Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-14 / 237. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 14. GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK HIRD

ET

ÉS Q Az egyik fele monda

r a másik fele valóság FARKAS OTTÓ ep, szinte regénybe illő a Medves sűrű erdeje, valamikor nemcsak vad, hanem betyárok is rejtőzködtek benne. Olyan ismertek is, mint például Vidróczky, akinek a történetei mára sajnos feledésbe merültek. Pedig gyermekkoromban így ősszel kukoricafosztóban sokat meséltek az öregek. No, nemcsak betyártörténeteket, hanem egyebeket is. A Medvesalja kifogyhatatlan tára volt a mese- és mondavilágnak. Talán azért, mert a Medves-hegyet misztikum övezte mindig és övezi egy kicsit ma is. Minden kőhöz, minden völgyhöz fűződik egy vagy több monda. Nemrégiben a Pogányvár hiteles történetével foglalkoztunk, most képzeletben egy búcsújáróhelyre látogatunk el, amely a Medves lábánál fekszik Vecseklő és Egyházasbást határán. A környéken csak úgy nevezik: Mária-kút. A kis hegyi forrás mellett egy kápolnácska áll, ahol imádkozni lehet. A forrás vize rozsdabarna mederben csordogál le a völgybe, ennek a víznek valamikor varázserőt tulajdonítottak a helyiek. A kápolnát állítólag egy magyarországi földbirtokos építtette, aki vak fiát gyógyíttatta Európa számos nagyvárosában. Hiába kereste fel a kor legismertebb orvosait, a gyereken nem tudtak segíteni. Talán hitt is, nem is a medvesi víz gyógyerejében, de a fuldokló, aki a szalmaszálba is belekapaszkodik, elhozta fiát Egyházasbástba. A falusiak elvezették a forráshoz és azt tanácsolták neki, merítsen belőle egy edénybe, a vízzel legalább óránként egyszer mossa meg a fia szemét. A földbirtokos mindent úgy tett, ahogy azt tanácsolták. Elmúlt az első nap, a második, de a gyermek szemén nem vett észre jautóbbi hetekben, hónapokban az Új Szó olvasói gyakran találkozhattak egy gömöri falu, Rimaszécs nevével. A hajdan volt mezőváros - a Széchyek, Couburgok birtoka - állatvásárai századunk elejéig a korabeli Magyarország leghíresebbjei közé tartoztak. A falu házainak vakolatdíszes oromfalait minden valamire való, a népi építészettel, népi díszítőművészettel foglalkozó szakkönyv, számon tartja. Századunk nyolcvanas éveiben a mezőgazdasági szövetkezet kulturális és társadalmi téren kifejtett aktivitása hívta fel a figyelmet erre a falura. Bár kétségtelen, hogy a falu vezetőségének energiáját leginkább a roma lakosság magas aránya és az ebből származó gondok emésztik fel, azonban úgy tűnik, hogy lassan a gödör aljáról felfelé indulnak. Tavasszal az iskola nagyszabású versés prózamondó versenyt szervezett cigány származású gyerekek részére, nyáron huszonnégy lakást adtak át szintén romáknak, és további lakások építését határozták el. így először azzal kapcsolatban érdeklődtünk Stubendek Márta polgármestertől, hogy hol tartanak az építkezéssel kapcsolatos tervek megvalósításában. Az állatvásárairól, vakolatdíszes házairól híres hajdani mezővárost ma jobbára romák lakják - pontosabban lakosságának hatvanhárom százalékát teszik ki Gaál Lajos illusztrációs felvétele vulást. Összepakolt, indult haza. Alig értek ki a faluból, a fiú kérdezgetni kezdte az apját. - Apám, mi az a nagy kerek világos ott a magasban? - és a gyerek a napra mutatott. A földbirtokos szólt a kocsisnak, forduljon meg, A forrás vize rozsdabarna mederben csordogál le a völgybe. térjen vissza a kúthoz. Egy hatalmas demizsont megtöltetett vízzel és azt magukkal vitték. Néhány hét múlva egyedül tért vissza a földbirtokos és egy marék pénzt hagyott a faluban. Meghagyta, a forrás mellé építsenek templomot és legyen búcsújáróhely, hiszen olyan víz folyik itt, amelyik visszaadta a fia szeme világát. Hogy a templom helyett miért csak kápolnácska épült, arról is beszélnek egyet s mást a Medves alatt. Egyébként a forrás vizének is meg van a maga története. Azt mesélik, hogy a szabadságharc alatt szekéren erre vitték át az aranyat. A göröngyös úton a nagy súly alatt eltörött a kocsi tengelye. A parancsnok két kísérő kivételével a rakományt őrző katonákat elküldte a kettőnek pedig megparancsolta, hogy ássanak egy nagy gödröt, amelybe elrejtik az aranyat. Amikor a rakományt betakarták földdel, a két katona szemét kiszúratta és elvitette őket egy távolabbi faluba, Ceredbe. Azt mondják, hogy évek múlva a gödör helyén egy erdei forrás keletkezett, amelynek vize olyan sárgára festette a medrét, mint az arany. A forrás most is ott csörgedezik a hegy lábánál és a vize ma is színesre festi a medrét. Nyáron sokan látogatnak el oda: van, aki imádkozni, van, aki vízért. Az is issza a forrás vizét, aki nem hisz annak gyógyerejében. A régi dicsőségből nem sok maradt A Medvesalja kifogyhatatlan tára volt a mese- és mondavilágnak. Talán azért, mert a Medves-hegyet mindig misztikum övezte és övezi egy kicsit ma is. PUSKÓ GÁBOR Az eredeti terv hatvan lakásra van kidolgozva, ebből nyáron huszonnégyet adtunk át és a következő évben is ugyanennyit kellene építenünk, majd az azt követő két évben tizenkettőt-tizenkettőt. A probléma az, hogy a falunak az építkezés költségeinek húsz százalékát kell állnia, ez a mai árak mellett 540 ezer koronát jelentene tizenkét lakás esetében, huszonnégynél pedig ennek a kétszeresét. Bár igaz, hogy a lakbérből is visszatérül a költségek egy része, a beruházáshoz szükséges pénzmennyiség azonban olyan összeg, amit egyelőre nem tudom, honnan fogunk előteremteni. Szeretnénk elérni, hogy a kormány nagyobb arányban támogassa a munkálatokat. Mi a feltétele annak, hogy valaki ezekben az új házakban lakást kapjon? Ugyanis akadtak olyanok is, akik azt sugallták a közvéleménynek, hogy nem mindig a legrászorultabbak jutottak új lakáshoz. Az első és legfontosabb követelmény az, hogy az illető a falu tulajdonában lévő házban lakjon és beRimaszécs főutcája - tíz évvel ezelőtt Lakóház a Felsőhóstyán Vakolatdíszes házorom - sajnos már lebontották (A szerző felvételei) építkezési telkekként kívánjuk értékesíteni. Ugyanis a falu új helyre költözött, korábban be nem épített területeken építkeztek az emberek. Mára a község régi részén jóformán csak romák laknak, és az igazat megvallva nem valami épületes az a látvány, amit Rimaszécsnek ez a része nyújt. Ezeket a területeket csak úgy tudjuk ismét vonzóvá tenni, ha az itt álló épületeket sikerül lebontanunk. A faluban áll egy befejezetlen bérház. Ennek mi lesz a sorsa? Azt az épületet egy lakásszövetkezet kezdte építtetni, de időközben csődöt jelentettek. Az említett szövetkezet korábban erre az építkezésre az állami támogatás mellett különféle kedvezményes hiteleket is kapott. Csakhogy a pénzt nem itt ruházták be, hanem máshol fejeztek be az összegből egy házat. Papíron persze kimutatták, hogy az épület 97 százalékban kész, de elég lett volna egy kicsit odafigyelni, ugyanis a falakon és a tetőn kívül semmi nem készült el. De ha tovább fog húzódni az ügy, lassan az sem lesz, a tető nagy részét már lelopták az épületről. A bank lefoglalta a házat, mert a szövetkezet nem fizette a hitelt. Ez utóbbi ugyan hajlandó lenne a falunak, úgy ahogy van, átadni az egészet, csakhogy a bank ezt csakis abban az esetben engedélyezné, ha mi fizetnénk vissza a kölcsönt a kamatokkal együtt. Ugyanakkor az állami dotációt is - amit nem is itt használtak fel - meg kellene térítenünk. Ez durván számolva öt és fél millió koronát jelentene, ennyi pénzünk pedig nekünk sincs. Nyáron tárgyaltunk erről a kérdésről is Harna miniszter úrral, de eddig még nem történt előrelépés. Az azonban nyilvánvaló, hogy ha sokáig húzódik az ügy, akkor valamennyien csak ráfizetünk a dologra. A lakásszövetkezetnek elúszik egy épülete, a bank nem fog tudni mit kezdeni a tönkrement, szétlopkodott épülettel, mi pedig csak nézhetjük, hogy mikor omlik össze. Napjainkban mennyire intenzív a cigányság beköltözése Rimaszécsre? Mi csak azt vesszük fel a nyilvántartásba, aki házasság útján kerül ide. Akinek nincs hol laknia, azt nem regisztráljuk, sajnos, mindezek ellenére jönnek és sokszor katasztrofális körülmények között laknak rokonoknál, ismerősöknél. Abban az esetben, ha a fiatal házajelentett rimaszécsi lakos legyen. Mi ugyanis elsősorban ezekről vagyunk kötelesek gondoskodni, nem pedig azokról, akik saját családi házban laknak. Továbbá megvizsgáltuk azt is, hogy milyen a községi lakások műszaki állapota és mennyien laknak egy-egy lakásban. A falu tulajdonában lévő házak már a nyolcvanas években, a felvásárlás idején sem feleltek meg a higiénai követelményeknek. A képviselő-testület tagjaival valamennyi ilyen házat végigjártunk, és nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy valóban az arra leginkább rászorultak jutottak új lakáshoz. Ők pedig meghálálják a bizalmat, elégedettek új körülményeikkel. Vigyáznak az épületekre, életképes kis közösséget hoztak létre. Mi történik azokkal a házakkal, amelyekből kiköltöztek? Azokat rögtön lebontjuk. Az így felszabadult telkeket a későbbiekben szerűen nem győzi követni az eseményeket. A falu napjainkban csak egy községi rendőrt tud fizetni. Erre az egy emberre azonban a községházán van szükség, mivel az utóbbi időben megszaporodtak az attrocitások a hivatal dolgozóival szemben. Sajnos, a falu előző vezetése tevékenységének idején szinte rendszeres volt, hogy a község mindenféle ellenszolgáltatás nélkül pénzbeli dotációt nyújtott a roma lakosokhnak, akik továbbra is elvárnák a segítségnyújtás ezen formáját. Csakhogy ez így nem mehet tovább, egyébként is a község kasszája kiürült. Ugyanis olyan korábbi kiadások törlesztését nyögjük, melyeket a falu előző vezetésétől örököltünk. Mi a helyzet a volt könyvtár és zeneiskola épületével? Ezt az épületet egykor a katolikus egyház építette iskolának, és pár éve visszaigényelték. Az előző plébános azt szerette volna, ha ebben sok a szülőknél laknak, írásos nyilatkozatot kérünk tőlük, hogy lakhatási lehetőséget biztosítanak a fiatalok részére. Egyébként a falu lakosságának hatvanhárom százaléka cigány, a munkanélküliség már huzamosabb ideje hatvan százalékos. De ami még ennél is megdöbbentőbb, hogy a romák átlagéletkora harminc év körül mozog. A bűnesetek nagy részét is ők követik el, sajnos nagyon sok esetben tizennégy-tizenöt éves gyerekek az elkövetők. Leggyakoribbak a lopások. Házaktól zöldséget, háziállatokat lopnak, de nincs olyan üzlet a faluban, ahová még ne törtek volna be. Legutóbb, a kultúrházból vitték el a tavaly felszerelt villanykályhákat. A rendőrség pedig egyaz épületben rendeznék be a plébániát, az új pap azonban úgy gondolta, hogy jobban megfelelne iskolának. Ezt az elképzelést mi is csak üdvözölni tudjuk, és a község a legmesszemenőbbekig támogatja iskolaépítési szándékában az egyházat. De ha már az épületeknél tartunk, annyit még el szeretnék mondani, hogy a falu tulajdonában lévő parasztházak közül egyet meg akarunk hagyni, amelyben tájházat rendeznénk be. Ugyanis még mindig rengeteg használati- és munkaeszközt lehetne összegyűjteni, olyanokat, melyeket már a mi gyerekeink sem ismernek, és úgy látjuk, hogy igény van egy ilyen jellegű intézmény létrehozására. Az Sz