Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-12 / 235. szám, kedd

10 Gazdaság és fogyaszTók - hiRdetés ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 14. A Bihari Kör és a Jánosi Együttes estjei Dunaszerdahely. Nyolc előadásból álló sorozatot indít október 15-én 18.30 órakor a Csemadok épületében (Kortárs Magyar Galéria) a dunaszerdahelyi Bihari Kör, a budapesti Jánosi Együttes és a Csemadok Népzenei Klubja. Az első klubest programját a magyar hangszeres népzene bemutatása és a Valacsay István vezette táncház képezi. A klubestet másnap délelőtt népzenei oktatás követi. Idén még két alkalommal, november 12-én és december 17-én találkozhatnak a magyar népzene, a néptánc és a néphagyományok kedvelői a minden alkalommal kétnapos rendezvényen. A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának tervei szerint az érdeklődők 2000 májusáig összesen nyolcszor jöhetnek el a klubestekre. Bővebb információt a területi választmány irodájában és a 0709-552-24-78-as telefonszámon kaphatnak, (d-n) Kiállításmegnyitó az ART-MA Galériában Dunaszerdahely. Holnap délután 16 órakor nyitják meg az ARTMA Galériában három pozsonyi képzőművész, Ján Hlavatý, Ján Kelemen és Alexej Kraščenič közös kiállítását „06/3" címmel. A kiállítás október 27-ig tekinthető meg. (tb) SZÍNHÁZ POZSON

Y NEMZETI SZÍNHÁZ: Szilfidek, Vérnász, Edith Piaf (a Kassai Állami Színház vendégjátéka) 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bogár a fejben 19 KIS SZÍNPAD: Tangó 19 NYITR

A ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Tom Sawyer és a többiek 10,14 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Vadiúj vadnyugat (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Notting Hill (am.) 15.30,17.30 Krisztus utolsó megkísértése <am.) 19.30 MLADOSŤ: Kuckók (cseh) 15,17.30, 20 YMCA: Vadiúj vadnyugat (am.) 15.30, 18, 20.30 MÚZEUM: Hullámtörés (dán) 19 CHARLIE CENTRUM: Múmia (am.) 16.30,20.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) 19 Miami rapszódia (am.) 20.30 KASS

A TATRA: Bigyó felügyelő (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Vadiúj vadnyugat (fr.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.45, 18.15, 20.40 DRUŽBA: Vadiúj vadnyugat (am.) 16, 18, 20 DÉL-SZLOVÁKI

A ROZSNYÓ - PANORÁMA: Lola az életéért fut (ném.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Knockin'On Heaven's Door (ném.-am.) 16.30, 19.30 GÚTA-VMK: Plunkett és MacLeane (ang.) 18.30 GYÖ

R LLOYD: Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 15, 17.30, 20, 22.30 CINEMA CITY: Csúcsformában 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 14.30,17,19.45 AThomas Crown ügy (am.) 13.30, 15.45,18, 20.15 Vadiúj vadnyugat (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Apafej (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Múmia (am.)18, 20.15 Szájkosaras kosaras (am.) 14,16 A hazai magyar iskolák 50 évéről az októberi számban Megjelent a Katedra Lukács Zsolt fiatal kassai képzőművész kiállítását a szepsi Rovás városi galériában tekintheti meg a közönség Fals hangok nélküli művészet LAPAJÁNLÓ A Katedra októberi száma az 50 esztendeje újraéledt szlovákiai magyar oktatás első lépéseivel, indulásával foglalkozik. Turczel Lajos Emlékeim című írásában az újrakezdés lelkes és szívós munkáját, Mázik Mihály a Rozsnyói Pedagógiai Iskola történetének egy mozaikját villantja fel. Olvashatunk a komáromi magyar gimnáziumi élet beindulásáról az egykori igazgató, Horvát József tollából, majd Dusza István interjújában, A hónap emberei rovatban találkozhatunk két egykori diákkal, akikből tanár, illetve esperes lett. A nevelés egyik legsúlyosabb gondjával, a fiatalkorúak drogfogyasztásával és az ebből eredő bűncselekményekkel foglalkoznak Zalaba Zsuzsa Elvarázsolt gyilkos világ, és Lukács Zoltán rendőr százados A drogtól a bűnig... című írásaikban. A témához szervesen kapcsolódik Gubancolódó rovatunk segélykérő írása, melyre Németh Margit pszichológus válaszol. Albert Sándor írásából megtudhatjuk, hogyan kellene iskoláinkban a szakképzés minőségét javítani, Dusza István riportjában pedig fellebbenti a fátylat a középiskolákban elburjánzott, agresszív gólyaavatásokról. Tanácsadó rovatunk arra keresi a választ, hogyan segítheti a szülő gyermekét a tanulásban. Folytatódik rejtA nemrég megnyílt szepsi Rovás városi galériában október 20-ig látható Lukács Zsolt fiatal kassai képzőművész kiállítása. Az alkotó jelenleg a pozsonyi képzőművészeti főiskola végzős hallgatója, festményei és grafikái érett művész „keze nyomát" éreztetik, akinek van véleménye az őt körülvelő világról. JUHÁSZ KATALIN Hol találkozhatott munkáiddal a közönség? Eddig három önálló kiállításom volt, és mindegyiket sikerült formabontóan megoldanom. Az elsőnek például egyáltalán nem volt megnyitója, mivel olyan nagy hajcihőt csináltak körülötte a szervezők, hogy elhatároztam: nem lesz megnyitó. A második a kassai Internet kávéház megnyitóján díszítette a falakat, ott pedig a kávéházat nyitották meg, nem az én kiállításomat. A mostani szepsi kiállítás megnyitója abban különbözött a megszokottól, hogy én magam nyitottam meg, nem kértem fel erre művészettörténészt. Melyiknek volt a legnagyobb sikere? Azt hiszem, ennek a legutóbbinak. Az én szívemhez is ez áll a legközelebb, mivel egyrészt a galéria az általam is alapított Rovás alkotócsoport galériája, másrészt a barátaim előtt is bemutatkozhattam új alkotásokkal. Ezek tulajdonképpen nem egy folyamat végeredményei, hanem inkább egy küzdelmes tanulási időszak melléktermékei, intim műhelymunkák. Ezért különösen jóleső érzés, hogy éppen egy ilyen környezetben állíthattam ki őket. A megnyitó előtt néhány héttel elárultad, hogy a kiállítás anyagának jó része még nincs is készen... Igen, mivel szerettem volna új anyaggal előrukkolni, azaz a most látható művek nagy része még soha sehol nem volt bemutatva. Nem akartam három-négyéves dolgokat kiállítani. Ez az anyag körülbelül egy év termése, azaz nem retrospektív tárlat, hanem egy konkrét időszak tükre. Nemrég vettem részt Path-fürdőn egy nemzetközi képzőművészeti szimpóziumon, és úgy döntöttem, hadd lássa a közönség, mit csináltam két hét alatt. Ez bizonyos fokig improvizációnak tekinthető, mivel nem tudtam, hogy sikerülnek a képek. Szerinted hogy sikerültek? A kiállítás ezen része szerintem várakozáson felüli, meg vagyok elégedve vele, olyannyira, hogy az eredetileg válogatásnak tervezett néhány képből tizenkettő lett, azaz valamennyi, még meg sem száradt művet bemutattam. Egységes, szinte naplószerű ez az anyag, újra és újra körüljárok egy bizonyos témát. Van kedvenc témád, melyet gyakrabban veszel elő, mint a többit? Igen, van. Nem erőltetem a dolgot, de szeretem, ha itt-ott megjelenik a képeimen egy-egy groteszk figura. Nagyon érdekel a karikatúra, több közöm van a rajzolt vicc és a képregény világához, mint máshoz. Ezek a képzőművészet perifériáján találhatók, ám gyakran nagyobb értékek jelennek meg általuk, mint más műfajokban. Ez a spontán érdeklődés spontánul meg is nyilvánul a műveimben, gyakran sikerül belecsempészni a képeimbe valamit az én groteszk világnézetemből. Levv Nem erőltetem a dolgot, de szeretem, ha itt-ott megjelenik a képeimen egy-egy groteszk figura. « het, hogy ez az érdeklődés egy idő után művészi programmá válik nálam. Kiskorodban nézegettél képregényeket? Ezen gyakran gondolkodom. Kisfiúként imádtam Sajdik Ferenc rajzait, egyik ismerősünknek járt a Ludas Matyi, és minden látogatás alkalmával beültettek a szüleim a sarokba egy kupac újsággal. Nem értettem még a vicceket, a politikai, társadalmi vagy szexuális utalásokat, de maguk a rajzok nagyon tetszettek. Szóval, lehet, hogy itt keresendők a gyökerek. Mennyire figyelsz a világ történéseire? Szokták mondani, hogy a képzőművészek saját kis világukban élnek, és nem érdekli őket, mi van körülöttük. Elég nehezen igazodom el a „hivatalok útvesztőiben" és a praktikus dolgokban, de azt hiszem, ezzel mások, a „nem művészek" is így vannak. Egyébként nem zárom el magam semmilyen inspirációs forrástól, sőt nagyon szeretem például megfigyelni a kávéházi pincéreket vagy az embereket a buszon. A képeimen viszont nem biztos, hogy lecsapódnak ezek a megfigyelések. Az én dolgaim általában kompozíciós játékok, azaz játszom a képzőművészet nyelvével, másrészt utakat keresek az elképzeléseimnek, üzeneteimnek. Nem tartozom viszont a konceptuális művészek táborához, akik besorolják magukat egy-egy művészi irányzatba, és ezt követik. Szerintem ők szándékosan pózolnak azok számára, akik mindent a kortárs képzőművészet kontextusában vizsgálnak. Manapság rengeteg trend van a művészetben. Ezeket igyekszel figyelmen kívül hagyni? Nem akarom, hogy befolyásoljanak. Egyes alkotók, akik rettentően kortársak, vagy épp posztmodernek akarnak lenni, ez ügyben átnézik az összes katalógust, sőt képesek saját művészettörténészeket „rendelni maguknak", akik megértik és megmagyarázzák törekvéseiket. Öt újságcikk után pedig az illető már bekerül a köztudatba, mint ilyen és ilyen művész. Én az önbeskatulyázás helyett azt a módszert választottam a legelején, hogy kizárásos alapon elhatároltam magam a számomra nem szimpatikus irányzatoktól. Az indulásnál tisztának és őszintének kell lenni, fals hangok nélkül. így egy csomó dolgot levagdostam magamról, és kiderült,' hogy nincs trend, melyhez csatlakozhatnék. Vagy ha igen, csupán a paródia szintjén. Hetvenöt évvel ezelőtt halt meg Anatole France, a francia irodalom egyik legnagyobb stílusművésze Nagy hatással volt magyar írókra is vényoldalunk, a Diákszem és a szexualitással foglalkozó sorozatunk, melyben most megdöbbent olvasóink válaszolnak dr. Bordás Sándor szeptemberi cikkére. Újdonság lapunkban most induló játékunk, ahol az olvasó válaszáért könyvet nyerhet. Tan-tárgy rovataink a történelem, a földrajz, az informatika, a magyar, a szlovák és a német nyelv, a kémia, az alsó tagozat és az óvoda oktatói-nevelői számára kínálnak segítséget. Nem maradnak el a Katedra-versenyek, és a magyar művelődéstörténettel, történelemmel foglalkozó színes, millenniumi poszterünk sem, melynek témája a Honfoglalás, (k) MTI-PANORAMA Hetvenöt évvel ezelőtt, 1924. október 12-én halt meg La Béchellerieben Anatole Francois Thibault, írói nevén Anatole France. 1844. április 16-án született Párizsban. Középiskolái után könyvtárosi főiskolát végzett. Hamarosan ismert költő lett, Leconte de Lisle parnaszszista köréhez csatlakozott. Elegáns klasszicizálásuk, műgondjuk és igényes stílusuk megfelelt hajlamainak, de republikanizmusa és antiklerikalizmusa csakhamar eltávolította az ideológiai program nélküli csoporttól. Könyvtárosként és kritikusként dolgozott, első kötete is irodalomtörténeti-kritikai mű a romantika vezéralakjáról, Alfred de Vigny-ről, 1868ban. Versei csak öt évvel később jelentek meg. Fő költői műve az „Idillek és legendák. A korinthoszi menyegző", melyben harcos egyházellenességével szakít a parnasszistákkal. A római egyház később ki is átkozta, műveit indexre tette. 1877-ben megnősült, nem túl boldog házassága 15 évig tartott, ezalatt lírája elhallgatott. Érdeklődése a próza és Zola naturalizmusa felé fordult, Flaubert is hatott rá. A sovány kandúr című kisregénye az irodalmi élet első vonalába emelte, de következő, Bonnard Szilveszter vétke című regényében már megtalálta saját stílusát: a finom pszichológiával, derűvel, szkepszissel és optimizmussal átszőtt emberábrázolást. Kislánya születésekor feléledtek saját gyerekkori emlékei, s megkezdte áttételes önéletrajzát, a Barátom könyvét. Ennek sikere az irodalmi szalonok kedvencévé tette, megismerkedett nagy szerelmével, Léontine de Caillavet-vel. Kapcsolatuk tükröződése leglíraibb regénye, A vörös liliom. Két további fontos műve a Thais és a Lúdláb királynő. Az első a vallásos rajongás emberellenességének példázata, a másodikban pedig megjelenik France egyik alteregója, Coignard abbé, a 18. századi szkeptikus, a felvilágosodás közeledtét érző, okos pap, s mellette a tanulni vágyó, egészségesen érzéki Könyveinek hatása változó, hol igen olvasott, hol háttérbe kerül. ifjú tanítvány, Nyársforgató Jakab. France a novellának is mestere, emlékezetes a Júdea helytartója. France 1895-ben lett akadémikus. Akkoriban a francia közvéleményt a Dreyfus-per foglalkoztatta, s ő is fellépett Zola mellett az igazságért. Irodalmárként egyre inkább a társadalom élő kérdéseire összpontosít: a Jelenkori történet négy regényének hőse Bergeret úr, a kissé ügyetlen vidéki, majd Párizsba kerülő tanár is az író hasonmása, aki a szellemi szférába visszahúzódó értelmiségiből a per eseményeinek hatására harcos közéleti emberré válik. France megismerkedett Jacques Jaures-vel, a francia szocialisták vezérével, aki nagy hatást gyakorolt rá. Némileg szocialista szempontból kezdte bírálni a francia történelmet A pingvinek szigetében, Crainquebille című kisregénye pedig már a kapitalista társadalom kritikájának tekinthető. Be akarta mutatni az igazi népi hőst: a Jeanne d'Arc élete kitűnő korrajz. Közben a harcos publicisztika mestere lett, cikkei a jobb jövő hitét, a küzdelem értelmét sugározták. A társadalmi kérdéseket vizsgálva eljutott a francia forradalomhoz, ennek vonzó és riasztó világáról írta Az istenek szomjaznak című regényét. A világháború kitörése, Jaures meggyilkolása, a szocialisták nacionalizmusa bizonytalanná tette az írót. Egy ideig maga is úgy gondolta, hogy a fő veszély a német imperializmus, de rádöbbent, hogy a háború, a népek egymás ellen uszítása a tragédia, és a forradalmat várta, amely kivezet a gyilkolásból. 1917ben üdvözölte az orosz forradalmat. A kommunista párt mellé állt, cikkeit a L'Humanité-nek adta. Pártütő angyalok című, 1916-os regénye a forradalmár kialakulását ábrázolja. Élete alkonyán már csak újságcikkeket írt. 1920-ban feleségül vette élettársát, Emma Laprevotte-ot. 1921-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. France pályája képletszerűen Életműve gondolatgazdag és közérthető (Archív felvétel) mutatja a becsületes értelmiségi útját az apolitikusságtól a harcos humanizmusig, majd az antikapitalizmuson keresztül a szocializmus vállalásáig. Életműve gondolatgazdag és közérthető, ő a francia irodalom egyik legnagyobb stílusművésze. Könyveinek hatása változó, hol igen olvasott, hol háttérbe kerül. Nagy írókra is hatott, mint Proust vagy Huxley, de Aragon vagy Eluard élesen szembenálltak vele. Magyarországon is igen népszerű volt. Ady, Justh Zsigmond, Ignotus, Ambrus Zoltán, Babits, Nagy Lajos műveiben követhető stílusa vagy gondolatvilága. „Ez az anyag körülbelül egy év termése, azaz nem retrospektív tárlat, hanem egy konkrét időszak tükre." (A szerző felvétele)