Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-19 / 241. szám, kedd

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 19. Csak tiszta forrásból szabad meríteni, vagy a táncszínházi próbálkozások is beleférnek a Hajós repertoárjába? Kitárni a próbatermek ajtaját Elmarad Z. Németh István estje Ma Szepsiben, holnap pedig Kassán betegség miatt elmarad Z. Né­meth István szerzői estje, (ú) Purcell Kórus: megváltozott időpont Pozsony. A Magyar Intézet értesíti az érdeklődőket, hogy megvál­tozott a műsorukban feltüntetett budapesti Purcell Kórus koncert­jének időpontja. Az eredetileg október 19-re tervezett koncertre október 20-án kerül sor a jezsuiták templomában 19.30 órától, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Falstaff 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Háztűznéző 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Rómeó és Júlia 10 A bolgyó hollandi 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi (vendégjáték Galántán) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Kuckók (cseh) 15.30, 18 Pikáns kísértés (am.) 20.30 YMCA: Vadiúj vadnyugat (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENT­RUM: 101 kiskutya (am.) 17 Bigyó felügyelő (am.) 17,20.45 Tíz do­log, amit utálok benned (am.) 17,18.45 Amikor egy férfi szeret egy nőt (am.) 20.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) 18.15 KASSA TATRA: Mátrix (am.) 15.45, 18, 20.15 CAPITOL: Vadiúj vadnyu­gat (am.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Kuckók (cseh) 16 Pikáns kísértés (am.) 18, 20 DRUŽBA: Bigyó felügyelő (am.) 16, 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 17, 19.30 LÉVA-JUNIOR: Én miért nem? (fr.) 16.30, 1.309 GÚTA­VMK: Mátrix (am.) 18.30 GYÖR CINEMA CITY: Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 14.30, 17, 19.45 Bigyó felügyelő (am.) 14.30,16.30,18.30,20.30 Apafej (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Tökéletes katona 2. (am.) 14, 16, 18.30, 20.30 Mátrix (am.) 14.45,17.30, 20.15 Múmia (am.) 18, 20.15 FELHÍVÁS Szombaton ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját a Hajós. Sikerrel, de fél ház előtt. (Dömötör Ede felvétele) A Nemzeti Alapítvány, Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányza­ta, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház, valamint a Kiskanizsa Kultúrá­jáért Alapítvány 1000 éves állam­alapításunk tiszteletére meghirdeti a IV. Nemzetközi „Csengey Dénes" Vers- és Prózamondó Versenyt. A rendezvény célja az egyetemes ma­gyar irodalom népszerűsítése, te­hetséges előadók felkutatása, a ha­zai és a határon túli magyarság ösz­szetartozás-érzésének erősítése, va­lamint Csengey Dénes szellemiségé­nek ápolása. Nevezési feltételek: I. Ifjúsági kategória (14-18 év) II. Felnőtt kategória (18 év felett) Mindkét kategóriában a nevezés­kor betöltött életkor számít! Nevez­ni lehet 5 verssel vagy prózával az egyetemes magyar irodalomból. Egy mű időtartama nem haladhatja meg a 7 percet. A nevezések beér­kezési határideje: 1999 október 31. A verseny menete: 1999. novem­ber, december, valamint 2000. ja­nuár, február hónapban 11 helyszí­nen azonos összetételű, 3 tagú zsű­ri válogatja ki korosztályonként azt a 20-20 előadót, akik a nagykani­zsai döntő résztvevői lesznek. A verseny döntőjére előreláthatólag 2000. április 7-8-9-én kerül sor Nagykanizsán. A döntő résztvevői­nek útiköltségét és teljes ellátását a szervezők biztosítják. A legkiemel­kedőbb produkciókat a szervezők értékes díjakkal jutalmazzák. Az elődöntők tervezett időpontjai és helyszínei: 1999. november 27-én Rozsnyó, 28-án Érsekújvár. A je­lentkezőket kérjük, tüntessék fel, hogy melyik elődöntő-helyszínen kívánnak részt venni a versenyen. A jelentkezési lap beérkezését köve­tően minden jelentkező értesítést kap az általa választott elődöntő pontos helyszínéről és kezdési idő­pontjáról. Á nevezést az alábbi cím­re kéljük küldeni: Móricz Zsig­mond Művelődési Ház 8800 Nagy­kanizsa, Hajgató Sándor u. 1. Telefon, fax (00-36) -93-319-202. Húsz év nagy idő. Egy együt­tes életében nagyon nagy, de egy emberöltőnek is csak­nem az egyharmada. Az első húsz esztendőben kialakul az ember egyénisége, a második húsz arra való, hogy éljen és alkosson, a harmadik húsz évben pedig lepergeti az éle­te hátralévő részét, és élvezi az előző években végzett munkája gyümölcsét. KLEIN MELINDA A Hajós együttes most húszéves. Október 16-án ünnepelte születés­napját és mutatta be ünnepi műso­rát a komáromi művelődési ház színháztermében. Sikerrel, de alig fél ház előtt. Műsorukon dél-alföl­di oláhos, magyarbődi táncok, mátyusföldi, gömöri, ipolymenti, bodrogközi, zoboraljai és lőrinc­révi koreográfiák szerepeltek. Egy ilyen szép ünnep, egy kerek évfor­duló kapcsán talán arról volna il­domos beszélgetni, a következő húsz évben miként fogja élvezni ez a csapat eddigi munkájának gyü­mölcsét, és ünneprontásnak tűn­het a gondokról szólni. De a Hajós esetében ez sajnos - ünnep ide vagy oda - elkerülhetetlen. „Az elmúlt években koreográfus­ként és művészeti vezetőként újra bizonyítanom kellett - mondja Ke­szegh István, a Hajós Néptánc­együttes jelenlegi vezetője. - Két évvel ezelőtt ugyanis a táncosaim jelentős része kivált az együttes­ből, mert nem értettek egyet mű­vészi törekvéseimmel. Elszomorí­tott, hogy nem támogatták tánc­színházi próbálkozásaimat, és fur­csállom, hogy sokan a mai napig nem hajlandók megérteni. Valami istentelenül rosszat, sőt ördögi bű­nöket vélnek felfedezni ezekben a próbálkozásaimban, pedig én csu­pán azt a réteget próbálom meg­szólítani e műfaj segítségével, amely az autentikus folklórra nem vevő. Tisztában vagyok a kettő kö­zötti különbséggel, és világos szá­momra, hogy a dramatikus tánc nem néptánc. Viszont a néptáncot használom fel egy nagyon nemes dologra, hiszen sokkal szélesebb közönséget szólíthatok meg a táncszínházzal, mint az autenti­LAKATOS KRISZTINA Vannak műfajok, amelyeket sze­retni kell. Ha nem így van, messzi­ről elkerüljük a mozit. Ez a helyzet a Plunkett és MacLeane című film­mel is. Hiába reklámozták, a Trainspotting alkotóinak új filmje­ként, hiába virított a plakátokról az isteni Robert Carlyle arca, a po­zsonyi mozikban bizony rendsze­resen félház előtt vetítették. Úgy látszik, a kosztümös filmeknek egy időre bealkonyult, és az egykor a mozi akciódús vonalát jelentő ha­ramiafilmeknek sem áll már a zászló. A Plunkett és MacLeane pe­dig ez a javából: kosztümös úton­állósztori a 18. század Angliájából. Klasszikus darab és újraértelmezés egyben. A műfaj minden kliséje, minden ezerszer fel- és elhasznált eleme megtalálható benne, min­den fordulat kiszámítható, várha­tó, és mégis, láss csodát: minde­nütt ott van egy csavar, ami lebi­lincselően érdekessé, frissé és szel­lemessé teszi a filmet. Az alkotók bámulatos ügyességgel egyensú­lyoznak azon a nagyon nehezen megtapasztalható határvonalon, amely a komolyan veendőket a jól­rosszul sikerült paródiától elvá­lasztja. Drasztikus, komikus, ro­mantikusjelenetek tökéletes össz­hangja, árnyaltan kódolt, humor­ral fűszerezett erkölcsi mondani­való (mármint hogy a „társadalom kus folklórral. A vádakkal nem ér­tek egyet, nem érzem úgy, hogy prostituálnám magamat vagy a népművészetet. Tudom, hogyan sáfárkodjak a néptánccal, és tu­dom, mikor mi illik a színpadra. Erre példa az együttes ünnepi mű­sora is, amely tisztán felvidéki anyagokból állt össze." Katona István, a Hajós együttes alapítója és a táncházmozgalom elindítója vezeti ma azt a csapatot, a Feszty Árpád Néptáncegyüttest, amely a szakadás után a volt Ha­jós-tagokból verbuválódott. „Huszonnyolc ember hagyta ott a Hajóst két évvel ezelőtt. Sokáig nem álltam kötélnek, végül mégis vállaltam, hogy létrehozok velük egy másik tánccsoportot. Megér­tettem a kifogásaikat, én sem va­gyok híve a dramatikus koreográ­fiáknak. Nem vezetnek ugyanis sehová, eddig még mindig zsákut­cába futottak ezek a próbálkozá­sok. Arra gondoltam, talán most volna itt az ideje, hogy felélesszük a táncházmozgalmat. Elvégre hiá­ba van minden évben országos kitaszítottjai", Plunkett, a rabló­gyilkos vagy a homoszexuális lord sokkal különb emberek, mint a bí­rák, rendőrök, és a „rendszer" egyéb „tisztességes" tagjai), ehhez jön még az egészen fantasztikusan eklektikus zene (mixelve barokk és techno), az érdekes képi megoldá­sok (helyenként anakronisztiku­sán, suta karcosságukkal mégis szórakoztatók) - ez a Plunkett és MacLeane. A főszereplők tökéletes választásnak bizonyultak: Robert Carlyle (Plunkett) mint útonálló, amatőr természetgyógyász és tűz­Robert Carlyle, a tökéletes komé­diás (Archív) táncháztalálkozó Komáromban, ha maga a mozgalom nem létezik. Ezen a mélyponton túl kell és túl is lehet lépni. Á Feszty együttes most megpróbálja újra megnyitni ezt a műfajt a nagyközönég előtt. A próbáinkon tele van a próbaterem olyanokkal, akik nem táncolnak, mégis eljönnek, mert tetszik ne­kik, amit csinálunk, és ez a lényeg. A tánc nemcsak azért van, hogy „Huszonnyolc ember hagyta ott a Hajóst két évvel ezelőtt." néhány ember begyakorolja, az­tán a színpadon bemutassa. A néptánc életforma. És ezt felejtet­te el mára a Hajós. Ezeréves kultú­ra ez, és itt a pillanat, hogy újra el­vigyük az emberek közé, hogy visszaadjuk a magyar embernek. Amíg egy együttes ezt nem teszi meg, amíg sarkig ki nem tárja pró­batermének ajtaját, addig az ösz­szes tánca csupán steril koreográ­szerész, a viszonylag ismeretlen Jonny Lee Miller (MacLeane) szebb napokat látott, teljesen el­züllött kapitányként, a bájosan aszimmetrikus arcú Liv Tyler (Rebecca) öntudatos, nemes ifjú hölgyként... A sztori klasszikus: Plunkett és MacLeane egymásba botlanak, egyikük elkövetője, másikuk szem­tanúja egy hintó kifosztásának, majd egy temetői hullarablásnál fonódik össze véglegesen a sorsuk. Csak ínyenceknek ajánlott a rubin vándorútja: hogyan kerül a kő a meggyilkolt uraságtól a meggyil­kolt haramiához, majd Plunketten - szó szerint - keresztül a börtön (őrültek háza?) igazgatójához. Hőseink innentől kezdve egy szebb élet reményében közösen ügyködnek tovább: MacLeane a jobb társaságban reprezentál, ki­tippeli az áldozatokat, Plunkett pedig végrehajtja a műveletet, megszabadítja ingóságaiktól a többnyire hájfejű nemesurakat. Gyors karrier: néhány hónapon belül Anglia legkeresettebb rabló­párosává válnak. Nem állítja meg őket sem a „pandúrok" hajtóvadá­szata, sem a szifilisz. Ámde közbe­szól a szerelem, valamint a démo­nikus rendőrfőnök (a háttérben bonyolult politikai intrikák). Mac­Leane sebezhető pontja a Nő, ez juttatja az akasztófára. De termé­szetesen nem itt van vége... fia, produkció, semmi több. Szo­morú szívvel tapasztaltam ezt ma este is, és most arról az együttes­ről beszélek, amelyet magam ala­pítottam." Vitatkozni kell. A vita által jutha­tunk el a megegyezésig, amely ta­lán mindkét félnek jó lesz, és a műfajnak használ a legtöbbet. Mindenesetre Varga Anna, a Ha­jós Néptáncegyüttes igazgatója derűlátó. „Jó érzés, hogy ez az együttes, amelynek a bölcsőjénél ott voltam, megérte a huszadik évét. Gondok mindig voltak, főleg anyagi termé­szetűek, de azokat is áthidaltuk va­lahogy. A Hajós a város által fenn­tartott együttes, a polgármester és a képviselő-testület is szívén viseli a sorsát. Most, hogy két néptánc­együttesünk van, a pénz is kétfelé osztódik, de egyelőre nincsenek nagyobb bajok. Sok mendemonda és probléma volt annak idején az együttes kettéválása körül, de én azt mondom, ennek csak örülhe­tünk, hiszen ezzel is gazdagodik a kultúránk." Cithara Aediculea Elkezdődött a nemzetközi * gitárfesztivál Nyitra. A Nemzetközi Ifjúsági Ze­nekar koncertjével tegnap elkezdő­dött a Cithara Aediculea nemzet­közi gitárfesztivál. A szombatig tartó rendezvényt nyitrai templomokban szervezték meg, mivel a városnak nincs alkal­mas koncertterme. Ma 19 órakor a Kolostor templomban koncertezik az osztrák Helmuth Jasbar, holnap, október huszadikán 19.30-tól a Fe­rencesek templomában a lengyel Anna Pietrzak. Nagy érdeklődésre tarthat számot a spanyolországi Margarita Es­carpa koncertje október 21-én 19 órától a Piarista templomban, va­lamint a klasszikus gitár fenegye­rekének tartott kanadai Rémi Bou­cher fellépése október 22-én, pén­teken 19 órától a Kolostor temp­lomban. Szombaton, október 23-án az ausztráliai Guitar Trek gitárkvar­tett mutatkozik be a közönségnek 19 órától a Piarista templomban, majd a koncert után a városi múze­umban felavatják Ján Labant új CD-jét, amelyen a paraguayi Au­gustín Barrios Mangoré kompozíci­ói hallhatók. Minden koncert másnapján az N­Rádióban sorsolják ki a belépője­gyeket. (vm) A New York-i Metropolitan Múzeumtól kölcsönkapott Az ötödik pecsét című alkotás is látható az athéni Nemzeti Múzeum tegnap megnyílt El Greco-kiállításán, amely az eddigi legnagyobb kiállítás a festő műveiből, s amelyet 2000 januárjáig láthatnak az érdeklődők. (TA SR/AP-felvétel) A Plunkett és MacLeane egy műfaj klasszikus darabja és újraértelmezése is egyben Útonállók technoritmusban

Next

/
Thumbnails
Contents