtak át a múlt héten Jászberényben a művésznő nevét viselő művelődési központban, ahol festmények és fényképek idézik fel a magyar vándorszínészet legendás alakjának életét és pályafutását. Az emlékterem átadására a Déryné halálának évfordulóján megrendezett ünnepségsorozat keretében került sor szülővárosában. (MTI) A Lilium Aurum könyvbemutatója Dunaszerdahely. A Lilium Aurum kiadó október 7-én 18 órai kezdettel könyvbemutatót tart a Kukučín utcai Vállalkozók Házában. Révész Bertalan Anyanyelv, iskola, nemzettudat című kötetét A. Szabó László, a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma nemzetiségi főosztályának vezetője mutatja be az érdeklődőknek, (ú) XIII. Pozsonyi Kulturális Napok Pozsony. Vonzó, színes programmal várják az érdeklődőket a XIII. Városi Kulturális Napok szervezői. Az ünnepélyes megnyitó október 11-én 18.00 órakor lesz a Prímás palota tükörtermében, ahol a Botos Jenő vezette Violin Orchestra lép fel. Október 17-én a pozsonypüspöki művelődési házban 15.30 órakor kezdődik a Melódiacsokor c. műsor. November 8-án a ružinovi művelődési házban mutatja be a Komáromi Jókai Színház együttese a Liliomfi c. zenás vígjátékot. November 10-én a Győri Balett vendégjátékának örülhetnek a táncművészet kedvelői. A kiváló együttes az Istropolis színpadán 19.00 órai kezdettel mutatja be új koreográfiáját, az Eszter könyvét. November 12-én a ružinovi művelődési házban a budapesti Honvéd Táncegyüttes előadásában kerül bemutatásra a János vitéz c. táncjáték 9.30 és 11.30 órai kezdettel. December 13-án az Istropolisban 18.30 órai kezdettel a Popkarácsony V. évfolyamán vehetnek részt az érdeklődők. Információk cs jegyelővétel a Csemadok Pozsonyi Városi Titkárságán, Május 1 tér 10-12, hétfőn, szerdán és pénteken 13.00 és 18.00 óra között. Telefon: 07/52964440, fax: 07/52961157. (ú) Papp László UNESCO-díjat kapott Pozsony. Papp László az idei Pozsonyi Zenei Napokon elnyerte az UNESCO különdíját, melyet minden évben a legtehetségesebb fiatal előadónak ítélnek oda. A nyolctagú mezőnyből a tizenkilenc éves szlovákiai hárfaművészen kívül a luxemburgi Jean Muller (zongora) és a svájci David Bruchez (harsona) vehette át a nemzetközi zsűri kitüntetését, (greg) Magyar filmek retrospektívája Bécs. Az Osztrák Filmarchívum a Collegium Hungaricummal közösen múlt csütörtöktől kedődően közel másfél hónapos sorozatban mutatja be a magyar filmművészet 1947 után keletkezett alkotásait. Minden idők legátfogóbb ausztriai magyar filmszemléjén 47 já tékfilmet ismerhet meg az osztrák közönség. A bécsi Imperial moziban rendezett megnyitón Szabó István Édes Emma, drága Böbe című alkotását vetítették. A sorozat alkalmából kiadott katalógus bevezetőjében Szabó István filmrendező emlékeztetett arra, hogy mit adott Magyarország a világ filmművészetének, hogy a soknemzetiségű, soknyelvű monarchiából érkező magyar filmművészek jelentősen hozzájárultak a mai Hollywood kialakulásához. (MTI) SZÍNHÁZ KASS

A THÁLIA SZÍNHÁZ: A szürke ló 13, Kakuk Marci szerencséje 19 vendégjáték Rimaszombatban NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 18 MOZI POZSONY HVIEZDA: Gadget felügyelő (am.) 15.30,17.15,19 Lola az életéért fut (ném.) 20.45 OBZOR: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Kuckók (cseh) 15.15, 17.30, 20 GOETHE INŠTITÚT: Faust (ném.) 18.30 YMCA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: A legkedvesebb bárom (am.) 19.15, 21 Pokoli szerencse (cseh) 17 Múmia (am.) 16.30, 20.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) 19 Wing commander (am.) 18 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 17.30 Kezdjük a dalt elölről (cseh) 20.15 Csendes öröm (szl.) 20 KASSA DRUŽBA

:Tíz dolog, amit gyűlölök rajtad (am.) 16, 18, 20 TATRA: Kuckók (cseh) 15.45, 18, 20.15 CAPITOL: Asterix és Obelix (fr.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (ant.) 15.45, 18.15, 20.40 IMPULZ: Loch Ness (am.)16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GÚTA - VMK: Csak egy kis pánik (am.) 18.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Csapda (am.) 17, 19 LÉVA - SLOVAN: A szerelem egy vad utazás (am.) 19 CYÖR LLOYD: Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) sz., v. 15, 17.30, 20, 22.30 CINEMA CITY: Taxi (fr.) sz., v. 14.15 Csúcsformában (am.) sz., v. 11.30, 13.30, 16.30, 18.30, 20.30 Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) sz., v. 12, 14.30, 17, 18.30, 19.45, 21 Ötvennégy (am.) sz., v. 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Ösztön (am.) sz., v. 11.30, 14.30, 17.10,19.50 Mátrix (am.) sz.,v. 11.30, 14.30, 17.10, 19.50 A Thomas Crown ügy (am.) sz., v. 13.30, 15.45, 18, 20.15 Vadiúj vadnyugat (am.) sz., v. 13.30, 15.45, 18, 20.15 Apafej (am.) sz., v. 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Múmia (am.) sz., v. 18, 20.15 Szájkosaras kosaras (am.) sz., v. 11.30, 14, 16 A dokumentumérték és a hitelesség kérdései Szalay 1848-1849 legendája a szlovák történetírásban c. könyvében Ez már nem szamizdat, de nem is aktualizált összegzés Bizonyára sokan olvassák majd Gabriel Viktor 18481849 legendája a szlovák történetírásban című kötetét, amelyet a Kalligram Könyvkiadó adott ki az idén. Igazi történelmi bestseller. DUSZA ISTVÁN Némi malíciával azt is írhatnám, hogy sokakban merülhet majd fel kétely. Kétely abban az értelemben, hogy az eredeti művét 1984ben szamizdatban Gabriel Viktor álnéven megjelentető Ladislav Szalay sok helyen bizonyíthatóan átdolgozta, több helyen pedig aktualizálta is egykori írását. Ezt tapasztalva, akár félrevezető is lehet, hogy a kötetben mindenhol — a szerző utólagos Előszavában és Epilógusában, de Miroslav Kusý Utószavában és a könyv kiadói fülszövegében is — megkerülik ezt a tényt. Pedig igencsak gyakran szembetalálja magát az olvasó az 1990 utáni aktuális politika törté néseitől befolyásolt szerzői közbeszúrásokkal. Ezek az utólagos szerzői barkácsolások nagymértékben gyengítik a mindvégig a hitelesség, a tényszerűség jegyében, a korszak legendáinak ellenében írt szamizdat-változat döbbenetes erejét. Célravezetőbb lett volna, ha a legendák ellenében írt eredeti szövegváltozatot adta volna közre a szerző. Ha ezt megtoldja egy külön tanulmányban mindazokkal a tanulságokkal, amelyeket 1984-ben valamilyen okok miatt nem mutathatott fel, vagy csupán 1990 után mutatkoztak meg az addigiakat árnyaltabbá tevő módon, sokkal hitelesebb formában születik meg ez a könyv. Márpedig az ilyen könyvek esetében nem kétséges a hitelesség és a tényszerűség meghatározó elvként való követése. Célravezető lett volna, ha a szerző és a szerkesztő mindvégig gyakorolja az eredeti szöveg jelölését a későbbi változtatásokkal, betoldásokkal szemben. így aligha történt volna meg, hogy pl. ellentmon dásba keveredik a liptószentmiklósi petíció 2. pontja kapcsán, amely az országgyűlési képviselők parlamenti nyelvhasználatában kötelezővé akarta tenni az anyanyelv használatát. Ennek kapcsán ejtett meg egy betoldást 1996-ra utalva, amikor a szlovák parlamentben megtiltották más nyelv, mint a szlovák használatát. Megjegyzi, hogyha ma bevezetnék a liptószentmiklósi szlovák követelésnek megfelelő parlamenti tárgyalási módot, akkor a szlovák iskolákban szerinte a magyart is kellene tanítani. Teszi ezt a megjegyzést akkor, amikor tolmácskészülékek állnak rendelkezésre a legkisebb nemzetközi konferenciákon is. Igencsak hátrányosan hat a hitelességre és a tényszerűségre, hogy írói eszközei között előszeretettel használja az iróniát, aminek jelenléte sokszor igen későn derül ki. Más jellegű hiányossága a könyvnek, hogy nem veszi számba azokat a történészeket, azokat a tanulmányokat, amelyek ezekről a dolgokról a szlovák nemzeti legendák ellenében, az övéhez hasonló következetességgel írnak. Mindez azért is szembetűnő, mert Ladislav Szalay mintegy önmagát prezentálja ebben a nemzeti deheroizálói szerepkörben. Pedig vannak a szlovák szellemi életnek olyan képviselői, mint pl. Jozef Horák drámaíró, aki immár három színpadi művében is alapos vizsgálat tárgyává tette a nemzeti identitás hamis legendáit. Ilyen a Jónás (Záhorský) evangéliuma, a Furcsa Jankó (Kráľ) és a Štúr életéről szóló "Jöjjön el a te országod...". Másfajta problémát vet fel, hogy ezekre a művekre Szalay nem is reflektál. S egyáltalán figyelmen kívül hagyja az irodalomnak és a művészeteknek a nemzeti történelem hamisításaiban vállalt szerepét. Nagymértékben emelte volna a kötet értékét, ha a bizonyára a szamizdatban megjelent könyvének kapcsán elindult erjedési és nemzeti önreflexiós folyamatok változásainak számbavételével is gazdagíthatta volna. Igaz, ez lehetne akár egy másik kötet témája is. A magyar olvasó mindenképpen haszonnal forgathatja Gabriel Viktor alias Ladislav Szalay kötetét. Olykor meglepő a tények erőteljes publicisztikai dinamikával történt sorjáztatása, ami igencsak olvasmányossá és sodróvá teszi a könyvet. Kár, hogy néhány fordításbeli könnyedséget is érzékelhet az olvasó. Ezek közül legszembetűnőbb a cirillbetűs szerb nevek magyar átírási szabályzatának a figyelmen kívül hagyása, amelynek során F. Kováts Piroska pl. Jellasics helyett mindvégig a Jelačic hibás átírási formát választotta. Nem kevésbé visszatetsző, hogy Andrej Hlinkával kapcsolatban a Névmagyarázatok-ban az általa alapított Szlovák Néppártot fasisztának aposztrofálják, amely az alapításának idején aligha volt annak tekinthető, hiszen halála után következtek be azok a változások, amelyek a párt fasizálódásához vezettek. Tudatában vagyok, hogy ez utóbbit felemlegetni igencsak kényes dolog, hiszen a szlovák közéletben is folyik a vita. Viszont történelmi tény, hogy Hlinka autonomista néppártja a csehszlovák parlamentben nem volt fasiszta. Amikór megkérdezték kiskorában, mi akar lenni, sokáig azt válaszolta, hogy mártír Ezredvégi Mahler-reneszánsz MTI-PANORAMA Azelőtt sokan hallani sem akartak Mahlerről, ma viszont nem lehet elégszer előadni kompozícióit. A zenetörténet "utolsó romantikusa" és "a világfájdalom komponistája" a hatvanas évek óta divatba jött: a világ koncerttermeiben valóságos Mahler-hullám tapasztalható. A múlt héten véget ért 49. Berlini Ünnepi Heteken a zeneszerző öszszes műveinek előadásával a XX. század végén még egyszer tisztelettel adóztak annak a művésznek, aki száz esztendővel ezelőtt kompozícióival szélesre tárta a zenei világ előtt az új évszázadba vezető kaput. Ezért a kapunyitásáért frenetikusán ünnepelték, de ugyanakkor elszántan el is utasították az 1860ban Csehországban, Kališté pri jihlave-ban született Brucknertanítvány osztrák zeneszerzőt, Gustáv Mahlert. A "korszerűtlen" amilyennek önmagát tekintette -, vagy "a világtól elidegenedett álmodozó" - ahogyan Richard Strauss őt nevezte motorja, de fékezője is volt a századvégnek, amint ezt a Berlini Ünnepi Hetek is érzékeltették. Muzsikája Janus-arcú: egyszerre mutatja be az egészséges és az elpusztult világot, miközben Mahler - az amerikai Charles íves befolyására - tudatosan épített be kompozícióiba triviális muzsikát - indulókat, táncokat, népi és konyhai daG u stav Mahler (1860-1911) alapította a New York-i Filharmonikusok Zernekarát is lókat, a városi periféria dallamait. Csak ma vagyunk képesek rá, hogy Mahlernak ezt a kétarcú vízióját, amely egész életén át kínozta a komponistát, felismerjük muzsikájában - vélekedett Leonard Bernstein. Korábban hullámszerű volt a Mahler-kultusz: hol ünnepelték, hol pedig megfeledkeztek róla, agyonhallgatták, vagy egyenesen betiltották. "Mahler kilenc szimfóniája, mint egy zsidó ember alkotása, egyszerűen töröltetett a német koncertek műsoraiból" - olvasható az 1937-es kiadású Meyers Konzerkalauzban. Zsidó származásának árnyéka egész életében követte. A művészileg igencsak leromlott bécsi Udvari Opera karmesteri posztjára csak azzal a feltétellel vették fel, ha előzőleg kikeresztelkedik. Pedig ez a dalszínház mindent neki köszönhetett, az ő kompromisszumot nem ismerő igényessége emelte kiváló színvonalra Aztán következett az az idő, amikor - amint a Berlini Ünnepi Játékok intendánsa, Ulrich Eckhardt fogalmazott - "diadalittasan kanonizálták" Mahlert. Elég ha arra gondolunk, hogy a VIII. szimfónia (Ezrek szimfóniája) minden hangversenyszezon művészeti csúcspontja. Vagy itt van a világhírű olasz filmrendező, Luchino Visconti, aki a Thomas Mann írásából készített Halál Velencében című filmjében felhasználta Mahler V. szimfóniájának adagietto tételét. Mi több: napjainkban mind többen tartják Mahlert a jövőbe tekintő zeneszerzőnek, aki - a nemrég elhunyt berlini zenetudós, Carl Dahlhaus szerint - a művészi zene és a triviális muzsika közti határvonalat nem tartotta tiszteletben. Ezt a XXI. század küszöbén crossovernak nevezik és ma már nem tabu a rock- és popsztárok közreműködése sem. Aki ennek ellenszegül, mint Elmar Weingarten, a Berlini Filharmonikusok intendánsa tette, annak mennie kell - olvasható a dpa írásában. „Az év operaháza" Választott az Opernwelt MTI-PANORAMA Kétszer egymásután választották „az év operaházává" a stuttgarti Staatsopert. A Berlinben megjelenő Opernwelt című zenei folyóirat által készített felmérés erdményeként a megkérdezett ötven kritikus többsége tette az első helyre Baden-Württemberg tartomány fővárosának dalszínházát. Ugyancsak stuttgarti "az év kórusa", "az év karmestere" (I.othar Zagrosek) és "az év énekesnője" (Angela Denoka) is. Másodízben választották "az év rendezőjévé" a stuttgarti Peter Konwischnyt. A kritikusok Peter Seiffertet választották "az év énekesévé". őt többek közt Zürichben Tannhüuserként, Münchenben pedig Lohengrinként ünnepelte a közönség. Ami pedig az összteljesítményt illeti, a kritikusok többsége szerint "Stuttgart után soká nem következik más operaház". Nem létezik ugyanis másik dalszínház, amelyben a jelen érzékeltetése és a történelmi tudat intellektuálisan és érzelmileg olyannyira produktív lenne, mint Stuttgartban. A stuttgarti együttes szoros egységet alkot, és ugyanakkor vezető művészeinek lehetővé teszi egyéni képességeik kibontakoztatását. Ami a többi operaházat illeti, a kritikusok húszat találtak méltónak á kitüntető címre.