Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-08 / 155. szám, csütörtök

ÜJ SZÓ 1999. JÚLIUS 8. GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK H Lengyelországban az egymást követő kormányok igyekeztek tartani magukat a reformfolyamathoz Feljövőben északi szomszédunk Pozsony. Lengyelország az adósságait törleszteni képtelen országból napjainkra térségünk tigrisévé vált. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a kormányban egymást váltó bal- és jobboldal igyekezett végigvinni a szükséges reformokat. TUBA LAJOS A lengyel gazdasági reform kulcsembere a liberális Leszek Balcerowicz, aki a kilencvenes évek elején híressé vált sokkterápiával felébresztette az országot a gazdasági letargiából. Amikor 1993-ban baloldali koalíció került kormányra, sokak szerint beült a készbe és learatta Balcerowicz munkájának gyümölcseit. Viszont tény, hogy amikor négy éwel később átadta helyét a jobboldali-liberális koalíciónak, tiszteletre méltó makrogazdasági eredményeket tudott felmutatni. Az utóbbi négy évben a hazai össztermék (GDP) évente átlagosan 6 százalékkal gyarapodott, s ez ebben az időszakban Európában a leggyorsabb ütem volt. A kilencvenes évek elején még több száz, és 1993-ban is csaknem 40 százalékos inflációt 1996 végére 18,5 százalékra szorították le. A lakosság inflációs „érzéseit" tovább csökkentette, hogy 1995. január l-jével denominálták a zlotyt, négy nullát levágva addigi értékéből, véget vetve a hiperinflációt is éltető, százezrekben-milliA ráfizetéses sziléziai bányák bezárása, az elavult nehézipar karcsúsítása Lengyelországban is komoly fejtörést okoz. (Archívumi felvétel) ókban való mindennapi számolásnak is. A zloty stabilizálódott, s bevezették az árfolyamkilátásokat kiszámíthatóvá tevő csúszó leértékelést. A munkanélküliség tavalyra az 1993-as 16-ról 10,9 százalékra mérséklődött. A baloldali kormány által tovább vitt monetáris szigor eredményeképp a költségvetés hiánya tavalyra a GDP 23 százaléka alá csökkent. Minden azért nem volt ilyen szép. A szociáldemokraták és parasztpártiak tandeme nem mert hozzányúlni az évente több százmilliós veszteséget termelő szénbányászathoz és elmaradt az agrárreform is. Tavaly a parlamenti választások után a 38 jobboldali pártot tömörítő Szolidaritás Választási Akció a liberális Szabadság UniBevált a fájdalmas sokkterápia Lengyelország az elmúlt évtizedben radikális gazdasági átalakuláson ment keresztül. Az üresen tátongó élelmiszerboltok, a közszükségleti cikkekért (többek között WC papírért!) kígyózó sorok, a fűtetlen kórházak és a zuhanásszerűen értékét vesztő zloty világa már a múlté. Lengyelország 38 millió lakosával és 140 milliárd dolláros nemzeti össztermékével Közép-Európa regionális gazdasági nagyhatalmává nőtte ki magát. A lengyel gazdasági csoda atyjaként emlegetett egykori és mai pénzügyminiszter, Leszek Balcerowicz radikális reformprogramja, a hírhedt sokkterápia eleinte valóban sokkszerűen érintette az egyébként is agyongyötört és elszegényedett lengyel átlagpolgár anyagi helyzetét, az eredmények azonban már a kilencvenes évek elején megmutatkoztak. A lengyel nemzeti össztermék - Közép-Európában egyedülálló módon - már tavaly túlszárnyalta az 1989-es szintet. Megindult a külföldi tőke nagyarányú beáramlása is, a befektetések nagysága mára meghaladta a 30 milliárd dollárt! (gázso) óval alakított koalíciós kormányt, aminek köszönhetően a reform kivitelezése újra Balcerowicz kezébe került. Jerzy Buzek miniszterelnök már akkor jelezte, hogy az idén a lengyeleknek kicsit vissza kell fogniuk magukat, mert csak így akaEurópában a leggyorsabb gazdasági ütemet produkálták. dályozható meg a súlyos külső pénzügyi egyensúlyvesztés. A költségvetési hiányt a GDP 1,5 százalékára tervezték, az inflációt pedig 9,5 százalékra. A legnagyobb veszélyként azt értékelték, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya elérheti a GDP 4 százalékát. Az ide vezető út azonban a lengyelek számára nagyon göröngyös volt. A hetvenes években a kommunista vezetés külföldi hitelekből tartotta fenn a látszatot, a becslések szerint a hitel legalább hatvan százalékát egyszerűen elfogyasztották. 1981 végén a hitelezők hitelstopot hirdettek meg az országgal szemben és 1987-ig hiába fizettek viszsza több mint 12 milliárd dollárt, a rendszerváltás idejére 48 milliárd dollár adósság maradt. Ennek hatvan százaléka a Párizsi Klubba tömörült különféle kormányok irányában, a negyven százalék pedig a Londoni Klubba tömörült kereskedelmi bankok irányában állt fennt. 1989-ben, amikor Varsóban létrejött a térség első nem kommunista kormánya, Tadeusz Mazowiecki kormányfő értesítette a nyugati kormányokat, hogy nem képesek egyszerre állni a piacgazdaságra való áttérés, illetve az adósságtérítés költségeit. Ennek eredménye egy ideiglenes megállapodás volt, amely keretében 14 évre átütemezték az elmaradt 3,4 milliárd és az 1991-ig esedékes 6 milliárd dollárt, így a Balcerowiczprogram első évében nem kellett semmit törleszteniük. Az igazi áttörést viszont a lengyelek számára az Öböl-háború hozta meg. Akkor ugyanis a Párizsi Klub az Irak elleni helytállása miatt elengedte Egyiptom adósságának a felét. A lengyel kormány ezt látva első nem kommunista országként szintén hasonló engedményt kért. 1991-ben a Párizsi Klub 17 országa bele is egyezett, hogy megfelezik a velük szemben fennálló 33 milliárd dolláros adósságot. 1994re sikerült hasonló megállapodást kötni a Londoni Klubbal is, amely tagjai a velük szembeni 14 milliárdos tartozásból 6,9 milliárdot engedtek el. Ennek fő oka az volt, hogy a kereskedelmi bankok óriási lehetőségeket láttak egy jövőbeni jól menő lengyel piac pénzügyi rendszerében. Az évek óta tartó töretlen reformigyekezet ellenére a tavaly felállt lengyel kormány nem mondhatja el magáról, hogy kényelmes helyzetben lenne. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem képesek tartani első költségvetésük céljait: az 5,1 százalékos GDP növekedést és a 2,15 százalékos költségvetési hiányt. Elemzők szerint a lengyel konjunktúrát az orosz válság és a lassuló nyugat-európai gazdasági növekedés fékezte le. Balcerowicz környezete már arról beszél, hogy a GDP 5-6 százalékát elérő fizetési mérleghiány esetén újabb megszorító csomagra lesz szükség. Persze, vannak még tartalékok, Balcerowicz napi 4 millió zlotyra becsüli a táppénzcsalások összegét és a hiányt növelte az év elejei gazdatüntetések nyomán sertéshús felvásárlásra kiadott 270 millió zloty is. Az idei évben különben is egy sor olyan intézkedést vezettek be, ami rövid távon megterheli a költségvetést: adókat csökkentettek, megkezdődött a nyugdíjreform és az egészségügyi ellátás piacosítása. Leszek Balcerovicz lengyel pénzügyminiszterre az idén ismét nagyon nehéz feladat vár A korábbinál jobban kell egyensúlyozni GÁL ZSOLT A lengyel GDP 1999 első negyedévében mindössze 1,5%-kal nőtt. A pénzügyminisztérium tervei a költségvetés területén sem igen látszanak megvalósulni, hiszen már az első négy hónapban sikerült „teljesíteni" az egész évre tervezett költségvetési hiány több mint kétharmadát. A romló egyensúlymutatókra hivatkozva egyre több szakértő beszél a lengyel gazdaság túlfűtöttségéről, sőt arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi folyamatok az 1995-ös magyarországi (Bokroscsomag) és az 1997-es csehországi megszorító intézkedésekhez hasonló program elfogadására kényszeríthetik a lengyel kabinetet. Leszek Balcerowicz pénzügyminiszter egyelőre óvott a pániktól, bár a kormány lényegében már beismerte, hogy túlságosan optimista volt az idei költségvetés előkészítésekor. Ráadásul nemrég az utolsó negyedévre halasztották a jelentős bevételekkel kecsegtető privatizációs döntések meghozatalát, így az azokból származó pénzek már aligha javítanak a pénzügyi tárca ezévi pozícióin. A jövő évi költségvetés tervezésénél a lengyel kabinetnek mindenképpen óvatosabbnak kell lennie, és akkor sikerülhet helyreállítani az egyensúlyt. Erre komoly lehetőség mutatkozik, mivel Lengyelország külgazdasági pozíciói javulni látszanak: az ázsiai és orosz válságok utáni zavar megszűnőben van, és Nyugat-Európában is az élénkülés jelei mutatkoznak. Mindeközben a külföldi tőke érdeklődése sem lanyhul Közép-Európa legnagyobb piaca iránt. A szigorúbb pénzügypolitikára és az állami kiadások féken tartására azonban mindenképpen szükség van, enélkül maradhat az egyre növekvő külkereskedelmi és költségvetési hiány. A január elsején beindult nyugdíjreform és az egészségügyi ellátás részleges magánosítása mellett azonban nehéz lesz megálljt parancsolni a kiadásoknak, és akkor még nem szóltunk a lengyel kisparasztok magasabb állami támogatást követelő 2 milliós tömegéről. Ráadásul Balcerowicz a kormány által már jóváhagyott adóreformtervezetében az adók csökkentésével próbálja élénkíteni a gazdaságot, ami újabb bevételkiesésekhez vezethet. A visszafogott monetáris politika tovább csökkentheti a kormány és Balcerowicz népszerűségét, bár a pénzügyminiszter megélt már rosszabb napokat is. Csehország legfontosabb makrogazdasági mutatói 1999-ben a vártnál is kedvezőtlenebbül alakulnak TANÁCSADÓ A nyugdíjas védtelen? N. K.: A napokban töltöm be a nyugdíjkorhatárt. Felmondást eddig még nem kaptam, én sem kértem a munkaviszonyom megszüntetését. A főnökömmel barátkozó kollégámtól viszont megtudtam, hogy a helyemre már felvették a főnök egyik rokonát, és hogy egy nappal sem hagynak tovább dolgozni. Van nálunk az üzemben egy jogász, de az a főnököknek dolgozik, hozzá nem fordulhatok tanácsért, ezért fordulok Önökhöz. Mit tegyek? FEKETE MARIAN Elsősorban azt kell elmondani, hogy a munkáltatója a nyugdíjkorhatáráig (július 8-ig) már nem tudja a munkaviszonyát jogilag érvényes módon megszüntetni az Ön hozzájárulása nélkül. Gondolom, megzsarolni sem hagyja magát. Felmondást a munkáltatójától viszont nem kaphat pusztán csak azért, mert betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Ilyen felmondási jogcímet a Munka Törvénykönyve nem ismer, márpedig a Munka Törvénykönyve 46. §-ának első bekezdése szerint a munkáltatója csak az említett rendelkezésben tételesen felsorolt feltételek, indokok alapján mondhatja fel a munkaviszonyát. Ha a munkáltatója ennek ellenére nem tenné lehetővé azt, hogy Ön folytassa a munkáját július 8. után is, mindenképpen ügyvédhez vagy jogtanácsadóhoz kell fordulnia, hogy az tegye meg a szükséges lépéseket (az ezzel kapcsolatos ügyvédi honoráriumot ilyen esetekben rendszerint az alperes, a munkáltató fizeti). Önt egyáltalán ne érdekelje, hogy az Ön helyére, beosztására valaki másnak is van munkaszerződése. Önnek jogában áll ragaszkodnia ahhoz, hogy a munkaszerződés szerinti munkáját végezhesse, a munkáltatójának pedig kötelessége a munkaszerződése szerinti munkával ellátni Önt. Ha a munkáltatója nem tenne eleget ennek a kötelezettségének, munkabért természetesen nem köteles fizetni (hiszen munkabér csak az elvégzett munkáért jár), köteles viszont úgynevezett munkabérmegtérítést fizetni arra az időre, illetve addig, amíg nem teszi Önnek lehetővé azt, hogy folytassa a munkáját, vagy amíg nem szűnik meg jogilag is érvényes módon a munkaviszonya (lásd a Munka Törvénykönyve 130. §-át). Ez viszont megközelítőleg olyan öszszegű térítés, mint a munkabér lenne - ha folytathatná a munkáját. A különbség talán csak az, hogy a munkabérmegtérítésért nem kellene megdolgoznia. GAZDASACI HÍRMORZSÁK Gabriel Palacka a Dunáról tárgyalt Budapest. Közös nyilatkozatban támogatta a Duna minél gyorsabb hajózhatóvá tételét keddi tárgyalásuk után a horvát, a magyar és a szlovák közlekedési miniszter. Gabriel Palacka magyarországi kollégájával, Katona Kálmánnal a párkányi híd felújításáról, illetve a vasúti közlekedésről és a légiközlekedésről szóló egyezményről is tárgyalt, Pavol Prykril, atárca sajtófőnöke szerint mindkét fél úgy ítélte meg, hogy az együttműködés megfelelő irányba halad. (SITA) 3,7 milliárdos többletbevétel Pozsony. A Szlovák Villamos Művek becslése szerint 3,7 milliárd korona többletbevétel várható a július elsejei áremeléstől. Ennek 85 százaléka a villamosművekben marad, 15 százalékot pedig az áramszolgáltató vállalatok kapnak meg. A villamos energia árát januárban 30 százalékkal emelték, az ebből várható 800 millió koronás többletbevételt 90:10 arányban osztják el. A cég idei 4,6 milliárd koronára tervezett vesztesége csak a januári áremelés figyelembe vételével készült. A vállalatvezetés a júliusi emelés ellenére sem várja a gazdálkodás alapvető változását, ebben a tekintetben a korona árfolyamának alakulása lesz a meghatározó. (SITA) Már tárgyalnak a Slovnaftról Pozsony. A Slovnaft többségi részvényese, a Slovintegra kész arra, hogy a megfelelő legiszlatív változások után visszaadja a Nemzeti Vagyonalapnak a vállalat részvényeinek tíz százalékáterről tegnap levélben értesítette a vagyonalapot Slavomír Hatina, a Slovnaft elnöke. Elvárják viszont, hogy a kormány deklarálja: nincs több igénye a Slovintegrával szemben és lezártnak tekinti a vállalat privatizációját. A Slovintegra külföldi partnert keres a Slovnaft számára. (ČTK) VALUTAÁRFOLYAMOK Érvénybe n 1999. július 8-án a Szlovák Nemzeti Bank által kiadott árfolyamok alapján Valuta Árfolyam Valuta Árfolyam EMU - euró 45,207 Magyar forint (100) 18,135 Angol font 68,991 Német márka 23,114 Cseh korona 1,248 Olasz líra (1000) 23,347 Francia frank 6,892 Osztrák schilling 3,285 Japán ien (100) 36,17 Spanyol peseta (100) 27,17 Kanadai dollár 30,004 Svájci frank 28,194 Lengyel zloty 11,294 USA-dollár 44,136 Július 1-től működik a francia Alcatel Slovakia Digitális telefonok Az elmúlt években magas infláció az idén ugyan mérséklődött, azonban jövőre újra emelkedik. Az adatok százalékban értendők. (TA SRA gazdasági teljesítmény hanyatlása a munkanélküliek arányának növekedéséhez vezetett. Az adatok százalékban értendők. (TA SR-grafikon) ÚJ SZÓ-TUDÓSlTÁS Pozsony. A francia Alcatel távközlési óriáscég 8. éve van jelen Szlovákiábanjúlius elsejével összevonták itteni érdekeltségeiket, létrehozva az Alcatel Slovakia Rt.-t. A Liptovský Hrádokban digitális telefonközpontokat előállító cég gyakorlatilag uralkodó pozíciót szerzett a szlovákiai telefonhálózat digitalizációja területén, többek között a hadsereg távközlési vonalainak korszerűsítése is a nevéhez fűződik. A jelenleg közel 550 főt alkalmazó vállalat tavalyi éves forgalma 3 milliárd koronára rúgott, exportja 1,2 milliárd koronát tett ki és mintegy 60 millió koronát fordított beruházásra, korszerűsítére. (shz)