Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-31 / 201. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 31 KOMMENTÁR Kisipar - nagy adó PÁKOZDI GERTRÚD Szlovákiában eddig még egyetlen kormánynak sem sikerült rendet teremtenie az adóztatásban; a behajtásra váró adóhátralék már meg­haladja a 48 milliárd koronát. A legfegyelmezetlenebb adófizetőknek a „káefték" bizonyulnak, a fentiekben említett összeg mintegy 40 szá­zalékát az ilyen társaságok tartozása képezi. Az adóhivatalok min­denesetre némi reményt fűznek a büntető törvénykönyv holnap ha­tályba lépő módosításához is, melynek értelmében az adócsalás, illet­ve az adóbefizetés elmulasztása egyaránt bűntettnek minősül majd, tehát az eddiginél lényegesen szigorúbb lesz az ilyen cselekedet meg­ítélése. A fegyelmezettebb adófizetés azonban csak az egyik lehetősé­ge annak, hogy az állami költségvetés bevételei az elképzeléseknek megfelelően alakuljanak. Legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb az adórendszer olyan megreformálása, amelynek köszönhetően számot­tevően csökkennének a vállalkozói adóterhek, több pénz maradna fejlesztésre, ami végső soron a gazdaság várva várt élénkülését ered­ményezhetné. Az eddigi kormányok egyikének sem volt mersze ilyen lépés-megtételére, s jóllehet a költségvetési hiány nem éppen kedvező alakulása miatt ez a kormány is elodázhatná a vállalkozói adóterhek csökkentésének megkezdését, nem teszi. Tisztában van vele, hogy az egészséges vállalkozói környezet kialakítása szempontjából elenged­hetetlen és egyúttal elodázhatatlan az adórendszer átfogó reformja. Nem lenne ez kockázatmentes lépés; ha beválnak a pénzügyminisz­ter számításai, a tervezett adócsökkentés következtében az állam az elkövetkező két évben mintegy 10 milliárd korona költségvetési bevé­teltől esik el. De ez vállalható kockázat lenne. Sajnos a kormánykoalí­ció adóreformmal kapcsolatos ígéretei és elképzelései nehezen ölte­nek testet, elbizonytalanítva ezzel mintegy 300 ezer kisvállalkozót, iparost. Ők azok, akik már türelmetlenül várják, kik is lesznek jogo­sultak az olyan iparengedély kiváltására, amely kisvállalkozók és ipa­rosok százezrei számára tenné lehetővé bevételeik és kiadásaik egy­szerűbb nyilvántartását, s az ilyen engedély kiváltásával megszaba­dulnának a jövedelemadó-fizetés nehézkes és a zsebükből rendkívül sokat kivevő eddigi gyakorlatától. A kormányígéretek szerint január­tól már működnie kellene az új rendszemek, a módosított törvény azonban még sehol. Megtörténhet, hogy a nagy kapkodásban azt a ja­vaslatváltozatot hagyják jóvá, amely a vállalkozóknak csak a töredé­két érintené, többségük pedig továbbra is nyögné a fejlesztési forrá­sok képzésének szinte esélyt sem hagyó adófizetési terheket. Rosszul sikerült törvényből pedig már elege van Szlovákiának, hiszen gazda­sági bajaink zöme éppen az ilyen lyukas törvényekben gyökerezik. JEGYZET Mint a bika SÓKI TIBOR Ha a bika előtt vörös leplet ráz a torreádor, megvadul. Mármint a bika. Persze akkor is, ha a lepel fehér vagy szürke, vagy akármi­lyen színű. A torreró sem nélkü­lözhetetlen. A bikát bárki felher­gelheti, nem válogatós. Akárcsak a szlovák sajtó. Az is hamar to­porzékol, fújtat és támad. Leg­utóbb Bugár Béla lengette meg előttük - akaratlanul - azt a bizo­nyos leplet. A derék nagyon nem magyar újságírók fújtattak, mint a bika. Az ellenzéki sajtótól, per­sze, nem is nagyon vártunk mást. Szinte csalódott lettem volna, ha a véres szájú legeslegnemzetibb tollnokok nem kezdenek el óbé­gatni. Az is meglepő lenne, ha ezután az ellenzék nem indítvá­nyozná a parlament alelnökének leváltását. Az már azonban kissé elgondolkodtató, hogy egyes, ál­talunk korábban józannak tartott sajtóorgánumok is csatlakoztak azokhoz, akik menten farkast ki­áltottak, amint magyar szót hal­lottak Madarászon. Egy a DBP­hez közel álló lapban ráadásul az egyik cikk írója meglehetősen ke­resetien - vagy nagyon is megvá­logatott - szavakkal feddte meg a magyarul rakoncátlankodó bo­garas szlovákiai magyar politi­kust. Egyetlen apróságról azon­ban megfeledkeztek a hangosko­dók. Bugár nem mint a parla­ment elnöke, hanem mint az MKP elnöke szólalt fel. Nem poli­tikai beszédet, hanem előadást tartott egy olyan rendezvényen, melynek szervezői és hallgatói elsősorban a magyarok közül ke­rültek ki. S az előadás elsősorban nem a sajtónak, vagy a jelen levő politikusoknak, hanem a szabad­egyetem szabad hallgatóinak szólt; voltak ott Erdélyből, Kár­pátaljáról, Magyarországról is. Ha Bugár esetleg szlovákul be­szél, és ők egy árva szót nem ér­tenek, az nekik lett volna arcul­csapás. Ami a jelenlevő szlovák politikusokat ületi, ők végighall­gathatták az elmondottak fordí­tását, s a sajtó magyarul nem tu­dó képviselői - ha már egyszer az előadásra is kíváncsiak voltak ­szintén használhatták azokat az apró fekete bigyókat, melyek olyan egyszerűvé teszik az egész átkozott nyelvi kérdést. Hogy ezek után miért kell mégis azon­nal jajveszékelni? Akad, aki meg­szokásból teszi, mások azért, mert nem könnyű egyik napról a másikra európai szellemű em­berré válni. Főleg akkor, ha a so­vinizmus ott lapít egyesek zsige­reiben, s csak az alkalmat várja, hogy hallathasson magáról. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teljeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Hölgyem, azt hiszem jól megértjük majd egymást. Én is csak a pénz iránt érzek tiszta szerelmet. (Peter Gossányi karikatúrája) Ez volt - főleg a németeknek „köszönhetően" - a történelem első totális háborúja Ahol a második világháború elkezdődött 1939. szeptember elsején hajnali 4 óra 45 perckor a hitleri Németország megtá­madta Lengyelországot, és ezzel kezdetét vette a máso­dik világháború. KOVÁCS PÉTER-MTI A német légierő előkészítő csapá­sai után másfél millió német kato­na, 2 és fél ezer páncélos és kétezer harci gép zúdult hadüzenet nélkül Lengyelországra, amelynek hade­reje akkor 1 millió katonát, 150 páncélost és 400 (többnyire ela­vult) repülőgépet számlált. A tú­lerő dacára a lengyelek hősies elle­nállást tanúsítottak. A Lengyelországgal szövetséges Franciaország és Nagy-Britannia ­korábbi egyértelmű kötelezettség­vállalásuk ellenére - megeléged­tek azzal, hogy szeptember 3-án hadat üzentek Németországnak, de nem indítottak ellene támadó hadműveleteket, és légi támoga­tást sem nyújtottak Varsónak. Lengyelország teljesen magára maradt, de a túlerővel szemben is bátran védekezett, számtalan csa­tát vívott, egyebek között a Wes­terplatte-félsziget, Hel, Gdynia, Varsó, Módiin, Lemberg védelmé­ben, sőt támadó hadműveleteket is indított. Szeptember 17-én - a Molo­tov-Ribbentrop paktum titkos zá­radékának értelmében - megkezd­te bevonulását Lengyelország ke­leti területeire a Vörös Hadsereg. A VISSZHANG Töretlen cserlcészélet Reagálok Farkas Ottó „Ez volt a nyolcadik - az utolsó?" (Új Szó, 1999. 8.26.) cikkére: Nevezett cikk szerzője sem a cikket, sem a címet nem egyeztette velem, illet­ve nem mutatta meg a végleges szöveget, így kerülhetett az egyébként jó írásba dr. Kálmán László körzeti cserkésztanács-el­nök magánvéleménye, amely fél­reértésekre adhat okot a rima­szombati cserkészéletet, illetve lengyelek csak elszigetelt ellenál­lást fejtettek ki, illetve néhány (például a grodnói) helyőrség szállt szembe a behatolókkal. A lengyel alakulatok többsége aláve­tette magát Edward Rydz-Smigly marsall, a hadsereg főparancsnoka parancsának, mely szerint kerülni kell a harcba bocsátkozást a Vörös Hadsereggel. A szovjet támadás hírére a lengyel köztársasági elnök, a kormány és a főparancsnokság elhagyta az or­szágot, és Romániába távozott, melyet előzőleg felmentettek szö­vetségesi kötelezettsége alól. A lengyel hadsereg kisebb csoportjai ekkor még több helyen harcoltak a A második világháborúban 72 ország vett részt. németekkel, és itt-ott az oroszok­kal. Szeptember 28-án hősies vé­dekezés után kapitulált az ostrom­lott Varsó, október 2-án elcsitultak a harcok a Hel-félszigeten is. Október 5-én megadta magát a „Polesie" hadműveleti csoport, amely szeptember 17. után - az őt keletről üldöző szovjetekkel har­colva - Varsó megsegítésére indult. A főváros elestének hírét véve a Szentkereszt-hegység felé vette az irányt, de az előnyomuló németek elvágták az útját; a lengyelek az utolsó töltényig harcoltak, de a muníció elfogytával kapituláltak. Lengyelország veszteségei az ön­csapatmunkát illetően. Az vitatha­tatlan, hogy egy cserkészcsapat­parancsnoknak sok a munkája, megterhelő dolgokat végez, főleg a nyári táborozások idején. De ezt a munkát önként választotta, szí­vesen végzi, s fogja is végezni, amíg bírja, illetve megfelelő utó­dot nem talál a csapatnak, aki majd folytatja a csapatvezetés ne­héz, de szép és nemes feladatát. Nos, így van ez a Hatvani István cserkészcsapatnál is. Szívesen végzem segítőimmel a cserkész­munkát, csapatvezetést, és még nagyon sokáig kívánom ezt csinál­ni. Komoly cserkésztevékenységet folytatunk immár kilencedik éve, védelmi háborúban holtakban és sebesültekben elérték a 200 ezret. A lengyel hadsereg nagy része ha­difogságba került (300 ezren né­met, 230 ezren szovjet fogságba), csak a déli területeken harcolók­nak sikerült kimenekülniük az or­szágból. A vereség ellenére Lengyelország nem adta fel a küzdelmet. Párizs­ban megalakult az emigráns kor­mány, és Franciaországban meg­kezdődött egy reguláris lengyel hadsereg szervezése is. A megszállt szülőhazában megindult az illegá­lis politikai szervezkedés, a föld­alatti fegyveres ellenállás, helyen­ként partizánakciókra is sor került. A Lengyelország lerohanásával megindult második világháború az emberiség legvéresebb és legna­gyobb területre kiterjedő háborúja volt. 72 ország vett benne részt, amelyekben összesen 1,7 milliárd ember élt, az akkori emberiség 70 százaléka. Harcok folytak Európá­ban, Afrikában, Ázsiában és Óceá­niában, valamint az összes óceá­non. 110 millió katona állt fegy­verben, nem számítva a megszállt országokban kibontakozó fegyve­res ellenállást. Ötvenmillió ember halt meg, 35 millióan váltak nyo­morékká. Ez volt - főleg a németeknek „kö­szönhetően" - a történelem első totális háborúja, amelyben a harci cselekményeket terror, gyilkossá­gok, deportáció, etnikai tisztoga­tás kísérte, és ennek következté­ben a polgári áldozatok száma meghaladta a katonaiakét. nemzetközileg is elismert csapat vagyunk, sokan jártak és járnak hozzánk tanulni, komoly kapcso­lataink vannak egész Európában. Aki forgatja a cserkészirodalmat, tud tevékenységünkről, jó hí­rünkről. Két segédtiszt, nyolc felnőtt korú őrsvezető, öt se­gédőrsvezető segíti folyamatos, egész évi munkánkat, nem beszél­ve a számos cserkészszülői segít­ségről. így volt ez az idei tábornál is, amely természetesen nem az utolsó, még nagyon sok tábort kí­vánunk szervezni. Segítségre min­dig szükség lesz, néha bizony sok a dolog, de ez nem ok arra, hogy csapatfeloszlatásról beszéljünk. TALLÓZÓ PRAVDA A baloldali napilap főszerkesztője bírálja Bugár Béla pénteki madará­szi szereplését, amikor a parlament alelnöke magyar nyelven szólt a publikumhoz. Szerinte az amúgy szimpatikus, kulturált politikus tel­jesen elvesztette az eszét. Úgy véli, ha egy magas beosztású személy a szinkrontolmácsolás feltételeinek hiányos bebiztosítása mellett az anyanyelvet tekintve vegyes össze­tételű közönségnek ad elő, akkor helytelennek tűnik egyetlen - ez esetben a magyar - nyelv használa­ta. A cikk rámutat: Bugár nem holmi „somorjai mitugrász", és ezért elfo­gadhatatlan az olyan érvelés, mely szerint a magyarul nem értő részt­vevők kevesen voltak. Pedig az MKP elnöke ismeri a helyes megoldást: a választási kampány során Duna­szerdahelyen még két nyelven szó­nokolt. Ha ugyenezt lépte volna meg a madarászi nyári egyetemen is, elkerülhető lett volna, hogy a kormányfő kínos körülmények kö­zött a fejhallgató használatára kény­szerüljön. A cikk leszögezi: Közjogi méltóság semmilyen körülmények között nem viselkedhet sértődött nemzetiségi politikusként. GAZETA WYBORCZA A liberális lap Jacek Kuron volt munkaügyi miniszter kommentár­ját közli az átvilágítási törvényről. Az utóbbi időben Lengyelországban több vezető politikust vádoltak meg azzal, hogy nem mondtak igazat az átvilágító bírák előtt tett nyilatkoza­tukban. Kuron saját ellenzéki múlt­jára, a kommunista belbiztonsággal kapcsolatos tapasztalataira hivat­kozva azt írja, nem híve az átvilágí­tásnak, mert nem jó dolog az, ha a titkosszolgálatok mondanak ítéletet az állampolgárok erkölcsiségéről. Utal arra, már a rendszerváltás utá­ni Lengyelország politikai rendőrsé­ge is kísérletet tett hamisított doku­mentumok segítségével két politi­kus, Jarek és Leszek Kaczynszki lejá­ratására. Az átvilágítási törvény ál­dozatai közt van Lech Walesa, Wies­law Chrzanowski jobboldali politi­kus, valamint a kormányfő, Jerzy Buzek is. Elég ha nyilvánosságra hozzák a titkosszolgálatokkal foly­tatott együttműködéssel megvádolt személy nevét, még ha nem igaz is a vád, a folt rajta marad - írja Kuron. JUTARNJI LIST „Tudjman mondta le a találkozót, vagy Göncz utasította el a horvátor­szági látogatást?" címmel a zágrábi ellenzéki napilap egy, a magyar köz­társasági elnök szeptember 9-re ter­vezett horvátországi látogatásának elhalasztásával foglalkozó írást je­lentetett meg. A látogatást - amely­nek során a magyar államfő meg­nyitotta volna az eszéki magyar ok­tatási központot - Franjo Tudjman elnök kérésére a horvátországi bel­politikai helyzetre hivatkozva ha­lasztották el. Felbukkantak spekulá­ciók is, amelyek szerint nem ez a legfőbb oka a halasztásnak, különös tekintettel arra, hogy Horvátország az ENSZ BT napirendjére került. Ilyen körülmények között Buda­pestnek nem érdeke, hogy Göncz Árpád elnök olyan országot keres­sen fel, amelyről vitát folytat a BT, mert az nem működik együtt a há­gai Nemzetközi Törvényszékkel. Dr. Kálmán Lászlónak sokat kö­szönhetünk, de az utóbbi hóna­pokban többet betegeskedett, s nem tudott ott lenni akcióinkon, a mindennapi cserkészmunkában nem voltjelen, valószínűleg azért tévesek az észrevételei. Tekintet­tel korára, lehet hogy már egy ki­csit bele is fáradt a mindennapok zajló, modern kori cserkészvalósá­gába. Mindenesetre Rimaszom­batban a cserkészélet töretlen len­dülettel, fiatalos erővel folyik, s remélem, még a következő évez­redben is folyni fog. Találkozunk jövőre. Vörös Attila, a cserkészcsapat parancsnoka

Next

/
Thumbnails
Contents