Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-08 / 207. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 10. POLITIKA 5 A téma: Színházi nyitra '99 Beszélgetés Kelemen Gertruddal, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete igazgatójával a kulturális diplomáciáról, tevékenységükről és a magyar-szlovák kapcsolatokról A szellemi kapcsolatteremtés nyitott fóruma A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete a Védcölöp (Palisády) utca 54. szám alatt két éve immár konszolidáltabb körülmények között tevékenykedik. Folyamatosan és a magyar-szlovák kapcsolatok kulturális oldalról történő gyarapításával járul hozzá a politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez. DUSZA ISTVÁN Ennek számos olyan rendezvény volt már a segítője, amely nem mindig látványosan, de folyamatos szellemi áramlást, kapcsolattartást adó búvópatakként táplálta mindkét kultúrát. A napokban Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke is vendége volt az intézménynek, amikor bemutatták a Kalligram Kiadónál szlovákul megjelent esszékötetét. Olyan időszakban beszélgetünk Kelemen Gertrúd igazgatóval, amikor a pozsonyi magyar intézet is a változások alapján szervezi munkáját. Elvi és gyakorlati síkon milyenek ezek a változások? A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának új koncepciója szerint a jövőben a 15 országban működő magyar kulturális intézetek munkája egységesebb, öszszehangoltabb lesz, több közös, illetve „vándorprogram" megvalósításával. A tapasztalatok szerint ugyanis nagyon sok olyan program, ötlet születik az egyes intézetekben, amely más intézetek elvárásaival és elképzeléseivel is egyezik. Másrészt ennek gazdasági okai is vannak, mert ha valahol elvendégszereplése a Színházi Nyitra fesztiválon, ahol a négy kultuszminiszter vállalta a fővédnökséget, így a fesztivál műsorának összeállítói is kiemelten erre a régióra figyeltek. Helyet kapnak-e a specifikumok ebben a szerkezetben, gondolok itt a magyar-szlovák kapcsolatokra és a szlovákiai magyarság kultúrájára? Rendezvényeink nagy része továbbra is a kulturális diplomáciai feladataink ellátását segíti. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma külföldi kulturális intézetekre vonatkozó új rendelet-tervezete figyelembe veszi ezt a feladatkört. Intézetünk gyakorlatában a szlovákiai magyarság kultúrájának bemutatása mindig is fontos szerephez jutott, bár az előző szlovák kormány köreiben ez nem aratott osztatlan sikert. Ennek ellenére úgy vélem, hogyha az egyetemes magyar kultúrát képviselve hozzájárulunk a szlovákiai magyarság identitástudatának megtartásához, az a két ország kapcsolatai erősítését is segíti. Ez a most előkészületben lévő miniszteri rendeletben is hangsúlyos helyet kap, s nemcsak azoknál az intézeteknél, amelyek olyan országokban működnek, ahol számottevő magyarság él, hanem az összes magyar intézet vonatkozásában. Várhatóan mindezek a változások mennyiben érintik azokat a pozíciókat, amelyeket létrehoztak a magyar és a szlovák kultúra kapcsolatának erősítésében? Gondolok itt elsősorban a nagyon gazdag képzőművészeti kiállításokra, az irodalmi estekre, a zenére, a társadalomtudományok közös fórumaira és az A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének egyik íróvendége volt Nádas Péter is (Peter Procházka felvétele) készül mondjuk egy kiállítás, s azt több helyen is bemutatják, akkor ez sokkal gazdaságosabb, mintha csak egy intézet finanszírozná és mutatná be. A koncepció másik új eleme, hogy az egyes évadokban egy bizonyos közös „témakör" állna az intézetek programja középpontjában. Hiszen a külföldi magyar intézetek feladata egy reális Magyarország-kép közvetítése a külföld felé. Ami nem jelenti azt, hogy az új koncepció szerint kizárólagosan ún. konzervprogramok készülnének, mivel elsősorban a fogadó ország, a mi esetünkben Szlovákia igényeihez, a magyarszlovák kulturális kapcsolatok jelenlegi állapotához kell alkalmazkodnunk. Az egyes magyar intézetek felkínálják egymásnak az adaptálható programjaikat, és szorosabb együttműködés alakulhat ki közöttük. Legutóbb egy minisztériumi értekezleten éppen arról esett szó, hogy regionális kapcsolódási pontokat keresünk, s ezek mentén igyekszünk együttműködni. Eddig is volt néhány olyan rendezvényünk, amely a visegrádi négyek országainak közeledését segítette elő, és ez a közeljövőben tovább fog szaporodni. Például ebbe a sorba illeszkedik a Vígszínház ezeket tükröző, a Kalligram Kiadóval közösen kiadott Dialógus Könyvekre. Ilyen szempontból nem következnek be változások, sőt, ellenkezőleg, megerősítve látom a pozsonyi Magyar Intézet eddigi programstruktúráját. Folytatni kívánnám mindazt, ami ebben a struktúrában az elmúlt években létrejött, még bővítve s szélesítve azt. Ide sorolnám például a konferenciasorozatot, amelyet három éve indítottunk el, s melyek anyagát az említett könyvsorozatban adjuk közre. Bár ezeken a konferenciákon kapcsolataink egy-egy szűk területével foglalkozunk, a témákat mégis úgy igyekszünk megválasztani, hogy a magyar-szlovák együttélés történelmi traumáira, a berögzült negatív sztereotípiákra mutassunk rá mindkét oldalon. A Dialógus Könyvek kétnyelvű sorozatának első kötete éppen a felvidéki eszmetörténet kapcsán a sokszor kárhoztatott Felvidék vagy Felföld fogalomnak a lényegét próbálta megvilágítani. Idén jelenik meg Szarka László tanulmánykötete - szintén két nyelven -, A szlovák nemzeti fejlődés és a magyar nemzetiségi politika 18671918 között. 2000 tavaszán tervezünk egy konferenciát a Szlovákia területén található Árpád-kori régészeti emlékekről, valamint az államalapítás hátterét szlovák és magyar szempontból vizsgáló kutatásokról. De a kisebb rendezvényeink is ide sorolhatók, mint a Bél Mátyás életét és korát bemutató emléknap szeptember 8-án, amelyhez előadás-sorozat és kiállítás is párosul. Képes-e az intézetük valamifajta katalizátori jellegű feladatot ellátni a magyar-szlovák szellemi kapcsolatokban? Évekkel ezelőtt létrejött egy közös szlovák-magyar történelmi bizottság, amelynek egyik feladata egy közös történelemkönyv megalkotása, s pontosan ennek a megvalósulását is igyekezett szolgálni intézetünk. Igaz, eddig meglehetősen kevés sikerrel, mert ezek a bizottságok az előző szlovákiai hatalom nyomására nem fejtettek ki hatékony munkát. Most mind magyar, mind szlovák részről megvan a feltétele annak, hogy megszülessenek ezek a tankönyvek, amelyek a hamis mítoszok és a negatív előítéletek helyett azt tűzik ki célul, hogy a felnövő nemzedék, a diákok a két nemzetről bővebb és reálisabb ismereteket szerezzenek és sajátítsanak el. Nézetem szerint nagyon nehezen lehet megtalálni azt a közös nevezőt, amely ezt a törekvést szolgálná. Magyar oldalon is élnek azok a sztereotípiák, amelyeket azok a történészek is használnak, akik tudományos alapon próbálnak megközelíteni egy bizonyos témát. Nem a mindkét oldalon meglevő szélsőséges nézetek egyeztetésére törekszünk - egy kulturális intézetnek nem is ez a feladata -, hanem a párbeszéd nyitott fórumainak a gyarapítása a célunk. A nézetkülönbségek toleráns feloldási lehetősége az is, hogy egyre jobban közelítsük az álláspontokat, s ehhez szeretne intézetünk hozzájárulni. Lehet-e ennek valamilyen konkrét hatását érzékelni? Nehezen válaszolható meg ez a kérdés, s kérdés az is, hogy ezeket a hatásokat hogyan lehet mérni. Mindent megteszünk, hogy a traumák feloldásához szerény eszközeinkkel hozzájáruljunk. Nehézzé tette a közvetítést az is, hogy a határok átjárhatóvá válása után mind a magyar, mind a szlovák közeg Nyugat-Európa és a tengerentúl felé kezdett fordulni. Mostanában, úgy érzem, ez a folyamat megállt, és újra nő a szomszéd népek, országok, kultúrák iránti érdeklődés, ami szintén hozzásegít az együttműködés további bővítéséhez. Az intézetben mindez a törekvés kicsi dolgokban, vagy olykor látványos, gazdag kiállítású tömeges dolgokban jelenik meg, máskor a politikusokat és a szakmai érdeklődőket célozzák meg. Össze lehet ezeket hangolni? Jómagam a kicsinek tűnő dolgokat igen fontosnak tartom, mert szerintem ez az egyetlen útja az előrelépésnek. Az előző évadunkra viszszatekintve több mint százötven rendezvényünk volt, s a többi intézettől eltérően nem csupán Pozsony-centrikus a tevékenységünk. A vidéki programjaink 55 százalékot képviseltek, s a pozsonyi rendezvényeinknek csak a fele zajlott az intézet székházában. Megpróbálunk tevékenységünkkel az egész országban jelen lenni. Olyan helyekre is eljutunk, mint Zsolna vagy Turócszentmárton, ahol érzékelhető bizonyos fenntartás a magyar kultúra iránt. Éppen ezért tartom fontos dolognak, hogy megjelentünk a Matica slovenská székházában, hogy Zsolnán rendszeresen ott vagyunk egy fiatalokat felvonultató komolyzenei fesztiválon. Érzek olyankor valamifajta távolságtartással vegyes, várakozással teljes hangulatot ezeken az északszlovákiai helyszíneken. MegerőKelemen Gertrúd: „A külföldi magyar intézetek feladata egy reális Magyarország-kép közvetítése a külföld felé." sítve látom az évek óta a sajtóban olvasható statisztikákat, hogy azokon a területeken, ahol nem él magyarság, nagyon kevés ismerettel rendelkeznek a magyar kultúráról. Éppen ezért a nyitott emberek részéről nagyon nagy a várakozás és a kíváncsiság. Talán éppen ezért én még nem találkoztam ellenséges megnyilvánulással, igaz, akik ellenségeskedést keresnek, azok talán el sem jönnek az általunk szervezett programokra. De más szemszögből nézve az sem elhanyagolható, hogy intézetünk a magyarországi nemzetiségek kultúráit is közvetíti, így a magyarországi szlovákokat vagy romákat bemutató programjaink is erős visszhangot váltottak ki, visszaigazolva szándékunkat. Magában a székházban is gyarapodnak a programok, gazdagodnak a szolgáltatások. Mit emelne ki leginkább? Két évvel ezelőtt a Pozsony belvárosában elkészült épületünkben sikerült teljesebbé tenni a könyvtárunkat, ami elviekben azelőtt is működött, azonban ott nem volt módunkban igazi könyvtári szolgáltatásokat nyújtani. Könyvtárunk jelenleg szerény, kb. 3000 kötettel rendelkezik, de folyamatosan bővítjük a régebbi s legújabb kiadványokkal egyaránt. Sajnos ez az egyetlen olyan hely Pozsonyban, ahol már megjelenésük napján olvashatók a magyarországi napilapok. Ezen kívül gazdag folyóirat-állománnyal rendelkezünk. Reméljük, még ebben az évben módunk lesz egy olyan számítógépet beszerezni, amely az olvasók számára lehetővé teszi az Internet használatát. Ezzel segíteni szeretnénk a naprakész információk megszerzését a magyar kultúráról és általában Magyarországról. Olvasóink nagyobbik része kutató, egyetemista és újságíró, s azokat a specifikus igényeket, amelyeket ők támasztanak a könyvtári szolgáltatásainkkal szemben, csak így tudjuk kielégíteni. Itt található a videótár, amelyben ezernél több videofilm található. Nagyobbrészt játékfilmek, mesefilmek, rajzfilmek, de nagyon sok ismeretterjesztő film is kölcsönözhető. Ezeknek a kölcsönzése milyen módszerrel történik, mondjuk vidékről? Az Interneten van egy honlapunk (www.hunginst.sk), amelyen megtalálható ez a lista, de kérésre bárkinek postán is elküldjük azt. Ezek a felvételek azonban nem nyilvános vetítésre szolgálnak, viszont oktatási célokra ingyenesen kölcsönözzük valamennyit. Az internetes honlapunkról közvetlenül elérhetőek az egyetemes magyar kultúrával kapcsolatos naprakész kulturális információk. Visszatérve a tömegprogramokra és a kisebb számú közönséget vonzó rendezvényekre: mi a hatékonyabb az intézet munkájában? Az előző évben rendezett Magyar Kulturális Napok fogadtatása is mutatja, van értelme a nagyobb szabású rendezvényeknek, hiszen egy hét alatt mintegy 3000 látogatót vonzott a rendezvénysorozat. 2000 márciusában tervezzük a Magyar Kulturális Napok folytatását, melynek részeként komolyzeFotóhónapot, amelyen Korniss Péter nagy kiállítását mutatjuk be, vagy a Pozsonyi Jazznapokat és az őszi Pozsonyi Zenei Ünnepségeket, amelyen október 7-én a Magyar Nemzeti Filharmonikusok vendégszerepelnek Kocsis Zoltán vezényletével. Ugyanígy hagyományos részünkről a szlovákiai magyar fesztiválok - mint például a Duna Menti Tavasz, a Jókai Napok és a Kazinczy Napok - támogatása. A millenniumhoz kapcsolódó rendezvényeik is lesznek? A 2000. év elején a Szent Korona történetéről szóló kiállítással készülünk, majd a Magyar jelképek és történelem című kiállítást mutatjuk be, mely a történelmi Magyarország nemesi családjainak címereit vonultatja fel. Millenniumi programunk részét képezi a már említett államalapításról szervezendő konferencia és kiállítás is, valamint a Magyar Állami Operaház társulatának vendégszereplése. Folytatják-e az eddig ismert programjaikat? Megemlíteném még a folyamatosan futó programjaink közül a Kis Magyar Filmakadémiát, amelyet a Színművészeti Akadémiával közösen szervezünk, s havonta egy-egy jelentős magyar filmrendező pályáját mutatjuk be. Folytatjuk a vándorkiállítások sorozatát is. A népviseleti babákat eddig húsznál több helyen is láthatták. Nagy érdeklődés kíséri nemcsak a magyar, de a szlovák közönség részéről is a Ghymes klubest-sorozatot, amelyeken természetesen elsősorban a fiatalabbak vesznek részt. Vannak magyar nyelvtanfolyamaik is. Ezek iránt milyen az érdeklődés? Kezdőknek, középhaladóknak és haladóknak tartunk nyelvórákat. Tavaly óta örömtelien megnőtt a magyarul tanulni szándékozók száma. Október első hetétől indulnak nyelvtanfolyamaink. Hallgatóink között megtalálhatók tudományos kutatók, műszaki és gazdasági szakemberek, orvosokjogászok, nővérek, akik gyakorlati szükségét érzik a magyar nyelv ismeretének. Nagyon kicsi azoknak a száma, akik valamilyen családi indíttatásból tanulják a nyelvünket. A magyar nyelvtanfolyamaik apropóján jutott eszembe a kérdés: van esély rá, hogy a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének szívós munkája nyomán A felvidéki népviseleti babákat eddig húsznál több helyen is láthatták. Felvételünk az egyik kiállítás megnyitóján és Méry Margit (a kép jobb szélén) szlovákiai magyar népviseleteket ismertető könyvének bemutatóján készült. (Farkas Ottó felvétele) nei hangverseny, kortárs táncművészeti és színházi előadás, képzőművészeti kiállítás szerepel, s válogatást adunk a legújabb magyar filmtermésből. Sok-sok szlovákiai rendezvénynek a társrendezője az intézet. Melyek ezek? A már hagyományosnak mondható fesztiválok közül említhetem a minden évben megháromszorozódik a magyarul tanulni akarók száma? Bízunk benne, hiszen rendezvényeinkre egyre több szlovák jön el - ugyan a programok szinkrontolmácsolással zajlanak-, s ha nem is a nyelvtanfolyam iránt, de a magyar és magyarországi kultúra iránti érdeklődésüket, reméljük, fel tudjuk kelteni.