Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-09 / 233. szám, szombat

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 9. Kerek évfordulók emléknapja Csicsó. Emléknapot rendez ma Csicsó község önkormányzata, alapiskolája és a Csemadok helyi szervezete a magyar iskolák újramegnyitásának és a Csemadok megalakulásának 50., valamint a magyar szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére. Ebből az alkalomból 13 órai kezdettel nyitott napot tartanak az iskolában, ahol az 1949/50-es tanévben első osztályt kezdett egykori diákok és az eltelt fél évszázad pedagógusainak találkozója zajlik. 16 órakor ünnepi műsor kezdődik a kultúrházban. Az emléknapot fáklyás felvonulás zárja a Magyarnak maradni emlékoszlophoz, (ú) Húszéves a Hajós néptáncegyüttes Komárom. A Hajós néptáncegyüttes október 16-án gálaesten ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a komáromi vmk-ban. Az ünnepi műsor szervezői kérik azokat a régi táncosokat, akikhez cím- vagy névváltoztatás miatt nem jutott el a meghívó, jelentkezzenek a 0819/713550-es telefonszámon, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger sz. 19 Windsori víg nők vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Liliom sz. 19 Az oroszlán télen v. 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A sevillai borbély sz. 19 Üvegre festve v. 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Jeppe a hegyről sz. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Vadiúj vadnyugat (am.) szombat, vasárnap 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Star Wars: Baljós árnyak (am.) sz., v. 15.30 Az elveszett paradicsom visszatér (cseh) sz., v. 18, 20.30 MLADOSŤ: Kuckók (cseh) sz., v. 15,17.30, 20 YMCA: Vadiúj vadnyugat (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Pokoli szerencse (cseh) sz., v. 17 Múmia (am.) sz., v. 16.30, 20.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) sz., v. 19 Miami rapszódia (am.) sz., v. 20.30 A szerelem hálójában (am.) sz., v. 17.30 A remény kikötője (amerikai) sz., v. 18.30 III. Richárd (am.) sz., v. 20.15 KASSA TATRA: Bigyó felügyelő (am.) sz., v. 16, 18, 20 CAPITOL: Vadiúj vadnyugat (am.) sz., v. 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (am.) sz., v. 15.45, 18.15, 20.40 DRUŽBA: Bigyó felügyelő (am.) sz., v. 16,18,20 IMPULZ: Loch Ness (am.) sz., v. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Notting Hill (am.) sz., v. 17,19 LÉVA JUNIOR: Star Wars: Baljós árnyak (am.) sz., v. 16.30, 19.30 SLOVAN: Asterix és Obelix (fr.) sz. 19 A bűvös kard (am.) v. 15 GALÁNTA - VMK: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) sz. 17.30, v. 20 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: Knockin'on Heaven's Door (ném.-am.) sz., v. 19 NAGYMEGYER - SLOVAN: Carla új élete (am.) sz., v. 19 CYÖR LLOYD: Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 15, 17.30, 20, 22.30 CINEMA CITY: Csúcsformában (am.) 11.30, 13.30, 16.30, 18.30, 20.30 , 22.30 Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 12, 14.30, 15.45, 17, 18.30, 19.45, 21, 22.20 Ösztön (am.) 11.30, 14.30, 17.10, 19.50, 22.15 Mátrix (am.) 11.30, 14.30, 17.10, 19.50, 22.30 A Thomas Crown ügy (am.) 11.15, 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 Vadiúj vadnyugat (am.) 13.30 Apafej (am.) 12.15, 14.15,16.15,18.15,20.15, 22.15 Szájkosaras kosaras (am.) 11.30, 14, 16 Sztárom a párom (ang.) 11.30, 14.30, 17.10, 19.50, 22.30 Bigyó felügyelő (am.) 12.15,14.15,16.15,18.15, 20.15, 22.15 írj, mintha tudnád, mi történik itt, miért lombosodsz, hiszen boldog, aki vad vizekre, puszta porba szelíd szókat ír Kulcsár Ferenc mosolya Megreformálta a statisztika módszereit Jekelfalussy József születésének 150. évfordulóján az életút végső állomásán, Lontón ma ünnepséget tartanak György alispánnak volt a leánya. Az „ipa" halála után Jekelfalussy nejére szállt a lontói birtok. „A régi nemesi kúriából díszes, modern úrilak épült", s a neves tudós budapesti munkája mellett Lontón szakszerű gazdálkodást is folytatott. A fiatalon elhunyt tudóst 1901. február 15-én a lontói temető családi sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Jekelfalussy 1871-ben került az akkor szervezett Országos Statisztikai Hivatalba. Az első igazgató, Keleti Károly „egyre több feladat megszervezését bízta rá, mert korán felisPesti munkája mellett Lontón szakszerű gazdálkodást is folytatott. merte Jekelfalussy adminisztratív tehetségét és szorgalmát". (Körmendi Gábor - Papi Bea: Jekelfalussy József műveinek válogatott bibliográfiája. Budapest, 1989. 8. 1.) Szakirodalmi munkássága már az 1880-as népszámlálás tudományos feldolgozásával kezdődött: a Budapesti Szemlében szélesebb összefüggéseiben vizsgálta Magyarország műveltségi állapotait, a polgárok hivatását és foglalkozását, a községek pénzügyeinek főbb eredményeit stb. Ez idő tájt néhány önálló kötete is megjelent. Igazi hírnévre a Láng Lajossal és Keleti Károllyal közösen írt munkával, a Magyarország statisztikája című tankönyvvel tett szert. Ó írta az első kötet tizenhárom fejezetét, amelyben a népszámlálás adatait már a nemzetiségi viszonyok szempontjából is elemzi. (Budapest, 1884.) 1887 és 1896 között a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyvet szerkesztette. Ezzel „oly művet szolgáltatott, mely a külföldi szakirodalomban is ritkítja párját". Az itt közölt tanulmányok foglalkoznak a „népességi, kulturális, moralisztikai, gazdasági kérdések és problémák megvilágításával, megoldásával". 1892-ben, Keleti Károly halála után ő lett az Országos Statisztikai Hivatal igazgatója. Elindította a Statisztikai Közlemények új folyamát; szorgalmazta, hogy a statisztikát minél szervesebb kapcsolatba hozzák a gyakorlati élettel. Sikerült olyan eredményeket elérnie, amelyek hivatalának nevét „külföldön is tekintélyessé, tiszteltté tették". Törekvése arra irányult, hogy „az államigazgatási intézmények jól-rosszul szerkesztett adatai helyett maga az eredeti alapanyag feldolgozása és szerkesztése a Statisztikai Hivatalban történjen". 1896-ban Jekelfalussy volt a szerkesztője Az ezredéves magyar állam és népe című országrajznak, mely átfogó képet adott az ország gazdasági állapotáról, kulturális életéről. Jekelfalussy megreformálta a statisztika módszereit; a lajstromozás helyett bevezette az adatlapos gyűjtést. A statisztikát Min mosolyog Kulcsár Ferenc? Nem tudom. Valamit tudhat tán, amit rajta kívül nem sokan. Vagy talán nem is ő mosolyog, hanem a belőle áradó nyugalom. Valami ragyogás. Valami, ami kimondhatatlan, s amit neki ki kell mondania. Költő. Ötvenéves. Kedves jó „öreg". CSANDA GÁBOR Nem tudom, miért gondoltam azt, hogy a költők nem öregszenek. Különösen a fiatal költőkről vélekedtem így. Azt hittem, a költők olyanok, mint a hírük, meg amilyennek a verseik mutatják őket. Forradalmárok, fenegyerekek, lángoló fejű titánok, akik sötét padlásszobákban alusznak (ha ugyan), isznak, csavarognak, verseket írnak. Alkalmasint veszélyesek. S közben nem öregszenek. Aztán, mikor először találkoztam az Egyszemű éjszaka jeles képviselőivel, meg a hetvenesnyolcvanas évekbeli húsz-huszonöt éves poétákkal, akikről, nem tudom miért, továbbra is azt gondoltam, hogy jobb tőlük félni, megijedtem: szakállas (szemüveges, kopasz stb.) prófétákat láttam, meditáló bölcseket, akiket a Művészet, a Természet és Isten mindenhatósága foglalkoztatott. Az első könyv, melyet Kulcsár Ferenc kölcsönzött nekem, Maria Treben: Egészség Isten patikájából című munkája volt. De nem csak az egyes gyógynövények szedésének mikéntjére és a belőlük készíthető főzetek és tinktúrák hasznára hívta fel a figyelmemet. Nézd, milyen csodálatos nevük van, mondta. Vérehulló fecskefű, fekete nadálytő, kisvirágú füzike, sárga árvacsalán, kálmos, zsálya, acsalapu... Ott ült az Irodalmi Szemle füstszagú, sárga szerkesztőségében, ő maga is cigarettázva, kézikönyvek és folyóiratok közt, gondosan megválogatott tollak, ceruzák társaságában, figyelmesen olvasgatva a beérkező kéziratokat. Az első nap nekem is adott egyet, hogy szerkesszem meg. Elolvastam, kijavítottam benne két helyesírási hibát, aztán visszaadtam, hogy kész. Ilyen gyorsan el se olvashattad rendesen, mondta, s maga mellé ülteTalán nem is ő mosolyog, hanem a tett. Ide kell kivezetni a szélére, mutatta a fehér papírszegélyt. Látod, ennek itt ez a jele. Ennek meg ez. Ha benne hagyod ezt az elütést, akkor úgy jelenik meg a lapban. Hol a Helyesírási kéziszótárad? És miért nem használtad? Hogyan lehettél biztos benne, ha utána sem néztél? És megtanított szerkeszteni, gondolkodni, kételkedni, megtanított az írás tiszteletére. Senkinek a szövegébe nem beleírni, de semmi helytelenséget nem benne felejteni. Olyasmikre tanított, amikről azt hittem, s ma is azt hiszem, egyértelmű, kézenfekvő, magától értetődő dolgok. Mindig ugyanazt, ugyanúgy. Nem az volt, akiről - nem tudom, miért - azt hittem, félnem kell tőle. Szelíd volt és jóságos, derűsen csillogó szemű. Csendben dolgozott, alkotott, minden mozdulatát, gondolatát fegyelem fogta össze. Az alatt a pár év alatt, míg az akkor még egyetlen irodalmi folyóiratunkon közösen dolgoztunk, csak egybelőle áradó nyugalom (M. Nagy László felvétele) szer emelte fel a hangját (s ugyanakkor, a nyomaték kedvéért még az asztalától is felállt). Amikor az illetékes tűzrendész bejött a szerkesztőségbe, s körülnézve kijelentette, hogy ennek a sok papírnak innen gyorsan el kell tűnnie. Ezek kéziratok, jelentette ki Feri olyan hangon, mint aki szentségtörésen ért valakit. Az illető pedig zavartan, az olyan ember értetlenségével, akinek fogalma sincs az írás magasztosságáról, kihátrált a helyiségből. Most mit csináljak, kérdeztem tőle, miután végre elkészültem a kézirattal, s ő már nem talált utánam egy javítanivalót sem. Most olvass, mondta. Az is hozzátartozik a szerkesztéshez, a munkádhoz. S már mutatta is a sok folyóiratot, közben elmondta, ő mit olvas éppen, idézett, mutogatott, magyarázott, elhozta, kölcsönadta, felolvasta. Előszeretettel és nagy lelkesedéssel beszélt festőkről és szobrászokról, szomorúan a lassan pusztuló Pozsonyról, nosztalgiával bodrogszentesi szülőhelyéről. A verseit is megmutatta mindig. Régieket, újabbakat, az előző napit. Ha kész volt, legépelte, tisztázta, szöszmötölt, pepecselt, festegetett. Mindig írt. Boldog, aki vad vizekre, puszta porba szelíd szókat ír. Emlékszem, mint legtöbb verse, a Halottaim piros virága is az Irodalmi Szemlében jelent meg, tizenöt éve, az alábbi, megszelídített szókkal és sorokkal: én kis könyvecske nem lenni istván / nem lenni istván a jelen-lét listán / a vrátnyiknak én naponta dobrí gyeny kívánni / este otthon holtfáradtan felölteni tyepláki / nézni tévé elnökök világpolitika / álmodni éjjel nyílni ördög lika... Múltjuk, patinájuk, koruk, felidéző hatásuk van ezeknek a verslegendáknak. És lelkük. Idestova harminc éve annak is, hogy Nyílt levél Szalatnai Rezsőnek című verse megjelent a Szemlében. Mily valószínűtlen / hogy miniatűr fekete pillanat csak a lélek, olvasom. És másutt, jóval később, derűsebben az egyik „imádság"ban: kalandjaim záporozása és tündöklése vagyok - lélekszivárvány. Akár a megszelídített tenger, olyan ez az ő költészetkronológiája: mindig tisztább, egyre feszesebb vonalú, önmagát szabályzó, öntörvényei szerint alakuló, gazdagodó. Min mosolyogsz, kedves jó Feri? Vagy csak általad mosolyog valami? Ki ír benned verset: a szén, az oxigén, a hidrogén, a kén, a foszfor? VisszaAkár a megszelídített tenger, olyan az ő költészetkronológiája. mosolyogsz egy Mengyelejev-táblázatra, mely szintén Te vagy? Ó, milyen rejtelmesen és tengerzően szép a vegyi elemek érzelmi és lelki élete! És milyen rejtelmesen szép a költészet: a betűk, szótagok, szavak tengere, a hangoké, a léleké. Kedves Feri: írj. Valld be életed: írj. Írj, mintha tudnád, mi történik itt, miért lombosodsz. Mosolyogsz, erdők éneklő tengere csitítja lázad, istenszerelem. írj, mikéntha igen, írj, mikéntha nem. Ó, csoda vagy: arcod a fénynek, égverésnek, add oda magad. És Isten éltessen sokáig! CSÁKY KÁROLY Százötven éwel ezelőtt, 1849. október 9-én született Rimaszombatban a magyar statisztika tudomány európai hírű képviselője, az MTA tagja, Jekelfalussy József. Szülőhelyén kívül több felvidéki településhez is szoros szálak fűzték őt. Egyik őse, Jakul comes Kun Lászlótól már 1282-ben adományul nyerte „a Gölnicbányától Hernádig terjedő s a Szepességről Krompachra vezető úttal határos lakatlan vadas erdőségeket, hol Jekelfalvát, SzentMargitfalvát és Koysfalvát alapította". (Vargha Gyula: Jekelfalussy József rendes tag emlékezete. In: Emlékbeszédek a MTA tagjai felett. Budapest, 1904. 282.1.) Édesapja még örökölte a jekelfalvi birtokot, majd a Gömör megyei Feleden lett földtulajdonos. Feledről Lőcsére költöztek Jekelfalussyék, s József itt végezte az elemi iskolát, valamint a gimnázium hat osztályát. Miután apja Budapesten, a pénzügyminisztériumban nyert alkalmazást, a gyermek Józsefet az epeijesi rokonok vették magukhoz, s itt járta ki a gimnázium hetedik osztályát. A nagyszombati érseki főgimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Egyetem jogi karán tanult tovább. Az egyetemen statisztikai szaktanfolyamokat is abszolvált; olyan neves tanárai voltak, mint Keleti Károly, Hunfalvy János és Beöthy Leó. Hont vármegyébe felesége révén került, aki Podhorszky nem öncélú tudományágként, hanem szolgáltatásként kezelte. Az óriási adathalmazok feldolgozásával a nemzet felemelkedését szolgálta. Az adatokat tükörként tárta a nemzet elé, miközben megtanított azok mögé is látni. Úgy tűnik, szülőföldjén őt is újra felfedezték. Születésének 150. évfordulóján az életút végső állomásán, Lontón ma az önkormányzat ünnepséget rendez. Dr. Dányi Dezső, a Statisztikai Hivatal nyugalmazott igazgatója emlékezik a nagy elődre. A faluban emlékkiállítást is rendeznek, a templomban pedig emlékmisét celebrálnak, s újraszentelik a felújított családi sírboltot. A héten, csütörtökön tartották A patkányfogó cimü nagy sikerű cseh musical bemutatóját Pozsonyban, az Új Színpadon. Remélhetőleg Dániel Landa szerző darabját, a prágai előadáshoz hasonlóan, a szlovák fővárosban is nagy érdeklődés kíséri majd. A musical egyik főszerepét Kassai Csongor játssza. (TA SR-felvétel) Úgy tűnik, szülőföldjén őt is újra felfedezték (Archív felvétel)