Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-09 / 233. szám, szombat

ÚJSZÔ 1999. OKTÓBER 9. TÉMA: A KÖZIGAZGATÁSI REFORM G] A tervek szerint 2001-ben életbe lépő reform leszűkítené a nagypolitika mozgásterét és nagyobb kompetenciákkal ruházná fel az önkormányzatokat A reform új hatalommegosztást eredményezne Nem egészen három éve lé­pett érvénybe Szlovákia új te­rületi-közigazgatási beosztá­sa, ám az új évezred nyitá­nyán valószínűleg újra átír­ják az ország közigazgatási térképét. Ami felettébb szük­séges, hiszen a Mečiar­kormány három éve jófor­mán kénye-kedve szerint úgy szabdalta fel az országot, hogy lehetőleg biztosra me­hessen és fölényesen nyerje az 1998- választásokat, ami ennek ellenére sem történt meg. P. VONYIK ERZSÉBET Mindez ráadásul a magyar nemzeti közösséget érintette a leghátrányo­sabban, hiszen észak-dél irányban szabdalta kerületekre az országot olymódon, hogy arányszámunk egyben se érhessen el jelentős há­nyadot. Az esedékes változás tehát a mi szempontunkból is kívánatos, ám ezúttal a területi-közigazgatási felosztás módosulása átfogó reform része lenne: a közigazgatás intéz­ményeit és azok hatásköreit is ala­posan megreformálná. Természe­tesen csak akkor, ha a politikusok is úgy akarják, ami korántsem biztos, hiszen a reform számos területen alaposan leszűkítené a nagypolitika mozgásterét, méghozzá a helyi-ön­kormányzatok javára. Ha nem gör dül akadály a reform útjába, akkor az 2001 januáijától lép életbe. Vik­zel, párhuzamosan ezzel viszont meggyengül a központi kormány szerepe. Ez komoly döntés volt és minden politikai pártnak más volt az elképzelése, ezért is húzódtak el az egyeztetések. Kvarda József, az MKP önkor­mányzati szakértője szerint en­nek okozója a DBP, részéről idő­húzás volt tapasztalható. Az MKP részéről nagyon kevés ész­revétel hangzott el, hiszen az egész reform olyan mederben folyna, amelyet e párt is szorgalmaz válasz­tási programjában. Az SZDK-ban nem voltak komolyabb gondok, a PEP-nek voltak konkrét követelé­sei. A DBP-vel volt a legtöbb vita fő­leg a változások mértékéről, egyes elvekről, hiszen a DBP szerint köz­pontosítottabban kell irányítani az országot és a párt kétkedve tekint a decentralizálásra. A DBP a koalíció erősebb tagja, s a kompromisszum­nál ezt is figyelembe kellett venni. De a kormány által elfogadott stra­tégia lehetővé teszi a decentralizá­lás folytatását. A DBP-nek állítólag azért is érde­ke a reform elodázása, mert arra számít, hogy az MKP kikerül a kormányból, és így a korábbihoz hasonló, a kisebbségeket hátrá­nyos helyzetbe hozó reformot fo­gadtathat el. A stratégia leszögezi, a reform sike­rének feltétele az, hogy pártok feletti legyen, a közvélemény bevo­násával készüljön. De ha bekövet­kezne az, amiről Kvarda beszél, ak­Viktor Ňižňanský a külügyekkel, a honvédelemmel, a közbiztonsággal, a törvényalkotás­sal, az EU-csatlakozásból eredő fel­adatok teljesítésével kellene törőd­nie és őrködnie kellene, hogy az ön­kormányzatok tiszteletben tartsák a törvényeket. Fontos, hogy min­den közigazgatási szintnek, tehát a helyi, a regionális és a központi (Somogyi Tibor felvétele) lesz: 50:15:35. Tehát a parlament a reform életbe lépése után már csak a közpénzek 50 százalékáról dönt. A 2001-re szóló állami költségve­tést már az új elvek szerint készí­tenék? Igy van. A pénzügyminiszter janu­Az egyes közigazgatási hatáskörök megosztása néhány országban Hatáskörök Magyarország Lengyelország Franciaország Spanyolország Tűzvédelem település település település település, tartomány Polgári védelem település település, vajdaság település település, régió, állam Óvodák település település település állam/személyzet Alapiskolák település település település állam/személyzet Középiskolák település (megye) település régió állam/személyzet Kórházak település (megye) állam vajdaság település település, megye, állam Szociális szolgáltatások település állam megye település, tartomány, régió Területi tervezés település település település település, megye, régió Vízellátás település, állam (regionális társaságok) település település település, régió, állam Vízvezetékhálózat, csatornázás település, regionális társaság település, állam település Hulladékbegyűjtés- és szállítás település település település település Színházak település település, vajdaság, állam település, megye, állam település, megye, régió, állam Múzeumok, könyvtárak település, állam elepülés, vajdaság, állam település, megye, állam település, megye, régió, állam Közterületek, zöldövezet település település település település, régió Sport, szabadidő település település, vajdaság település, állam település, régió Úthálózat település, állam település, vajdaság, állam település, állam település, tartomány, régió Gázvezeték állam (regionális társaságok) vajdaság település település Villanyáramszolgáltatás állam vajdaság megye, régió, állam település, régió, állam tor Ňižňanský kormánymegbízott­ként felügyeli a reform előkészíté­sét, s szerinte már a Dzurinda­kormány első száz napjában el kel­lett volna fogadni a közigazgatási reform koncepcióját. Ez csak a nyáron történt meg. Mi­ért? Ez volt az elképzelésem, amikor még nem kormánymegbízottként, hanem az SZDK keretében vettem részt a projekt kidolgozásában. Rögtön a választások után megkez­dődhetett volna a munka, hiszen minden kormánypárt programja magában foglalta a közigazgatás decentralizálását. Az érdemi mun­ka csak februárban indult be, ami­kor kormánymegbízottnak nevez­tek ki. Ez pozitív lépés volt, hiszen a kormány úgy döntött, hogy az eddi­gi gyakorlattól eltérően és nem a belügyminisztériummal készítteti el a reform koncepcióját, hanem kormányon kívüli szakértőkre bíz­za. A stratégia június elejére elké­szült, a koalíciós egyeztetések csak­nem két hónapon át folytak, majd a kormány szabadságra ment, ezért csak augusztus 18-án született meg a kormányhatározat. Ez nagyon fontos anyag, hiszen ha megvalósul a reform, egészen új hatalommeg­osztást eredményezhet az ország­ban. Megerősödik a helyi önkor­mányzatok szerepe, létrejön a ma­gasabb szintű közigazgatási egysé­gek önkormányzata, széles jogkö­rökkel, döntési lehetőséggel, pénz­kor nagyon rossz lenne, mert a re­form újra politikai csatározások ál­dozatává válna. Sőt, a reform a vá­lasztási kampány forrása lenne. Hangsúlyozni kell, hogy a reform nem a politikai pártokért van, ha­nem a polgárokért. Azt hiszem, nem olyan szempontból kell erre te­kinteni, hogy most éppen ki van kormányon. Meddig kellene elfogadni a refor­mot, hogy 2001-ben bevezethes­sék? A kormányhatározat szerint jövő február végéig a parlament elé kell terjeszteni. Ez nagyon szoros határ­idő és nem lenne jó, ha a parla­mentben elhúzódna a vita. Fontos, hogy a reform a regionális képvise­letek létrehozásával már a jövő év utolsó negyedében startolhasson, hogy azok 2001 januárjától működ­hessenek. Mert ha ez nem sikerül, akkor a választási kampány köze­ledtével a politikai pártok és a kép­viselők óvatosak lesznek, vonakod­ni kezdenek. A kormány az ún. duális rend­szerre szavazott. Mi a lényege? Ez az államigazgatás és az önigaz­gatás elkülönülését jelenti. A kom­petenciák nagy része átkerül az ön­kormányzatokhoz, és olyan de­centratizált modell kezd működni, amelyben az önkormányzat veszi át azokat a feladatköröket és szolgál­tatásokat, amelyekre a polgárnak helyben van szüksége. Az államnak igazgatásnak pontosan meg kell ha­tározni a jogköreit, hogy a polgárok tudják, ki miért felelős. Hogy ne történhessen meg, hogy a polgárt a helyi önkormányzat elutasítja, mondván, nem rá tartozik az ügy, a többi hivatal is ugyanígy jár el, vé­gül nem tudja, kihez fordulhat problémájával. Az önkormányzatok nemcsak több kompetenciát, hanem több pénzt is kapnának. Számszerű­síthető már most, hogy mennyi­vel többet? Ez szorosan összefügg a kompeten­ciákkal, mert minden jogkör hely­ben történő gyakorlása pénzbe ke­rül. Az adóból befolyó pénzek fele az állami költségvetésben marad­na, fele pedig visszakerülne az ön­kormányzatokhoz. Ez utóbbi meg­oszlana a helyi és a regionális ön­kormányzatok között, ennek mér­téke attól függ, milyen hatáskörö­ket sikerül levinni a falvakba és a régiókba. Szándékunk szerint na­gyon erős helyi önkormányzatok kellenek és valamivel gyengébb re­gionálisak, hogy a polgár a lehető legtöbb ügyét helyben intézhesse. Becsléseink szerint a közpénzekből 10-15 százalékot kapnának a regi­onális szintek, 35 százalékot pedig a helyi önkormányzatok. Jelenleg az állam és a helyi önkormányzat­ok között 90:10 az arány. Az új mo­dellben a valószínű megoszlás az állam, a regionális és a helyi önkor­mányzatok között a következő árra készíti el az új költségvetés alapelveit. Rengeteg jogszabály módosítására lesz szükség, ez idő­igényes, s lehet, hogy átmenetileg egy leegyszerűsített modell fog mű­ködni. Esetleg létre kell hozni egy átmeneti decentralizációs alapot. A reform háromlépcsős irányí­tással számol: helyi, regionális és központi szinten. Megszűn­nek a járási hivatalok? Ezt én nem mondtam, de a három változat egyike számol ezzel az es­hetőséggel. Való igaz: háromszin­tes irányításra törekszünk, minden szinten választott képviselőkkel. De a regionális közigazgatás nem lesz teljesen azonos az eddi­gijárási hivatalokkal? Három variáns van. Az egyik a je­lenlegi 8 kerületből indul ki, a má­sik az ún. megyés változat néven is­mertté vált modellhez áll a legkö­zelebb, a harmadik pedig a jelenle­gi 79 járást veszi alapul. Ezek bizo­nyos revízióra szorulnak, mert tud­juk, hogy az 1996-os reform idején a járásokat milyen igazságtalanul hozták létre. Végleg még nem dőlt el, hogy megszűnnek-e a járási hi­vatalok. A kompetenciák átadása szakaszonként valósul meg, nem lehet egyszerre, ezért kérdéses, hogy az átmeneti időben milyen mértékben fog létezni a járási hiva­tal, ezt mérlegelni kell. Másrészt a jövőre nézve ha nem is létezne a já­rási hivatal, az államnak akkor is jelen kell lennie a járás területén minimálisan a közegészségügy, az építésügy és a tanügy vonatkozásá­ban. Ezen felül ott vannak a kerüle­tek: el kell dőlnie, mi lesz velük, nyolcról hányra csökkenjen a szá­muk, vagy megszűnjenek-e. Ezek­kel az eshetőségekkel számolnak az egyes variánsok. Ez a nyilvános vitában október derekán eldől. A reform intézmények megszű­nésével, illetve újak létesítésével számol. Nem vezet a munkanél­küliség emelkedéséhez, hiszen az állami alkalmazottak száma meghaladja a 340 ezret? Egyetértek azzal, hogy a járási hi­vatalok gyakran a legnagyobb munkáltató szerepét töltik be. Mi­vel az állami szervek az önigazga­tási szerveknek adják át a kompe­tenciák egy részét, a városokban és településeken új munkahelyek lé­tesülnek. Akik ma faluból utaznak be városi hivatalba dolgozni, a re­formnak köszönhetően a helyi köz­igazgatásban érvényesülhetnek. Ma egyébként is a munkanélküli­ség a gazdasági stagnálás követ­keztében növekszik. A közigazga­tásnak nem az a feladata, hogy to­vábbi munkahelyek létesítésével mérsékelje a munkanélküliséget. A megoldás az, hogy fel kell pörgetni a gazdaságot. Meggyőződésem: ehhez a lehetőségek megteremtőd­nek, ha helyi szintre kerülnek a ha­táskörök, s így beindulhat a regio­nális fejlődés, a határokon átívelő együttműködés, s új munkahelyek létesülnek. Ma a helyzet az, hogy egy termelésben dolgozóra jut négy közalkalmazott, illetve mun­kanélküli, nyugdíjas és gyerek. Mindez tehertétel a gazdaságra nézve, ezért olyan magas a fo­gyasztói adó, a hozzáadottérték­adó. A munkanélküliséget a regio­nális fejlesztés és a külföldi tőkebe­ruházások ösztönzésével, a kis- és középvállalkozások beindításával lehet visszafogni. Ezek szippanhatják fel a legtöbb munka­erőt, nem a nagy gyárak, mert azokban kevés munkást igénylő technológiákra térnek át. A reform része a területi-köz­igazgatási reform is. A három változat közül melyiknek van a legnagyobb esélye az elfogadás­ra? Alaposan kidolgoztuk mind a hár­mat, s legalább kettőt nyilvános vi­tára bocsátunk. Tizenhat konferen­ciát tervezünk a nem kormányszin­tű szervezetekkel, a vállalkozók­kal, politikai pártokkal. Százszáza­lékosra veszem, hogy kevesebb ke­rület lesz, mint jelenleg. Az egyik variáns, a megyés, azzal számol, hogy az előző helyzet állna vissza, tehát három+1 kerület lenne. Az másik a jelenlegi helyzet folytatá­sa, a harmadik pedig mérlegeli, hogy egyáltalán szükség van-e ke­rületekre. A közeli napokban zajlik a nyil­vános vita. Lesz elég idő arra, hogy az észrevételeket bedolgoz­zák a tervezetekbe? Nagyon rövid az idő, de azt tartom, mindig jobb félkész tervezeteket vitára bocsátani, mint e nélkül a parlament elé vinni Mi inkább el­megyünk a régiókba. Az ezredfor­dulót azzal fogom ünnepelni, hogy finiselek a reformkoncepció elké­szítésével, hiszen január 15-én le kell tennem a kormány asztalára. Ha elodáznánk a reform előkészí­tését és bevezetését, akkor később a feltételek még rosszabbak lehet­nének. Szerintem az intézményi reform a közigazgatásban a feltéte­le annak, hogy beinduljon a gazda­sági fejlődés motorja. A központi szocialista tervezés már nem léte­zik, ám még mindig megvannak a régi rendszerből örökölt intézmé­nyek, s ezek rugalmatlanok. Min­dennel Pozsonyba kell menni, Ár­vából a fővárosba kell szaladniuk, ha támogatást akarnak, de akkor is, ha döntést akarnak az határon átívelő együttműködés ügyében. Ám ha a régióban lenne a pénz, maguk dönthetnék el ; hogy mi a prioritás a régióban. Árvában más a prioritás, mint Dél-Szlovákiában. Korrigálni kell az adórendszert, hi­szen minden a feje tetején áll, mert az a régió, ahol jobb a föld, adózás szempontjából hátrányosabb hely­zetben van. A nagyobb dotáció je­lenleg oda kerül, ahol rosszabb a föld. Ön viharos vitára számít. Miért? Sok hozzászólásra számítok, mert a reform nagyon komoly beavatko­zás a meglévő rendszerbe. Nálunk egy ideig eltart még, hogy a polgá­rok úgy viselkedjenek, mint azok­ban az országokban, ahol a demok­ráciát erőszakosan nem szakították meg évtizedekre. Mert az emberek még nem szoktak hozzá ahhoz, hogy először otthon kell megoldani a dolgokat, ha nem megy, akkor ott a falu, ha az sem, akkor ott a régió, s végsősoron ott az állam. Bízik abban, hogy a reform 2001 ­ben életbe léphet ? A döntés nem rajtam múlik. Ha si­kerül meggyőzni a kormányt és a nem kormányszintű szervezeteket, akkor jövő februárban a parlament elé kerülhet. Amit én teszek, az pontosan egyezik a kormányprog­ramban foglaltakkal. Ha mégsem kerül elfogadásra, meg kell kérdez­ni azokat, akik a kormányprogram végrehajtásáért felelősek, hogy mi­ért nem teljesítik azt. Az 1996-os reform idején a járásokat igazságtalanul hozták létre

Next

/
Thumbnails
Contents