Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-01 / 149. szám, csütörtök

10 KULTÚRA ÜJ SZÓ 1999. JÚLIUS 1 Egyesek szerint Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak XI. Fesztiválján csak a szakmánál lehet megbukni A nézők szeretetétől telítődött Holnaptól: Liliomfi a Bástya Színházban Komárom. Holnap, illetve július 3-án és 4-én 21 órától mutatja be a Komáromi Jókai Színház nyári, szabadtéri előadását, Szigligeti Ede Liliomfi című zenés, táncos vígjátékát. A darabot, melyet a Bástya Színházban láthatnak a nézők, Léner Péter rendezte, (ú) SZÍNHÁZ POZSON Y HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő 19 KIS SZÍNPAD: Szentivánéji szexkomédia 19 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Analizálj... (am.) 16, 18, 20.30 TATRA: Karakter (hol.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Analizálj... (am.) 15.30, 18, 20.30 Titanic (am.) 17.30, 20 OBZOR: Briliáns csapda (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Álmaid nője (sp.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Mint a kámfor (am.) 20.30 Egértanya (am.) 18.15 Az ötödik elem (fr.) 20 Jó Will Hunting (am.) 17.30 Sekalnak meg kell halnia (cseh-szl.) 18.30 Szerelmes Shakespeare (am.) 18 KASS A DRUŽBA: Analizálj... (am.) 17.45, 20 TATRA: Elizabeth (ang.) 17.45, 20 ÚSMEV: Briliáns csapda (am.) 18, 20 CAPITOL: Análi zálj... (am.) 18, 20 IMPULZ: Sling blade (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A VÁGSELLYE - MŰVELŐDÉSI HÁZ: A szerelem hálójában (am.) 21.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Édesek és mostohák (am.) 20 GYŐ R CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: Pókerarcok 15.30, 18 Egyiptom hercege 13.30 Múmia 14.45, 17.15, 19.45 Kegyetlen játékok 14, 16, 18, 20 A légiós 16, 18, 20 Egy bogár élete 14 Elveszett zsaru 13.30, 15.45,18, 20.15 A csaj nem jár egyedül 14, 16,18, 20 Kísér­tethajó 14, 16, 18, 20 Kedvenc Marslakóm 14, 16, 18, 20 Briliáns csapda 13.30, 15.45, 18, 20.15 A ravasz, az agy és... 17.15, 19.45 Mulan 14.45 LLOYD: A nő kétszer (am.) 18 Nyolc mm (am.) 20,22 PÁLYÁZAT Ez a jelenet a kassai Thália Színház kisvárdai előadásán készült. Linda szere­pében Kövesdi Szabó Mária és Willy Loman szerepében Czintos József m.v. A pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Karának dé­kánja pályázatot hirdet: • a biokémia tanszék két tanári helyének betöltésére. Feltételek: szakirányú főiskolai végzettség, az angol nyelv ismerete, hároméves gyakorlat; • a természettudományi tantár­gyak módszertana tanszék tudo­mányos munkatársi helyére. Felté­telek: biológia tantárgypárosítású tanári végzettség, világnyelv aktív ismerete, számítógép-kezelői is­meretek. Jelentkezni július 10-ig az alábbi címen lehet: Prírodovedecká fa­kulta UK, personálne oddelenie, Mlynská dolina, 842 15 Bratislava. További információk a Selye János Kollégiumban a 0819/730 397-es telefonszámon kaphatók. A Szlovákiai Magyar Folklórszö­vetség és a Fonó Records pályáza­tot hirdet a X. Szlovákiai Tánc­háztalálkozó kazettáján való köz­reműködésre. A pályázati felhívás­rajelentkezhetnek: • énekes szólisták • táncházzenekarok • ének-hangszeres vegyes együt­tesek • éneklőcsoportok (6 főig), nem hagyományőrző folklórcsoportok Feltételek: Előnyben részesítjük azokat a hagyományhű feldolgo­zásokat, melyek elsősorban a szlo­MTI-PANORÁMA Gyakran hosszú évek múltak el egy­egy filmje között. Alkotásai nem mindig jelentettek kassza- vagy kö­zönségsikert. A 65. születésnapját ünneplő Pollack a vegyes érzelmek­kel fogadott Sabrina óta nem kapott forgatásra ajánlatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Sydney Pollack „kiszállt volna" a szakmából. Sikeres producer, sok projekthez ad ötletet, ismételten vállal színészi szerepet, és mindig önmagát adja: ironikus entellektüel, amilyenből nem sok van az üzlet által irányított Holly­woodban. Számos sikeres film (A lo­vakat lelövik, ugye?, Ilyenek vol­tunk, A keselyű három napja, Bobby Deerfield, A Las Vegas-i lovas, A szenzáció áldozata) után 1982-ben vákiai magyarság hagyományos zenei kultúráját ölelik fel. A hangzóanyag egyik felét hagyo­mányőrző zenészek és énekesek műsorából állítjuk össze, akik meghívott előadói a kiadványnak. A beérkező zenei anyagot szakmai bírálóbizottság válogatja ki. A felvételek a Fonó Budai Zeneház stúdiójában készülnek. A kiválasztott előadók utazási költségeit és ellátását a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség téríti. A pályázat nyertesei lehetőséget kapnak a X. Szlovákiai Táncház­találkozón (1999. október 2.) való szereplésre. A kazettán való közreműködésért nem áll módunkban tiszteletdíjat fizetni! A pályázatnak tartalmaznia kell a szerzők és az előadók nevét (zene­kar, együttes esetében a csoport nevét), a benevezett zenei vagy énekes szám címét és a tájegység megnevezését, valamint a műsor­szám teljes időtartamát. A pályá­zathoz mellékelni kell egy demo­kazettát is, melyet a pályázatok el­bírálása után visszaszolgáltatunk. Jelentkezési határidő: 1999. július 25. Részletesebb felvilágosítás a 0903/209 615-ös telefonszámon. Jelentkezni írásban lehet a követ­kező címen: Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, Nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava az Aranyoskám! jelentette az igazi világsikert. Négy évvel később, 1986-ban Pollackot Oscarral tün­tették kí a Távol Afrikától című filmjéért. Az 1990-ben ezt követő Havanna ellenben kudarcot vallott. A kritika „félresikerült Casablanca­utánzatnak" nevezte. Három évre rá, 1993-ban viszont ismét világsi­ker következett: A cég, Tom Cruise­zal. Sydney Pollack orosz beván­dorlók gyermeke. 1934-ben szüle­tett az Indiana állambeli Lafayette­ben. „Egyedül csak mi voltunk ott zsidók" - mondogatta gyakran. A középiskola befejeztével, 17 éves korában New Yorkba ment és kü­lönböző színiiskolákban igyekezett elsajátítani a szükséges képességet, hogy meghódíthassa „a világot je­lentő mozivásznat". Kissé alibista a cím, hiszen aki alaposabban átgondolja a szavak jelentéstartalmát, akár arra a következtetésre is juthat, hogy a kisvárdai kö­zönség számára minden elő­adás egyforma. DUSZA ISTVÁN Márpedig nem egyformák az elő­adások, még akkor sem, ha a leg­többet állva tapsolja meg a néző, s legfeljebb a kezdési időpont és az előadás helyszíne befolyásolja, mennyien ülnek a nézőtéren. Kisvárdán már csak így mennek a dolgok. Egyre kedvesebben, zavar­mentesen és az otthonosság érzeté­nek a felkeltésére tett igyekezettel. Magára vessen az, aki nem így érzi, hiszen csak magával hozott gör­csök, tévedések és rossz előadások zökkenthetik ki ennek a már-már idillikusnak tetsző szakmai világ­nak az egyensúlyából. Régi közhely, hogy messziről jött ember azt mond, illetve... azt ír, amit akar. A kisvárdai fesztivál ese­tében ez aligha van így, hiszen mind a kassai Thália Színház, mind a Komáromi Jókai Színház társula­ta ott volt, de ott volt Varga Emese dramaturg szakos főiskolai hallgató is. Ha mások nem, akkor ők cáfol­hatják meg leginkább mindazt, amit az idei Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljáról igaztala­nul írnék le. Ez a fesztivál olyan, mint egy sokszögletű, túkörfalú szoba, ahol az is látszik, ami a há­tunk mögött van, vagy éppen a há­tunkon cipelünk. Különböző látó­szögekből tűnnek fel az érkezők, és tűnnek el a távozók. Akkor is látha­tóak vagyunk, ha fal mellé szoru­lunk, s még inkább, ha a sarokba húzódunk. Kisvárda sokszorozó tü­kör, amely még ha olykor egy-egy szubjektív látószögből némelykor torzít is, a látható összképet tekint­ve biztosan eligazít. Idén ebben a tükörfalú szobában a szlovákiai, vagy ha úgy tetszik, a felvidéki ma­ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A napokban jelent meg a Csallókö­zi Kiskönyvtár sorozat újabb köte­te. Szabó János és Borsos Mihály, a két plébános szerző a nagyfö­démesi plébánia múltjának fejeze­teit tárja az olvasó elé. Szabó Já­nos, aki 1788 és 1819 között szol­gált a mátyusföldi településen, 1812-ben fejezte be latin króniká­ját. A kézirat azóta a helyi plébánia asztalfiókjában várta, hogy 1992­ben két födémesi fiatalember, Sza­bó László és Stósz Róbert kezébe kerüljön. Ettől a pillanattól a ki­adásig hét év telt el. A latin nyelvű kéziratot Csáky Pál közbenjárá­sára és Koncsol László ösztönzésé­re Varga Erzsébet fordította le, és Borsos Mihály 1945-ben befejezett magyar nyelvű kiegészítéseivel együtt a Kalligram kiadó jelentette meg. A könyv bemutatóját Nagyfö­gyar színházak az előző évadokhoz képest kevésbé látszódtak csillogni. A fesztivál műsorrendjének csupán a felében érkeztek meg a kassaiak, pedig úgy alakult, hogy az igazi összehasonlításra alkalmat adó ki­váló előadásokat a rendezvény első felében láthattuk. Sőt, szinte egé­szen az elején. Ez azonban nem volt mérvadó a „művészeti tanács"-nak gúnyolt zsűri számára, amikor a döntéseit meghozta. Ha nem is átü­tő szakmai sikerrel, de idén is látha­tó volt a felvidéki magyar színház­művészet. Elvégre a három, pénz­összegeket tekintve is egyenrangú nagydíj és a Szabolcs-Szatmár­Bereg megyei nagydíj után követ­kező Kisvárda város nagydíját az újvidékiekkel megosztva a kassaiak kapták meg. Az Arkosi Árpád ren­dezte Az ügynök halála című Arthur Miller-dráma előadása első­sorban azzal a puritánsággal, alá­zattal és a bonyolult filozofikus színpadi játékokhoz nem szokott néző számára is megérthető és megérezhető gondolati képlettel tűnt fel, amely messze átlépett a művész-színház kontra közönség­színház nevű ostoba vitán. Az eb­ben az előadásban Willy Loman szerepét vendégként játszó Czintos József szatmárnémeti színész az egyenrangúnak kikiáltott nyolc szí­nészi díj egyikét vehette át. Ha arra gondolok, hogy a komáro­miak a közönség kegyeit kereső elő­adások sorában hangos sikert arat­tak a Várszínházban játszott Hyppolit, a lakájjal, akár azt is állít­hatom, hogy elégedettek lehetnek. Azt meg már senki sem tudja meg, mennyire sikerült volna egy más időpontban jobban eljátszani Csi­szár Imre félresikerült, unalmas rendezésében az Utazás az éjszaká­ba című O' Neill-darabot. Csakhát látható volt ott olyan zenés pro­dukció is (a sepsiszentgyörgyiek Kakuk Marcija), amelyből két szí­nészi alakítást is jutalmaztak. Va­gyis aligha a szakmai és a közön­ségízlés különbözőségeiről lehet szó. Annak idején frissen végzett démesen tartották, számos neves vendég jelenlétében. A két egyházi férfiú nem a kor lel­ki-szellemi problémáival foglalko­zik, mint az várható lenne, hanem elsősorban a falu lakóinak és az egyházközség gazdasági, anyagi gondjaival. Az olvasó megtudhatja, milyen problémákkal kellett megbirkózni­uk a födémesieknek a XVI. század­tól kezdve egészen a XX. század el­ső feléig, és megismerheti a nagyfödémesi és a szomszédos jókai egyház történetét is. Hogy Szabó János lelkész mindezt miért jegyezte fel, arról 1807-ben így írt: a nagyfödémesi birtok, temp­lom és parókia olyan-amilyen tör­ténetét én nem annyira építeni, mint inkább a sötétségből a mara­dandóság számára kibontani akar­tam." A szerzők mondanivalója történelmi szempontból nemcsak színészekként Stubendek Katalin a La Mancha lovagja című zenés já­tékban nyújtott alakításáért és Bandor Éva az Yvonne burgundi hercegnő címszerepének, valamint a Mágnás Miska női főszerepének megformálásáért kaptak színészi díjakat. Kisvárdán idén is a közön­ségdíjat az a kolozsvári színinöven­dékekből álló társulat kapta Moliére Képzelt betegének elját­szásáért, amelyet a zsűri is a Ma­gyarok Világszövetsége Páskándi­díjára tartott érdemesnek. Ennek a sokszor csupán félresike­rült színházi előadásoknak a védel­mében csiholt álvitának a cáfolata maga a fesztivál is. Hiszen mind a beregszásziak eredendően új szem­léletű Tragédia-értelmezése, mind a kolozsváriak A Lourcine utcai gyilkosság-a, mind a marosvásár­helyiek Chioggiai csetepaté ja, de a sepsiszentgyörgyiek Isten hozott, szellő-je is annyira közönségsiker volt, mint amennyire általános szakmai elismerést aratott. Érdemes megnézni, hogy az előbbi felsorolás sorrendjében a rendezők közül a beregszászi Vidnyánszki At­tila és a sepsiszentgyörgyi Bocsárdi László dolgozott saját társulattal. De a Chioggiai csetepatét rendező Novák Eszter az egyik legeredetibb színpadi látású fiatal budapesti ren­dezőként járult hozzá ennek az er­délyi színháznak a művészi konszo­lidációjához. Nem kevésbé jelentős, Lsalliiköil Kiskönyvtár Szabó Jűnos-Borsos Mihály A nagyfödémesi plébánia múltjából (1 BIZ; 1945) helyi, hanem országos jelentősé­gű, ezért a kötetet nemcsak a födémesiek könyvespolcára, ha­nem valamennyi magyar olvasó fi­gyelmébe ajánlja a kiadó, (szm) hogy a könnyed Labiche-vígjátékot Kolozsvárott stílusbravúrral, for­mai szigorúsággal és színészi kon­certtel színpadra állító román ren­dező, Vlad Mogur is közönségsikert aratott. Miért kell itt szünet nélkül a szak­ma és a közönség ízlésének az el­lenkezéséről beszélni? Elvégre Kisvárdán is bebizonyosodott, hogy a legszebb színpadi pillanatok ugyanúgy magával ragadják a kö­zönséget, mint ahogyan ámulatba ejtik a pályatársakat - színészeket, rendezőket, dramaturgokat, kriti­kusokat. Ez a fesztiválévad arra mindenképpen jó volt, hogy min­den színházért élő, színházban és színházért gondolkodó felvidéki magyar tudatosítsa: vezetési hibák miatt a szatmárnémetit és a nagy­váradit kivéve, az erdélyi színházak a most beérő fiatalítás és a román színházi élethez való szerves kap­csolódás után igencsak gazdagod­tak, gyarapodtak. Beregszászról évadonként legalább két előadással nemzetközi sikereket érnek el. Újvi­déken és Szabadkán is feltörekvő fi­atalokat látni a színpadon. Csak reménykedhetünk, hogy öt­hat év múlva színházaink kilábal­nak abból a mély gödörből, amely­be társulataink szakmai babonák, nemzedéki féltékenységek, színészi önelégültségek okán és a politika hálójában objektív, illetve szubjek­tív okokból vergődve jutottak. Képző- és iparművészek Hadrendbe kell állni Budapest. A Magyar Képzőművé­szek és Iparművészek Szövetségé­nek tagságát aktivizálva „hadrend­be kell állnia" ahhoz, hogy hallassa hangját, kifejtse álláspontját a kul­turális és művészeti élet kérdései­ről - állítja Szkok Iván, a szervezet közelmúltban megválasztott új el­nöke. Szerinte a szövetségnek erő­sítenie kell szolgáltató, segítő jelle­gét. Hangoztatja: naiv elképzelés lenne, hogy a politika vonuljon ki a művészetből, már csak azért is, mert a tagságot felnőtt, véleményt formáló, szavazó állampolgárok alkotják. A Műcsarnok kiállításszervezé­sével kapcsolatban az elnök leszö­gezi: szolidaritást vállal az ottani rendezvényeket nem látogatókkal és azokkal a kortárs magyar művé­szekkel, akik kiszorultak az intéz­ményből. (MTI) Sydney Pollack, az ironikus entellektüel hatvanöt éves Mindig önmagát adja A kolozsvári Állami Magyar Színházban Novák Eszter rendezte Goldoni Chioggiai csetepatéját (Dusa Gábor felvételei) A Csallóközi Kiskönyvtár újabb kötete a nagyfödémesi plébánia múltját mutatja be Századok, kibontva a sötétségből

Next

/
Thumbnails
Contents