Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-13 / 211. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 13. KOMMENTÁR Barátságtalan házőrző TÓTH MIHÁLY A kormánykoalíció politikusai immár csak nosztaligából emlékezhet­nek vissza Mečiar ellenzékének és a szlovákiai demokratikus sajtónak az idilljére. A győzelem utáni mézeshetek valóban csak hetekig tartot­tak. Februárban-márciusban kiderült, hogy Dzurinda csapata egy olyan teendőt sem végzett el, amelyet csak a kormányra kerülést kő­vető 2-3 hónap alatt lehetett volna könnyen és hatékonyan végrehaj­tani. A választási törvényt mindmáig csak módosítgattálk, a közigaz­gatási térképet pedig úgy hagyták, ahogy Mečiarék átrajzolták. Ma már ezernyi egyéni érdek fűződik a status quo megtartásához, így va­lószínű, hogy évekig, lehet, hogy évtizedekig nem lesz politkai akarat az államigazgatási és képviseleti rendszer ésszerűsítésére. Ma már kimondottan morózus a demokratikus (nyomtatott) sajtó a kormány iránt. Az elektronikus hírközlő eszközök közszolgálari része csak azért nem barátságtalanabb, mert működnek a pártok által ösz­szeállított médiafelügyelő testületek, amelyeknek tagjai komisszárok­ként strázsálják a közszolgálatiság egérszürkeségét. Hogy nem ered­ménytelen e törekvés, azt az szavatolja, hogy a pártok médiaszakértői korántsem a szakma krémjéből kerültek ki, hanem inkább az „ötödik ligás" mezei újságírók közül. Sok papírt teleírtak már arról, hogy a sajtónak a demokrácia házőrző kutyájaként illene viselkednie. Elméletben ezt a politkusok is elisme­rik. Titokban azonban abban reménykednek, hogy a házőrző nem szelindek lesz, nem kitartó puli, netán komondor, hanem selyempin­csi, amely még ugatni is restell, harapni pedig csak májpástétomot hajlandó. A kormány iránt barátságtalanná vált demokratikus sajtó­ban megjelentetett kemény bírálatokat követően gyakran elhangza­nak ilyen kifogások: ugyanúgy kritizálnak bennünket, mint Mečiar Slovenská Republikája. Aki így vélekedik, megfeledkezik arról, hogy ha ketten ugyanazt teszik, az eredmény rendszerint nem ugyanaz. A Republika abban különbözik az összes többi szlovák nyelvű napilap­tól, hogy pártlap. így akkor se hajlandó kedvezően vélekedni Dzu­rinda kormányáról, ha történetesen Kánaánná változtatja az orszá­got. Tény, hogy nem változtatta Kánaánná. A demokratikus újságírók felajzva vátják, hogy kedvező fejleményekről írhassanak beszámolót, kommentárt, publicisztikát. Az tette őket morózussá, hogy sokszor hetekig kell várniuk egy-egy kedvező hírre, miközben annál gyakrab­ban lenne módjuk írni kormánypolitikusaink hozzánemértéséről, sze­rénytelenségéről, arroganciájáról, kapzsiságáról. Természetes, hogy nem lehet komolyan venni az olyan közéleti embert, akiről kiderül, csak azért nem ért egyet Mečiarék módszereivel, mert ők voltak ott a vályúnál, nem ő. A kormány egyelőre kevés okot ad arra, hogy a demokratikus újság­írók szeressék. Pedig oly jó lenne róla csupa jót írni! JEGYZET Bérgyakorlat, nem árulás GAÁL LÁSZLÓ Amikor év elején a szlovák védel­mi minisztérium a kormány jóvá­hagyásával szerződést írt alá amerikai partnerével, amelynek alapján amerikai repülőgépek gyakorlatozhatnak Szlovákiá­ban, az ellenzék hazaárulással vádolta meg a kormányt. Olyas­mit is emlegettek, hogy harminc éve az akkori vezetők az oroszo­kat hívták be az országba, a mos­taniak pedig a jenkiknek szolgál­tatják ki Szlovákia biztonságát. Az összehasonlítás téves, az am­csikat nem seregestől és nem év­tizedekre hívják, még csak ideig­lenes támaszpontot sem akarnak itt kiépíteni. Az amerikai légierő néhány harci repülőgépe - egy­szerre legfeljebb egy tucat - két­hetes turnusokban jönne gyakor­latozni a malackai légi támasz­pontra, illetve a kuchyňai gya­korlótérre. Ezzel pedig nem ve­szélyeztetik Szlovákiát, ellenke­zőleg, nagy segítséget nyújtanak a hatalmas anyagi gondokkal küszködő szlovák hadseregnek. A használat fejében egymillió dolláros beruházással felújítják a gyakorlótér berendezését. S ez nemcsak arra jó, hogy ott a szlo­vák pilóták gyakorlatozzanak, hanem külföldi, „pénzes" hadse­regeknek lehet bérbe adni a terü­letet. Nagy-Britannia légierejével máris folynak a tárgyalások. És ez nem újdonság. A francia szá­razföldi erők harckocsizó alaku­latai két éve járnak „bérgyakor­latra" a Lešť melletti gyakorló- és lőtérre. Azért is jó, hogy a szlo­vák katonák együtt edzhetnek a külföldiekkel, mert a külföldi bé­kemissziókban való részvétel mellett így tanulhatnak bele a nemzetközi együttműködésbe, érhetik el a NATO-kompatibüi­tást. A „bérgyakorlatból" befolyó pénz se kutya, hiszen a védelmi miniszter nemrég repülési tilal­mat rendelt el, mivel nincs pénz repülőbenzinre, (gy pedig hiába vannak gépeink és pilótáink, ha nem gyakorlatoznak, kiesnek a formából, haszontalanná válnak. Viszont a külföldi gyakorlatozók hozzák a pénzt, s a hazaiak is ve­lük repülhetnek. Hol van hát a hazaárulás, ha a bérbeadásnak köszönhetően tartjuk fenn az or­szág védelmi képességét? Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norben (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma ­(58238338), P. Malik F.va - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Rdit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Uram, adakozzék a bőrrák gyógyítására (Peter Gossányi karikatúrája) Több jó gazdasági hírnek örülhettünk, de a szakemberek óvnak a túlzott optimizmustól Vihar előtti csend? Az elmúlt héten néhány olyan információ is napvi­lágot látott, amely végre a gazdaság élénküléseinek jeleire utal. TUBA LAJOS Bár a statisztikai hivatal hivatalo­san csak ma délelőtt hozza nyilvá­nosságra az első féléves eredmé­nyeket, az előzetes becslések sze­rint a bruttó hazai termék (GDP) a vártnál jobban alakult. A 2,4 szá­zalékos növekedés ugyan keve­sebb, mint az elmúlt évek kirakat­eredményei, de ezt már végre nem külföldi hitelfelvétellel produkál­ták, hanem exporttal. Akiben eset­leg még nyomai vannak a külföldi tőke elleni évekig tartó propagan­dakampánynak, érdemes észre­vennie, hogy mára a külföldi tulaj­donú cégek váltak a gazdaság hú­zóerejévé. Ján Tóth, az ING Ba­rings vezető közgazdásza szerint az is kedvező lehet, hogy a hazai szerkezetátalakítás akkor indul be, amikor a fő exportpiacaink is a fel lendülés szakaszába értek. Jó hír az is, hogy az államháztartási defi­Ivan Mikloš a gazdasági növekedés lanyhulására számít. cit az első félévben a GDP 2,4 szá­zalékát tette csak ki, így remélhe­tőleg a kormány tartani tudja vál­lalását, hogy az összeomlás elkerü­lése érdekében ezt az értéket az elődjétől örökölt 5,5 százalék felé­re faragja le. Ivan Mikloš minisz­terelnök-helyettes viszont az év hátralevő részében a gazdasági növekedés lanyhulására számít. OLVASÓI LEVÉL Keleti hulló csillagok Őszintén örültem, mikor az Új Szó hasábjain olvastam az új Red Hot Chili Peppers-Califomication c. le­mezről írt pozitív kritikát. (Végre nem a legújabb Modern Talking számítógépes, diszkó-, kütyü-, ga­gyizene van felmagasztalva.) Iga­zából egy kicsit elszomorít, mikor lelkendezve, szuperlatívuszokban Ennek fő oka, hogy a megszorító intézkedések miatt csökken a la­kosság vásárlóereje. Egyben arra is figyelmeztetett, hogy nem sza­bad túl korán örülni, mivel több, a szerkezetátalakításhoz szükséges fájdalmas lépés áll előttünk. Mar­tin Bartko ismert elemző is úgy vé­lekedett, nagy kár lenne, ha a kor­mány az első féléves eredménye­ket látván lazítana a reform üte­mén. A helyzetet egy kommen­tátor a vihar előtti csendhez ha­sonlította. Szintén jó hír, hogy az elmúlt napokban egy sor illetékes is felvetette a nyugdíjreform té­máját. Kíváncsian várjuk a kon­cepciót és reméljük, hogy a koalí­ciónak lesz annyi belső energiája, hogy a talán első látásra nem min­dig népszerű lépések ellenére egy hosszú távon is működőképes nyugdíjrendszer felállításával írja be magát Szlovákia újkori törté­nelmébe. Mert ugye a múlt héten is tanúi voltunk olyan események­nek, amelyek nem nagyon erősí­tették azt a hitünket, hogy a jelen­legi hatalom egyenes vonalon ha­lad az ország rendbetétele felé. A középtávú gazdaságpolitikai kon­cepció parlamenti vitáját az ellen­zék nagyon ügyesen kihasználta, megdöbbentő volt a DBP viselke­dése. Miniszterei a kormányülé­sen nem nagyon igyekeztek kiegé­szíteni a koncepciót saját észrevé­teleikkel, a parlamentben azután a párt képviselői kígyót-békát kia­báltak rá. Ennél is sokkal veszélye­sebb a DBP viszonya a nagypriva­tizációs törvényhez. Még a múlt héten is kitartottak korábbi állás­pontjuk mellett, amely alig külön­bözik az itt korábban uralkodó helyzettől, amikor is a kormány­koalíció szóban ugyan az Európai Unió felé törekedett, de közben mindent megtett azért, hogy ez beszél valaki egy nyugati lemez­anyagról, holott elég lenne egy ki­csit körülnézni a hazai (szlovákiai magyar) félprofi, ill. jobb amatőr bandák demo- vagy bemutatkozó anyagának házatáján. Mert eze­ken is lehet hallani sok húzós, dal­lamos riffet (gitárjátékot a la Hendrix, Satriani, Gary Moore, vagy akár éneket a la Vedder, Plant, Coverdale), amilyet lehet, csak a következő RHCP (vagy más) lemezén fogsz hallani. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az amerikai bandák koppintják az még véletlenül se sikerüljön. Há­rom hónap múlva, decemberben kiderül, milyen következményei lesznek ennek a taktikának. Lezá­rult az orosz államadósság deblo­kációjával kapcsolatban kiírt ten­der. Amint várható volt, a Szlovák Villamos Művek félvállról vette a legmagasabb szintről érkezett bí­rálatot. A hírek szerint ezt azért tehette meg, mert a Devín Bank a hagyományos baloldali politikai fedezete mellett a legutóbbi idő­szakban újabb fajsúlyos politikai támogatást szerzett. Mégsem volt hiábavaló a sajtó és a Transpa­rency International kampánya. A módosított deblokációs feltételek már így is sokkal kevesebb vissza­élésre adnak lehetőséget a koráb­Ha minden igaz, néhány napon belül lezárul a Nafta-botrány. bi években nagyon lazára enge­dett társaság számára, és az illeté­kesek a sajtó és a nyilvánosság tá­mogatásával várhatóan mindent megtesznek annak érdekében, hogy a következő deblokációs pá­lyázatok ne legyenek ennyire test­re szabottak. Ha minden igaz, né­hány napon belül lezárul a Nafta­botrány. Ha valóban aláírják a megegyezést Poórral, akkor Dzu­rinda kormányfőnek kell meggon­dolnia, folytatja-e bosszúhadjára­tát Ľudovít Kaník, a Nemzeti Va­gyonalap elnöke ellen. A parla­mentben mindenesetre későbbre halasztották Kaník leváltásának tárgyalását. Dzurinda az elmúlt napokban már egyszer meghát­rált. Talán most is beismeri, hogy ha fejjel megy a falnak, akkor az elsősorban neki árt. itteni amatőröket, erről szó sincs, inkább arra szeretnék célozni, hogy ugyanúgy itt is tudunk igé­nyes, lendületes jó zenét csinálni, mint odaát, lehet, nem olyan mi­nőségben, de nem is annyi dollá­rért. Sok „új" nyugati anyag halla­tán igenis van déja vu érzésem. Itt szeretnék rámutatni arra, hogy lé­tezett Komáromban egy Mrs. Car­men nevezetű banda, melynek dallamai, ötletei hangszeres tudá­sa az AOR zenében megütötte a nyugati színvonalat, és mégsem kellettek a szlovák zenei piacra TALLÓZÓ DER STANDARD Az osztrák és a svájci sajtó pénteken tág teret szentelt a megemlékezé­seknek arról, hogy tíz éve, 1989. szeptember 10-én nyitotta meg a határt Magyarország az NDK-ból ér­kező menekültek előtt. A liberális bécsi lap cikke ecseteli a történése­ket, majd a megoldást Horn Gyulá­nak tulajdonítva azt írja: „A magyar vezetés törte a fejét a kiút lehetősé­geiről. Ha elismerik a menekültek­nek kiállított nyugatnémet útleve­let, ezzel Magyarország hivatalosan elismeri az NSZK össznémet igényét - ez kihívhatta volna Moszkva ha­ragját. Vöröskreszetes údevelek ki­állítása járható út lett volna, de kö­rülményes. Hornnak támadt a leg­elegánsabb ötlete: az NDK-val kö­tött, azon idegenforgalmi megálla­podás egyoldalú felmondása, amely kényszerítette a magyarokat, hogy börtönőrként vigyázzák az NDK ál­lampolgárait." A „Mi lett belőle" cí­mű rovatban a lap ismerteti néhány, akkor jelentős politikus azóta bejárt útját. Németh Miklósról azt írja: „amióta Horn távozott a párt éléről, Németh a politikába való visszaté­rés gondolatával játszik. Ha ó lenne a listavezető jelölt, az MSZP-nek va­lós esélye lenne a 2002-es választá­sok megnyerésére." Horn Gyuláról így vélekedik: „Az 1994-98 között betöltött kormányfői tisztség pályá­jának második csúcsa volt a határ­nyitás után. A legutóbbi választáso­kon elszenvedett vereség után átad­ta helyét a párt élén Kovács László­nak, de megnyilvánulásaival vilá­gossá teszi, hogy még nem tekinti magát végleg kifutott modellnek". NEUE ZÜRICHER ZEITUNG Andreas Oplatkának, a lap kelet-kö­zép-európai tudósítójának egész ol­dalas írását közölte. Oplatka egye­bek között azt írta, hogy az akkori magyar fejleményeket a keleti tömbben már egy ideje zajló válto­zások összefüggésében kell látni, s e változásokat „vitathatatlanul léleg­zetelállító mértékben felgyorsította Gorbacsov moszkvai hatalomra ju­tása". „Magyarországon már a nyolcvanas évek közepén látható volt a fellazulás, amikor már a felső kommunista vezetésben is érett egyesekben a nézet, hogy a rend­szer zsákutcába vezette az országot és elkerülhetetlen a radikális fordu­lat. E szárny meghatározó alakjává Pozsgay Imre lett". LA LIBRE B E LG I QUE Christophe Lamfalussy visszatekin­tő cikkében leszögezte, Horn Gyula külügyminiszter 1989. szeptember 10-én engedélyezte a keletnéme­teknek, hogy Ausztria és az NSZK felé meneküljenek. Hatvanezer ke­letnémet várt erre a jelzésre, amely a szocialista országok között megin­gathatatlannak tartón szolidaritás elvét is szétzúzta. A magyar határ­nyitás nem volt olyan radikális lé­pés, mint a berlini fal leomlása, mert Magyarországon akkor már zajlott a lazulás. A határnyitás sem szeptem­berben kezdődött, hiszen Horn és osztrák kollégája, Alois Mock már június 27-én átvágták a vasfüggöny szögesdrótját, augusztus közepén páneurópai piknik volt Sopron kö­zelében, augusztus 25-én Bonnban egy titkos találkozó a magyar és a német kormány vezetői között, ahol Németh Miklós és Horn jelezte, hogy szándékukban áll megnyitni az osztrák-magyar határt. (ha van ilyen egyáltalán). Sorol­hatnám tovább a párkányi Off Dayt, amely nagyon értette a nemrég menő Seattle-i rockot, vagy akár a félholt Money Factort (ők igazi rock' n' rollt nyomtak), vagy akár a Red Roostert (grun­derock), Mephistót (metal). Ezek mind értenek a saját vonalukhoz, csak éppen nem ÁMERIKAIAK. Jó lenne egy kicsit erre is figyelni, és nem megvenni minden vacakot, csak azért, mert nyugati. ÓVJUK ÉRTÉKEINKET! Amíg vannak. Pásztor Annamária, Párkány

Next

/
Thumbnails
Contents