Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-20 / 192. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 17. POLITIKA 5 A csehszlovák vezetés 1968-ban az Új Szóval akart íratni egy a Nagy Imre-megemlékezést elítélő cikket Kétszínűség vagy lcétlelkűség? Az 1968-as csehszlovákiai reformfolyamat tudomá­nyos vizsgálata túlmutat a korabeli csehszlovák­szovjet viszony keretein. Magában foglalja a csehszlo­vákiai fejlemények elfojtásá­ban részt vett országok bel­ső viszonyainak szerepét, ezeknek a vezetők magatar­tására gyakorolt hatását is. KISS JÓZSEF Ebben a megközelítésben feltárul a szovjet birodalmon belüli moz­gástér a maga korlátaival és korlá­tozott lehetőségeivel együtt. A fen­ti szempontok magyarországi vo­natkozásait megvilágítani igyekvő szándékkal készült Huszár Tibor „1968 Moszkva. Prága. Budapest" című könyve, mely a prágai tavasz harmincadik évfordulójára jelent meg, s úgy tűnik, talán a nyelvi korlátok miatt kissé elkerülte a cseh, szlovák és orosz szakmai kö­rök figyelmét. Pedig a feldolgozás alighanem a témakör kutatásának igencsak kiemelkedő hozadéka, s rászolgál a szlovákiai magyarság külön figyelmére is, minthogy a ki­sebbségeinkkel kapcsolatos, eddig ismeretlen, illetve kevéssé ismert korabeli mozzanatokra is kiterjed. Nem egészen kétszáz nap történe­tének rekonstruálására vállalko­zott a szerző, ahogy azt a könyv bevezetőjében írja. Ennek közép­pontjában Kádár János személye és korabeli magatartása áll. A szer­ző a legfelsőbb magyar pártveze­tés anyagainak, a Kádár-titkárság dokumentumainak, a Brezsnyev­vel folytatott gyakori telefonbe­szélgetésekről készült feljegyzé­seknek a tükrében igyekszik feltár­ni, hogy miként helyezkedett „ab­ban a pókerjátszmában, amelyet hűvös tárgyilagossággal szokás csehszlovák ügynek nevezni. Egyébként a Huszár Tibor által fel­Reálpolitikai megfonto­lásból a Szovjetunió szövetségese maradt. használt, jórészt ismeretlen doku­mentumok arról vallanak, hogy az iratok kezelésében a Kádár-titkár­ságon példás rend és nyilván a pártfőtitkár részéről is tanúsított fegyelem uralkodott. Szinte min­den lényeges megnyilatkozásról készült feljegyzés. A Huszár által készített személyiség- és magatar­tásrajz bizonyos fokig válasz azok­ra az újkeletű állításokra, hogy Ká­dár 1968-ban kétszínűén viselke­dett, miközben odahaza és Dubčekkel fenntartott kapcsolata­iban a csehszlovákiai reformtörek­vések támogatójaként lépett fel, a brezsnyevi cselszövő kamarilla kö­reiben a katonai beavatkozás szor­Kádár János és Alexander Dubček (középen) a Révkomáromi Járási Párt­bizottság tanácskozásán 1968-ban (Archívum) galmazói közé tartozott. A szerző Kádárról kialakított személyiség­és magatartásképe a kétszínűség fogalmának értelmezésére hívja fel a figyelmet. Nem hagy kétséget afelől, hogy mai szemmel, mai de­mokratikus jogállami szemponto­kat egyszerűen visszavetítve a múltba, Kádár végül is a moszkvai birodalmi érdekek kiszolgálójának minősül. Ám személye nem füg­getleníthető az akkori helyzettől és körülményektől. Rendkívül ér­zékletes látleletet ad Kádár kétlel­kűségéről, ami viszont már egy más személyiségjegy. Végigkíséri, ahogy Kádár előélete és a változá­sok iránti érzékenysége mind éle­sebben megütközött egymással. Huszár Tibor Kádár meggyőződé­sével kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ez alatt nem messianisztikus hitet kell érteni. A hatvanas évek Kádár Jánosában a szkepszis és il­lúzióvesztés társult az elvhűség­gel. Érzékelte azt, hogy a szovjet szövetségi rendszert nem lehet a régi módon fenntartani. Felismer­te a külgazdasági kapcsolatok fon­tosságát, a sokoldalú külpolitikai nyitás elkerülhetetlenségét. Az 1956-os eseményeket követően önnön szerepéből is vont le nyil­ván tanulságokat a társadalmi mozgástér nemzeti sajátosságait illetően. Mindez abban a hasonlat­ban foglalható össze, amit a szerző az elmélyült munkát jellemző tu­dományos nyelvezet szövegkör­nyezetében sem tartott stílustalan­nak, hogy tudniillik Kádárt zavar­ta: miért kell Pesten is kinyitni az esernyőt, ha Moszkvában esik az eső. Tehát miközben megpróbált keresni a „marxista-leninista szent könyvben" megkövetelt modelltől némileg elrugaszkodó megoldáso­kat, elvi okokból és reálpolitikai megfontolásokból a Szovjetunió elkötelezett szövetségese maradt. A kettő, szüntelen megütközése el lenére kiegészítette egymást, sőt egybefonódott épp az 1968-as nyári pálfordulásakor, amikor a szovjet beavatkozási előkészüle­tek operatív szakaszukba jutottak. Kádár ráébredt, ha továbbra is ra­gaszkodik bizonyos különutas­sághoz, szembe kerül a Szovjet­unióval, s elvész a magyarországi reformigyekezet minden zsengéje, beleértve azt a viszonylag szabad légkört is, amelyről az járta, hogy „mi vagyunk a legvidámabb barak a lágerben". Ez a kádári képlet 1968 kapcsán tulajdonképpen nem ismeretlen. Huszár Tibor viszont rendkívül mi­nuciózus elemzéssel teszi szemlé­letessé. Képes érzékelni és kita­pintani a kádári magatartás szinte minden rezdülését. Sokszor fél­mondatokból tud levonni ugyan­csak messzemenő következtetése­ket. Az ilyesfajta vizsgálódás tük­rében megelevenedik a kádári tak­tikázás, a Brezsnyevékkel, de a magyar politikai vezetéssel szem­beni ravaszság egész eszköztára. Emberközelbe kerül nemcsak az, hogy miként igyekezett óvni szűk mozgásterét a külső nyomással szemben, hanem az említett belső meggyőződéséből adódó korláta­inak egész hatásmechanizmusa is. Tehát azoknak a helyzeteknek egész sora, amikor önmaga is elbi­zonytalanodik, látva: a csehszlo­vákiai reformfolyamat a rendszer olyan átalakításához vezet, ami számára annyit jelentene, hogy va­lójában azonosulnia kellene a ma­gyar '56 demokratikus forradalmi voltával. Amit Kádár elárult. En­nek kapcsán kiváltképp érdekes, hogyan viszonyult valójában Ká­dár ahhoz a cikkhez, mely a Literárni listyben 1968 nyarán, úgymond, rehabilitálta Nagy Im­rét. Egyes eddigi történészi és le­véltárosi megnyilatkozások sze­rint az erre vonatkozó adatok szét­szórtak, nem adnak lehetőséget egyértelmű jellemzésre. Nos, ha arról van szó, hogy az egyébként is zárkózott Kádár miként élte ezt át, a megállapítás valószínűleg helyt­álló. Huszár Tibor csak sejteti, hogy a cikk Kádárt valószínűleg felkavarta. De ami magát a nyilvá­nos reagálást illeti, a szerző köny­véből kiderül, hogy Kádár a szó­ban forgó cikkel kapcsolatban na­gyon is határozottan állást foglalt a központi bizottság ülésén, élesen elítélve azt: „...most éppen a múlt héten ott megjelent egy cikk a Literárni listi, vagy Novi(l) című hetilapban, egy jó piszok és aljas, szerintem provokációs célzatú cikk, ahol Nagy Imre halálának év­fordulójáról írnak". Huszár Tibor úgy véli, hogy az írás megjelenése nyilván megterhelte Kádár Dubčekhez fűződő viszonyát, de nem osztja azt a véleményt, hogy tulajdonképpen innen eredeztet­hető magatartásának megváltozá­sa. A magyar pártfőtitkár ekkor még továbbra is úgy vélekedett, hogy ugyan a csehszlovákiai fejle­ményekben megszaporodtak a szocialistaellenes jelenségek, de, úgymond, az ellenforradalom nem kerekedett felül, s a magyar párt nem kíván beleszólni a csehszlová­kiai események alakulásába. A Nagy Imre-cikk kapcsán is igyeke­Kádár János személye nem függetleníthető az akkori helyzettől. zett elkerülni a nyilvános polémi­át, és a csehszlovák vezetésnek küldött levelében is annak adott hangot, hogy csehszlovák részről lépjenek fel a Nagy Imre-cikk el­len. Egyébként a szóban forgó köz­ponti bizottsági ülésen jelentette ki Kádár először: ha tényleges el­lenforradalmi helyzet alakulna ki Csehszlovákiában, akkor két kéz­zel megszavazná a megszállást. De Huszár szerint ezt a kádári „rendít­hetetlen internacionalista" meg­nyilatkozást nem a Literárni listy­ben megjelent írás motiválta. A Nagy Imre-írás kapcsán talán szenzációként is hathat, ami már korábban és egyéb kiadványokból sem volt teljesen ismeretlen, hogy az egyébként moszkovita Jozef Le­nárt az egyik csehszlovák- magyar üzenetváltás során a magyar ügy­vivőnek ugyancsak magyarázko­dott, amiért a cikkre a vezetés nem reagált, s kibuggyant belőle: már azt is fontolgatták, hogy erre a po­zsonyi Új Szót kérik fel. Az írás befejező részét lapunk hol napi számában közöljük A Gazeta Wyborcza terjeledelmes interjút közölt Rudolf Schusterrel, lengyelországi látogatása alkalmából Mečiar, a magyarok összelcovácsolója MTI-ÓSSZEFOGLALÓ Varsó. Rudolf Schuster lengyelor­szági látogatása alkalmából inter­jút közöl a szlovák államfővel a li­berális Gazeta Wyborcza. Schuster az új szlovák kormány sikerei kö­zött említi a kisebbségi nyelvtör­vény elfogadását, és meggyőződé­se, hogy Szlovákiát az EU decem­beri helsinki csúcsértekezletén meghívják az Unió tagjai közé. Hangsúlyozta, büszke arra, hogy a szlovákiai magyar kisebbség tagjai rá szavaztak, s hogy a nemzeti ki­sebbségek nyelvhasználatáról szó­ló törvény elfogadása kulcsfontos­ságú lépés volt az uniós csatlako­zás szempontjából. Ugyanakkor azt is megemlítette, hogy a Magyar Koalíció Pártja elégedetlen a tör­vénnyel, csakúgy, mint az ellen­zék, amely népszavazást is kezde­ményezett érvénytelenítése céljá­ból. Ezzel kapcsolatban szólt az al­kotmányos problémákról, s el­mondta, hogy az alkotmánybíró­ság nem akadályozhatja meg a re­ferendum megtartását, csupán an­nak eredményét érvénytelenítheti. A végső szót a népszavazás meg­tartásáról ő mondja ki, de még van két hete, hogy megfontolja, ho­gyan döntsön az ügyben. A nemzetiségi kérdés az, ami a leg­inkább megosztja a szlovákokat ­mondta. Sokan vannak, akik elhit­ték a korábbi kormány propagan­dáját, mely szerint a magyar ki­sebbség a szlovák állam ellensége, és ezek az emberek nem tudnak megbékélni azzal, hogy a magya­rok most benn vannak a kormány­ban. Viszont a mečiari propaganda másik következménye az, hogy so­ha nem tapasztalt mértékben egy­beforrasztotta a szlovákiai magyar kisebbséget - mondta Schuster. Részletesen kitért azokra a vádak­ra, amelyek őt korábbi vezető kommunista múltja miatt érték. Véleménye szerint természetes je­lenség az egykori kommunista elit visszatérése a közéletbe, miután a rendszerváltó nemzedék az évti­zedfordulón lehetőséget kapott a kormányzásra, de nem váltotta be a reményeket. Kivételt képeznek azok a személyiségek - s név sze­rint említette Václav Havelt és Göncz Árpádot -, akik felül tudtak emelkedni a megosztottságokon. Ezzel összefüggésben Schuster ki­tért az átvilágítás problémáira, amely szerinte - tíz évvel a kom­munizmus bukása után - másodla­gosjelentőségű. A politikusnak ma azon kell munkálkodnia, hogy ja­vuljanak az emberek életkörülmé­nyei. A szlovák államfő véleménye szerint az átvilágítással ma inkább azok foglalkoznak, akik politikus­ként kevés sikert könyvelhetnek el. Kiemelte a Szlovákia, Lengyelor­szág, Csehország, Ausztria és Ma­gyarország közötti gazdasági kap­csolatok fontosságát, hozzátéve, hogy a visegrádi négyeknek úgy kellene cselekedniük, mintha már­is az Unió tagjai lennének. Szlová­kiának még az az előnye is megvan - tette hozzá -, hogy egyedüliként valamennyi állammal szomszé­dos. Határozottan elvetette azt a lehetőséget, hogy országa kima­radjon az EU-ból, és hangsúlyozta,. hogy Szlovákiának szintén fontos célja a NATO-tagság elérése. RÖVIDEN Vissza az ötös koalícióhoz Pozsony. Roman Kováč, a Demokratikus Unió alelnöke szerint há­rom együttműködési forma létezik, melyek a jövőben biztosítanák a SZDK frakciójának egységét. Az ötös koalíción, a hatos koalíción vagy egy unión belüli együttműködés. A pártok jelenleg az eredeti ötös koalícióhoz való visszatérést részesítik előnyben. (SITA) Tandíjért ösztöndíjrendszer-módosítást Pozsony. A KDM csak akkor tartja elfogadhatónak a felsőoktatási intézményekben a tandíj bevezetését, ha elkészül az ösztöndíj­rendszer is, amely figyelembe veszi a diákok szociális hátterét. Szlovákiában mindössze a bruttó hazai össztermék 0,67 százalékát fordítjuk a felsőoktatási intézményekre. Ezzel Európában csak Bul­gáriát és Romániát előzzük meg. (SITA) Rosszindulatú szakszervezetek Pozsony. A szakszervezetek által szeptember 25-re meghirdetett tiltakozás nemcsak a kormánnyal, hanem a munkaadókkal szem­beni elégedetlenség megnyilvánulásaként is értelmezhető - jelen­tette ki Jozef Krumpolec, a Szociáldemokrata Párt alelnöke. Sze­rinte „ha az érdekképviseletek jóindulatúak volnának, nem kény­szerítenék a kormányt követeléseik elfogadására". (SITA) Bil'akra mégsem vonatkozik az amnesztia? Pozsony. Ján Čarnogurský, igazságügyi miniszter kételkedik abban, hogy Rudolf Schuster államfő amnesztiája Vasif Bil'akra is vonatko­zik. Az elnöki amnesztia csak az egy évig teijedő büntetéssel járó, szándékosan elkövetett bűntettekre érvényes. A hazaárulásra bizto­san nem - véli Čarnogurský. Mivel Bil'ak már 82 éves, őt is érintheti a rendeletnek az a bekezdése, mely szerint a 65 évesnél idősebbek elle­ni eljárás beszüntethető. (SITA) Elmaradnak a hadgyakorlatok Pozsony. Milan Cerovský vezérkari főnök úgy döntött, leállítják a be­repülőpilóták kiképzését, és a szárazföldi egységek hadgyakorlatait is korlátozzák. A katonák őrző és felügyelő szolgálatot látnak el a lakta­nyákban. A takarékossági intézkedések ellenére a hadsereg pénzügyi gondokkal küzd. A rendelkezésre álló pénzt a katonák alapellátására és az ország védelmi képességeinek biztosítására fordítják. (SITA) Rendőrcsemete az egyik verőlegény Pozsony. A rendőrség tegnap továbbította az illetékes nyomozónak a kínai nagykövetség titkárának támadói elleni vádiratot. A hírügy­nökség értesülései szerint a vádirat elegendő bizonyítékot tartal­maz arra vonatkozóan, hogy a nyolc elkövető ellen testi sértés vád­jával megindítsák a büntető eljárást, a rasszista indíttatást azonban a nyomozók kizárták. Egyes információk szerint Sun Shizong egyik támadója a rendőrkapitányság alkalmazottjának fia. (SITA) A DP a versenytárgyalás feltételeiről Pozsony. A Demokrata Párt követeli azoknak a versenytárgyalási fel­tételeknek az átértékelését, melyeket a Villamos Művek írt ki az orosz adósságtörlesztés közvetítőjére. Az információk ugyanis a DP szerint azt mutatják, ismét a klientelizmus játssza a főszerepet. (K.A.) Bauer Edit a Nyitrai kerületben Nyitra. Tegnap felkereste a kerületet Bauer Edit szociális és munka­ügyi államtitkár. Részt vett az Agrokomplex megnyitóján; a megkín­zott gyermekeknek menedéket nyújtó alsócsitári központtal és egy nyitrai csecsemőotthonnal ismerkedett, majd a verebélyi Szent Imre szeretetházban tett látogatást. Ma a Vágsellyei Járási Hivatal képvise­lőivel tárgyal, és az érsekújvári drogellenes központba látogat, (vm) Agócs szópárbajra hívja Bugárt Pozsony. Agócs Béla elbocsátott nádszegi pedagógus nyilvános vi­tára hívta ki Bugár Bélát azokután, hogy az MKP elnöke lapunkban „őszinte vitára invitálta a szlovákiai magyarság és az MKP jelené­ért, jövőjéért aggódókat". Agócs szerint a magyar párton „vadhaj­tások nőttek", s szeretné, ha ezeket „közösen nyesnék le". A vita helyszínét és időpontját Bugár Béla választhatja meg. (ú) Nyolcmillió tizenöt romaprojektre Pozsony. A Csáky Pál kormányalenök által kidolgozott, romák fel­emelését szolgáló 15 projekt megvalósítása mintegy 8 millió koro­nába kerül. A tervekben szerepel roma gyerekeknek szánt előkészí­tő osztályok létrehozása, tankönyv a romák történelméről és doku­mentum-filmsorozat készítése az etnikum problémáiról. (TA SR) Közszolgálati politizálás Pozsony. A politikusok újabb kísérleteket tesznek a közszolgálati te­levízióba való beavatkozásra - közölte Peter Zajac. A Demokrata Párt alelnöke bírálta, hogy egyesek kétségbe vonják a Szlovák Televízió közszolgálati jellegét, holott az SZTV fokozatosan közszolgálativá vá­lásáról tanúskodik a nézők egyre növekvő érdeklődése is. Zajac sze­rint a tévétanácsnak kell megítélnie, hogy az SZTV kielégíti-e a polgá­rok közszolgálatiságra való igényét, és nem a politikusoknak, (kó-) Hamis ezresek Galántán Galánta. Pénzhamisítókat leplezett le a rendőrség, a négytagú cso­port egy lézernyomdával 304 darab ezerkoronást és 312 ezerschil­lingest állított elő és hozott forgalomba. Galgócon hasonló eljárás­sal egy rokkantnyugdíjas nyomta a bankókat. (SITA) Barátságtalan mérkőzés Pozsony. Heil Hitler - skandálta a Szlovákia-Izrael barátságos labda­rúgó-mérkőzésen egy sorköteles katona, míg a rendőrök ki nem vezet­ték a stadionból. Már a meccs előtt kikísértek öt bőrfejűt és egy 16 éves fiút, aki zsidókat gyalázó transzparenst akart kifeszíteni. (TA SR)

Next

/
Thumbnails
Contents